dátum: 61.01.11.       fájl: c-fajlok-2/c00015a-1.htm                      C. 00015ab

1961.01.11. (bokarándulás miatt három napig itthon voltam)

Rendszerezés nélkül a fölvetődött problémák alapján próbálok megint keresztmetszetet adni mostani életemről.

A régi (belső) szobát még munkába kerülésemkor megkaptam. Így rendeztem be. A napokban kezdett így nem tetszeni az elrendezés, most változtatok rajta. A régi elrendezést szántszándékkal nem állítottam idekerülésemkor újra vissza, mindent, ami a múlthoz köt, igyekeztem fölszámolni. Régi szentimentális érzéseimnek nem akartam helyet adni. Viszont így az elrendezés megint új problémát ad. Persze új szempontok kerültek elő: minél nagyobbnak érezzem a szobát, minél világosabb legyen, s a festőállványon munkámat minél messzibbről láthassam.

Eddig negyed 6-kor keltem, emiatt éjjel zárva volt az ajtó, hogy reggel ne ébredjen miattam a család, most már az erős olaj- és petróleumszag miatt általában napközben is zárva tartom. Így viszont igen egyedül érzem magam. S ezt napközben - bár előbb vagy utóbb muszáj lesz (már nem probléma 61.11) - nem tudom megszokni. Bár úgy érzem most, emberrel mindenképp nehéz lesz összeférnem egész életemben. (talán csak önzésem miatt...?)

Mióta dolgozom, furcsán érzem magam. az iskola elvégzése óta hiányzik a biztonságom. Az ember tudta: holnap öt tantárgy, jövő héten dolgozat, azután negyedév, évvége, vakáció, új tanév. s most - látom elszaladni a napokat, következő dátum életemben az egyetemi vagy főiskolai felvétel napja - s addig egyik napról a másikra élek. S bár egyáltalán nem kívánom (?) a gimnáziumi életet, még egy hiányzik belőle: a rendszeres szellemi munka. Olyan jó érzés volt egy dolgozathoz hozzáolvasni a könyvtárból. Jegyzetelni. Írni! negyed éve egyáltalán nem írtam! Most, hogy íróasztalomon (melyet negyed éve csak ágynemű és szerszámok tárolására használok) papírok, ceruza, írógép, könyvek vannak halomban, szinte pofonüt a látvány. Olyan régi, meghitt képe van- munkazaj...

mióta dolgozom, nincs idegesség a holnaptól. Érzelmeim jóval kevésbé szélsőségesek. nem izgulok, s nincs lelkiismeretfurdalás az el nem végzett munka miatt, s talán kevesebb benyomás ér és hat rám. néha örülök egy jó képemnek vagy kritikának, néha bánt, hogy nem rajzolok annyit amennyit kéne. valahogy tompának és üresnek érzem magam állandóan. Talán csak az állandó fizikai munka, az állandó fáradtság, s az, hogy még több szépen rendszerezett emlékemet, papírokat-dossziérendszert kivágtam - tenné? Mert kiürítettem az íróasztalomat, s szinte csak a könyveim maradtak meg, de helyette nem jött más. Az érzelmeskedést még a legfontosabbnak tartottól: a festéstől is száműztem, mióta kb. 50 gyenge képemet eltéptem.

valahogy úgy vagyok - ez az utóbbi időben tudatosodott bennem - hogy a nyájas és jóindulatát rögtön kimutató embertől félek, míg alaposan meg nem ismerem. Ha valaki előttem első mondatában káromkodik vagy az anyámat szidja - nyugodt vagyok, érzem, hogy őszinte, nyílt emberrel van dolgom.

evezés. fáj erre a kérdésre gondolni. mióta dolgozom nem tellett erőmből rendszeresen lejárni, s most már nem is nagyon vesznek ott komolyan. nagyon fáj arra gondolni, hogy talán nem ülhetek többé a Horányba, s nem izgulhatok olyan rettenetesen egy-egy szombaton verseny előtt... nincs erőm az evezést föláldozni a piktúra érdekében. Pedig csak így lesz majd. (így bizony ''komám'', s még egynémely dologgal! 61.11.)

