dátum: 64.09.9.       fájl: c-fajlok-2/c00068-1.htm                      C. 00068

megvan újra bennem a vágy totális embernek lenni
nem olyan fontos...
nem olyan nagy baj... - túl gyakoriak ezek a reakciók!

korai még belenyugvóan kompromisszumosnak lenni.
fauve - az igen!

64.9.
most is nagyon fáradt vagyok, és így most teljes szívemmel és eszemmel elfogadom a régi mentséget éveken át - hanyag rajzolásomra, hogy:
nem megy, nem tudok figyelni, aludni szeretnék.
- az viszont nyilvánvaló, hogy művésszé válást nemcsak tehetség hiánya akadályozhat meg, hanem az ilyen komponens is. valószínűleg itt a korlátom. ''a fölkészülés éveiben álmos volt. Kár.''

64.9.
kis simamosolyú bújócska a hétköznapokkal.


64.9.
(Ha festenék, ezt tanácsolnám magamnak:)
Nyugodtan és lassan kell festeni. Le kell kuporodni a papír előtt, rá kell görnyedni, és nem kell hátraugrálni percenként. Lassan kell festeni. Úgy kell elkezdeni, mint annak idején reggelente az esztergályosműhely kitakarítását. Meg kell keresni a seprűt, félre kell rakni az útból a szemétkosarakat, és lassan elkezdeni tolni az ablak felé az acélforgácsot, kikerülve óvatosan a géplábazatokat. Minél tovább tart, annál jobb...

festek, hokedlin üldögélve 64.10.

64.10.
ott vagyok én elfusizva, hogy csodálatos érzékenységem alig a világ, hanem jobbára magam felé irányul. Mert a külvilágból keveset hallok én meg.