dátum: 69.02.       fájl: c-fajlok-2/c02150-1.htm                      C. 02150-2151

1969 Kata levelek/9

levél Sárospatakra

Katrinca

Valaki ma azt mondta biztos nagyon
utálod az ilyen grafikamunkát, nem
nem igaz ilyenkor teljesen mindegy
kétóránkénti szellőztetéssekkel kétrét
hajolva erősen érzem saját szagomat
összeizzad az ember íróasztalával
talán majd este lefürdöm, igen, -
ilyenkor teljesen mindegy hol a
zsilett, kaparni kell mert ez a vonal
túlfutott, figyelmetlen voltam
erről eszembe jutott nem tudsz figyelmesen
egy menetrendet megnézni és
vekkert felhúzni mit csináljak,
persze én is ilyen vagyok nem nem
én másmilyen, nekem más bajaim
vannak, most - de mégis hogy
tudnék én segíteni - jószándék -
persze valami mindenkinek gyengén
megy például nekem - nem most
ezt hagyjuk, persze minden rendjén
van, mindig igyekezni kell romantika
ezen mélázni és éjjel azt álmodtam
maratoni futó vagyok logikátlan módon
az első voltam tudod az utolsó
1-2 km-t (?) a stadionban futják,
irgalmatlan fáradtan emeltem
tovább testemet, nem volt fontos
hogy többiek messze hátrébb a
félájulás görcse - igen ezt ébren
is átéltem, az ember ostoba naiv
fejjel ment azt hiszi csak akaraterő
kérdése egy ilyen verseny megtántorodtam
és a fejem egyre mélyebbre
esett még talán egy kör de nem
bírom a lábamat emelni figyelj
még tovább, no anyám nagyon kedves volt
messzi csillagon él megédesíteni
magányomat egy tábla csokoládét
ajándékozott nekem, érthetetlen
csodák maradtok számomra, nők
zsugorivá zsugorodott világunkban, szép
igen talán elég ha mindig jól mozdítja
kezét, reggel fölkel és fölül a
villamosra, megfőz, él holnap, talán
nem is több az egész persze mi
tudunk másról is, de erről nem
szoktak beszélni, mert túl zsúfoltak
a villamosok, de - igen - van más
is, bár hiába nézné az ember
a nudista strandokat a római
műemlékeket és a mozivászon
mögött nincs semmi, de mégis
hiszem tudom hallom bár semmi
értelme és csak tovább húzom
a vonalat mint kéne, tudom
a hétköznapok közötti gyöngyszem
egyszer tíz forinttal több vagy véletlen
ajándékmosoly egy fölösleges
lágy mozdulat és - mindig -
egy ametisztkristály, talán
meleg a fürdőruha feszülő
testek egy gyöngysor a meztelen
nyakon, vagy talán csak siker és
kiállítás, vendégkönyv - nem, nem
igaz, nyár sem, és tenger sem
álom, nem amikor végre egy pillanatra
fölébredtem levettem a felsőruhát,
biztos az nem engedett fészkelődni
álom közben, aztán
korán keltem, legalábbis a majd'
hajnali fekvéshez korán, de
szeretem, így jó a napot elkezdeni
vaksin hunyorogva, és
szembenézve az íróasztallal, körülnézek
a kezem mozog, ott egy kép
a fűtőtest fűt, szék, ceruzák,
a Körtér zaja a szomszéd szobában
és lent a téren, és a
szomszéd kerületben az U-thant
a főtitkár és az első sajtó-
értekezlet minden rendben, ha
megemelem azt a ceruzát ott
akkor majd megindul a gép és én is
rendben vagyok csak ez semmi
más, hidd el semmi más
kiszámítható minden lassan
meg lehet tanulni egy-kettő - egy
egy a sok között, jó egész életemben
erre tanítottak
- éjfél talán, kedd, most
lefekszem
megint tévedek könnyű nektek
azt mondom, e nélkül valahogy -
közelebb kéne, - de csak aki
hiszi, hát ezért mindegy hogy
hideg az ebéd krumpli és
kövér a szakácsné is, bár két
jegyet is elfogad, mindegy
a papír és a gondolat, ez is
húz lefele - most pontosan
kifejeztem magamat
megyek fürdeni.

.....