dátum: 70.09.        fájl: c-fajlok/c00280-1.htm             C.00280-337

tanulmányút Nyugat-Európában 1970.szept.16 -okt.30.

napok és programok listája    

                                                         [Néhány közölt képet nem ott láttam és nem akkor. Hibák jav.: 2012.02.]

1. nap

9.16. szerda.
Bp.
[egy csomag: az erre az útra varrott bőrtarisznya, azóta is ez. 2012] éjfélkor személyvonattal indul, hogy fél napot nyerjek. Bruck központ átszállásra várva megnéz, Kata fél rúd szalámiáját járdaszélén ülve, vonatra várva, megeszem, autó a kirakatban, Ferenc József mellszobor

Bécs
dán-német bútorbolt, diákszöv. beiratkozás, Herald panzióban, kapkodom a fejem az utcán, sofőrös autók, a taxis a hátsó ajtót nyitja ki
Gemäldegalerie: Brueghel Tél fehérebb, Vermeer műteremben is sápadtabb, Br. ált sokkal világosabb. az ép. arany-szürke-fekete elosztótere, jó másolatok készülnek, Br. antihumánus gyerekportréi, óriás Rubensek, szürke textiltapéta, feketemárvány lábazat, főleg fiatalok néznek, Ostade mélytüzű, Rembr. önarcképek, apácákkal leánycsoport, Br. állattanulmányok, Archimboldo nem, Clouet portrék! Holbein portrék! Cranach cinikus, Altdorfer, Dürer Kaiser Maximilián, egy ifjú velencei lány portréja!, ideálisan mini szoknyák, vonaton szemben magazint olv. egy ősz úr, aktfotó a címlapon.
általában a portrék jobban tetszenek, Eyck férfiportréi! Memling kis szárnyas oltár, Dürer tiszta szigorúsága! Tizian is tompa- a reprók után érdektelen Velasquez millió infánsnője, szerencse, hogy végigfutottam az olaszokon: Giorgione három filozófusa! amit még ismerek: Mantegna szt. Sebestyén.
tornacipő jól be fog válni, vettem villamos ''carret''-et, mint utóbb kiderült teljesen használhatatlan.
II. em. teremsor hangulata, kiáll: Münzkabinetten ébenfa tárlók, érmék portrék, pénzek... utcán Lotus autószörnyetegek a szalonban. egy svájci festő kiáll megnyitója a Pállfy palotában: Maryna Vlady és dandyk, előtte Poór Juditnak diaanyagomat megmutattam. egy pohár bor, utána séta éjjel a városban: fegyverkirakat krómozott forgópisztoly. du. múzeum után rossz irányítás folytán végigutaztam  a 7 villamos teljes hosszát kétszer, boltberendezés vörösbársony tapéta, íves ablak, diófa keretek, az üzleteket tükör duplázza, túlzsúfolt kirakatok, a tékozlás teteje: fiatal gyönyörű nők is vezetnek kocsit, emeletes buszok, komplikált villamos jegyrendszer, kétszintes ékszerkirakatok, bent ragyog a páncélszekrény, teleüveg alarm rendszerrel, dirndli a divat, öntött sícipők, Kneissel lécek, búvár-vascipő, night-club csalogató aktfotók, megy a maxi, éjjel diákszálló
 

2. nap

9.17.csütörtök
kath. diákszálló vagy 14 em. templomtoronyban. Ágnesért a Südbahnhofra Modern műv. múzeuma. Klee, Mondrian, (faktúrás!), Barcelona szék (Marcel Brauer széke funkc. jobb!) profil, köpenyes fiú térdig fűzős hasítottbőr cipőben, fém keretes szemüveggel, Duchamp képkofferje, forgó reliefjei, Nicholson, Rietweld villa makettje, a kubista szobrok jók, Klimt jó, egy szép kis Bonnard! kék gipsszel kitömött harisnyanadrág, természetes faburkolat,  egytér ép. szecessziós szék fagömb sarokmerevítésekkel, mozgó szöges zsák=szobor, fdsz. Apolló kiállítás, színes fotók, ipari TV adás, kék üveglap sávonként más színnel, egy-egy lap külön színtelen, acélszalag két plexi között lágyan hajtogatva. gép lassan húzza, magának formákat épít (Colombo) ülőszobor indián kultúra jellegű (Derain 1907) Giacometti, Moore, Marini: A csoda=lezuhanó lovas, jó, Beaudin: Eluard portré, bronz, át a Gemäldeba, megint fiú hátán kisgyerekkel spec. hátizsákban, Bosch keresztút, pornófilm kirakat, bájak leragasztva, Ági igazolványt intéz, nekem kérés nélkül belegépelik, hogy diák vagyok, mert megtudom, hogy az előnyös, bútorüzlet: Marcel Breuer fotel, 1-6-ig számozott bögrék, nagyáruházba betéved, 5 emelet, mozgólépcső, hindu program, nevetőgép, automata (perselyes) gyerekhintáztató, amíg a szülő vesz, műfatapéták, szökőkútban karóra, fejpárna, svájci bicska, sílécek- kosztot veszünk, egy zsákutcában nagy ebéd a járda szélén, váratlan ötlettel villamossal Schönbrunnba, ormótlan fogadóudvar, rossz arányú épület, park főallé is unalmas, sugárutak, egyenes és ''donga'' nyírott fasorok, fönt nyitott panorámaház: a városra, dudálnak zárás előtt, megnéztük a rádióirányításos (rossz) bevilágítását az épületnek, belvárosba: Kärtner strasse, Stephanskirche kívülről, üzletek: szőnyegüzlet, cipő sok, Dunakanálig le, vissza, impozáns + halott paloták, sok szobor, véletlenül megtalál: a gyertyaüzlet, bár kerestük, rossz közl. épp elértük a velencei gyorsot, két nap alatt elment 170 shilling, igaz két igazolványkép 60 volt, éjjel hideg a vonatban

OLASZORSZÁG

3. nap

9.18. péntek
szemmaszkkal alv. 0 fok a hegyek között csúcsokon hó, osztrák vámvizsgálat: hier ist kukt- hajnalban hegyek feltűnnek, aztán olasz kisvárosok hihetetlen érzékkel alkalmazkodnak a tájhoz, karabinierik öszvérekkel, az US és kanadai fiúk fejükön törülközőkkel  alszanak, van vasútjegyük, amit távolról elég megmutatni, gyönyörű fejű kisfiú a folyosón, St. Lucia pu.-ra mólón megy be a vonat,
Velence

mintha árvíz lenne, vaporettomegállót keres, hátulról a szigetünkre, halotti menet, utána a gyászolók csónakja, álltak benne, szép olasz munkások, tengeri kikötő, kijelölt vízi-utak, ostello szép épület, szép előcsarnok, egyterű, a csomagot csak úgy le kell tenni egy fülkében, tej, zsömle, át hajóval a Szt. Márk térre, zsibárusok, napon üldögélünk, galambetetők szép kék-fehér (oroszlános) homlokzat, lifttel a Campanile tetejére, a nyílt tenger, egyforma vörös házoldalak és tetők, zsúfolt, méterrel fölöttünk megszólal a harang, a Doge palota homl. föntről gyönyörű, Szent Márk templom zsúfolt homl, sokkal kisebb belülről, organikus épület, térhatású, átlátások, végig aranymozaik, nem szép, színes kőpadló, hepe-hupás, főoltár faragott oszlopai, körben figurák fogdosástól lekopva, oltárhát rekeszzománcos, tengeri történetek és szentek, arany, óriás drágakövek, keresztelőkápolna, kincstár: fej stb., szent ereklyék, gyönyörű rekeszzománcos ''absztrakt'' figurák, drapéria ornamentikának kezelve, a szakáll kék, kezdek kitikkadni, éjjel tán két órát aludtam hálózsákomba csavarodva. kint tűző, szokatlan erős fény, gondolák fura állat (?) formája, ébenfekete-zongorapáccal, egyforma korlátjaik stb. dísszel, éjjelre elcsomagolják, főoltár kicsit szétválasztva oszlopsorral, állandó nyüzsgés. ebédnél a szomszéd asztalnál az angol? fölszolgáló fiú hátul varkocsba fogott haja, kalóz arc, lányok jól öltöznek, de ált. nem szebbek, fehér a divatszín, 6-ra befizetni ostellot, szobát benéztük, vissza a Márk-ra, és végig a Canale Grandén, majdnem az állomásig, gyönyörű színes paloták, fehér kontúrok, kémények, kék vászon rolók, gyalog elindul visszafelé, grófnő magángondolája három díszkutyával, két kisgyerek gesztikulálva beszélget egy üres tér közepén, utcai bűvész, tűzdobáló, pantomim mozgással, egykerekű biciklin távozik, tányéroz, munkásnegyed, spagetti, bor, a boltos-híd, sikátorerdő, japánok gondolával, szerenáddal, éjjel a főtéren: szalonzenészek, utcai festő és karikatúristák, kifestett buzi? fiú, attilás ruhája, festőfiú, feleségek segítenek eladni, egy képalkut végignéz. képek: manírosak és ízlésesek, rendőrök karddal, halas éttermek: utcára kitett halas bőségtálak.
Palazzo Cornero regina múzeumban csak egy modern anyagot értünk el: 3 rugó, forgó 2x1 méteres fehér-fekete lapok, múzeumőrtől lapot vettünk, hálából meglopva magát, adott egy kicsit gyűrött belépőjegyet holnapra.

4. nap

9.19 .szombat
reggel most félár a vizibusz, színes tömör üvegizé kiáll.
Museo civico Cornero lándzsagyűjt, hajómodellek, könyvtárszoba, dogeportrék, Velence városa, képek, imakönyvben pisztoly. II. em. képtár, csak átfutunk, majd ebédszünetben, át az Accademiára. Vihar. P. d. Francesca: Szt. Jeromos! Bellini jók!, szerb ikon kiállítás, ablakból: esküvő gondolán, fotó: jugó kolostor, itt vannak a képek: MILLESEVA, MANASIJA KALENIC, DECANI GRACANICA SOPOCANI STUDENICA, ebéd a parton, capuccino vendéglőben, gyalog megpróbáljuk a modern múzeumot megtalálni, szovjet zászlódíszes tér, Sztálin portrék kínai szöveggel, vasútállomásnál bukkantunk ki a Canale Grandra, vissza, gyönyörű palota, kövezett udvar kúttal: Modern műv. múz. fdsz. óriás fedett tér, rácsos kapu a kanálisra, I. em. Rothko kiállítás, már láttam az utcán plakátját, nagyterem mint Eszterháza, kisterem oldal Manzu a püspök, II. em. modern anyag, jó: Miro, Matisse rajzok, van kis Klee, Chagall: Rabbi! mindenütt ablak-erkély kilátás, ki, újabb bolyongás a Colleonit keressük, (5-től 1/2 8-ig értük el, pulóver nézés, orkánkabát, TV bolt: gyerek-kalóz vetélkedő fél lábon, rum, kincsásás verseny, formatervezett fehér TV, két fél kocka vörös rádió zsanérral, gyönyörű, újabb fehér templommal. egy mellékkápolna, berakott színes kövek az oltárt választó korlátban, szép, boltos hídon bámészkodunk, nehezen a Colleonit, egy presszószékbe leültünk a térre, kutyák rohangálnak, újabb eltévedés Szt. Márkhoz, kekszet vettem, Ági 1 l. bort, elfogyasztottuk. fél 10-essel haza, tele a társalgó, wurlitzer.

5. nap

9.20. vasárnap

fél 9 mise Szt. Márk. US csoportnak angol nyelvű, gyors, békecsók = kézfogás hívek között, utána zászlófelvonás, laza katonák a főtéren, időnként egyet! díszlépnek vezényszóra, vasút 2. osztály is elegáns, motorvonat, keretnélküli üvegablak,
Padovába be gyalog, teljes csomag mindig velem, Giotto freskós templom, az egészet kifestette, fülhallgatós magyarázó automata, rengeteg prospektus, könyv, fél 1 bezár, főtérre vörös-sárga kihalt kis utcákon, Gattamelatta szobra, kicsi a figura, Szt. Antal katedrális, síremlékéhez sorba állnak, végigsimítják, kegyeleti hosszú gyertyákat és giccset lehet kapni, oldalkápolna két gyönyörű trecento freskó csatajelenetféle és keresztre feszítés, rohanás a vonathoz, rajta ebéd, nadrágom elhasadt, leszakítottam a szárát. Ravennában nincs ostello, így
Ferrarában:
alszunk. gyalog a főtér felé, Ági is föltűri függönyanyag-házivarrott nadrágját - megnéznek, itt nagyon elegánsak, lányok párosával robogón, bő választékú csempeüzlet, gyönyörű bérház barna kerámia-arany-eloxált aluszerk., fehér essling. redőny, - főtéren vöröstégla tagolt vár, 1385 épült. vizesárok, víz mélyzöld, csoportosan: nagy tanácstermek, sötét kárpit, méltóságteljes színes, freskók, drapériák, tanácsterem mikrofonnal mindenki előtt, terasz, börtönök, 3 soros ráccsal, várból magas átjáró az utca fölött a szomszéd épületbe, szomjas: kocsma keres, 1 l. vörösbor 200-ért, Picasso plakátot vettem észre, épp előtte mondtam: nehogy az ember egy kóbor Picasso kiállítást kihagyjon- rohanás, mert este van, gyönyörű: erotikus grafikai kiállítás, Cranach ötletre, három figurás kuksizóval, líraiak is, a vörösbor hat, jobban bírjuk. Ági katalógust is vesz, ostellot megkeres, útközben szép néppark, kerítés mögött gyerekvasúttal, amit egy felnőtt vezet, ostelloban francia diákokkal beszélg. angolul, el a sötétben már városnézni, csodálatos a város, mezítláb, katedrális homl, árkádos mellékutcák fakazettás mennyezettel, artisták mutatványhoz készülnek, a kötél vége a várostoronyra van kötve, a védőhálót kifeszítve hordják alatta, a dróton motorbiciklivel fog fölmenni. Ági: ''egyik kocsmából ki, a másik Picassoba be'', hazafelé egy TV-adásból egy-két lövésnyit megnéztem, melegzuhany.

