dátum: 67.01.        fájl: c-fajlok/c00107-1.htm             C.00107-108

vagy két éve őrzöm ezt az újságdarabkát:
''a tökéletességre való törekvés némely embert tökéletesen elviselhetetlenné tesz.''

67.1.
hogy lehetne megtanulni nevetni?! Így negyed-ember vagyok.

67.2.
szerencsétlen! ha ennyire nem megy a munka, valami mást kell most csinálni egy darabig! (de mit, könyörgök?! 79.9)

67.2.
máról - holnapra élek
nem várok semmit
nincsen célom- hazátlan vagyok így
hát csoda-e, hogy nehezen megy?!

67.2.
a dialektika egyenes következménye világunk véges terjedelmű voltának, semmi sem haladhat zavartalan egyenes pályán, mert az a végtelen ígérete lenne. sem egy karmozdulat, sem egy gondolat. így aztán labdaként pattogunk két fal között.

67.2.
a világnak önmagában már azért sem lehet értéke, vagyis értelme, mert ami van, de holnap már semmi lehet, az nemigen több, mint ami nincs.

67.2.
a G.A. úr X-ben - olvasása közben lét-irreális érzésem oly végletekig fokozódott, hogy nem merem tovább olvasni.
amúgy is érzékeny pontjaimon támad:
kigúnyolja az örökös filozofálgatást
a tárgyaktól való szabadságvágyat
a kötelező udvariasságot

67.2.
az elmúlt fél év (új típusú életforma-) úgy bizonyította, hogy időm szabad felhasználásának lehetősége nem biztosítéka, talán nem is alkalmas eszköze életem színvonalának emelésére. (félek, hogy nem vagyok alkalmas szabad pályára)