dátum: 1977.02.02.        fájl: c-fajlok-2/c02163-1.htm                      C. 02163-2168

Kata levelek/18

1977/2 szerda este. Nagymarosról.

(1977 febr. 2 - márc. 14 voltam lent.) 

Ha ezen mérhető, tényleg elfoglalt ember vagyok. Úgy emlékszem, vasárnap óta naponta fogalmazok egy levélvázlatot (mert annyi minden történik, hogy naponta változik), s aztán nincs megfelelő nyugodt idő hozzá.
Egy részét tán össze tudom szedni. Nohát:

Szervusz Barátom!
Az első néhány nap nélküled (vasárnappal bezárólag) ebből a szempontból nagyon jó volt, sőt ilyet többet kéne csinálni egy évben - de teljesen elég volt (a hiányodból) bizony.

Szombat reggel Lopó- Alizék elvittek kirándulni, de összekevertem a dolgot és nagyon alulöltöztem, fél arcüregem (a bal) kicsit megfázott. Féltem a munkaidőmet, úgyhogy azóta nagyon vigyázok, reggelente nem futok, másnap nem is voltam utcán stb. Budakeszire mentünk, onnét ismeretlen erdőn át a: Libegő tetején bukkantunk ki! Azt persze Lopó nem bírta ki, és azon mentünk le, (én a hideg miatt nem akartam) és szerencsénk is volt, mire leértünk jól elkezdett esni! (Fönt köd és hófoszlány volt.) Aztán elhívtak (csak átöltöztem jó melegre) az Iparművészeti Múzeumba. Hát én ilyet már sokat láttam, tudod, de most valahogy önkéntelenül úgy néztem, hogy egy gyereknek mindezt a tudást, csodát át kell adni, s valahogy az egész roppant szép és fontos (megrendítő) lett. Hogy micsoda csodát fölhalmozott a kultúra! Iszonyatos örökség. És milyen szegényes a tárgyi környezetünk hozzájuk képest.

Akkor már igazán haza akartam menni, csak beugrottunk a Corvinba estére mozijegyet venni, s vettünk azonnalra jegyüzértől az Óz-ra! Tudtam és feltételezem, hogy kultúrtörténeti dokumentum. Színes film 1939-ből, US- módra. Érdekes. Onnét Mamihoz, onnét Beához (mert ott volt Mami) már két gyereke van, onnét Mamival a ciszterekhez misére, jó este haza. Nna.

Vasárnap nem mozdultam ki, biztos olvastam

Hétfő persze biztos rohangászós nap volt

Kedd fél kilenckor indultam Marosra, remegett a lábam az izgalomtól (végig, mert előtte pár nappal halkan megmondták, hogy az ottani gondnok másnak akarja kiadni a nagyszobát, amire eddig vártam. Pedig nincs hozzá joga.) Szerepelt az ügyben még egy méltánytalan módon önző grafikusnő is. Voltak variációk, hogy ragaszkodom hozzá, Pestre telefonálok stb., de látva a helyzetet, viszonylag békésen belenyugodtam a cserébe, ez a szoba kisebb is, de talán világosabb és főleg teljesen a Dunára néz (az a másik volt az egyetlen szoba, ami nem nézett igazán sehová). Megalkudtam a sorssal, ezúttal már teljes lelki békében, hogy itt nem lehet a nagy képet megfesteni. (90x136-os lemezeket hoztam, rajta egy gyors rajzvázlattal, lealapozva:) (Állati nehéz csomag volt.)
Délig átrendeztem a szobát (másik 3 ágy közül választhatsz majd, vagy - ott az enyém...),
Foteleket szekrénytetőre stb. Elég nehezen indult, de sikerült jó elosztásúvá és főleg kellemessé tenni (hihetetlen ostoba bútorok vannak itt, csúnyák).
Délután aludtam, aztán angol, s aztán S.N.K. munkája 11-ig. Tulajdonképp egy hét alatt egy teljes kutatási programot kell kitalálni, és megírnom egy X oldalas kérdőívet, méghozzá olyat, amit komputerbe lehet vinni, és májusra a kért eredményeket már kézhez is kapom, s akkor tanulmányt kell az egészből írni, azt hiszem aug. 1-re. Szerintem piszok keveset fizetnek érte: havi 1000, s aztán ívenként 1500-2000 kb. (2 ív körül számítanak rá, lehet akármennyit) Tegnap még latolgattam, visszaadom, úgy találom, elég sok időmet elveszi, de hát: evvel (éjjel kiszámoltam) megvan dec. 1-ig a jövedelmem (ezt is beleszámítva).
És: izgat, hogy ki tudok-e valami jót találni, egyáltalán - feltételezem, hogy hasznos lesz gondolkozni - tudod. (hogy behozzalak.)
Fotózni is kellene rengeteget 1000-1200, de pesti lakásokban. Ettől igen míszem van (bár állítólag előre bejelentenek majd írásban), úgyhogy lehet, hogy nem vállalom. Meg idő is, és sok munka. Rögtön kéne, ahogy hazaértem. Egy hét gondolkodási időt kértem.