6. nap

9.21. hétfő
7 kel, capuccino, Ági ottfelejti a lapos poharamat, a buszsofőr leszorít egy ismerős biciklisnőt az útról, jegyautomata, azt hiszem, ez visszajelez a sofőrnek.
Ravennában
állomás melletti templom, zárva S Appolinaire Nuovo, sorban álló férfiak, nők a falon, a férfiak karakteresebbek, két végén városfal-kép, mögötte tetők, stoppal a S. App. in Classe., épp esküvő, csak a szentély mozaikos, tágas csarnoktemplom, nem tetszett, stoppal vissza egyenesen a S. Vitale, kertben áll. tagolt épület 8? szögű kupolatér, galériák, csak a szentély mozaikos: Theodora császárnő stb. mellette a kertben a Galla Placidia, szép kék ornamentika, színes márvány ablaküveg, padon napoz, egy képeslap bedob, egy játéktermet megnéz, furcsa formájú robogó-kormányok, utcán egy síkban van a járda, ha van, fél 3 Battisterio Ortodosso sokszögű középen medence, erősebb színek, de restaurált, érseki palota múzeum, Thedorik széke, restaurálva fehér kővel, csizmás francia fiú, mellékkápolna előtt egy donga, tele mozaikmadarakkal, képeslapot veszünk, át a Dante múzeumba, miniatűr Commedia egy lapon, nagyító rákötve, Dante sírja semmi, mellette szép átrium kertek sorra, gondozva, gyalog a Theodorik sírhoz, gyönyörű dongája tagoltan illeszkedik emeletére hátulról, gránit kád?, állomás felé vissza. Ági vesz 1 l. bort és olaj, én km. számlálót nézek, hogy a pénzt mindig jegyezze, mennyit adok ki- de drága, motorvonat, Ági vásárolta 40 cm átmérőjű lepényt esszük, út kezd domborodni, tagolt dombok kontúrjukon felkiáltójel és gömb sötétzöld fák, mint a képeken is.
Firenze
emeletes busz megáll, hogy minket letegyen (mert ellenkező irányba), óriáspark, palotalépcsőn heverésző fiatalok, fülbevalós USA fiú Kaliforniából, 7 dollárt kellene neki naponta Magyarországon beváltani, valami fémszerkentyűt kiemelek a szemétből, tologatni lehet valamit rajta, megisszuk az üveg bort, mozaikos fürdőszoba, ágyak a folyosón.

7. nap

9.22. kedd
tálcás reggeli, ruhamosás a pincében recés mosdón, udvaron tereget, kilátás a dombokra, busszal be, ausztráliai lánynak olaszból angolra fordítok információt, keresztelőkápolna: paradicsom kapuja Brunellesci, zöld kerettel nem szép, oldalbejárati ajtó jobb, kápolna egy tér, belül ''nem jutott neki csík'', kívül fehér-zöld márvány, másfél méteren csík az árvíz - mindenütt, képeslap tömegével, dóm kapuja zöldre oxidálódott, építészibb összhatásában, dóm óriástér, csak festményen lenne szép, kupola alatt kerített szembe-oltár, Michalengelo Pieta egy mellékoltáron, trecento oltár, egy ezüst kereszt bársony előtt fülkében, vegyszerrel mossák a fehér zöld stb. márványberakásos padozatot, s szinte véletlen föl (100 líra) a kupolába, a belső kupoladob peremre érünk föl, fölülről szép geom. a berendezés, tovább a két kupolahéj között igen magasan a lanterna alá kiér, város szerk.; jó meleg, Arno, környező hegyek, kövek méretén- és állványozás méretén álmélkod, be a sikátorok közé, pici üzletek, partra, Ponte Vecchio messziről, üzletek miatt nagyon nehezen haladunk előre. Uffici, külön hely a szabadjegy kiadásra, lift föl Duccio, Cimabue, Simone Martini! Uccello! P.d. Francesca! Masaccio, Botticelli, Van de Goes, Memling kicsi képei, két kis sokalakos Giorgione,  Michelang. megint rossz, a többi termet nem néztem meg.
tetőterasz, nincs capuccino, nagyon fáradt 2 h. kimegy, tej, keksz vásárol, hófehér rendőr útbaigazít, főtéren a Dávid másolat alatt üldögél, óriás árkádtér szemben: Cellini perseusa, kóbor fényképész, meleg. a Palazzo szép, vissza a múzeumba: három szép Rembrandt, programterv a lépcsőn, gyalog a Ponte Vecchion át, végig teleüveg ékszer üzletek, bent pici elegáns hely és széf, gyalog át a Sta. Maria della Carminale óriástemplom téglahomlokzat. Brancacci kápolna 3 fal Masaccio freskó, Filippino Lippi segített neki, szép, középen trecento oltár, olaj-. csuhás barátnál levlapokat vásárol. véletlenül sekrestye: fa nyitott fedélszék vagy 15 m magas egy trecento aranyhátterű 4-5 alakos táblakép sötét szürke kő oldalfalak, tömörasztal középen, szélen néhány bőrszék és egy püspökszék- barokk, gyönyörű hangulata, egy köpenyes az asztalt oldal tisztítja rendkívül gondosan, oldalában kápolna, gyönyörű freskósor, Giotto vagy Sasetta lehetne, oltárháton vagy 30 cm-es táblakép végig, lehajtott fejű barát a padon litániát vezet fejkendős asszonyok között, ki, lépcsőn, fiatalok rohangálnak robogón, biciklist tolnak! háttámaszos bicikli, bolond asszony gyönyörű olaszul kiabál, egy kis hússütődében paprika salátát, meleg krumplit vesz. Ági valami csirkehúst, később visszamegyünk 1-1 spagettiért, templomlépcsőn megesszük, Ágnest főleg nagyon megnézi mindenki, ''nem angolosak'', kíváncsiak. kocsmában vörösbort iszunk, fotó a 66-os árvízről, és jó! festmények a falon (1968) tipikus olasz arcok- pincérfiú, szerszámbolt kirakat, én olaj km. jelzőt, Ági az én lapos poharamat venné meg, át egy másik hídon, energiánkat visszanyertük, főtérre, trafikbódé, regiszterben Arnolfini reprók, a kivilágított palazzot megnézzük egy lépcsőre ülve, mögöttünk teleüveg ajtó régies kovácsolt díszvasalással. a buszmegállót keresve átvágunk az egész belvároson. még a templomlépcsőn kikalkuláltuk - pénzünknél vagyunk! beülünk egy déligyümölcs fagylaltfélére (200 líra) pici presszóba, katonák, játékautomata, wurlitzer, rengeteg apró üveg ital, ami most divat, egy kirakatban egy üveglapra szerelt csapból ömlik folytonosan a víz?, állomás megálló, egy tokiói fiúval hazafelé, a busz este drágább, ostello előtt záráskor nagy körben angolul énekelnek és nagyon szeretnek élni a fiatalok, ha ezt a derűt megtanulnám- tábla a buszon: ostellohoz-!

8. nap

9.23. szerda
Ágit megkérdezik, nem találkoztunk e múlt héten Marokkóban, busszal centrumba, turistairoda: térképet kap, Standa áruházban gyönyörű bélelt anorákot próbál, átjáróban játékautomata: tengeralattjáróból lövök periszkóppal, autóvezetés automata, olajméter vásárol, alkuval, megtalál a San Marco kolostort, kerengős, emelet: nyitott fedélszék, cellák, mindegyikbe festett Fra Angelico egy feszületet, fatáblák az ablakkeretben, Savonarola cellája, könyvtár, óriás könyvekkel, fdsz: trecento táblakép kiáll, egy helységet épp restauráltak, csöpög az eső, át az Akadémia képtárba Michelangelo Dávid, Pieta, rabszolgái, semmi. kis Utrillo kép, sok terem zárva, át a Michelangelo. lelencház terére- szimmetrikus magas kétszintes árkádsora (másutt is), rengeteg autó, középen templom egy szent fényes sírjával, át az archeol. múzeumba, Egyiptom 1:1 méretű ülőalak torzók, lábfején

ülő! geom. kövek írással, fekete is, kis kőpiramisok kőírásos táblák, vér?csatornás kőtömb, okker-vörös festett dombormű fogja az isten kezét, kövön skiccrajz: fej, múmiakoporsók, múmia is, belül is kifestve ''hippi'' táblák: kerámia - mellre, egyiptomi szék, rengeteg kék kisalak- szobor (15 cm), kis geom. kerámia darabok, vízilószobor, nyitott szárnyú skarabeuszok, írott a talpuk, macskafejek.
gör-római kisplasztika. nagy lófej, egy férfitorzó (szebb, mint a Dávid), mindenütt középkorú! férfi múzeumőrök. etruszk bevésett grafikák bronztükör hátában, etruszk urnákon fekvő alakok, etruszk fiúaktok sorban, pecsételőhenger, vörös feketealakos vázák, prehiszt. terem. fantasztikusan szép menhir szobor, leltári száma 91450., nem lehet róla reprót kapni, mint ált. a legszebbekről soha. gyalog tovább, papír festék bolt, fél órát alkuszom precíziós körzőre, gyönyörű alapozott vásznak felfeszítve, bambuszecsetek, színes cellux - írómasinával.
Michelangelo. könyvtára csukva, szép udvara Medici sírja zárva, ószeres utcán átmegy, ruhák, szőrmeáruk, San Lorenzo templomba, ismét óriástér, oldalt egy fakó Masaccio freskó, sekrestye nyitott, fedélszék, észrevettem! Giotto! kereszt, félhomály, templom oltártér + 3 m. magasan mellékoltár trecento arany-vörös oltárképecskék. San Lorenzo kolostormúzeum már zárva (Uccello!) tér előtt üldögél, kiszámít a holnapi nap, esteledik, be a belvárosba, vörösbort, kenyeret, sajtot, zöldpaprikát, mellékutcákon át a főtér árkád alá, autós csúcsforgalom, vacsorázunk, a kenyér ízetlen. egy fiú szétlapított biciklit hoz, hülyéskednek ''filmezi'', castrosapkás- forradalmi dalokat énekelnek.
hazafele: feketecsuklyás- lebernyeges rohamautós férfiak, üdvhadseregféle, elbeszélgetünk, ők fizetnek tagdíjat., a buszt épp elér, trafik presszóban két lap megír, pénzt kiszámít, eddig a 100 dollár arányában arányosan költöttem, a körzővel (1000) együtt.

9. nap

9.24. csütörtök

San Lorenzo kolostorba, de az Uccellot restaurálják, mellette udvaron tréningruhás tisztek fegyelmezetlen kiskatonákkal gyakorlatoznak, egy kövér lemarad, át a Medici sírhoz, alsó szint szép lapos, sötét márványból épült nagyterem szép színes, kék, zöld, narancs márványberakás, padló is, Michelangelo terme befejezetlen szobrok, piac, én pulóverem 90 Ft-ért, bolyhos, könnyű pulóver, színes, Biblioth. Laurenziana, szép négyzetudvar termő citromfával, lépcső jó, markáns atmoszféra, könyvtár komor magas padok, görög stb. kötetek, edénybolt elegáns, gombnyomásra mozgó evőeszköz. bemutatás, kék csésze, vissza az arch. múz. a tegnapi prehiszt. szobor fotókópiáját elég lassan, de megkap, át a Ponte Vecchion, ásványbolt, kék, zöld kövek.
Palazzo Pittihez, széprajzú belépőjegy. modern olasz képtár, Usellini ejtőernyőse, erkélyről a város, beépült dombok, villák a tetőn, bordó kárpitos terem, romantikus századfordulós anyagon átszaladunk. régi képtár: vagy 40 termen átszaladunk, 3 sorban magasan a vörös kárpiton rosszul megvilágítva, élvezhetetlen. egy-két Raffaello. Trón?terem ebédlőterem, bútorozott termek, ki a kertbe: Bobolino elhanyagolt, nyírott fák, föl kertvendéglő kilátótornyába, Firenze látképe, alszunk a napon, be a városba, pizzát eszünk, S. Croce múzeumot restaurálják, templom: Giotto Szt. Ferenc freskói, mellette ducento tábla oltárkép, trecento freskók mellékkápolnában, 2 és fél m. magasan állt itt a víz. templom mellette (belülről) bőrdíszműves manufaktúra működés közben. térre. egy kis galéria, diapozitív anyagomat megmutatom, tetszett, de nem. Prospektust kapunk, mellette gyönyörű gótikájú galéria, megnéztük a képeket, egy festővel beszélg-, címet cserélünk, kocsiján megmutatja Fiesolét, angolul beszélgetünk, azt mondja a táj 10 év alatt tönkre fog menni, annyi a (rossz) építkezés. utcán Fogarasi Miklóssal találk., át ''Budára'' spagettit enni és vörösbort, főtéren üldögél, és franciaországi tanácsokat kapok, ottani térképeket is. olaj-kilométeróra jól bevált eddig.

10. nap

9. 25. péntek

állomásra vonatindulásért, aluljáróban autóversenyez, játékbolt 750-ért 2 db. hordozható rádiótelefon kipróbál, Ufficibe, levlapot vásárol, Uccello, Duccio, P.d. Francesca, Botticelli és Rembrandt újra megnéz, loholás a déli vonathoz, útközben a fehér mű-prémbéléses anorákot még egyszer megnéz, 1 h. vonattal.
Arezzo
dél, minden zárva, templom is, régi városon át hegytetőre, park, körbe, umbria-tájat messze látni, művelt hegyek, sziluetten trecento fákkal, temető felülről többszintes, fehérmárvány, falba is építettek kamrákat, többfelé tájolva, rendezett... kódorgó sötét alakok, a S. Francesco templom helyett előbb egy másikat néz tévedésből, sárga homokkő, 3 loggiasor elölről, belül óriás tér, nyitott fedélszékkel gyönyörű. a harangok körül lukasak a tornyok.
Szt. Francesco templom Duccio előtti belógatott feszület, utánzók freskói, s aztán az eredeti P.d. Francesca freskók csodálatos, több órát üldögél, függönyt elhúz, fantasztikus. Ági rábeszélt a repróalbumra.
Szt. Domenico templom, majdnem eltéved. Cimabue belógatott feszülete, 14. sz. freskótöredékek, kekszet és tejet, kört leírva ki az állomásra, itt is a régi házak szépek csak, utcán a gyerekek mesekönyveiket árulják a földön... csoportosan. a vonat a jelzettnél 10 perccel hamarabb indul és veszettül megy. Átszállás: minden üléssornak ajtaja van, fapados, de szépen formált, hegytetőkön várak, hegyre épült kő- és téglavárosok közben, gyönyörű. egy nagy tó mellett is el, hajózzák is, alkonyodik, szigetei is lakottak, gyönyörű, észrevettem, hogy a
Perugia
ostello a könyv szerint már zárva van (félreértettem egy jelzést) 1. busszal centrumba, jó magas hegy, szerpentinen, félelmetesen markáns kőrengeteg, ostello nyitva, el várost nézni, konzolos lámpák vannak: nem szórt fény, fantasztikus kemény, rusztikus- hogy udvarolhatnak itt? biztos nem lehet lágyan-? lépcsők, kőjárdák, kocsival őgyelgő fiatalok. szép üzletportál itt is: körformákkal üveg- acél, fehér-lila. hideg- rövid nadrágban. járda nincs, de a legszűkebb utcákban is rohannak a kocsik, trolik.

