dátum: 90.09.5-12.       fájl: c-fajlok-2/c02077-1.htm                      C. 02077

Pesti Műsor, 36. szám

Váli Dezső
''(Naplómból)
a jelenségek mintha csak arra lennének jók, hogy sebzett töredék-voltunkat jelezzék.
valami szerkezeti hiba folytán számomra soha nem állnak össze megnyugtató tömeggé, folyamattá,
vagy netán EGÉSSZÉ.
a sok még csak nem is ismétli az EGY-et.
az EGY nekem inkább hasonlít a várt végtelenre,
az EGÉSZ-re, még hiányosságában is,
és inkább meg is értem önmagam benne.
(ezért nem élem az idő linearitását)
ezért tudok mindent csak az EGY-en keresztül megélni.

a tárgyak jönnek és mennek.
nem fogadom el békéjüket.
nem felejtek el integetni utánuk.''

- olvashatjuk Váli Dezső gondolatait egy régi katalógusából, amelyek, azt hiszem, ma is aktuálisak. A művész három éve témát váltott, s az üres műterembelsőjét - Műterem piros folttal; Műterem asztalkával; Műteremsarok; Műterem, festőállvány; Műterem a Mártírok útján - festi. Realista képeit kevés motívumból építi, hangvételük bensőséges, szűkszavú, befelé forduló, zárt, meditáló, csöndes, mintegy tüntetve, szembeállva fölbolydult, fölzaklatott világunkkal. (Kiállítása szeptember 16-ig várja az érdeklődőket az Ernst Múzeumban. Rendezte: Baranyi Judit.)
Cs. M.

kép: Hosszú út - A/77/09