dátum: 67.06.        fájl: c-fajlok/c00118B-1.htm             C.00118B

67.6.
az abszolút igazságok valamelyes megismerése után érdeklődésem egyre inkább a kis, relatív, szituációkhoz és személyekhez kötött - relatív - igazságok felé fordul.
ez a szemlélet elsősorban ember-, és csak másodsorban igazságtiszteletet akar megvalósítani-

67.6.
az ember a munkában a szeretetben és szenvedésben valósítja meg önmagát

a szeretet minden, magában foglalja a hitet és reménykedést is,
e nélkül halott vagy
a munka minden, hiszen másra tartósan nem vagy alkalmas
és a szenvedés minden, a szenvedés nem hagy el soha, és mindig
gazdagít - ha vállalod -

67.6.
mindenben és mindenkiben csalódtam valamennyire. Lassan felnőtt leszek. minden rendjén történik.

67.6.
mától kezdve meg kell változnia szobámnak. eddig munkahely volt, ezentúl szórakozni és pihenni kell itt. - és! műterem!
festő, grafika, alkalmazott grafika, asztalos (keretező), fotó, formázó a műterem már 70.4.

67.6.
ezt a tétova kísérlet-sorozatot lezártnak tekintem. ittas állapotom önmagában nem biztosít lebegést.
67.11. de gyönyörűen izzít szellemi potenciát és alkalmassá tesz beszélgető partnernek!

67.6.
Istenem, vedd el szomorúságomat, vagy legalább hasznosítsd az emberiség számára-

67.6.
van-e fontosabb, mint mindig valamit várni?
vagy soha semmit nem várni - 67.8.
jó lenne valamit várni 78.5.

67.6.
nem tudom még, hol az igazság. a szenvedés kétségkívül csak akkor ''nemesít'', ha elfogadjuk. de - sem nemesnek, sem hasznosnak nem tartom önmarásaimat.-
csak akkor fogadhatom el jó lélekkel a szenvedést, mint szükségszerű létezőt, ha minden erőmmel - és sikertelenül megpróbáltam (harcolni ellene) - boldognak lenni.

67.6.
ezt egyszer le kellene már végleg zárni. 1958-ban albumot kezdtem ''mégis szép az élet?'' komikus és őszinte címével. (vagy két évig ment) nincsen jogom követelni - talán csak csendben vágyni - hogy életemet kellemesnek találjam - egy-két tündér perc kivételével.