festés -ben nagyszerűen fejlődöm, mióta dolgozom. Hogy külön szobát kaptam- s ez nem átjáróház, nyugodtabban tudok dolgozni. S kiváló állványt is csináltam a görpiccolóból, a gramofon dobozából, két félíves rajztáblából, rossz rolólécekből s végül a fotóállvány egyik lábából. Technikai eszközeim szaporodnak, egyre jobban vagyok felszerelve, és egyre jobban megtanulom, mit hogyan kell csinálni rendszeres műterem-látogatásaim óta. Festők, akikkel tartom jelenleg az ismeretségeket: Magyarász, Lorberer Anni, Sugár Gyula, Durai Tibor, Kecskeméti Kálmán, Rácz Dönci, Máti Gyuszi - Zebi is megismertetett egy főiskolással, aki állítólag elvisz a Benedekhez és Barcsayhoz, s Figuli egy osztálytársát mutatta be, aki szintén tehetségesnek látszik.
s mióta dolgozom, vannak jó képeim. Egy-egy jó kép bizony nagyon nagy örömöt jelent. Gyerekesen örülök a jó kritikának, ha őszintének érzem.
mióta dolgozom - képtelen vagyok teljesen megtisztítani a kezemet, s öltözködésben teljesen elhanyagolom magamat. - keresetemből sok szép könyvet tudtam magamnak venni: első fizetésemből Óceánia (!!) aztán: Szabó Lőrinc (Sznob, bár jóindulatú! 62.11.) Örök barátaink, Weöres Lélek idézése, Major Modern építészeti történet, Knaur Modern művészet lexikona, Modern művészet története, a nagyszerű Hazan sorozatot is majdnem teljesen megvettem a műemlék és művészettörténeti sorozatot most is veszem.

csakugyan elmondhatom, hogy az érettségiben nem a felelés a nehéz, hanem az utána következő megváltozott élet, amibe máig sem bírtam teljesen beleszokni. De nem haragszom a munkámra. sokat tanultam, nemcsak szakmai dolgokból, hanem jobban tudok a munkásság szemszögéből ítélni, jobban látom helyzetüket, s megértem, miért nem érthetik soha az absztraktot a művészetben. Talán emberekhez való alkalmazkodást is tanultam, elértem azt, hogy munkahelyemen senkivel sem voltam rosszban, s igyekeztem - s olykor eredménnyel - eltűrni az igazságtanságot is.

Sex: irgalmatlanul könnyen felhevülök - s idő múlásával egyre jobban így van. sokszor minden porcikámmal, reszketve vágyom a testi-lelki szerelem után, bár tudom, hogy soha nem tudnék a szerelemben megnyugvást találni.

Fiú [Dobszay László] átköltözött mellénk. A költözésből tisztességesen kivettem a részemet. Egy képemet már el is kérte (Tenger mélye) - oda fogom neki adni - szóval igyekszem valamit törleszteni abból ami mindent tőle kaptam. Bizonyos fokig apám volt. s egyedüli jó barátom egyben. Örülök közelségének, remélem ''kapcsolatainkat elmélyíthetjük''.

Ismerkedem festőkkel, albumokkal. Szélesedő tudásomnak fokmérője lehet, hogy egyre régebbi mestereket csodálok őszintén, s tudom műveiket igazán értékelni. Egyenlőre a múlt század közepétől értékelek inkább műveket - itt tartok most.

A régi csillárt kidobtam, s most két százas körte csupasz foglalattal van a helyén. Eddig erősebb (300W) világítással festettem, de emiatt képeim nappal élvezhetetlenek lettek, s így lemondtam róla.

legutóbbi jelmondataim: ''No és...?'' ill. ''Fontos ez?'' tehát lezserséget minden vonalon. Az a sok apró mindenféle kellemetlenség  csakugyan fontos évtizedes távlatban? Tehetséges vagyok, majd csak lesz valahogy, és kész!

idén karácsony nem volt semmilyen szempontból jelentős, a Knaur köteteket és a poppa sílécet magamnak vettem meg, s mindennek nagyon örültem - de karácsonyi hangulat nem volt