11. nap

9.26. szombat
későn ébred, Áginak hirdetőtáblán üzenet, papírüzletet néz, sraffozó vonalzó: csak egy távot tud, Standa boltban vagy 6 nadrág végigpróbál, csipeszt, turistapoharat (hármas csomagból végül egyet kivesz az eladónő), megvettem, 11 h. múzeum előcsarnok vasalt céhládával és durva kváderezéssel, első szint városháza, tanácsteremmel, képtár Duccio, trecento, kis szobor: Mária ölében halott Krisztussal, rózsaszín, vörös, narancs színek. mindenütt szekurit ajtók, P.d. Francesca nem jó itt, Veronese fehér képei, Ági fügével kínált, szárítva jobb, ablakból 20 km-es gyönyörű kilátás körben, délben ki a múzeumból, várfalnál üldögéltünk, mert 12-4 minden zárva, tűző nap, szép szerelmespár a padon, hát mégis-, pénzbedobásos távcsövek, el a másik dombon lévő városrészbe, kihalt utcák, archeol. múz. udvarába, kvadratúra jellegű, útközben pizzériában ettünk-, gyerekek gyíkra csúzliznak, mediterrán déli csönd, valamilyen  bencés templom, hangversenyteremnek berendezve, kis hátsó erkéllyel a kilátás felé, a harangtoronyba nem sikerül fölmennünk, visszafelé egy bérház ablakából valamennyire mégis sikerül a régi várost megnéznünk, bravúroskodó Porsche-VW sportkocsi, egy ruhaüzletben csodálatos baba-kifestett kiszolgálónő, de anorák nincs, Standában WC van, de nadrág nincs, vissza a Standába, végül is mindketten vettünk elég hasonló nadrágot, véletlen teljesen egyformán vagyunk öltözve: piros zokni, okker kordfarmer, kék ing, zöld pulóver, barna bőrtáska, hazafelé lencsekonzervet, tejet veszünk, konyhában melegítek, de konzerv rossz, vissza a városba, mert éjjel szebb, váltott forg. irányú utcában majdnem elütnek kocsival minket. Ági reggel talált kilátóhelyet megmutat, gyerekkoráról mesél, én az első detektoros rádiómról, ami sohasem szólalt meg. mélyen lent vendéglőben nyitott tűz ég. ostelloban beatet hallgatnak feszület alatt.

12. nap

9.27. vasárnap

1 h.-val korábban keltünk a kelleténél- téli időszámítás mától, sokajtós vonattal
Assisibe
régiség és kegyárusok, gyónás angolul, mindenféle szerzetes, kisfiúk is csuhában, csuhát árulnak?, templomajtóban hivatalt teljesítő szerzetes megáldja- sok mise egyszerre, cigány? esküvő kevés fekete rokonnal, csevegő népek, zaj, golyóstoll Szt. Ferenccel és repülő! madarakkal, felső templom, kriptatemplom, alsó templom. Giottók, Cimabue, túl nagy a nyüzsgés hozzá talán, Ágit nem engedik be miniszoknyában, nadrágot,- járda óriás kövekből, katonák kalapjukon tollal, éles olasz dudák, kislány robogóval elüt egy másikat, föl alá: Forum Románum: a főutca alatt, ki a főtérre, a római városközpont épület most katolikus templom, kis lépcsőn utcán föl: képárusok giccsek és képek is, egy magánparkba betéved, olajfák alatt, panoráma, üldögél, kerítésen át föl a hegytetőre, vár termei, toronykilátás 4 irányba, mély völgy, magas hegyek szemben, nagy síkság a hegyek alatt, az utak fénylenek, egy lőrésben üldögélünk, lassan le a városba, Szt. Ruffino katedrális, meszelt gót  templom, oldalkápolnában faszobor: Madonna halott Krisztussal, ducento belógatott feszület, freskótöredékek Giotto iskolájából. előtte oldalbejáratnál lépcső két tűzfal között lelátni messze a völgybe, üldögél, fáradt a lábam. Ági vörös bíboroskalapot vesz magának. Szt. Klára bazilika furcsa támpillérei és óriási kerek ablak, egyhajós, oldalkápolna Szt. Ágnes koponyája, haja. letakart fejű- arcú apáca sűrű duplarács mögött magyaráz és szentképeket is oszt, másik oldalkápolna üvegfallal leválasztva, apáca ének áthallatszik, trecento táblakép bizáncias., le a kripta Szt. Klára múmiája üvegdobozban, szintén rácsok mögött apáca magyaráz, angolul megszólít és magyaráz,- pizzát veszünk, másutt bor, fordított törésű  lépcső (szekér nem csúszik meg?) egy főtéren üldögél, és alvás egy kőpadon, Ági vörös kalapban, végigsétálunk a főutcán, bronzlegyet, giccseket árulnak mindenütt, autóbusszal le, nagyon tiszta állomás WC, guggolós, fehér- kék csempével, piros ajtó. vonaton egy pap meséli, hogy a Folignoiak szerint Foligno a világ közepe, én elmesélem Buci indiánjait a világ közepe-heggyel Dél-Amerikában. átszállás
Spoleto

felé, végig az út mentén az egész táj beépülve, a hegyeken várak, Tervit-! láttuk, hegytetőn várfallal  körülvéve, tetején templom, téglaszínű. vonat egyvágányú, elektromos, páncélvonat jellegű kocsikból. Spoleto állomáson a tájékoztatótáblán a vonatok egész szerelvénye kis műanyag kocsikból ki vannak rakva, 1-2 oszt. változó színekkel, postakocsival, mozdony jó irányban stb. Ágival jól lehet utazni, és jobban tájékozódik. ostello: fölvezetnek, egyedül leszek, félelmetes. kőépületek imbolygó fényekkel- belógatott lámpák, támpillérek a két házsor között, zegzugos sikátorok, feketén autók udvarokban, az eget alig látni, kis bárban jó pizza, panírozott rizsgöngyöleg, jó. betéved egy régiségkereskedés- antikváriumba?  - egy udvar, féltetővel félig fedve, dárdák, fotelek, római kövek, szép grafikák a városról! egy hölgy egyedül, kabátban egy fotelben (éjjel van) őrzi, turistatérkép,. - körbe-körbe csavarog a városban, félelmetes, kihalt, macskák, román hófehér megvilágított kápolna szépen fúgázva, nem messze a főtér- templomtól, ami kórusfesztiválra is van kiképezve. (állomás előtt 6? méteres fémlemez szobor!) valamilyen műút a hegyoldalban, ami nincs kivilágítva és valami tilos ott autóknak, panoráma, ez a vár alatt van, sok-sok csillag, messze egy hegytetőn óriás világító kereszt, sokáig tekergünk az öregváros sikátorában, sohasem tudni, mikor vagyunk udvarban. Ági gyerekkori csavargásairól mesél, zugmozi, féláron beengednek western filmnek a végét, aztán az elejét látjuk, közben pár perc James Bond előzetest, meg dinoszauruszos szörnyfilmet. fél 11, visszatalálunk az ostelloba, barátságossá váló bajuszos fogadósnő, mégsem egyedül alszom az épületben.

13. nap

9.28. hétfő
8-kor kel, Ágnest a fogadósnő kelti föl, útközben banánt (fél kiló) reggelizik (10 Ft), le a főutcába, capuccino, mindenütt krómacél kocsma és presszó pult van egy lemezből nyomott, levlapot írunk Villő és Bélának, hülye rajz van rajta, díszegyenruhás csendőrök? napóleonkalappal és piros szegélyű frakkal, régi teátrum maradványai, ki gyalog a városból, több helyen nonfiguratív szobrok-: igyekeznek-, át az autósztrádán, rálátás a várra, ami börtön, gyönyörűen rendbetartott országúton föl a hegyre, kilátóhelyen üldögél, és megeszem a felvágottat - mortadella, jó. Ági ad olajbogyót hozzá, mögöttünk és előbb a völgyben szép homlokzatú templom, útközben fügét szedtünk, ehető, Olaszország megfiatalít, föl a hegygerincre a rácsostartó kereszt alá, tovább Monteluccára, az ott van mindjárt. szálló presszó: egy csomagolt fagylalt, aztán hegytetőn sziklák között kilátóhelyen alvás, innét ülve 67 csúcsot látni (a csapláros fenékbe rúgta verekedő lányát, aki nemrég jött haza robogóval), a hegyek alja ködben van, hangyák óriás morzsákat cipelnek, két lökős gép ''augusztus 20-t játszik''. madarak: itt vannak. ''nekik is van csipogási idejük'', bort iszunk, kis bódé előtti asztalon, a csaplárosnak dobják a pénzt. egy kiskutya a réten mindig megfogja a célba dobók labdáját, gyerekek robogókkal hancúroznak az országúton. lefelé vidáman az úton gyalog (7 km) kocsmáros robogón utolér, fölajánlja, hogy levisz minket egymásután, de mi nem. esteledik, a régi vízvezeték-viadukton át egy 80 m magasan a folyó fölött, a katedrális felől bukkanunk ki. moziba: az Utolsó paradicsom, 58-ban mondták, hogy nézzem meg: kagylóhalászat, cápa, toronyból leugrás, városba kerülő fiú,- lány, házasság, a tájak, hatan vagyunk a moziban, a főút alatti városrészben csavargunk, hideg van, a Lorettoi Madonna különös - csúnya hosszú árkádsora a kórház felé.

14. nap

9.29. kedd
regg. banánt vesz, állomásra, wurlitzert hallgattunk, vonat = rapid, rá kell fizetnem, peronon ülünk, hogy kétfelé lássunk, várak, városok a hegytetőkön, Narviban nem áll meg, így
Rómába
turista - vasút - inform., térképek, Békés Gellért atyához a bencés kolostorba, buszon vidám kalauz angolul, várunk, pap nincs, mortadella egy közértből, Hévvel a tengerpartra, fürdés, éles kövek és olyan hullámverés-hang, mintha lökős gépek, pedig homokos a part, hullámtörőkkel, igaz, sok repülő is, eltűnnek a távolban, nézem. a homok fekete- zöld- fehér kristályokból áll, rengeteg szemét, csúnya strand.  útközben vidámpark, gyerekeket nyaraltató apácák, homokban alvás, naplemente, vissza a hévhez, játékterem, most repülőelhárító rakétajátékot próbál is, egy arab? vállán szőnyeggel, árul menetközben, állomás közelében fél kilő szőlőt 350 Ft-ért, nagyon jóllak. pappal találkozunk, majd fél órát várunk, közben megnézem a templomukat, alig megvilágítva, néma csendben, sötét foltok- apátok térdelnek itt-ott, egy vidám holland apáttal beszélget kicsit, le a városba Circus maximus fölülről lát, sárgával megvilágítva, mellette pineák, ciprusok, be a diadalív mellett, vörös lámpánál vagy 100 kocsi 5-ös sorokban megreked, Colosseum sárga megvilágítás, be, intim, porond alépítménye látszik, m2-es kövek is, körbejár, óriásoszlopok fekszenek ''dunjuskák'', sok macska, megszólítanak - ju ár loszt?, kaliforniai magyar pap- beszélget hazáig a nemzetközi bencés apátkongresszusról, formai megújítások, a túlzások, vagy 200 apát itt, rendkívül intelligens arcok.

15. nap

9.30. szerda

keltem 8-kor Ágit, kinéztem a térképen a buszt, tömeg, nyüzsgés, szép ruhakirakat és belül fekete és fémből- van, poste restante levél -...től, K-tól kedves levél, Palazzo Barberinihez, kapkodom a fejem az utcán, előkertje be van építve, freskós, kárpitos teremsor, igen rossz világítással, szép Simone Martini egy-két szép trecento, Quinten Massys férfiportréja! és egy VIII. Henrik - Holbein! nagy festő, más nem volt, egyórás bolyongás a Borghese park körül, egy dombtetőn is, meleg van és nagyon fáradt, múzeum előtt le kell ülni egy negyed órára, és elfelejtettem reggelizni. modern műv. múzeuma: századfordulós olasz, semmi, hirtelen mai modern anyag: tükörre festett alakok, 1:1-ben ''A múzeum látogatók'' homályos üveg mögötti mobil, színes refl. megvilágítás, jó, vetítőterem: Manet és az impr., el-elalszom, tovább, szokásos popart- és non = üres képek, hirtelen: modern anyag: Klee Szindbád vázlat, [nem az eredeti volt? 2008] Picasso Vallauris plakát, és kis színpadterv, rézkarcok, Chagall, Braque, Vlaminck, Utrillo, Matisse, Leger, Miro grafikák! újabb pop termek, egy terem Burri zsákjai, szakadt-égetett nejlonzacskós képei- szép! Kemény és Calder mobil szobrok, újabb terem fényszobor, egész egyszerű szerk, kertben bordás sárga csőszobor kígyózik, hirtelen egy terem Manzu: pápa, keresztrefeszítés, portrék domborművek, nagyon szép, Giacometti, aztán képek: Chirico, két kis Klee, Modigliani először eredetiben, Cezanne akvarell is! nagyon zagyván rendezettnek tűnik egyenlőre és sietni is kellett, 2-kor zár, tévelygünk, majd egy álló autós felvesz, elvisz a Palazzo Borghesebe, szép parkja van, nagyok itt a távolságok, kis Messina férfi portré, Égi és földi szerelem! ipari TV figyel, alig bírok már állni Cranach akt, más nem. fsz: márvány színezett császárportrék, Canova márványpárnás nője, nem nézem meg. most alig állok, de nem lehet lefeküdni, mert enni kell. Rolls Royce autószalon és Maserati. ilyet még nem láttam, sárga lapos szörnyeteg, max. 300, ha jól láttam, nem találunk errefelé üzletet, alagutas felüljárós útrendszerben botorkálunk, elhatározással be egy busszal a városba, egy élelmiszerbolt előtt negyed órát ül, de nem nyit ki négykor sem, végül pizza, tej nápolyival, gyalog az Angyalvár mellett a Szt. Péterhez, a tér teljesen nyitottnak hat, nagy közlekedés, rögtön a toronyba lift, aztán loholás gyalog, ahogy ajánlották, éppen napnyugta, nem látni a város széleit, fölhallatszik a zaj, gyönyörű vatikáni parkok, nyírva, csak egy-egy rendőr sétál, elhagyott vatikáni teherpályaudvar. lezavarnak, és megmutatják a pápa ablakát, ég a villany. a templomtetőn emléktárgyboltok! a templomot megnézzük XXIII. János domborműve, pápai sírok? bronzmaszkokkal, ruhákkal. a belső tér nagy és nem szép, Michelangelo, Pieta (első), nagyon tudott redőzni, de zavaros, gondolatilag is. vörös kárpitokkal és fakorlát rendszerekkel lehet a templ. szelektálni, oldalt mise kezdődik, beülök, férfiak, apácák keresztbefont karral, pap szónokol, intellektuális szép férfi, aztán éneket betanít, a békecsók megint kézfogás, templomszolgák hada óriás zseblámpákkal. Ági kint megvár, megmutat egy svájci gárdistát, sikerül banánt vennem, fél kilót útközben vacsorának, át a hídon, óriás forgalom, via Giulia túlsó végére, közben élelmiszerbolt, utcaszámozás körbe! és nem a végén kezdődik, Bálint nincs a Magyar Intézetben, kicsit fölélénkülve gyalog haza, fél szőlőt megesz, zárdaportán TV reklám, aztán a Vihar kapujában végignéz, 58-ban láttam, jó (épp egy japán apát lép be) van melegvíz, mos, tussol, pokrócot kér, előbb utcán újságosnál meglát: meghalt Nasser, Frankfurter Allgemeine vesz, kicsit böngészem, de nincs rá idő.