(most megettem a pirított máj-cseresznyekompót vacsorámat)
(a máj nem volt rendesen megsózva.)

Na, aztán ma reggel:
Nem mertem (az arcüregem miatt) misére menni, csak a végére, de lekéstem. Kis séta, reggeli aztán.

SUTTY BELE
délig megfestettem MÉGIS a hármas kép legtöbb részét!

(A/77/04  - ekkora képet csak azért terveztem és rajzoltam előre föl, hogy legyen Nagymaroson a szobaperlésnél mire hivatkozni. 1991/8/7 V.D.)

Egyszerre csak egy lemezen tudok dolgozni, a többit ágynak, szekrénynek támasztottam, de olyan a téma (a mostani műcsarnoki képből indultam,  [Stúdió '76; Sorsunk tehát -- A/76/14]), hogy messziről megnézés nélkül is jól láthatom. Nagyon jól indult, teljesen véletlenül volt egy alap- háttérszín ötletem, azt (kondérnyit) kikevertem, nagy ecsettel fölraktam és hál' Isten ez már majdnem mindent meghatároz: nem kitalálni kell, hanem csak eszembe kell, hogy jusson, hogy hogyan tovább. Sok párizsi kéket használok, nosztalgikus, boldogító szaggal van tele a szoba (960-61-ben használtam nagyon sokat. A kép gondolkodása is egészen meglepő számomra: a most használt formarendszeremhez bejött a 68-69-es évek szín, és faktúravilága (''Mementó Zsófi'' [A/70/12]- világos-sötétkék - párizsi kék (és) legalábbis most már törekszem e felé): a romantikája is. Ugyanakkor a forma penge-élesen kemény, tiszta és arisztokratikusan fölényes. Azt hiszem, most már nem fogom elrontani. Ha ez összejönne, akkor győztem, mert akkor az elmúlt idők lélektelen képeiből nyert formavilágot értékesíteni fogom, egy olyan világgal elegyítve, ahol végre komoly dolognak tűnik a festés. Hangulata a képnek (számomra) közelít Vajda: Északi táj c. képéhez. Bár az (enyém) annyira kontrasztos, egyenlőre annyira üt, hogy a nosztalgia csak igen halk (talán) benne. Persze bőven elég, ha én hallom ki, nekem az egész festés erre jó.

(a kép kész lett, aztán elbizonytalanodtam, s júniusban lemásoltam A/77/23, hogy ne menjen tönkre a gondolat, ha a továbbfestésnél elrontanám. A kettőt párhuzamosan festettem 1978, 79 - a második változatot egészen 81-ig, a 81-es Műcsarnoki kiállításomon mindkettő kint volt. Végül 84-ben a második változatot megsemmisítettem, ez az, ami az eredeti nagymarosi változatot őrizte. A rózsaszín változat A/77/04) maradt meg az eredeti táblákon. A miskolci múzeumé. 1991. 8. V. D.) (A megsemmisített repróját bevettem a létezők közé, a képet 'revitalizáltam' tán 2000 körül. 2008.12.)

