dátum: 66.08.       címzett:       fájl: c-fajlok/c00090-1.htm             C.00090 

semmi sem győz meg állításom igazságáról, ha a materiális világ elemeinek értékes vagy értéktelen voltáról beszélek. (Majdnem minden relatív-) a mosoly- szeretet- öröm fogalmak ilyen szempontból sokkal egyértelműbbnek látszanak.

66.8.
lehetséges, hogy a második 25 évem alatt sikerül megfordítanom a dolgot, de ez a lengyel utazás egyértelművé tette, hogy huzamosabb ideig kibírhatatlanok* számomra az emberek (Pedig alkalmi vendéglátóim csak jóval traktáltak, és a társulás is önkéntes volt.)
* Nem pontos. A belső harmónia hiányzott. + meg kell tanulni alkalmazkodni. 66.11.

66.8.
(talán véglegesen) be kell rendezkednem arra az élő- élet- pótlékra, hogy az egy estére szóló nagy élményeimet fejben élem át, a múlt emlékeiben sétálgatva. A jelen nemigen produkál olyan tiszta (tehát nagy erejű) érzelem élményt, mint a letisztult múlt.
Egy józan ember örül: jól dolgozom, egy jót eszem, egy szépet sétálok. Én erre alig figyelek. Aztán esetleg egy hónap múlva előkerül.
ellentmondás! 67.6. NEM 78.4

66.8.
Érdekes ez. Most, hogy Németh László: Lányaim - örökléselméletével mindent megmagyarázó szemlélettel nézem zűrös, és nyugtalan magamat - valahogy minden rendbelevőnek látszik. És talán nem is kompromisszum ez. Jó volna ezt a ritka nyugalmat átvinni a hétköznapokra. Hogy belenyugodhatom sorsomba = alkatomba: a befelé fordulást, a feszült keménységet, vagy a magam alázó lágyságot az emberek közelében: a jelent soha el nem fogadást, az érzékiségtől-kínlódást, és hajlamot az aszkézisre, az érzékenységet és érzéketlenséget is mind örököltem, és (esetleg reménytelen) feladatom összegyúrni azokat.

66.8.
Olvasva, csábít ez a Németh László, hogyha kielégületlen is, de legnyugodtabb passzív perceimnek ezeket tekintsem: egyedül, elbambulva, időtől (tehát aktív magamtól) szabadon kószálni este utcán, ízlelve furcsa ötvözetét kába múltnak és esti fénynek, irigykedve és fázón bámulni, de megkerülni az embereket-

66.8.
Kényszerpályán mozog a férfi, mikor nehezen tűri munkás perceiben a gyengédséget. A jó munkavégzés feltétele ugyanis az erőérzet, viszont az erő és a gyengédség nehezen tűri meg az egyidejűséget.
okos 74.9.