16. nap

10.1. csütörtök
éjjel, reggel óriás eső, mire indulunk, nincs, nappalra újra meleg, indul a Szt. Péter felé, buszt keres, véletlen Viktor Emánuel felé, panoptikum: Hitler, Lenin, fasiszta gyűlés, lélegző alvó nő, - olasz zászlók félárbocon, (Nasser?) Trajanus oszlopa, Forum Romanum fölülről, busszal a vatikáni múzeumba, óriási tömeg II. em. Sixtus kápolna, Raffaello stanzái nem. kápolna összhatásában szép, a vöröses testekhez a kék háttér a kőfalon. római szoboranyagon át az egyiptomiba, szarkofág, tigrisfejű nőisten szobrok, kisplasztika zsúfoltan, etruszk tükrök, bronz plasztika és görög(ös) vörös-fekete vázák, utolsó órában át a képtárba, először körbefut, aztán első termeket megnéz: Giotto, Simone Martini, és főleg egy orosz ikon rózsaszín fekete-fehér (kockás) néhány nagy szép trecento. óriászsalukat bezárják. a modern épületben a görög plasztika zárva, szép WC, a nők sorbaállnak, spirál rámpán le, (a Péter-templom két új bronzkapuja Manzutól, szép!) gyalog a buszhoz, persze kerülővel, csarnok mellett el, öntött műanyag jeep típusú kocsik, busszal a Colosseumhoz., átszállás a Via Appia Antikvára, le a katakombába, angol nyelvű csoporttal, sírkamrák, fülkék, sok kápolna, misézett is múltkor a pápa is 61; 65-ben, fönt sok giccs, egy kicsit gyalog tovább az úton, vissza busszal a Colosseumhoz, földalattival a terminihez, pénzt vált, egy közeli Upím-boltba, de nincs kabát, egy barát eligazít angol nyelven, aztán németül, és azt mondja, hogy nincs barátság férfi és nő között, azért nem jó, ha nem vagyunk összeesküdve. Via Corsoi Standa boltba loholás, a legnagyobb kabát, amit gyártanak is kicsi, de megveszem. gyalog haza, nagyon álmos.

17. nap

10.2. péntek
9-kor kel, egyedül a modern. műv. múzeumhoz, pénzváltás, ismerős téren át, angol CD-rendszámú-, konzervatív és elegáns kocsik állnak, nagyon meleg, a lépcsőkön itt is patkószeg ékszert árulnak fiúk, nagyon szép, múzeum zárva, fél óra fekve a fa alatt fűben, ''ED'' körvillamos zsúfolt, elromlik, másfél óra utazás a Colosseumhoz, találkozás Ágival, föl, ablakából kilátás a Szt. Péter, kis bor, gyalog a Szt. Péter templom: Mózes szoborhoz, megvilágító automata, pap áll az ajtóban és adományokat gyűjt, olasz zászlócskát vesz, amit aztán hamar eldob, át a St. Clemente bazilikába, főhajó apszis aranymozaik, előtte nyitott keresztelőtér, átriumos, altemplom két szint, freskók, mitrás oltár, szemben bárányos Krisztus oltár egyidőben, II. század, fönt gyönyörű Masolino freskók, utána a városban bolyongás, Caracalla termái bezárva, kívülről, autós kurvák utcája, idős kibontott mellű szörnyeteg, metróval a treminire a vonat indulásokat, a pályaudvar kápolnáját megnéz, földalattival vissza, megállóban pornó címlapú kisregények.

18. nap

10.3. szombat

Gellért atya váratlanul fölkeres, kivisz VW-nel az állomásra, kérdezem a francia munkáspap mozgalomról és a fogamzásgátlásról, kávézunk a terminin, verseskötetét dedikálta, búcsú, Ágitól is, 7.38 ind. sorra városok a hegytetőkön, Orvieto alulról nemigen érdekes, nem szállok le, láthattam effélét, átszállás
Siena
12-re, pontos inform. angolul, városba busszal föl, hegytetőn, busz szűk sikátorokon keresztül, vörös kőfalak és a fehér mosott ruha, piros tetők, rögtön a Dóm múzeumba, tornyából kilátás körbe a városra, Duccio terem sötét, kondicionált, bársonyfüggöny falak, üvegajtó, egy szép Madonna kockás pléddel, és a Duccio Maesta. át a Pinathotékába, csak egy órám van (2-kor zár) csak a 2. emeletet nézem, sienai iskola, trecento. fantasztikusan gazdag, kutya füle, amit trecentóból eddig láttam. főiskoláról ismert Zsófi reprója: az axanom. városkép is itt van, meg
a párja.

A legszebb Ambrogio Lorenzetti (lásd kép, Bemutatás a templomban; a világ legnagyobb festője, élt 29 évet 1319 -1348) a legszebbek: Simone Martini, Sano di Pietro!, Sassetta, sok Pellegrino di Mariano, Giovanni di Paolo, Bernardo Daddi, Luca di Tommé, Pietro Lorenzetti, a báty, Barolo de Fredi, ezek az emberek mindent! tudtak. Ambrogionak egy gyönyörű piros - rózsaszín - sárga - zöld - szürke - fehér, - világos és élénk színű Krisztus siratása, kibírhatatlanul szép. sok képeslap vesz.
át a Palazzo Pubblicoba, közben 13-14. században épült palota udvara, sok ilyen van! főtér legyező alakú, lejt, föl a tanácsterembe, sötétszínű óriás termek, földig kifestve, gyönyörű, súlyos székek a fal mellett. Simone Martini lovas herceg freskója! és 3 Amb. Lorenzetti freskó, sötétarany gyertyafényű, félig összenyitott kápolna, a többi terem is súlyosan szép összhatásában. padozat sienai vörös téglaburkolat, nehezen itt hagy, ennél többet nem adhat ez a város.
föl a Dómba: csipkés homlokzat, zöld - fehér csíkos a burkolat belül. sokkal gazdagabb belül, mint a firenzei, padozat végig bibliai jelenetek színes márvány berakással, belekarcolt rajzzal, oldalkápolnában Donatello Szt. János (lompos), nem világítom meg pénzért, sikátorokban tekereg, bútorbolt gyönyörű dukkózott íves fabútorokkal, színes kőbolt, van itt minden színű márvány, barnás, zöldek. élelmiszerbolt, mintha a polgármester szobája lenne, hűvösen elegáns, sötét politúrozott fabútorok, lejjebb a városban: kilátás a szomszéd dombra, újra ki a főtérre, aztán megint sikátorok között, gyönyörű, de ilyet már láttam. Busszal pályaudvarra nagy kerülővel új városrészen át, pu. mellett város gyerekeinek görkorcsolyaversenyébe belenézek, vonatban ebédelek, mindenütt képeslapok a kosztümös fesztiválról, zászlókultusz, fekete-fehér a címerük is. buta és érzéketlen nő a divat, kék szemhéjjal, egyáltalán nem természetes a viselkedésük, nyilván a fiúközpontú érdeklődés (önállótlanság) következménye, szép alkony, besötétedik, átszállás Empoliban, egy otthagyott olasz divatlapot fölmarkol és végignéz.
Pisa
inform nincs, de ostello mégis van, busszal a Dóm-térre. a busz átjön az Arnon, olaszos, de teljesen tagozás nélküli sárga homlokzatok. A ferdetorony így, éjjel kicsi, nagy zöld gyep téren szép fehér együttes, katedr. homl., a keresztelőkápolna csipkés korona, rendőr egy másikat odafüttyent, angolul megmondják az utat, a teret körüljárom, hátulról egy angol autószörny, hátsó csomagtartófedele is üveg, hogy ki lehessen látni, bent fotelek, márka: Lamborghini - angol? szép sötét utcákon át az ostellohoz. Tv-ben sztár-nő énekel, itt táplálják be a buta arcot és a 20-as évek agyonsminkelt, természetellenes nőiségét. emeleten barokk körüli freskó, Madonna.

19. nap

10.04. vasárnap
reggelit adnak, gyalog egy másik úton a dómtérre, katedrális hátsó zöld bronz? kapuit megnéz, dóm belülről nem érdekes, végre szép architektúrájú gyóntatószékek, (a fal síkjába süllyesztve), mise után a ferdetoronyba, belül üres (kilopták), kettős fal között spirállépcső, méteres párkányok korlát nélkül, de a kettős oszlopsor miatt (által) járható, fönt épp harangoznak, de légrugós szerkezet, hogy ne rázza, a harang nem mozdul, szép kilátás, tengert nem látok, síkból nőtt hegyek, öregváros magas fallal, új házak itt sem szépek, csak változatosabban telepítettek, és színesebbek, a keresztelőkápolna is megnéz, belülről nem érdekes, a dómcsoport mellett régi kerengős csarnoképület, 14 sz. freskók a pokolról, monokróm, és nagy elemek, amik csak föl vannak vázolva, busszal az állomásra, parton kis csipkés gót kápolna? buszról, a hidat föl lehet húzni, inform.: estére Nizzában lehetek (jó, mert kedden esetleg zárva van a Matisse), ráfizet a rapidra, így másfél óra alatt Genovába. utolsó 100 líráson capuccinót vesz, vonat nagyon elegáns, a hegyek hamar kiérnek a partig, erős napfény, zöld pálmák, fehér házak a hegyoldalakon elszórtan, olyan gyorsan megyünk, hogy fárasztó a szemnek, márványbányák, csipkés kopár hegyek, a völgy belakva és néha látszik a tenger, a fiúk általában hosszú hajúak, a táj végig gyönyörű, meleg, 90%-ban alagútban megyünk, kivillan a tenger, a légnyomásváltozástól fáj a fülem.
Genova
az első állomáson szállok le, inform. nőnek tetszik a térképekkel teleragasztott programfüzetem, térképet ad, van 3 órám, fölfelé a hegyre kilátásért, állomás előtt nagyon szép ''vasalóház'', színes zászlós autó, hulló gesztenyék, nyárvégi üdülőhely itt fönt, a panorámahelyről 3 oldalra kilátni, egy óriás személyhajó bevontatását (4 kisgőzös) végignéz,-: megfordítják a mólon belül. sok daru, raktárépületek, messze kint is álldogálnak hajók a vízen, meg kis vitorlásjachtok,  a háztetők kis lejtésű  szürkés - ezüstös burkolat, játszik a fényben, ahogy alattam kiterül, óriási a tenger, liften le a városba, hogy a tenger felöl kerüljek majd vissza. sikátorok, szemét, részegek, ki a partra, a kikötőbe bemegy, nem állítanak meg, minden kihalt, minden nagy és rozsdás, olajos, szemét. a partmenti sztráda mentén K. felé acél- beton felső utak, több szint, kocsik nagy sebességgel, vissza az állomás felé, óriás tér 1918-as diadalívvel, utolsó 50 líráért 5 rágógumi, mára van még akár 2 tábla csokoládém, egyet az állomáson megesz 4 pohár vízzel, mert azt helyes pótolni. mozgólépcső a peronon, automata irányítótáblák vágányonként és zárt váróüveg -helységek, ahol klasszikus zene szól két információ között, vonat hosszú és tele van. 4 Genova megálló is van, néha rálátás a városra, de megint alagutak, gyönyörű tenger, raktár és gyárak mellett el.

FRANCIAORSZÁG

egy hölgy az úton (4 óra) végig beszél, de ő spanyol. átmegyek Andorrán, de nem veszem észre, határon hengeres-sisakos kalauz, az útleveleket nem nézik meg. óriási francia trikolor, kiszállás, hej-hó
Nizzában,
állomás rácsostartó, fehér óriásdongája, máris Tusnádfürdőre vagy Karlovy Varyra emlékeztet. leszállok és meghatódom, francia föld. információ zárva, gyalog a buszokhoz, szerencsére, hogy van Miklóstól bejelölt várostérképem, utolsó busz elment, stop a város közepén nem megy, gyalog stop, egy osztrák sofőr és egy francia család két kocsival fölvisznek, közben egy konyakot és óriásszendvicset  is vettek nekem, ostelloban lelátok a városra, csak franciául tudnak.

20. nap

10.5. hétfő
nem tudják a múzeum nyitva tartásokat, biztonságból fizetek és az egész cuccomat viszem, gyalog indul le, épp buszmegállóban stoppolom a buszt, 10-essel a főtérről a repülőtéren át az országútra, táblával (a törülközőm), majd anélkül stop, elágazásig elegáns kocsi, rohan, supermercato: tejeskávé 2x fél liter tej, stop
Vance-ig.

gyalog a városban, magas szárú tornacipőt próbál, de nem jobb. Matisse kápolna zárva, mellette dominikánus kolostor, kinyomoztam és elintéztem (csak 4-fél 6-ig nyitva) megnéztem (11-kor) apáca bekísér. Szt. Domonkos - keresztút, -kerámiaképek, minden nagyon egyszerű és nagyon fehér csipke, gyóntatófülke ajtó, hátulról fényt kap, színes ablakok, stop át
Szt. Paul Vanceba
1 órám van, mert délben zár: Fondation Maeght. kápolna, keresztút nonfiguratív. Moore szoborral, Braque üvegablak, középkori dombormű töredék és korpusz, az oltár felett lemeszelt beton féldonga. kertben fémcső szobor, óriási kilátás a tengerre, kertek szintben elkülönülnek, mindenütt medencék, természetes palával vagy mozaikkal burkolva. Calder szobrok, egyik a vízben levelek között. múzeum: Miro tányérok, Braque terem, Miro-Bonnard, Giacometti, Chagall termek, eredeti graf. kapható, Giacometti festmény, fütyis fehér márványszobor Picassotól, az izzó napon, bejárat két oldalról üvegajtó, asztal is üvegből, kerti sétányok, teraszon néhány egymás felé forduló Giacometti figura, kis Braque lovas szobor, újságpapíros képe, Miro kép! szék-szobra kerámiából, nagy kerítőfala a kertben, remek felülvilágítás, és remek átlátások.
mozgó absztrakt szőrszobor, sötétszürke végén fehér pettyekkel, Ruth Fraucken: krómacél doboz két telefonkagyló és két zöld átlátszó üveg szigetelőgomba a másik felében, nagy Léger képek, Giacometti rajzok, nagyon drágák a reprók, hófehér falak, 90 fokban álló piskótacserép padló, kívül nyerstégla és fehérre meszelt beton (héj), zöld mozaik halas medence, Braque halas képei, lejtő pázsit fémszobrokkal, liget, fenyőfélék, alatta Chagall mozaik a külső falon, tropikus karakterű épület, nagyon egyszerű eszközökkel. plexilapok egymás mögött, rajta betűgrafika.
külön könyvtárhelység és vásárlóhelység, a reprók drágák, gombnyomásra szalagon mozognak, úgy kell választani - egy másik gombbal. a közvetett-tükrözött világítás nagyon jó. kettő kocsival a partra, a sztráda mellett a kavicspart, lehet fürdeni, szürke part és mélyzöld tenger, itt válogatott kavicsok vannak (sokszínű márvány és pala?, szeretem), fürdöm, nem hideg, erősen csap a part felé, aztán kavicsot gyűjtök a víz szélén ülve, napozom, bóbiskolok, szupermarketben banán, keksz és sajt, hazafelé óriási forgalom és motoros rendőrök is, egymáshoz közel több kétirányú autóút is fut. stop
Nizzába,
ki a partra, eszem, végig egy sétánypadon üldögélek, egy hajót figyel legalább egy órán át, repülőtér épp szembe a parton, alkony, színei, 2 fehér, 1 vörös világítótorony, a parton végig autóreflektor, fények és stoplámpák, repülők óriásreflektorai landoláskor. indul hazafelé, véletlen az ellenkező irányba, mert a városba érve valahogy megfordul a vonat- észrevesz, lohol, utolsó busz 8-kor föl, először meleg az anorák. egy francia fiúval átbeszélem a riviérai és párizsi programom, jó tanácsok: Monaco tengeri múzeum! holnap magával visz: a 99-es ''modern műv. a Riviérán'' - autóprogramot akarja kocsival.