Úgy látszik a napokban föl kell majd menni új lemezekért? Félek, hogy most csupa ilyen 2,7 méteresekhez lenne kedvem, de ez őrültség. Már most töröm a fejem szétszedhető (szállítható) kereten. (Zsanérral)

(végül akkor Nagymaroson 20 db 136x90-es farosttáblát festettem tele. Ha jól emlékszem darabja 4,4 kiló. Mindezt odafele vonaton, visszafelé Murayt megkérve autóval. Lejött értem. 1991. 8. V. D.)
 

Voltam a Gárdonyiban (állami gondozottak bébiotthona 91. 8.) Rögtön odaadták a kertbe sétálni [VZsófit]. Föl volt öltöztetve. Kicsit meg volt szeppenve, de békésen ballagott (kézen fogva) lefelé. Vittem Mami labdáját, nagy nehezen elértem, hogy párszor maga elé ejtette (néztük, hogy pattan), meg egyszer belerúgott, hogy a macinak visszaadja. Aztán gyalogoltunk erre-arra, mindig egy kicsit, igyekeztem alkalmazkodni változó figyelméhez (ti. hogy Mami mondta, hogy ő még csak rövid ideig képes valamivel foglalkozni). Kezébe adtam egy tégladarabkát: hideg. Mutattam a jeget, tologattam egyik lábát rajta: csúszik. Ütögettem a kerítés rácsait, mind más hangot ad, néztük a távoli hegyeket, teherautózörej, napfény, meleg, kihúztam a jobb cipzárját (kesztyű nem volt), kicsit merev-szertartásosan végig abban tartotta a jobb kezét. A ballal meg egymást fogtuk, néha megdörzsölgettem. Nézte. A levetkőzés női lendülettel történt, de szerintem egyszerűen azért, mert rutin cselekedet. Aztán kértem építőkockát, abból villámgyorsan épített egy tornyot, földűlt, megjavította. Itt nem az én ölemben ült, hanem kisszéken, az asztalhoz tolva. Zsebkendőmbe 2x belefújta az orrát. Egyszer oldódott föl egy percre teljesen, amikor hátulról végigcsiklandoztam a két oldalát két kézzel. Vigyorgott és a lelkesedéstől teljesen leguggolt, összegörnyedt, úgy, hogy egyensúlyi helyzetének megoldását énrám bízta. (Nekem támaszkodott.) Egyébként semmivel sem volt oldottabb, mint eddig.

(Igen nagy félelmem az örökbefogadástól abban a pillanatban nyomtalanul elmúlt, amikor egy kémlelőablakon át először megmutatták, Isten ajándéka volt ez a fordulat. 91.8.)

Közben: Veszprém kért kereseti kimutatást, és a helyi tanácstól környezettanulmányi papírt. Ez utóbbit bizony (2 példányban) meg lehetne csináltatni és tartalékolni. Veszprémbe meg aztán meg kéne írni, hogy az okmányok készülnek, és majd küldjük is, de egyenlőre úgy néz ki, hogy itt Pesten sikerül a dolog.
(mármint az örökbefogadás. 91.8.)

legyen: Eszter?
Juti? (Judit?)
nekem ezek jók. (Ha.)
Beszéltem a gyerekorvosnővel arról még egyszer, hogy megmondjuk-e neki vagy ne, azt hiszem, most minden szempontot a megfelelő súlyával szerepeltetve mérlegeltem, és az ''igen'' érvei és módja is megnyugtatóan világosak előttem.
Majd szóban.

Hát idejöhetnél esténként Don Makarémó! Innét az egyetlen asztali lámpával megvilágított íróasztalkám mögül fölhunyorogva a visegrádi országút lámpáit látom, alattuk hosszú fénycsík, ahogy a Dunában tükröződik.

