dátum: 61.03.03.       fájl:c0016-2.htm        C. 0016               

Szobámban körülnézve talán utolsó állomás, hol még nem szabadítottam fel magam a fölösleges terhektől, s amire csak az utóbbi időben figyeltem föl - a könyveim. Most már tudom hozzávetőlegesen, milyen könyvekre lesz szükségem a jövőben. Ezért dobtam ki az ifjúsági, a "szimpatikus", a geológiai, valamint az olyan tudományos (legyen akár értékes is) könyveket, amikre nem lesz szükségem, ill. ha netán mégis, akkor egy könyvtárból bármikor beszerezhetők lesznek. Ugyanilyen meggondolásból kidobom sok-sok kiló újság- és folyóirat gyűjteményemet. Úgy érzem, hogy az a tárgy, amely képességeihez mérten nem megfelelően szolgál engem, csak szabadságom gátolója, s én szolgálom őt azzal, hogy fölöslegesen életben tartom. Másrészt semmiféle szentimentális emléket nem vagyok hajlandó megtűrni, hisz pályám folyamán fontos lesz, hogy az ember előre lásson, mindig, s a múlt egy-egy tárgya ne kösse le kezét tetteiben. A múltból elég annyi, amennyi az emlékezetben elraktározódik. Így ugyanis a legmegfelelőbben szelektálódik az emlékanyag.

S melléktermékként még két előny származik mindebből: A jelenben is eggyel kevesebb dolog akadályoz meg időben és térben, hogy csak a művészettel foglaljam el magam, s ha (immár jelenleg fölöslegessé vált) könyvszekrényemen valamilyen formában sikerült túladnom (Vasbányainak "kölcsön" adtam, talán már 1961-ben. 91.8.) több helyem is lesz, ami előnyös a festésnél, az esetleges modell - vagy csendélet beállításnál, nagyobb falrész lesz világos, több hely lesz képeimet kirakni... és egyáltalán, szobám egyre közeledik ahhoz az ideálhoz (erősen megközelítem. 62,7), amelyet világosság - tisztaság - egyszerűség szavakkal lehetne talán kifejezni, amiről Sedlmayer beszélt esztétikai tanulmányában, s amit Mondrian csinált a festészetben.