dátum: 67.04.        fájl: c-fajlok/c00114-1.htm             C.00114

Milyen sok egymást tagadó, és mégis mellérendelt értékű igazságpár!
Azt mondom: tudatában vagyok emberi méltóságomnak és ezt külső jellel; gesztusokkal, mozgásommal ki is fejezem. Ezek a formák elő is segítik belső tartásomat. Vagy azt mondom: lényegi voltom amúgy is biztosítéka ennek, így élek lehetséges szabadságommal és elhagyom a formákat, vállalva az evvel járó látszatot is, vállalva, hogy a forma nem - vagy hamisan tükrözi a tartalmat. (Matisse - Picasso)

67.4.
a kétféle irányultság, és sajnos a kétértelműség, ami minket megkülönböztet. Az emberek gyors és beteljesülő szerelemre, pályájukon való - főleg - anyagi sikerekre, és luxuscikkekre vágynak, és ezt többé-kevésbé el is érik. jól érzik magukat egymás (szabadidejüket kitöltő) beszélget-gető társaságában. mi sem tudjuk mindig vágyunkat a kívánt szférában tartani, irigyeljük mások munkatempóját és megérdemelt sikereit pályájukon, irigyeljük előnyösebb anyagi helyzetüket, amit jobbára maguk erre koncentrált energiájával teremtettek elő, és irigyeljük szerelmi sikereiket is. mi ezeket nélkülözzük, de képtelenek vagyunk, és nem is tartjuk helyesnek hasonlóan élni. kívülesőnek érezzük magunkat a világ áramából, és gonddal-gondolattal jobban terheltnek. olyan színvonalat vajon mikor érünk el, mikor háromnegyed-zárt világunkat teljesen el tudjuk fogadni rendszereivel, és minden törvényével együtt, mint minden lehetséges harmónia forrását?

67.4.
Jó lenne tudni, hogy az áhítat; a méltóság kifejeződése és (halkan merem kimondani) a szemlélődés vajon nem csak a véletlen kapcsolódott-e a történelem folyamán a lecsendesített életritmussal? (Beat - mise) nem. 68.11.

67.4.
(ezen a kiránduláson) nem a valóság, hanem a valóságról (előzetesen) alkotott képzet (volt) szép.

- Telkibányára egyszer feltétlen el kell menni tavasszal, amíg a fák még kopaszak.
visszamentünk épp 1 év múlva . S.N.K. kutatási pontnak ezt jelölte ki miattam / általam. Tavaly, idén többször fotóztunk ott 76.12.

67.4.
hagyjon az ember nyomot maga után? Kell-e tudni valakinek, vagy akár 10 év múlva magamnak; milyen volt a Békás szoros, vagy pontosabban: milyen voltam én ott-. Véssen-e az ember szívet a fába? Nem tisztább, jobb-e esztelenül a jelenben, hozott, rostálódott emlékeimmel, múlttalanul és mindig azonos chance-val; batyu nélkül?

67.4.
egy monoton Üdvözlény közben megcsapott: a nemek közti párharc ez útvesztőjében - milyen jó valakihez szólni, akivel egyértelmű és nyugodt lehet a viszonyom. Ő is nő.