Amit angolban olvasok (végül persze csak angolt hoztam) Fra Angelico mondja (ill. róla Vasari) He altered nothing, but left all as it was done the first time, believing, as he said, that such was the will of God.
- It is also affirmed that he would never take the pencil in hand until he had first offered a prayer. He is said never to have painted a crucifix without tears streaming from his eyes (etc.)

Vasari azt mondja az én kedves Uccellomról:
...He would have been the cleverest and most original genius since the time of Giotto it he had studied and wasted his time over perspective though it is an ingenious and fine science. Azt mondja, az a képe igazán egész jó volna, ha a ló nem két bal lábával lépne. Tanulmányoznia kellett volna az állatokat, hiszen tudvalevő, hogy így az állat fölborulna!! Aztán most egy tanulmány (igen unalmas, reneszánsz gondolkodású) Pierro della Francescatól, hogy a szemünk és a tárgy távolsága stb. stb.

Megemlítendő még, hogy 4 órai kemény munkával megcsináltam egy igen remek hosszabbító zsinórt, beépített spulnival.

Te most tulajdonképpen gyógyulsz, vagy csak úgy?!
Él még a könyvtároslegény, aki vetít?

(Zsófi most elolvasta a róla szóló részt: közölhető. 17 éves most. 1991. 8.)

A templom - kiderült, hogy az altemplomban miséznek, legalábbis reggel - meleg. Úgyhogy reggelente, gondolom a hetes misére, jó. Az elmúlt nyugodtabb, olvasós hetei, meg itt a csönd meg a sok alvás. Úgy érzem, minden idegborzolódásom kisimult. Kövérkés jámbor mosolygósan meredek magam elé.
Erről jut eszembe. Hanem a vakarózástól kegyetlenül szenvedek. Most megpróbáltam, hogy ragasztóval (KALJE) bekenem a kézhátamat, s azt kapirgálom le.
Ez egész jó, de meddig tart?!
Hát így.
Nem? szia Deske

(ha lesz erőm, ezt otthon legépelném, akármilyen kotyogós, de keresztmetszet a márciusról. a naplómba. szia.)

Ja! Azt hiszem még nem tudod, beszélgettem Kokas Nácival a műtermében, vagy három órát, hallatlan megnyugtató volt, elvi kérdéseimre mind választ kaptam: ő nem törődik már vele, hogy tehetséges-e, hogy van-e értelme ilyen nagy méretű képeknek (az érték nem vész el, majd csak...) Szerinte (is) a nonfiguratív éppoly alkalmas. ''nézd, ez az én rendem, ha jó, a többiek elhiszik, elfogadják, közkinccsé válik. Most hogy melyik nagyobb stb. ezen nem érdemes rágódni, ez az utunk, ezt kell, ezt tudjuk jól csinálni. És kaptam már visszajelzéseket, hogy kellett az embereknek ez.''
És mindez megnyugtató volt az ő tájszólásával, ízes paraszti fordulataival hallani.
Jaj de jó! És Morandit ő is nagyon nagyra becsüli
(mondtam: a legnagyobb ''absztrakt''.)

Ja még. A városmajori plébánossal voltam a templom készülő üvegablakát ''megkorrigálni''. Már ki volt égetve, semmit nem lehet javítani, mondtam a mesternek is, hogy pocsék. A plébános nem irányította megfelelően a munkát és egy csibész nyugdíjas mérnök rajzolta meg az egészet egy kis múzeumi színvázlat után (ami megmaradt az eredetiből), dilettáns módon 20 ezerért! (A templom gondnoka!)
(az oltár felé nézve jobb a mellette lévő ablak)

Mókás, hogy pont arra a rácsra látok, amit egész évben az ágyad mögött is látok- fotón

(korábbi fotómból egy kétméteres posztert csináltam neki, farostra kasírozva. Pár év múlva - bánatára - szobaépítéskor fölfűrészelve beépítettem az új ablak köré. 91.8.)

Most elment egy sötét uszály.
Nem írsz?