21. nap

10.6. kedd
múzeumok zárva, majd holnap. Hír nagy erdőtűzről, négy hónapja nincs eső. vesztegzár fél tízig ellopott pénz miatt, a fiú levisz az elágazásig. egy teljesen nyitott műanyag Citroen - építész Brazíliában, Niemayer munkatársa. letesz, épp látom a tűzoltórepülőt, amint a tengerből menetközben vizet vesz.

Monaco-i
hölgy felvesz, föl a múzeumig. a palota előtt posztos katonák piros uniformisban, gúlában ágyúgolyók. Óceanográfiai múzeum, különféle halak méteres, két karcsú preparált rák, harcsa, 20 m-es bálnacsontváz, óriásteknős, lepényhal, a teremben szalonzene szól, kilátás a tengerre - kék -, és a monacói iskolaudvarra, rozmár a kisfiúval, óriáspolip, szappanbuborék hal, rozmár csontváz alulról kékkel megvilágítva, Kusztó - Custeaud féle csészealj merülőjármű markolókarommal. múzeumalapító I. Albert király szobra, nagyon elegáns vastag szőnyegű előadóterem, 12-kor talán filmvetítés lesz, Custeaud lemerülése egy tengeralattjáróból, sokcsápú rózsaszín skorpióhal fejjel lefelé szomorkodik, buta nő hal, szomorkodó fóka medencében fujtat, gyakran vesz lélegzetet, lila hal sárga szájjal, ismét film: trópusi halak fogásáról, mint a lepkéket - aztán nejlonzacskóban Monacóba. lifttel tetőterasz, megint tenger, hátul a hegyoldalban felhőkarcolófélék, fehér kamáslis rendőr, fönt óriáshegyek, több szintben bevágott utak, pálmák és napfény, csigalépcső le, tengeri műszerek, amiket nem értek, de nagyon szépek, réz, króm, halfogó csapdák, kagyló-csigagyűjtemény, most a ''nekem nem tanította senki sem-'' - jön a hangszóróból, nagyzenekarral. I. Albert laborja, panoptikumszerűen, vízszintesben álló asztal van (bodros hajú USA fiú 8 cm hosszú fogú fésűt használt reggel), egy teljes eszkimócsónak, korall, szivacs, 13 m-es polip, automata liftek nekem kell nyomogatni a gombot - akvárium, halak minden színben, fogorvoshal! de a kopoltyú mögül is eszik, valami ágas-bogas vörös korallféle is mozog, tengeri csillag is, rák nyújtogatja a szemét, skorpió, csigaházat hordozó vörös rákok, tengeri sün, rongyoshal, szenzáció: a fóka kijött, a parton nyújtogatja a fejét, forgatja. kígyóhal. randevút beszéltem meg a visszafele útra, van időm, kicsit fölfelé, egy fagylalt és 2 fél liter tej, át a szárazföldi hegyoldalra, kiderül, hogy Monte-Carlo pár kilométerrel arrább van. super-sport fiat, vonattal
Nizzába,
a hölgy nem jött értem. Lafayette áruházban kóborol, koszt, ki a partra, banánt vacsoráz, és tejet, megint naplemente, világítótornyok és repülőgép landolások- közvetlen járat Amerikából. 7-es busszal föl. Az egyik moziban A Párizson keresztül-t játsszák, meghalt Bourvill, láttam újságban- de nem megy be. az ostello halljában üldögél, meglehetősen gondtalanok és magabiztosak ezek a nyugati fiatalok, talán elsősorban az amerikaiak, tiszta  és teljesen kifakult, gyűrött (nem vasalnak) katonai ingükben, kopott farmerrel, óriási hátizsákkal, csukában. USA fiú rizses húst ad, aztán még egyszer, meg körtét is. Összeállítom a Marseille-i és avignoni időbeosztásomat, avignoni térkép-prospektusom egy fotó, amit meg akarok majd nézni eredetiben- prehisztorikus kőfej, jó ötleteket is kapok.

22. nap

10.7. szerda
ostello fizetéskor kezembe nyomnak egy seprűt és lapátot, a hálószobát kitakarítani. az öreg Citroenbe bekéredzkedik két USA óriáscsomaggal, csikorog az egész.
Cagnes sur Mer-be,
amin a Vance felé átutaztam. Renoir-villa, gyönyörű kertje és kilátás, épp zárva, át a
Cagnesi várba.
a festészeti kiállítás már bezárt, Fónyi és Barcsay szerepelt. gyönyörű belső udvar háromszög alapon indul belső lépcső és gangok, középen tán egy-két fa és a függőfolyosó belső falán lehetett a kiállítás. föl a toronyba, az öregváros tetői, az új épületek itt sem szépek, bár a tengerparton sok szép hotel van (de az ''kiemelt beruházás''). egy szintenként visszafelé lépcsőző óriáshotel, a bütün [végfal] mélyen kinyúló loggiákkal, íves alaprajza vagy C vagy Y alakú lehetett.
át
Biot
Léger múzeumba, park közepén, homlokzaton egy megvalósított burkolatterve, gyönyörű előcsarnok, fémnélküli üvegfal. Múzeum, csak két tér egy szinten, de magas paravánokkal osztva, fehér falak, márvány padozat, tetővilágítás. az emeleten a korai kubista képei a legszebbek, 120 frankért, mint Szt. Paulban is - lehet beszámozott eredeti litográfiát kapni. képeslapok ára (reprók) mindenütt 1 frank... tovább
Antibesbe

12 óra. a Picasso múzeum éppen zár, szemben kis galéria, Pignon kép is van, lapozni lehet a képeket, kis padlástere is tele, a képek keretestül fóliába hegesztve. Megkérdeztetem, Picasso most Mouginsben él, itt a közelben, nem a tenger mellett. ki a tengerparti bástyára, kilátás az egész tengerre, zöld és fehér tarajok, itt a sziklás part. a város innét fölülről szép. zsúfolt kis piros tetők, itt könnyű lehet jó képeket csinálni, napsütés. egy kis étterembe, vörös falak és színes papiroscsíkokból álló ajtó, WC hátul, de kellemes szaga van, papírterítő, vörösbor először, Nice-i saláta, olajbogyó, paradicsom, zöldsaláta és kis keménytojás, ecetes lével, a fogadós élénklila nadrágban, úgy látszik, újra fekete selyeming a divat a férfiakon, elválunk, háromig a városban sétálok, szép spanyolos és délfranciás + ép. detailok [részletek], sok fehér- kifestett épületportálok, vendéglő teljes utcai berendezése kobalt olajmázolt, fala is. lusta macskák üres utcákon - dél van, alszik a város - kikötőre lelátás, jachtok és egy középkori háromárbocos, kockaablakos függőleges tattal, talán filmezéshez. 3 óra, Picasso múzeum, műterme volt itt, egy várkastély magasan a tenger és a város fölött nyerskőből, fagerendás mennyezet és fafödém, gyönyörű belső udvar, nagyon szép arányú termek. földszint. 46 körül itt festett képeiből nagyon szép egyszerű és tiszta néhány, kubisztikus, de gömbölyített formájú női fej kőből, 3/4 méteres, grafikák, az is, ami a fürdőszobánkban lóg, kecskefestmény, 1 terem kerámiatányér festett arcokkal, mégiscsak nagy festő, emeleten -itt volt a műterme, mai francia festők néhány képe, és fotós ismertetés róluk. kilátás mindenfelé a tengerre is. lépcsőház: márványtábla Onassis stb. adták össze a múzeumra a pénzt. kertben bokor alatt gömbölyű kő P. szobor -  a tengerre néz, dús fák alatt, egy öreg ágyú, a párkányon alakos szobrok 4-5, egy nő csinálta, át kocsival
Vallaurisba
Picasso múzeum 12. sz. kápolna a Háború és békével - alapigazolvánnyal (''diák'') csak 1 frank. szentély helyén kőkáva malomkő-félével, a belső terem földig donga, szemben rosszul formált négy alak, négyszínű békegalambot tart. a két oldal panno fönt összeér, az egész tér: kép. 1 hét alatt festette, nagyvonalú, festékspriccelés nyomokkal, de nem jó a rálátás (bár most látnék rá, - hogy gépelem...) faroston vagy hasonlón lehet. még egy kis graf. helység, amit megvettem bikaviadalt képeslapon az előbb-, az itt van. tekergés a városban, megtaláljuk a kerámia galériát, szénapajta karakterű, alacsony hosszú épület. félig nyitott hatású belső terem, Picasso kerámiatányérjait árulják, az eredeti forma után számozott másodpéldányok, magas áron. van szép is, van lino-dúc imitáció, a művész is észrevette, az milyen szép. egy fotója a falon. kocsival tovább
Cannes-ba
kitesz a fiú- a nevét sem tudom, javasolja, hogy a sztrádán tesz ki, ha akarom, mehetek stoppal -, sajnos vonattal gyorsabb az út, így szerencsére lemondok róla, pedig csábító - azt el is felejtettem, hogy már hamar sötétedik. Ki a tengerpartra, sétány alatt nyugágyas magánstrandok, ott minden város belső utcái hasonlítanak. néger ékszeres hölgy, díszkutyák, koronás gyerekkocsi, nagyon - úri emberek, fehér padon üldögélnek, nyugat felé nagyon szép hegyek, felhős alkonyattal. vicclapból ismert úriemberek, fehér vagy színes zsebkendővel a mellényzsebben, simára kefélt hosszú hajjal, öreg gróftípusok, angol Rolls Royce-ok, fesztiválpalota, nagyon dús zöld park. információban térképet kérek, így nem kell korábban az állomásra kimennem, Riviéra nagyáruházba tévedek, szép evőeszközök, itt is végignézem, mint Firenzében, és nagyon olcsó, majdnem megveszem, de cipelnem kéne. vasútállomásra  csak jeggyel engednek be, itt is fehér fém-üvegdonga, rettentő gyors vonat, ablakból alkony, aztán ezt írom, van itt néger rendőr is, meg fehér kamáslis, piros bojtos tengerész, meg fóliazsákban sétánysóder és csak néhány szakadt ki!
Marseille
érkezés, séta a városban éjjel, főleg a pornóújságok az újak, ékszerárusok, kikötő, hirdetés hív If várába, hajókirándulásra, megint vitorlásjachtok, itt már a városban is ácsorognak nők a sarkon, fehér rakott miniszoknyában. A mini és a maxi Franciaországban teljesen keveredik. Buszra fél órát hiába várok, átkalauzolnak az éjszakai járathoz, ott is hiába, egy véres részeg arab mosolyogva dalol, egy buszmegállóban (teleüveg) ácsorgok, egy nő is, minden kocsiból jól megnézik, a rendőrök géppisztollyal és kettesével, utolsó percben 11-kor elérem az ostellot, sehol egy irányítótábla, így egy kőkerítés tetején végig a sötétben egyensúlyozva, aztán egy kerten át. dühösen engednek be, tágas modern épület, éjjel erősen esik, reggelre újra kezdi.

23. nap

10.8. csütörtök
jópofa mosdókagylódugasz, ki a tengerhez búcsúzóul, lovaglópálya mellett aztán, egy busz-, kávézóban capuccinó, gyalog az Unité d' Habitationhoz: Corbusier háza, előtte már négyről hiszem, hogy az, sok itt a magasház az öreg földszintes városrészben. homlokzati loggia-oldalsíkok színesek. lift a harmadik hotelszintre visz, egy papírt mutatnak, hogy ''turista no'', tekergek (te kergeted azt a kutyát? tekergeti a fene, meg akarom fogni...) föltalálok a tetőteraszra, egy lány a futópályát használja, a vízmedencét tisztító munkás hosszan utánanéz, én mindkettőjüket-, kilátás, le egy lakásszintre, szép sötét helyi megvilágítás a különböző színű lakásajtókra. egy villanyszerelő elkalauzol, de az építésziroda sem tud segíteni, hogy lakást megnézhessek, állítólag  lakott az egész. le egy melléklépcsőn, ház alatt végig, megint esik, ki a buszhoz, nagyon esik, a tornacipővel baj van, gyalog a pályaudvarra, a kupéban egy Hugót olvasó férfi úgy tudja, hogy Van Gogh múzeum Arlesban. egy darabig még a tenger mellett, sőt, kikötő. sok az arab és a néger.
Arles
egy néger nő bekalauzol a turistainformációhoz, de zárva. egy USA mikrobuszos turista: nincs múzeum, csak egy emlékszobája. Néz: római amfiteátrum bikaviadal számára, gót templom félbefalazva hosszában, vasraktár, magas vizű Rhone, nagyon piszkos mellékutcák, délben kihalt város, olcsó a banán: ebédelek -tejjel. az amfiteátrum körül megint  eltéved, ki a pályaudvarra, egy USA turista összeurópai vasútjegye I. osztályon 150 dollár, nem is tudom

hány hónapra, ezt itt Európában nem is lehet kapni. az állomáson elrobog mellettünk egy vonat vagy százötvennel, a vasutas előre eltereli a publikumot.

