dátum: 82.05.        fájl: c-fajlok-2/c01150-1.htm             C.01150

nem tudok én rendesen szenvedni, csak úgy: össze-vissza -
nem tudok én semmit

82.5.
volt a Nagy Bumm. most kéne új autó. de kéne-e?
ettől a reményes és reménytelen keserves szerelemtől olyan
ködben úszóvá vált minden
hogy egyszerűbb egy háromdimenziós
kemény és drága dologra vágyni:
így hát legyen
így hát szeretném.

82.5.
Babits: (Az írástudók árulása)
''A legnagyobb árulás az, amikor a szellem leborul a tények előtt.''

82.5.
asztal fölé írt mondatokból:
az élet kurva jó! nem nyafogunk!

Sz. M. hozzájegyzése:
ennél több soha nem lesz!

(végül is általában hiába igyekszem, gúnyolódom magamon. nem használ. 82.8)

82.6.
az a spontán hitem, hogy az emberek helyett végül csak Isten marad - mert ennek így kell lenni - eretnek.
Isten nem az emberek helyett van. A világ Istenre mutat.
- én VAN.
(persze, most nem hiszek a dologban.
hogy lehetne ezt a belső ürességet erénnyé, előnnyé, eszközzé, munkaeszközzé formálni?)

82.6.
mindent a szenvedéstől való távolsággal mérni?!

82.6.
ezt is le kell írni: a társasági évődést UNOM!
mennyi ez? 80-90%.

82.6.
az emberélet leglényegesebb fejlődése a szenvedés elfogadásában való előremenetelét jelenti, alighanem.

hiába. nem érzem magam súlyosan bűnösnek. hiányzik belőlem az aktív rossz szándék.