dátum: 69.03.        fájl: c-fajlok/c00198-1.htm             C.00198

tervezés közben egy részletkérdés elvi megoldása a (+) és (-) végpólusoktól való távolságának meghatározása volt. A lehetőségsor végiggondolása után kitűnt, hogy a negatív pont nem elfogadható, súlyos hibát tartalmaz. Ugyanez állt a (+) pólusra is. Kerestem az optimális arányt. Az egyik ponttól való meneteles távolodás ugyan arányosan csökkentette annak ''hatékonyságát'', de mire ez elfogadhatóvá vált volna, megjelent már elfogadhatatlan mennyiségben az ellenkező előjel hiba hatása.
Így a teljes megoldási skála, a két szélső stádiumot is beleértve hibásnak bizonyult. Így módon jöttem rá, hogy a téma ilyetén felvetése önmagában helytelen volt. Valóban, a kérdést teljesen újraértelmezve, átfogalmazva jutottam el a megoldáshoz.

69.3.
megnyugtatóan ósdi a korai Derkovits. Én is az vagyok még. Az olvasott pop-art tanulmány ijesztő- módon korszerű, de kétségtelenül valamelyest hasznosan irányjelző is: a mát kell mutatni és a holnapot is. de most még tanulok.

69.3.
megittam egy erős feketét, s mindjárt festőnek éreztem magam (a fene egye meg)
(hangulatos ember vagyok)

69.3.
Stúdió '69. jubileumi
fiatalok retrospektív kiállítása: alig-alig láttam korunk középponti érzelmi és filozófiai problémáiból valamit mondanivalónak választva

69.3.
ki kell fejeznem azokat a - nem új - eltörölhetetlen nosztalgiákat, amivel az ember a félelmetes és rejtelmes világhoz - mégiscsak - vonzódik. és: a körülöttünk-tárgyak, a világ különösségét.

69.3.
az ember több mint amit mond, tesz és gondol:
(úgy hívják, hogy tudatalatti 71.1)