Avignonba turistainform. a prospektuson szereplő kőszobrot keresem, ''talán a Lapidáriumban'' egy gót templom van, római kőfaragványok, meg gót is, a tér szép együtt, az oldalkápolnák között átjárás, nem érdekes. a szobor a múzeumban van: Calvet múzeum: az a fantasztikus kis kő, és egy kiemelt monolit prehisztorikus falrajz gyönyörű zöld (klees) , két közepes Brueghel, "La nain" portré szép! XVI. sz. kis francia portrék szépek! archeol. anyagon csak átfutok, mai francia festők szépek, egy egész terem, aztán van itt is Canaletto Velence, mint mindenütt, klaszikus-modern képgyűjt: Vuillard, szép Sisley rajzok jók, ilyet én is tudok, Lautrec, Renoir rajzok, Cezanne egy tablón, Seurat megint jó! szép kis Marquet utcarészlet szénnel, egy finom és lírai Daumier! rajz, Modigliani, Lautrec rajzok: ''Rignault gyűjtemény'' darabjai, két édes házikós Utrillo, egyik 1905-ből, még zsíros, de finom, korai Dufyk, olajosan, szép Soutine, régi Avignoni isk. táblaképek egy teremben és gótikus kulcsok meg zárak, és kopogtató fogantyúk, láda vasból, zárak kanellurázott kulcsokkal, római-görög szoboranyag, nagyon szép férfi torzó, kiderül, hogy Praxitelész antik másolata- a varsói versaillesre emlékeztető szép csöndes udvar, pázsit és fa árnyéka, pávák legelnek, a homlokzat szépségét itt is a vertikális nyílászárók sűrű sötét négyzetes üvegosztó lécei adják a nyerskő falak között. a városban tekergek, egy szép régi templomhomlokzat vagy két méter magasan, lépcső oldalról, megint erősen esik, egy mások templom, szintén magasan, teljes sötét csak néhány gyertya - dzsungel tér, egy fiú orgonál, valahol elöl egy falfülkében a szentélynél gyönyörű modernet , az áldozórács sarkán kucorogva gombolyagban egy szőke lány hallgatja, a rács nyílásai között épp a fiújára lát. itt baj lesz, 39.90-ért veszek egy nyersbőr cipőt, a csukát a posta számára becsomagoltatom. galéria: Picasso rajzok, másik: Buffet! is van. őszülő elegáns úriember a helység sarkában olvas, postára, csukát kidobom, mert 1 kg fölötti a csomag, csak az orkánt és féltett levlapjaimat Bécsbe küldöm. fél laticellbetéttel az ostelloba, kipróbálom, hogy kell-e a betét, tekergek- ostello tele van, csak sátor. híd alatt, tűz mellett fiatalok alszanak: itt nem esik az eső! Vissza a városba, még egy kör, át a hídon a várfalak között átjárón át, teljesen átázik a cipőm és eléggé az anorák is, hát ezt nem tudtam. egy Nizzából ismert német fiúval szerzünk egy vasalót, sikerül a ruhát nagyjából megszárítani, felöltözködve fekszem, a priccs egy oldalra lejt, a Rhone szintje tán 20 cm-vel alattunk van, éjjel lenyúlok a cuccomhoz, nem jött-e föl a víz, és zuhog keményen egész éjjel. a német fiú indul is haza, így nem tud stoppolni. Spanyolországban volt, ott nem vesznek föl stoppost ''fasiszták'', viszont a vonat nagyon olcsó ott.

24. nap

10.9. péntek

minden nyirkos, de az eső elállt, a sátor nem ázott át, élelmiszerbolt, hídon reggeli szardínia, hosszúkenyér először, meg tej. valami pillérfélét építenek a híd mellett. van egy félbeszakított híd, éjjel szépen ki volt világítva, (hogy le ne essenek a végén) elindulok a túlpartra a régi torony felé, de aztán nem nézem meg. tegnap a főutcán egy díszkutya hátsó lábát elütötte egy autó, sántikálva, vonítva szalad a gazdájához, az üzletbe. Jobban sajnálták... Pápai várba, de csak fél óra múlva, 11-kor lehet, vezetővel. Biztonság kedvéért Calvet múzeumba, még három istenszobor reprót veszek, Maminak.
Kecskeméti Kálmánnak megírom, s még marad is nekem, ha netán elveszne a csomagom a postán. Vár: mindenki saját nyelvén ismertetőt is kap. díszudvar, aztán egy másik, nagy homlokzat teljesen rendszertelen, -gót vízszintes zárású ablakokkal, rombuszos ólmozott üvegekkel, emeleti., fdsz. óriástermek, vakolat már nincs, szürke falak, ablaküveg is szürke-fehér ólmozott, sötétbarna mennyezetgerendák, kápolna 14 sz. freskók, szépek. az emeleti dolgozószoba mély szürkéskék ornamentikás festéssel, mobil kézi reflektorral mutatják, emeleti templom teljesen szürke, alatta egy, talán nagyobb terem, középen oszlopnyalábbal, szép ez a nyerskő burkolat. Még van egy órám, jobboldali városrészbe, öreg utcák, sok fiatal lány kocsival, robogón. Fizetek a tájékozatlanságomért (ezért drágább külföldön) 20 frankért esőkabát, merthogy az anorák nem vízhatlan, mint hittem. Megint eltévedek, gyors ütemben ki az állomásra, vonatra. megint autótemetők, az új vezetőknek egy évig max. 90-el szabad, hátul megkülönböztető táblájuk van, ált. vasárnap csak 110-el szabad. folyó mellett utazunk, hegyek, fizetős sztráda. fiúk, olykor férfiak fel vannak ékszerezve. felkészülök az érkezésre, a földalatti megállót a térképen megtalálom.
Párizs
már semmi különös, földalatti, megtanulom a szisztémát, két átszállással az ostellóhoz. nagy kiterjedésű. törpe kínai adminisztrátor. Oslo-teremben alszom, hirdetőtábla: svéd, madridi útra partnert keresnek, gitárt vásárolnának. van itt 30 évnél idősebb is. nem lennének valahogy lányok idevalók. nem természetes az ő létük az ilyen vándor (főleg) autóstoppos környezetben. rendszerint ál-topisak, éjszakára becsomagolt -becsavart hajjal. (Olvasószobában tábla: L'amour est plus fort que la haine = a szerelem mindent legyőz (?) [erősebb a gyűlöletnél. 2012.]
hálószobában lányos arcú, mosolygós, magabiztos, kissé pocakos angol fiú viszi a szót, mindenkit bemutat mindenkinek és pipázik. itt alszik: 1 USA, 1 kanadai, 1 japán, 1 osztrák, 2 német, 4 olasz, és én.
 

25. nap

10.10. szombat

tus, kötelező reggeli, metróval a Notre Damehoz, körüljár, hátul egy parkban padon üldögél, húzom az időt, mert nagyon vonz; fél kiló óriás almát vesz, belülről nagy ablakok, egy fülkében mise megy,
Hotel Hiltonhoz szerencsére metróval, mert nagyon messze van, levél-osztály zárva, egy indiainak megmutatom az
Eiffel tornyot, föl, szerencsére a gyalogos lábnál indulok el, föl és itt aztán sokáig nézek. itt hatódom meg először Párizson, Braque, Picasso és Utrillo is itt. ez a vágy, valahogy érinteni őket - tulajdonképpen nem tud föloldódni - megvalósulni. Lassan mindent megtalálok föntről: invalidus, unesco, rádióház, de a lakóházak a legszebbek. párás, szórt fény, mégis vakít. fáradt fehérek - nyers homokkő-falak, tető fém vagy cserép - világostól a sötét színig, kishajlásúnak nézem, de a több szint (gyakran) a manzárd rész, ahol tán 70 fokos is. a felső szint általában más, nagyon finom osztópárkányok és finom kis nyíláskeretező plasztika- timpanon, vagy párkány, franciaablak mindenütt, áttört vas korláttal, és színezett fatábla zsaluk, gyönyörű a napban, mint Utrillónál megszoktam, a fák egészen sötétzöldek, kezdenek barnulni, és ott a Montmartre dombja. A hülye németek a Sacre Cournek örülnek. a Szajnán motorcsónak versenyre készülnek, időnként egy teleüveg vízibusz. a torony szerk. szép, nagyon karcsú rácsostartók, a metróban pedig mindenütt bugyi és melltartó reklámok 4 méteres fotókkal, nagyon finom, ízléses. meg vagyok velük elégedve. kisüt a nap, most messze látni, de a város határát nem. a Szajnaparton Chagall rajzolja a szerelmespárokat. kétszintes hidak a földalattinak, valamilyen háromlábú óriáshéj is látszik már, a Budát környező dombok. a modern műv. múzeum ronda óriásépülete. már két órája itt, hindu asszony orrékszerrel vörös szépségtapasszal középen a homlokán, az étterem asztali lámpaszárai is kis Eiffel-tornyok, ingyen lehet lifttel lemenni - és engem majdnem csak a sznobságom hozott ide föl!! lent egy hot dog - forró kutya - szendvics, és szalmakrumpli, a padért pénzt kérnek, üldögél a parkban,
Unescohoz, de csak háromkor van vezetés, körséta addig, az utcák közelről is gyönyörűek. hanyag hangvételű vezető, tetőterasz, lelátás, a Moore szobor körüljár, másik udvar Miro-fal, japán kert, a Béke köve-szobor, hiperbolisztikus parabola előtető és földbesüllyesztett adminisztráció (vagy hat udvar körül), falfestmény szürkében, bepillantás a Corbusier faliszőnyegre, folyosó Picasso pannóval, folyosóátjáró keresztben előtte, kis előadó Tamayo freskó, nagyelőadó nyersbeton homlokzatburkolat, meghegyezett ceruzák odakészítve. reprezentatív bejárat, mellette Calder szobor-mobil, előadók alatt organizáció, gépek és vörös faburkolatú helység, kiselőadó, amiben kör alakú tárgyalóasztal van. a vezető külön megmutatja - nekem - Brassai fotóját, ő udvariasságból németül beszél, bár keveset tud, én, meg udvariasságból angolul, mert úgy jobban ért, a nádas fotó - tönkremenő félben, és Corbusier - párizsi épületcímeket ad, földalattival a
Montmartrera, elfelejtettem az útikönyvet, hogy a körúttól még messze van. gyalog. véletlen a Folies Bergeres előtt Gyarmathy programja, a Sacre Coeur kupolája vezet, funikula van fölfelé, be a templomba, a pap francia szólót énekel, szép, Place du Tertre, csak giccs, két lány viháncol egy bágyadt fiú körül, élesztgetik, cigit hoznak neki, mellettem a padon két klosár, teljesen züllött, rongyos piszkos részeg. egy cseh festővel beszélgetek, sokat keresnek néhányan, de nagyon drága itt az élet, télre talán Olaszba megy, én is javaslom neki, - földalattihoz, a Pigalle környékére téved, végig egymás mellett pornó filmek és sztriptíz. Be, két perc múlva kidobnak, mert nem tudtam, hogy fogyasztani is kell, na ez is megvolt. Most már kiszámítva 35-40 perc alatt érek haza, a földalatti nagyon jó, van gumikerekű is - oldalkerekekkel, pneumatikus záró ajtók, ha beért a peronra a vonat: a közönség már nem jöhet a folyosókon felül. Válasz pneumatikot [csőposta?! 2008] nem kaptam Mme Giraudtól, vacsora, vettem kosztot vasárnapra is.

26. nap

10.11. vasárnap
sietek a 9-es misére, de a csomagmegőrző zárva, nagyon rossz a szervezés, mert nem vagyok itt reggel 9-ig, minden este újra be kell iratkoznom, új ágyat kapok stb., a kötelező reggelivel 8 frank az egész., sok, igaz, hogy úgy is reggelizhetnék.
metró, futás a Sainte-Chapelle-hez, még zárva, rendőr szerint 10-kor nyit,
Notre Dameba, ott nincs 9-kor mise, gyónok angolul, középső apszisfülkében 1/4 10-kor mise, megható, a pap szépen énekel franciául. a vége után nagymise kezdődik, fehérruhás pap, fiúkórus, szembeoltár, nagy gyertyák, főpapok oldalt, biztos, ami biztos, most megnézem a
Sainte-Chapelle-t, szerencsémre, mert alig van nyitva - alsó színt sötétkék mélybordás, aranyozott és arany csillagok. móros. csigalépcső: fölső szint üvegablakok: piros és kék-lilát ad, zavaros és túl kicsi a rajza, összemosódik messziről, a hátsó gót rózsaablak ugyancsak. és a kék-pirosnál világosabb színek rontják a hatást. lehet, hogy ezt a vibráló összképet akarta? emeleti főbejárat- a palotából átjárás - homokkőből újra? faragott, át a Szajnán, megint rossz irányba indulok, párkányra erősített ládák. szellemes kis üzletek: ponyva, képeslap és óriásfotó: Marylin Monroe, Che Guevara, BB. [Brigitte Bardot 2012.]. Le a rakpartra, autóözön, egy szakaszon aztán nem, horgásznak, piszok, alszanak: egyszer meg kéne próbálni, fáradt napsütés, vasárnap, víz, gyönyörű. kicsit padon üldögélek, reggeli, aztán be a

Louvreba. Két plakát a bejáratnál: van most egy Poliakoff és egy Goya kiállítás Párizsban!
először végigjárom, festmény, bútor, egyiptomi, etruszk, ékszerek. francia klasszikus festők: I. Delacroix, Gericault, sok rossz, Ingres hátakt, szép! és nagy odaliszk, érdekes lenne keskeny kerettel, David: Mme Recamier! Claude Lorrain, de la Tour! képet alig néz valaki, üldögélnek és gyalogolnak kétszázezerforintos fényképezőgépekkel Pisanello Maison d Este princess portréja! érdekes, kicsit aggódom, jól vannak-e otthon, át a régi olaszba, Fra Angelico megint a cselédkékjeivel, Sano di Pietro, mintha Sienában már észrevettem volna és az angyali Sassetta a lökhajtásos szentjeivel, Mantegna Szt. Sebestyéne, érdekes lenne megfesteni, a gyönyörű Messina önarckép, na végre valami Giovanni Bellini kettősportréja megint szép, Giovanni di Paolo. mára próbaképpen kivettem a laticellt a cipőmből, mert szeretem az egyszerű szerkezeteket, de az élet nem csak egyszerű, kell a betét. Filippino Lippi!, Botticelli is akkor szép, mikor egyszerű témát választ, vagy a detailjai, a másik Uccello San Romano, ez is jó, de hol az egyik? (csak Londonban jöttem rá, hogy nem másolatokat kell keresni). Kéne csinálni Katának és nekem is patkószög ékszert, csoszogó száris hindu nők karavánban, férjekkel és divatbabák minden mennyiségben, Alessio Baldovinetti 1425-99 Firenze, nagyon szép Madonna, barna olasz tájban és van Ambrogio Lorrenzetti is! Daddi angyali üdvözlet, Cimabue óriási Madonna nem tetszik. egy nagy Giotto-kép kis részén itt van a: Szent Ferenc madarakat etet, pardon közelebbről: prédikál nekik, hogy elveszti itt az ember az időérzékét, illetve hogy elfelejtkezik a külvilág realitásáról, és az angyali Giorgione reggeli a szabadban, nagyon szép Tizian női portré néger szakállas férfiszolgálóval - tükröt tart, visszamegyek és leülök Giorgione előtt (a földre) ő tényleg mindig melankolikus, Paris Bordone zölddrapériás férfiportré (1500- velencei iskola)! sok Leonardo között egy gyönyörű kis női portré gyönggyel a homlokán, persze meg a Mona Lisa közelről kevésbé él, szép kis Raffael fiúportré, piros ruhában, sapkával. hosszanti termek ablakokkal, amik végig becsillognak, érdekes, hogy a valódi arany ékszerek mennyire ósdiak és főleg csúnyák (léptéktelen részletformákkal) a la Tourt is szeretem, a gondolkodó nőalakja, ami ritka problematika, jó. és hát az igazi: Rembrandt: Bethsabe, portréi, ön-is, itt is van felvágott ökör, a pesti jobb, kedves ki nő a karján alvó fiúcska lóg - képet néz, kis Terborch kettős portré nagyon szép színekkel, feketébe ágyazva (könyvet tartó asszony mögötte fiúcska olvassa.) mindig a nem létező normához mérem magam: mennyivel lehetne vajon a képeket figyelmesebben nézni? Jan van Goyen, a pesti szebb, Hals nem, lépcsőfordulóban a Niké a folyosó végén meg a Milánói vénusz [szándékosan írtam így], ezt a mellformát fedeztem fel két hónapja egy fiatal lányon a Mihály utcában ideálisnak, a múzeumőr majdnem elvesz egy vakuizzót, mert AZT nem szabad, japán kisfiú, majd az apja áll a fotózandó Vénusz alá, nagyon szép görög férfiakt, Apolló, néhány képeslap, annyi van, hogy el sem kezdek venni, persze Uccello nincs, királyi ékszerek, nagy gyémánt, színes kő asztal = kőkollázs asztalon színes márványból szép! madár,

