dátum: 01.11.       fájl: c-fajlok-2/c06809-1.htm                      C. 06810

MERT EZ ITT, URAIM, EGY FÜRDŐVÁROS

Végh Alpár Sándor

Az első akadály a Margit híd. Ezen kell átvergődni, ha valaki Pestről indul a Lukácsba. Nem könnyű. A szelíd királylányról elnevezett hídon eszement autósok tülekednek bármely időben. Próbálnak előretörni, sávot váltani, a többit eltiporni. Fölösleges az igyekezet. A dugót nem lehet megúszni.

Aki a Lukácsba igyekszik, menjen gyalog. Már csak azért is, mert a párizsi kommünárról elnevezett utcára, a Frankel Leóéra, autóval bekanyarodni nem lehet. De minek is kéne? Ez a budai belváros ritka része, egy maradék csendsziget. Lenn az irgalmas nővérek kórháza, fenn a dombon Gül Baba türbéje, s persze a platánok, melyek kinéznek a Lukács-kertből, mintha arra volnának kíváncsiak, jössz-e már?

Ha van eszed, mész. Hetente egyszer, kétszer: tested és a lelked mondja meg, hányszor váltasz jegyet. Meg persze a bugyellárisod. De az ember rögtön abbahagyja a számolást, ha olvasni kezdi a márványtáblák szövegét a század elejéről. A hálásak csináltatták. Akik meggyógyultak, mint Antoine de Chedid Kairóból, vagy Mary Davis New Yorkból. De márványba vésette örömét az is, aki sose lett beteg, mert Szent Lukács vize megóvta a bajtól. Mint V. Molnár Károlyt, az orvos-tábornokot, az utolsó magyar király utolsó katonáját, aki százkét évesen is lejárt fürödni.

Az uszoda hatkor nyit. A korán kelők olyanok, mint egy titkos szekta tagjai. Ismerik egymást hosszú évek óta, sose kell kérdezniük a másiktól, hogy van. Ránéznek és látják: az ügyvéd úrnak a dereka most nem jól szolgál, az énekes meg mintha a gyomrával bajlódna, rossz a színe.

Ide már a rómaiak is jártak gyógyulni, majd idő multával a törökök építették meg fürdőjüket. Különös csengésű neve volt: Barat Dergemine. Nagy tűzvész pusztította el 1699-ben. Ami ma látható: az épületek, a fák, a medencék, 1924-ben készültek szépre, és az a bizonyos ötven év pusztította le.

Jut eszembe: Budapest a két háború közt fürdőváros volt, s ezért a címért okkal irigyelték Athéntől Londonig. Özönlöttek a vendégek, és szívesen fizettek, mert volt miért. Mikor Rákosiék lezárták a határokat, bevonták a művészek útlevelét és internálták a mérnökök százait, Európa derékfájósai számára Budapest többé nem létezett. Most kezdünk visszakecmeregni, s minthogy a víz messzire viszi a hangot, a régi vendégek unokái lassan újra megjelennek a medencék partján.

A Lukács környékén sok minden változott. Emberek jöttek, korszakok mentek, egyvalaki azonban mindig maradt: Laci úr, az úszómester. A világon nemigen van ilyen: kerek ötven éve ügyel rá, nincs-e a medence alján műfogsor vagy fuldokló gyerek, viselik-e az úszósapkát a sumákolók, de jut a figyelméből arra is, milyen a felhozatal szépasszonyokból az adott szezonban. Pontosan emlékszik arra, hogy felbolydult hatvannyolcban uszoda. Azon a nyáron jelent meg egy ügyvédlány, akihez foghatót ő se látott, pedig látott már sok mindent, kicsit bele is unt.

Kiss László ötvenegy óta figyeli az életet a vízben és a parton. Emlékszik Kodályra, aki naponta lejárt, és egyszer a padon állva vezényelt emlékezetből valamit. Emlékszik Nehrura, India miniszterelnökére, akinek szelídsége a vízből is kiérzett, és Marosánra, aki nyolcvanévesen is krakéler volt és durva. Kállai Ferencnek elég jó az úszása, vallja Laci úr, majd közelebb hajolva odasúgja, Kolozsvári Grandpierre Emil örökké a nőket hajtotta, földön, vízen, levegőben.

