dátum: 90.05.12.       fájl: c-fajlok-2/c02050-1.htm                      C. 02050

Dr. Várszegi Asztrik esztergomi segédpüspök szentbeszédének részlete 1990. V. 12., a budapesti egyházkerületek máriaremetei zarándoklatán

[én szóltam neki egy héttel előtte, hogy beszéljen az antiszemitizmusról is. VD.]

[...] Mert testvéreim nem szabad elfelejtkeznünk (arról), hogy ebben a magyar hazában nem csak mi vagyunk. Sokan félnek tőlünk. Én tudom, hogy a félelem nem mindig megokolt, nem mindig ésszerű dolog, de sokan félnek. Sokan félnek egy hatalomra kerülő egyháztól. Sokan megfogalmazzák, hogy félnek egy katolikus vagy keresztény kurzustól, egy olyan államhatalommal vagy politikával összefonódott katolikus egyháztól, amely a két világháború között volt. Testvéreim, ezt a keresztény kurzust, ezt a katolikus kurzust minden ízében tagadnunk kell. Nekünk nem kell sem állammal, sem politikával összefonódott hatalom, az egyház nem kíván és nem akar hatalmat, az egyház szabadságot akar ahhoz, hogy az evangéliumot minden embernek, kicsinek, nagynak hirdethesse, és hogy szeretetének szolgálatát minden embernek fölajánlhassa ebben a hazában. És testvérjobbot akarunk nyújtani protestáns, református, evangélikus és más felekezethez tartozó testvéreinknek, hiszen egy Úrnak, egy Krisztusnak szolgálunk, mi nem akarjuk az övéit elvenni, mi őket is Krisztusban akarjuk szolgálni és szeretni.
És testvéreim, itt kell szót ejtenünk a mi népünknek, de azt hiszem, Európának és most már a világnak rákos betegségéről, az antiszemitizmusról. Nekünk testvérünk mindenki, és Jézus azért jött, hogy értünk, emberekért, nemcsak magyarokért, hanem zsidóért, szírért, arabért, amerikaiért, románért és még sorolhatnám a nemzeteket, nemzetiségeket, fajokat, feketékért és fehérekért és sárgákért, mindenkiért, egyetemes küldetéssel, egyetemes szeretetküldetésből jön. És minekünk úgy kell élnünk, hogy testvéreink ne megijedjenek, ne féljenek, ne irtózzanak a mi hatalmunktól, ami nincs, hanem szeretetünk láttán épüljenek valóban bennünk és tervérre találjanak. És testvéreim, nagy a mi felelősségünk magyaroknak, magyar katolikusoknak itt a hazában, de határainkon kívül is, a kívül élő, határainkon távol élő magyarokért. Nekünk őértük is szenvednünk, imádkoznunk kell, felelősséget kell vállalnunk és velük is törődnünk kell, úgy, ahogy megmutattuk azt az elmúlt hónapokban, egy kicsit pótolva azt is, mait elmulasztottunk.
Testvéreim, nekünk magyar katolikusoknak úgy kell élnünk, ahogy Jézus kívánja, hogy kovásza legyünk nemzetünknek, hogy világossága legyünk nemzetünknek, a kovász nem zár ki a kenyérből egy molekulát sem, a világosság mindenkinek odatétetik a gyertyatartóra, és az Isten napja rásüt mindenkire, jóra és kevésbé jóra egyaránt, és az Isten esője is megöntöz mindannyiunkat, nem tesz különbséget közöttünk. Nekünk is az Istennek, a Krisztusnak és a Léleknek egyetemes szeretetével kell magunkhoz ölelni...
[...]