dátum: 83.07.        fájl: c-fajlok-2/c01240-1.htm             C.01240-1241

(A.-nak levél)

Barátom!

Dél van. most kaptam a leveledet. Föl vagyok húzva, mert megitattak egy kávéval, és mert korrigáltam a létesülő Gruber múzeumot, amit egy ismerős fiú tervez. Tragikus dolgok is vannak benne, próbáltam a lelkére hatni.
Halálosan fáradt vagyok. Mindenki. Nem érdem.

Tehát:
Csendet szeretnél és békét.
Olyan módon, hogy jobban megmagyarázd magad C.-nek, akitől ezután több megértést vársz.
Technikailag hibás.
Az ő figyelem - szeretet készlete is adott. A megbeszélések, én-értelmezések szinte soha nem segítenek. A körülményeken kell változtatni. Az emberek nem változnak.
A csöndet és békét több akaraterő (munka) kizsarolásával nem lehet megoldani. Csak egyedül, belül.
C.-nek végül is igaza van, hogy nem érdekli múltad abból a szempontból, hogy ő most mit kap tőled. Így kellesz neki, vagy így nem, most.

Másik oldalról megközelítve:
C. rajzát tegnap este láttam. A feladat megoldására alkalmatlan. Ő is érzi. Persze, hogy kikészül. Egy hét alatt végzett el elfogadhatatlan minőségben olyan munkát, ami kb. 2 grafikusóra. Munkáját (fázisok és munkaidő) alighanem egyáltalán nem tudja megszervezni. Tudod, hogy szeretem őt, ezt hiszem a mozgásomon is látszik. Hiába dicsérték akárkik, megjelent könyve az elfogadható határán van, dilettáns. És pontosítsunk: nemcsak a gyakorlat hiánya - a képessége is. Nagyon szívós gyakorlattal (valamiféle rendszeres korrektúrával, felügyelettel), hosszú munkával a megfelelő szintre föl tudna jönni. De még akkor is reménytelenül nehéz kérdés marad, hogy a szabadúszás keservesen nehéz önszervező életére alkalmas-e (életmódja, idegrendszere). Szerintem nem. Valamilyen módon tehetséges, ezt mindnyájan érezzük, de ennek optimális tere kb. a bábtervezés, kötött munkakeretek között.
Ha te tetted szabadúszóvá, tévedés volt. Én, egy nála sokkal erősebb hátérrel is nehezen birkózom időnként evvel az életformával. A munkahelyet nem véletlenül találták ki. Időben rendez, és spontán korrigál, azonnal.

Tehát.
Ilyen körülmények között a kapcsolatotok megjavításának nem eszköze a megbeszélés, hanem az ő életkörülményeinek (életformájának) technikai megváltoztatása. Így nagyon nehezen viseli el magát is.

Más megközelítés:
Úgy hiszem, most túl sok vagytok egymás számára. Miért nem csináljátok akkor lassabban, kevesebb mozdulattal? Elképzelem, hogy mindennap telefonáltok egymásnak. Nem önáltatás ez, és terror, jóhiszeműen?

A te életed, úgy látom, csakugyan egy nagyszerű és nagyszabású küzdelem a magasabbrendű én felé. Nem remélhetsz külső jutalmat érte. Ha mégis kapsz, véletlenül: megérdemled.

C.-vel most beszéltem, megrettent attól, hogy hétfőn haza akarsz jönni. (teljesen). (nem tudom, nem titok-e) Jó lenne - bár mindenki úgy teszi tönkre a maga és egymás életét, ahogy akarja - ha önmegtartóztatásból vállalnád azt a nyaralást, amibe belekezdtél.

Elhatároztam, hogy ezt a levelet az elküldéssel egy időben C.-nek is megmutatom, de lehetetlen, olyan tönkrement állapotban van. Amint lehet, azt szeretném, ha elolvasná. De hát most nem.

Most taxival fölmentem ezért az írógépért C.-hez - fölajánlotta - mert leselejteztem az enyémet. És napi egy hivatalos levél biztosan van. Így láttam, milyen állapotban van. És retteg, hogy hazajössz.
 

Más.
Asztalom fölé most kiírt mondataim:
1. Take it easy.
2. Mindenkinek igaza van.
3. Márta, Márta sok mindennel törődöl... (sok minden nyugtalanít: Pedig csak egy a fontos. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.)

Maradj. ölel:
83.7.21.