Hogy ő úszik-e rendszeresen? Nem. A suszternak sincs jó cipője, hozza a klasszikus indokot, de hozzáteszi, az ivócsarnokban naponta lehúz egy korsóval. Jót tesz az epének, jót a gyomornak, mindennek.

A hétórás csapat nem olyan elszánt, mint a nyitáskor gyülekezők. Ők többet dumálnak, többet ugratják egymást. Klubként működünk, mondja Váli Dezső, a festő, aki a jógát hagyta abba az úszásért. Állandó beosztással él. Margit körúti lakásában öt huszonháromkor csörög a vekker. Öltözés, hatkor mise a ferenceseknél, utána futva a Lukácsig. Négy perc alatt vetkőzik, 1996 métert úszik (ami valójában kétezer volna, de ő lemérte a medencét, és a méret nem stimmel). Utána ki, forró zuhany, közben duma a történésszel, a két ügyvéddel vagy a kiszolgált pilótával.

Az ötvenkilenc éves Váli, akinek újabban jól kelnek a képei (egyiknek a kieselbachi árverésen 350 ezerről 2 millióra ment fel az ára), fennen hirdeti, hogy őt a Lukács hozta helyre. Tizenöt éve eltiltották a futástól, a válla reumás volt, nyomták bele az injekciókat: mára ennek nyoma se maradt. A minap kíváncsi volt magára, meg tudja-e még csinálni a naulit? Ez a jógagyakorlat az egyenes hasizmok elkülönítéséből áll, nem könnyű. Váli azt mondja, sikerült.

Hogy miért épp a Lukácsba jár? Az ok végtelen egyszerű: ez volt a legközelebb. Azóta viszont életformájának része lett, és Váli nagyon szeretné, ha életformája is művészi produktum lenne. Ezért sok mindent megtesz. Az elején úszóleckéket vett egy profitól, mert gyorsúszása nem volt jó és mutatós. Ma az. Mikor könyvét dedikálja, pecsétet üt bele ezzel a szöveggel: ''Egy pasztell annak, aki megtanít a hibátlan bukófordulóra (reggel, a Lukács uszodában). Csak olyan ronda féloldalasat tudok.'' Kilencven júliusa óta jár le, s ma már annyira törzstag, hogy egyik hét óra ötperces társa elhívta vadászni. Még sose volt: örül és izgatott.

A Lukács hűségesei mégse annyira az úszók, mint az ivók. Úgy látszik, az ívás, mindegy, hogy borról van szó vagy kénes vízről, szenvedélyessé tesz. Sokan Lőrincről és Erzsébetről is odazörögnek műanyag kannáikkal. Teletöltik, megisznak egy korsóval, nézik az óriási platánokat és boldogok.

Egy szektához tartoznak mind, ahogy Kern úr is, a színész, aki dzsoggingjában átvág a platánok alatt, hátán sporttáska: úszni jött. Találgatom, miért így? Ha a fürdő rangján állna, parkjában álmatag német asszonyokkal és ismerkedni vágyó urakkal, viselne-e vasárnap ilyen öltözéket? A nagy elődök: Somlay, Greguss vagy Tímár nem viseltek. Ők adtak magukra. Büszkék voltak a céhre, ahová tartoztak.

Vissza kell állítani mindennek a rangját. A fürdőknek, a színészeknek, az úszómestereknek, és Lukácsnak is, aki ott áll a fürdő udvarán, egy csavart oszlop tetején. Előtte, mögötte drótok: olyan, mint egy villanyszerelő. Káderlapja egy időben rosszabb volt, mint azé. Gyanút keltett, hogy benne van az Írásban. De hát mit tegyen, ha ő az egyik evangélista. Ideje emellett tudatni, hogy Lukács gyógyító is volt, és hogy neve nem csupaszon, egymagában áll. Szent Lukácsnak hívják.
(legközelebb Szent Gellért fürdőjét látogatjuk meg.)