mifene, a van Eyck terem ma egyszerűen zárva van, viszont van itt valahol egy Braque freskó - mire jó a képeslap hátulja, megtalálom a freskót az etruszk házaspár fölött, nagyon szép kék, fekete, fehér, ezt akartad kisöreg, hogy egyszer csak fölnézzünk, és jól érezzük magunkat, könnyes szemmel, a plafon különben arany stukkó, etruszk bronzszék, de mindig csak a Braquet nézem, görög szobrokon át az egyiptomi anyaghoz, itt újra nagyon jó nekem, egy egész masztaba? belsőt elhoztak, finom mintázás végig, szamarat, ökröt vezető szolgák, csónakok, adományok a fáraónak, táncosnők, halászok, madárfogás, vitorlás hajó nagy legénységgel, újjé, minden itt van, a vigyázban ülő férj-feleség, a karvaly, ami a kígyós hármas kapun áll, az írnok, óriás feketegránit Ramses szobor, szintén feketegránit nőisten oroszlánfejjel, ülőszobor, hohó ezt nem jártam még be délelőtt, itt asszír anyag is van, gyönyörű sisakplasztika, király 4 lovas szekérről vadászik, hegyes süvegű harcosok, hát ezt még majd meg kell nézni. zárás, azért pár reprót muszáj venni. utána a parkban elfekvés (kollektíve, az összes látogató), vacsora, pénz kiszámít, jól állok, kicsit szégyellem Kata előtt, hogy most ilyen gazdag vagyok.
volt 270 [gondolom, dollár 2008]
nagykiadásra elment 44
föléltem 92-t (26 nap)
van 130 (19 napra)
akkor lehet, hogy veszek egy sapkát, a régi szakadt, meg két napja vizes is, és lehet, hogy nem izélem el egy délelőttömet lesszé-passzéval [olcsó igazolvány csináltatásával. 2008]- talán 4-5 frank spórolást jelentene, (mint diák féláron járok be) a Louvre tényleg óriás labirintus (zárás előtt fedeztem föl az egész közel-keleti anyagot) - de nem a festészet anyagban. legjobban a csicsás környezetben váratlanul felbukkanó Braque mennyezetfreskó fogott meg mégis. azt hiszem azok a bukaresti utcarészletek leginkább Párizsra hasonlítanak. féltem a kincsemet, de legfeljebb meghalni lehet (esetleg elfelejteni), de elvenni nem, ami mindent láttam
végig az esti padon sárga levelekre vet fényt az opállámpa a fasorban, az Orangeriebe, de csak 8-ig van nyitva, akkor inkább végig a
Sanzelizén [Champs Élysées], először olyan széles fasor, hogy a szélét nem látni, aztán üzletek: Citroen hall az új kocsikkal, hanglemezbolt: fönt végig (cső) vörös donga, oldalfalon végig hanglemez díszborítók, [mint az én hanglemezboltom, megvalósult 1969 kb.:  Andrássy út, az Írók Boltja mellett.  2012.] fehérmárvány padozat + 20 cm-ről rejtett világítva, pultok összeálló tömör lábbal, ezüst színű fémek-krómacél, kasszagép is. hátsó végén tükör, így kétszeresen hosszú cső, lemezek is fentről rejtve világító üvegfal mélyén, előtte a cső kirakatként él, végig krómacél, 80 cm. átmérőjű ablakokkal, 3 ipari Tv az új lemezborítókat mutatja folyamatosan listáról. végig mozik, nagy passzázst is végignéz, presszók tényleg kifelé az ülésekkel, Avignonban volt egy ruhakirakat páternoszter kabátbemutatással, lement a félig nyitott pincébe, galériára, vasláncon, üzlet: számítógépekkel horoszkópot, férfi-nő affinitását, valamint pszichológiai alkatot irodalmi kérdésekre válaszolás alapján (Sartre stb.) 15-30 frankért, több nyelven, van közhasználatra kitett is, a belső szalonrészben egy fiú és egy lány (piros arccal) olvassák a kutyanyelvet összehajolva, mozgólépcső, passzázsba le, itt már vörös szőnyegpadló van, bőr táskaüzlet, görbevonalzó karakterű faosztások az oldalfalon és a mennyezeten végig a fekete-fehér és vörös-halványlila színeket variálva, mennyezete fekete, a befutó szőnyegpadló narancsos, az Boenig 707 felhasított modellje, valami 500 utassal 900 km/ó, 10.000 km hatósugár, és az én csukám itt 40 helyett 70. Simca-szalon gyönyörű szörnyszülött, az index helyén van a 2 reflektor, a fej fölött (Creysler) 1 óra alatt értem az Etoile-ra, a diadalív, autóknak aluljáró, meg nekem is, föliratok csataszínhelyekkel, rendőr van meg mécses, látok egy Brassai kiállításplakátot is útközben, azt most megkérdeztem, hol van, átvágok a Szajnához, hirtelen teljesen üres járdák, egy kicsit újraépítenek, kint van a fotója, gyalog- belváros felé a parton, rakparton, sétahajó oldalán mutogató? reflektorokkal óriási plexiablakai, lakókocsi négerrel, parton aluljárósított autóút, visszaérkezem a Concordera, vércukortartalom emelkedéssel átkelés, gumikerekű metróval rossz helyen szállok le a Louvrenál, elegáns homokkő és fémburkolat, vitrinek meghökkentően kő szobormásolatok, meg kell kopogtatnom, de azt is csak azért veszem észre, mert üveglapon áll. itt a padláb réz, ülőlap, támla üveg, átszállás a Chataletnél, igen nagy táv, de mozgójárda van, metrón az indításjelzés, lifteknél is halálosan elegáns halk harangkondulás.

27. nap

10.12. hétfő
metróval először az American Expressbe, de a leveleket máshol tartják, hát ez az. közben jeunesse inform: két prospektust kapok. olcsó hotelek, és diákszálló címek, Opera mellett a levélért, csak 1 van, pedig M. kettőt jelzett. K. nem írt, ha azért, mert én nagyon röviden írtam, akkor megérdemlem. mégiscsak: Institut Hongrois-ba, várakoztatnak és nincs idejük a vasalót kikészíteni. loholás a Louvreba, hogy 12 előtt odaérjek, gondolom addig dolgoznak, portás elolvassa a levelet, aztán angol telefonbeszélgetés a titkársággal, alig értek belőle, de nem csinálják meg ma. be a Louvreba, diákáron muszáj néhány reprót venni, pedig aligha fogom megtartani véglegesen, de hát- először a ma kinyitott termeket nézem át, egy bütykös ujjú néger őr megkeresi, végigböngészve a könyvét, a van Eyck képet, zárva ma is, de nekem megmutatja, a borravalóra szégyenlősen elmosolyodik, nem fogadja el. Németalföld egy része? nyitva, ahol az ember szomorúan leejti a kezét, olyan szép: Holbein Kratzer portréja, Erasmus profilból (csillagászati szerszámokkal), Cranachot itt sem szeretem, gyönyörű portré, sose hallottam Tom Ring L'angin (1496-1547) La sibylle delphoee- nem is olyan nagyon szép - és Clouet portréja mellettük Corneille de Lyon pici portréi egyszerű zöld hátterekkel, Ostade izgalmas pajtaenteriőrökkel, Vermeer horgoló lánya és de Hooch kiválik líraiságával, újra üldögélek az Uccello előtt, még találok két nyitott termet: Dávid megkezdett vászon hátterű Napóleon portréja, nagyon tisztán van fölvázolva, irtózatos méretű Rubens képsor, át az egyiptomiba a kisplasztikához, -oroszlánfejes macskák, ülő és álló alakok sorban, 4 sorban rengeteg gyűrű? betét olyan értelmes tiszta és szép bevésett formákkal, Miro, Klee minden formai eredménye megvan bennük, kiderül a következő vitrinnél, hogy ez mind skarabeus talp, itt nincsenek a hátukra fordítva. megint egyiptomi két- kerámia skarabeus, figura és váza, fekete skarabeus hátán a napóleoni leltári szám, koronás N. betűvel, nyomasztóan szépek, megtalálom a II. emeleti feljárót, nyitva: külön gyűjtemény(?) itt van Ingres török fürdője, és néhány egyéb rossz képe, Corot fülke, azt nem tudom biztosan, ő festette-e tele, de nagyon szép a fehér tüllfüggönnyel, fekete-fehérmárvány átlós fektetésű 30 cm-es padozat és kis ovál opálozott fölülvilágítóablak miatt és által jól áll hozzá a lágyan barnás, kékes táj, sok kis Delacroix, valamivel jobbak csak, egy nagyon szép Puvis de Ch. sok érdektelen Corot, szép! Turner elmosódott foltok, halványlila bársonydrapériás terem, megint a Fontainebleau-i iskola, nem érdekes, még Millet néha, párás és finom, szomorú, Daumier egyszer szép: a mosónő a kisfiúval föl a lépcsőn- Courbet óriási őzikés képe és egy szép fehéren hagyott Don Quijote, ma sem komponálják szebben ugyanezt: hegyszorosban, békapersp. elől nagy lótetem. gyönyörű Whistler (1834-03)női ülőalak (öreg, profilból) Rippl Rónai látta  szép kis ovál fehér halvány Fragonard-akt, vetett ágyon kisgyereket emel a magasba, jobb-rosszabb Chardinek, halványvörös padlóval egy nagyon szép németalföldi: két ajtón át rátalálás a szobára, fáradt szép színek, visszafelé még egyszer megnézem a jókat, kész, még átmegyek az ókori kelethez: harcosok (ninive), asszír, Asszurbanipál palotája itt is? van a várpusztulás jelenete, ezeket nagyon szeretem, kéne csinálni valami listát ezekből az ágyam fölé, vagy mindennap valamelyikre gondolni, efféle. ülök előttük, halkan fütyörészek. Khorsabad palotájából jajjaj Nimrud

 isten oldalról, lapos relief 1:1-es, középtáján széltől-szélig futó ékírás vagy 40 cm. és megint a harácsvágy: reprót venni ezekből, és a magamévá tenni (megerőszakolni) őket, pedig otthon van egy albumom is róla. vége. 5 órát voltam múzeumban, még ennyit bírnék. nem is hinném, mennyire bele lehet jönni. a Champs-Élysées-nek jót tesz, hogy az Etoile magasabban fekszik. gyönyörű a bőrük ezeknek a japán lányoknak. betévedek a Louvre bútor-szőnyeg bejáratához- esetleg a keleti szőnyegeket!!, beleülök egy csupa laticell fotelbe: nem lehet fölállni belőle. élelmiszerbolt, itt is van csavart domborműves oszlop.
Goya kiállításra az Orangeriebe, mennyezetfreskó terve nem tetszik, barokk selymes- főleg női portréi színben szépek, néha nagyon, USA, madridi múzeum, kettős figurák, öregasszony tükör előtt, a halál söprűvel- antihumánus. kannibálok embert nyúznak- kire haragudott ennyire? két nagyon szép kis monokróm sokfigurás jelenete, két nő a balkonon pusmog, háttal két férfi, ez szép. elég gyenge összességében, még Goyától is, szóval rossz válogatás. véletlen az alsó terembe-
Monet: Nymphes ívképek, szép víztükörrel, a kisöreg jól színezett, még egy oválteremben ugyanez. fehér burkolat, falak, a mennyezet rejtett fénycső hálós drótüveg mögött, lebeg az egész. jó kis megbízatásokat kapnak itt időnként. Orosz turistáknak inform. Monet-ról gyalog hídon át, hogy Corbusier svájci pavilonját megnézzem, rendőr nem tudja, inform-ba irányít, kiderül rosszul értelmeztem egy térképjelölést, az nem itt van. gyalog- 17 h- elindulok hazafelé. a Saint Germain de Pres, előtte még műcsarnok stílusban elnöki palota, fehérlebernyeges és géppisztolyos őrökkel. üzlet: bútor, szobaberendezés, acél drótvirág 60 cm hosszú, sok-sok szál, szétnyílva, ventillátorra mozog, üvegbábukkal szép sakk, a zebrabőr, az nem csinált, színes kivilágított folyadékkal teli üveghengerben színes cseppek mozognak föl-le, olvadnak eggyé - vegyszerakvárium, gyönyörű, fotókiállítás, döglött autók nagy növényi élet közepén, félautók, autótemető, szép,
Quartier Latin divat a gyűrött hímzéses fehér népi blúz, van ily bolt, divatruhacsodaságoknak: fehér rövid bundát is árulnak, rövid ujjú, belül szőrős, mellékutcában diákok, meg rendőrautó fotelfélékkel benne, de a csomagtartóban plexi szemvédős rohamsisakok, egy ruhaüzlet térbeli háromszögekkel határolt kirakat, bőrüzletek, divat a bőr, logarlécüzlet, ez nekem való, akkora is van, mint én, meg kör alakú, kínai éttermek, gyönyörű lebúj homlokzattal, nagy házak oldalához ragasztva egy élénkkék meg egy-egy piros viskó, közben megnézem a rue Danton 1-et az első párizsi betonépület, nem érdekes, diákeszköz bolt, öreg varázsló vackokkal, krokodil a plafonra fölhúzva, századfordulós nyomtatványok, papírkivágós játékok, sok az ékszerbolt is, a mellékutcák az igazán szépek, sikerül celluxot is vennem, mindent megragasztok, a füzetemet, térképet, laticellbetétemet, el is fogy, nagyon kell vécézni és kicsit fáj a lábam: már 1/4 10-re haza! sorbaállás, fizetni, végre a főépületben alszom.- ott van melegvíz, két svájci fiútól megtudom, hogy az Igazi anorákot náluk lehet kapni. egy müncheni fiúnak elmondom a múzeumokat, zokni-, láb-, hajmosás, a kézszárító alá guggolva megszárítom. a pici zsebnotesz, ami utcán információkérésnél is kéznél van, nagyon jól bevált, belőle minden maradandót átvezetek a füzetem aktuális részébe. mindenki a kézitáskáját a feje mellé teszi, úgy alszunk. hiába, egész más ember lettem itt kint. még sohasem voltam 28 éves. éjjel: két kulturálatlan arab fiú mindenkit fölzavar, most jöttek, külön éjszakai engedélyük van a belépésre, és többszöri kérés után is hangosan beszélgetnek a sötétben.

