dátum: 85.04.05.        fájl: c-fajlok-2/c01555-1.htm             C.01555-1556

S. Nagy Kata:
(Balassagyarmat, kiállításom megnyitó szövege)

Váli Dezső lassan két évtizede festi következetesen, elszánt munkabefektetéssel, önmaga útját belülről szabályozottan a hazai XX. századi festészet történetében mindenki mástól különböző ''válidezsős'' képeit; miközben új s még újabb divatok lángolnak s parázslanak el, miközben az avantgárd és a még újabb avantgárd irányzatok megvívták valódi s vélt szélmalomharcaikat, miközben a hatvanas-hetvenes évek hazai képzőművészetében csatát nyertek és kimúltak látványos izmusok és utánzatok, miközben támogatói és ellenzői emelték egekbe, majd felejtették el a happeninget s a neorealizmust, a hardaget és szürrealizmust, játékszerré szelídültek és államilag támogatottá váltak tegnapi meghökkentők, lázadók, Váli Dezső, miként egykor a kolostorok iniciálé festői, ikonok ihletett másolói, szorgalmas napi munkával, vállalt fegyelemmel önmaga és a vászon, önmaga és a festék, önmaga és a mestersége szemérmes, érzékeny viszonyából életművet teremtett. A különféle irányzatok, stíluspróbálkozások, különféle kísérletek a kihívásra; mit tehet egy festő, mit festhet, hogyan építkezhet ebben az építkezés elleni, a művészeteknek nem kedvező korban. Váli szakrális választ ad a kihívásra. Annak idején eleinte Giotto és Rubljov és Klee megfestett látomásai is több fanyalgóval és csak nagyon kevés odafigyelővel szembesülhettek. Az idő és a felhalmozódó életmű azonban a maguk útját járókat igazolja. Válinak már nemcsak barátai, hanem hívei, sőt követői is akadnak s a képei egyre többször egyre többfelé lépnek ki műterme ezoterikus csendjéből s jutnak el, ahova valók, múzeumok, kiállítótermek, műgyűjtemények, magánlakások a megmérettetést elősegítő falaira.

''A világ egészével és egységével van dolga mindig és minden ponton az embernek, akár tud róla, akár nem'' - idézi Váli Dezső magyarázatként Naplójában a mindenek fölött tisztelt írót, Thomas Mannt. Mottóként idézhető e súlyos mondat Váli lírai absztrakt képei fölé. Mit is jelent ez a kategória s e mondat együtt? Absztrakt: azaz elvonatkoztatott, a mindennapi felületi kapaszkodóitól, az eligazodásunkat segítő tárgyaktól, a reáliákhoz odacövekeltségünktől eltávolított, a tárgyak asszociációit ugyan megengedő, hiszen látni vélünk, hinni akarunk ott a képi mezőben a formák, a színek, a képi tér segítségével olyan nézőpontokat mint pl. kereszt, fa, domb, ég, égitest, látóhatár stb. - ami nélkül a lélek elbizonytalanodik, mert az értelem szigorú kontrollja nélkül ingoványos talajra kényszerül. Lírai: azaz a ráción, a felszínen, a látszatokra oly nagyon alkalmas látványok mögötti. Lírai, azaz szép, szomorú, fájdalmas emberi, a lélek elzárkózó, társas szabályozók páncéljaival, viselkedéssel, etikettel konvenciókkal megvédett mélységeibe belemarkoló. Lírai, azaz ünnepi, különös, e fárasztóan hétköznapi világból zavarba ejtő önmagunkba visszakényszerítő. E kategória értelmezi a Váli képeire legtalálóbb mottóként választható, a festő által vállalt idézet lényegét. Minthogy Váli viszonya a művel groteszkül, épp ezért halálosan, végzetesen komoly: mindig alámerül az ember számára lehetséges legmélyebb pontokig, a talányokat feszegeti, s így szükségszerűen nézőit is rákényszeríti e csöppet sem kellemes szembesülésben önmaga lehetséges mélységeinek megkeresésére.

Megrendítően szépek, mert külsőségek nélküliek az itt egybegyűjtött képek. Ékszerek, kincsek, de nem elmúló, elveszthető, elértéktelenedő tárgyakból, hanem érzelmekből, a festő gubancaival szőttek. Minden kiállítás, minden verseskötet, minden hangverseny magamutogatás. Talán épp ennek terhétől lesz még igazabb a művész megtisztulása. Muszáj meztelenre vetkőznie, és kiszolgáltatottságban újra fogalmazni a tegnapot a holnappal összekötő hogyan-tovább dilemmáit.

Kérem, szeressék Váli Dezső képeit, s hagyják, hogy megszólítsa Önöket az, ami a színek és formák mögé rejtve van.

A kiállítást ezennel megnyitom.

S. Nagy Katalin