dátum: 69.04.        fájl: c-fajlok/c00202-1.htm             C.00202

igen nagy szerepűnek ismertem föl az egyszeri meglátás-megismerés szerepét a további életvitelben
kerttervezést igen keveset tanultunk, de ez végtelenül több mégis a nem tanult várostervezés fölismert hiánya mellett

milyen alapvetően más valamely jóindulatú műveletlen véleménye egy mai műremekről, egy már egyszer hallott értő elemzés után

pszichológusok szellemesen bizonyították egyetlen hallott ellenvélemény önálló ítéletalkotásra buzdító rejtett erejét. pedagógusok felelőssége ebben nagy: a hosszasan közösen töltött idő bármely pillanata kiszámíthatatlanul, egy életre kihatóan kanonizálódhat. (és ha a pedagógus mindig látható fele nem egy a lényével, a hatás máris kiszámíthatatlan (rossz vagy még rosszabb), hisz nem lehet minden gesztus helyszínen átgondolt)
aki külföldön látott már igazi automata mosógépet, hogyan nyúl a magyar masinához?!

főiskolás éveimben szakmámmal foglalkozás napi óraszáma periódusonként rendszeresen elérte a 12-16 -ot. Hogy érezném magam hát hónapokig csak sütkérezve az életben?

69.4.
az ideológiailag is megalapozott jószándék, ami fölemel minket a csak napról-napra megmentett házasság életforma lehetőségének szintjéről, és alapvető biztonságot ad bajaink tudatában is.

69.4.
elmegyek erre a fiatal festők vitaestjére, és ha szükség lesz rá, és ha lesz merszem, ütni fogok. erősnek kell lenni, bármilyen irtózatosan fáraszt, mindenkinek erre van szüksége. (két nap után: mertem- többen gratuláltak. hi-hihi)

69.4.
azt mondja; a mai művészetet nem érti-. Hogy erre az egyetemes önámításra ill. tévedésre eddig nem jöttem rá!
Semmiben sem különböznek egy Rembrandt és egy Klee kép megítélésének szempontjai. aki számára ez döntően elkülönül, a régi lényegét sem értette soha! Korunk művészete csak polarizálta, felszínre hozta a nem -tudást.

69.4.
munkám eddigi önkénytelen célja volt a megjelenítés által bizonyosságot tenni magam számára nyugtalan életünkben szinte felismerhetetlenül megbúvó, örökre vágyott, időtlen, mozdulatlan harmónia mellett.

egy nélkülem tárggyá dermedt szék,
egy nyugodt hegy s egy álló fa,
okos bicska az asztalomon,
s egy meg nem csendült kis pohár
- de ami él is:
a lassú szél,
s egy csendes nyári délután -

69.4.
S. mondja képemet nézve - és most nagyon elhiszem neki: ideje már egy! eredményemet gondosan, hónapokon át kimunkálni. Ha (A hegy alatt) zavar a natura-utalás - folytassam fejreállítva-