28. nap

10.13. kedd
ing-, meg nadrágmosás, viszont a többi dolgomat magammal viszem, mert estére talán Chartresbe. Metró Odeonhoz, keresgél Yvonne? Lambert galériát, de hibásan van felírva, mindenféle üzletek, megvan, éppen megjön ''kiállítás'' nála tusrajz félékből, most pedig Kienholz graf- lesz: ''a lap 201- stb. 210-ig - dollárba kerül'' - sorozat ujjlenyomatával. tovább, a Quartier Latinban a diákok röplapfélét osztogatnak, Université Galéria, ahova Bécsből küldtek, jöjjek délután, rengeteg kis galéria egymás mellett, amelyik éppen kis Poliakoff kiállítást tart, nem nagyon jó, régi mexikói kerámia szaküzlet, utána ebédelek, jó étvágyat kívánnak, kiáll: leszaggatott papírok egész sorozat Lenin portré ilyen, egy ifjú. divatbutikban megint vicces ruhák, földígérő csuklyás fáradtvörös posztólebernyeges lány, át az Ile de Saint Louisra, szép fehér házai,
Galerie Lambert, átadom Bálint Endre könyvét, megnézik diáimat, javasolják, hogy (másutt) próbálkozzam, Nála nem jó anyag volt, két kis repróalbumot adtak. sziget csúcsán üldögél, gyerekparkban, hátulról arrébb a Notre Dame, a kapott két repróalbumot szétszedve két lapot írok Máténak, Muraynak, utóbbit tele is rajzolom, metróval át a Bon Marchéhoz, a
Brassai kiállításra, 30 színes fotó: leszakított plakátok, régi falak, 2 grafitti, szépek, elegáns: kis galéria lebegő lépcsővel, olajmázolt fekete falak, ahol nem lehet kép, ott fehér, padló faltól falig fürdőszőnyeg, képek minden keret nélkül, mennyezet fénycső alá faltól falig feszített fehér vászon, szépen megszórja a fényt, a galéria acélszerk. szürke olajmázolt, beállított fém (kúpos) lábú forgófotelek, lába fehér, durva bútorszövete narancs, ez a fotel áll a fekete falak előtt, egy pici fehér üvegfalú asztal, virágvázával, Szt. Johanna frizurás, mosolygós kis adminisztrátor, sok-sok billentyűs telefon (egyszerre több vonallal is tudnak beszélni stb.) a lebegő lépcső természetesen egzotafa.  Bon Marché, nincs mozgólépcső, nem megyek fel, könyvek: Alaszkáról, a síelésről egy-egy album, metróval rue université L'ile de France korai gyönyörű Chagall, 3 Picasso, Léger, vissza az Université galériába, megnézik, nem kell, egy szépfiú kritikus is belenéz, angolul tárgyalok, átirányítanak a Maison Beaux Art-ba, egy svájci fiú tolmácsol, de az a főiskolásoké, ill. évente kollektív- diák zsűri is dönt ''demokratizmust'' emlegetnek, san Germain templom hátsó támpillérei, szép, Galerie Lambert utolsó pillanatban, mert korábban indulnak a megnyitóra,

 amire engem is meghívtak. Báró Kemény Miklós meséli, hogy az öreg Poliakoff mindig erre járt, hosszú szakállal és a végén Rolls-Royce-al, most halt meg.
Edward Kienholz kiáll. ez nagy esemény, itt van az amsterdami múzeum igazgatója, szép kocsik, fantasztikus öltözékválaszték. kiállítva: egy teljes söröző, órafejű emberekkel felépítve, karján karóra, pohárban bor, egy USA lakás kb. 20-as, 30-as évekből: stílbútor, ülőgarnitúra, szörnyeteg nők, egy varrógépen hanyattfekvő felhasadt nő, - egy katonai emlékmű, biankó dátummal, kréta odakészítve spárgán, fekete táblán telefirkálva csaták, négy katona szúr szuronnyal, Uncle Sam, mellette bár fotón, két egy-az-egyes [eredeti méretű. 2012] alak, a kutya megmintázva, kilóg, coca-cola automata- működik, (használtam), két vendéglői garnitúra is, az egész bádogszínűre festve, réztáblák figyelmeztetésül a halálra, egy betlehem fémszerkezetekből, egy dobozban (kis kerek ablakon lehet bekukucskálni), kétemeletes kórházi ágy, alakokkal, a fejek helyén akváriummal., más: egy katona ládája felnagyítva, régi fényképekből, egy emlékeiből élő öregasszony, a feje óriásmedalion, nyakában emlékbefőtt -fűzér, üvegekben, lábszára lábszárcsont, mellette kalitkában élő madár, varróláda, selyemburás lámpa, bot, macskamúmia az ölében, disznókoponya fejű öregasszony, a háborús emlékmű indulókat zenél is, üveg gyümölcsöskosár, a katalógus 120 "forint". K. M. mondja, hogy a meteor. intézet szerint még nem volt ilyen enyhe időjárás Párizsban ebben az évszakban, október, 26 fok. Délután még benéztem a Beaux Artba. Ósdi épület. láttam orosz ikonboltot, kagyló és csigaboltot., kéziratboltot: Voltaire, stb. a kirakatban. K. M. mesél: Kienholz idejött, úgy szerzett mindent, hogy lerajzolta- pld. a kalapácsot, megkapta, és a rajzot odaadta érte, később így mindent, autót, - most a készpénznél tart... Mutatott -épp hoztak három 20-as évekből való Gontsarova rajzot.
- este nincs enni időm, mert ezt kell befejezni.

29. nap

10.14. szerda
gyalog a Place de Italiara, bőrövet vásárol, mert a táska pántja el akar szakadni, nagyon türelmetlenül (magammal szemben) vásárló vagyok. megint megpróbál osztógépet venni, de nem is hallottak róla, rossz metróra- Lénába, piacon 1,5 kg banán,
modern műv. múzeumba, először Poliakoff: teljesen egységes, egymodorú anyag, egy gyerekportré 45-ből, egy hommage Cézanne, ő is megpróbálta a modorát, a múzeumőr is nézi az anyagot, itt is használják a kifeszített vászontetőt, nagyon jó megoldás, használ arany profil keretet, vékony vászon belső passzpartúval, mégiscsak kéne egy spaklit venni, nagyon jó vele festeni, csoportos vezetés fiatal hölgyeknek, nem tudni mit lehet Poliakoffon megmagyarázni, illetve tudom- csak a lényeget, jó durva vásznat használt, sötétszürke- feketés rohasztott keret nagyon jó ezekhez! egészen lírai halványkék-  szürke - rózsaszín, megérdemelte a kocsit, nem! unalmas, pedig van vagy hatvan képe. mennyezeten két csík végig: bárhol be lehet kötni reflektort. igen, aki nem érti Poliakoffot, nem érti Rembrandtot sem. micsoda gyönyörű fehér terem, jól megvilágítva, színes képek és néhány fekete figura ácsorog elszórtan. érdekes, néha eljut mágikus formák határáig, van olyan kék narancssárga közepű kép, ami - ha nem arra a távra állíja be az ember a szemét - elkezd sugárirányban vibrálni, mozogni, sugározni - nem lehet itt hagyni, pedig még az egész modern múzeum...
csinált lapos arányú füzetbe illusztrált szöveget is, néhány tányér, gyengébb, triptichonok ''falfestmények'' vászonra sok darabból, gyakran használ egy

színcsaládot + egy kontraszttónus színcsaládját, phű, de jól érzem itt magam, egy csoportot nem akarok megzavarni, ahogy ide-oda mászkálok jegyzetelés közben, de a múzeumőr észreveszi és helyet csinál nekem. a címek csak ''kompozíció''-k, nagyon nehéz lehet ezeket a formákat megtalálni, néha még neki sem sikerült, néha önálló vonallal megpróbálkozik, de ez nem nagyon megy, azért az én Nagymama szobája képem se kutya. Poliakoff 1906-69. egy óriás okker folt alatt vörös, kék és zöld színek voltak (próbálkozott). de jó lenne ilyen szép pleywood széket venni, vannak élénk kék-vörös képei, rosszak, muszáj átmenni már...:
 

modern gyűjtemény, mint az utazás előtt az utazás lehetősége (de mennyire így van 74.7 Stockholm után), most élőben találkozni először jól ismert, szeretett képekkel - ez egy vissza nem térő ''először'' dolog. nahát kezdjük. először

körbe az egyik szinten a három közül - hát itt-: van - kis Picasso, Braque terem, korai sápadt zöldes kubista képeik, nagyon lírai Picasso fehéres lehelet-kép, rajzszerű 1924. Picasso egy óriásképe egy baletthoz 24. Denis stb. Hommage Cézanne, szép! Vuillardok, a T betűs fehértakarós fekvő nője, tájai enteriőrök és a Bonnard-terem: négyzetes térben: fehérben narancsos kerekded foltok, baloldalon átlósan egy csoda-vörös csík. ilyen szép kép nincs is. 1 Nolde, 1 Kandinszkíj elég is, színben szép Marquet okker-fehér párizsi part szürke víz- ég, zsebredugott kezű feketeruhás, keménykalapos figurája. Fauves terem: Braque, Matisse, Dufy terem, M. rajzai, homokszínű óriásvászon kis fehér ornamentikák, Van Dongen! tiszták- óriás Derain szép oroszlános, aktok sötét természeti tájban fölüllátással (horizont nincs), emlékeztet Utrillóra, Derain etruszk  ihletésű kisplasztikája, kőanyagú portréi jók! Ruó [Rouault] terem, akasztott embere, Veronika kendője, Valadon képek, nem is rossz, van a fia stílusában festett képe is, Utrillo csak három van, nem nagyon jók, hol lehet a többi? a naivak terme, Vivin színben szép, egy korai Picasso terem, egy kék képe. 20 év előtti képei gyönyörű fehér mély-meleg szürke-okker-narancs vázája, két óriás hengeres füllel (kerámia) ''papírsárkányt'' ábrázol, Knaur címlap kékhátteres női feje, (zöld dinnyeforma az áll) 1914-es képe, amit a főiskolán kitettem a falra: csendélet: hegedű világos szürke- fehér, pici sápadt narancs, fekete, ért hozzá! mindenütt rádiós-fülhallgatós vezető. 12 körüli Braque terem, újságpapír-kollázs-pipával, fehér háttér ceruzarajz. itt nyersvászon falak vannak, öntött barnásvörös padló, néha egy-egy rikítószínű vörös, sárga fal, nagyon megkeresett elé való festményekkel. Braque nagy lófeje bronz, késői Braque-

terem! kivitelezett két gyűrűje (madár, női fej), és a lófeje még néhányszor elsütve 61-63-ban festett ''búzatáblás-kék kordés'' képe! [a repró ebből a korszakából] és a két világháború közötti kl. B terem, a fekete zongorás, énekleckés, billiárdasztalos, halas, csendéletes, Léger terem- de ezek mellett- korai (11) óriásképe a legjobb- feltördelt apró kub. formákkal, lírai színekkel, szürkével. Corbusier terem képek és Ronchamp makett - vörös-kék- fekete fallal. Robert és Sonja Dalanuy régről ismert képe is, festett faládája, Sonja 14-ből! kollázsa színes papírból: Gris terem. 2 banán az ebéd, föl az emeletre: Kassa Gyula bugyborékoló, forgó félgömb üvege. átnézem végig, aztán a maiak: Bissiére 921 nem szép, kollázs szövege [szőnyege?!] tompavörös alapon szürke, vékony feketék, szerencsére a mai fiatalok termei vannak hatóságilag lezárva. Schöffer Nicolas Pestről, Bécsből ismert színes mozgója, mart üvegre kivetítve itt is szép, van aki ezt egy egészen lapos dobozban meg tudja csinálni, ezeket nagyon kellemes elnézni, Stael egy, Dubuffet négy lábú szürke köve, szürkébb háttérrel!! van egy Vasary[Vasarely, gondolom 2012] is, na. Moholy, ez a negyedik magyar, betűs Mondrian, Bauer Rudolf, ez is, Beöthy Etienne lenyalt faszobra, Modigliani alig valami, Buffet nem, Miro nem, a sok-lenines Dali, három finom kis Klee,  kicsit halvány itt- (itt is?!) egy Duchamp festődoboz, dadaista papírmaszkok, és utoljára a Chagall terem, vajon hol a többi? A korai nyakábanülős is.
le a szobor szintre, Kemény Zoltán terem, Pierre Székely szép szögletes, lukacsos mészköve, Etienne Martin, ő is gyanús, nagy faszobor, csomaggá préselt autók. Calder terem, portré hajszáldrótból, finom mobiljai, néhány Giacometti szép, de nem új, Richier érdekes 1:1-es földre állított zöldült bronz figurái Stahly, Pan Marta? magyarok? Armitage Kenneth szép kettős pajzsemberkéje, kinyúló végtagokkal, a Kemény-terem, lemezek, négyzetcsövek, gömbök kiterítve, hajlítgatva és megmozgatva. tábla üvegbeöntött rádiócsövekkel, Pevsner terem, megcsinálta az összes formatanulmányokat, az enyémet is, jó előre, nagy leszopott homokkő Arp, Hajdú Etienne zöldmárvány kiterített hímszarvasbogara, a hasa meg a háta is szép, (tán méteres), Brancusi

különtermek, műterem visszaállítva, szép gömb-tojásdad egyszerű nőfeje, állatfotó albuma, a ''csók'' elsőször nem stimmel, aztán még négy változatot találok hozzá, nagyon szép a fejl., - a férfi? torzója három hengerből, tömör fából ülőkéje, kőtojás és óriáskopjafák, de minek, Gonzales különterem s végül M. Ernst sellőcsalád garnitúra.
át a Modern műv. múzeum, Párizsba
az épület másik szárnya, külön bejárattal, csak a pincehelységek nyitva, negyed óra alatt megnézem, hogy meg kell-e ezt nézni, de nem. egy grafikaanyag és valami szobrász kiáll. 2 féltojás, egyikbe be lehet ülni, a másikban valami képernyő, automatikusan összecsukódik.[nem mertem beleülni, klausztrofóbia. 2012.] a készítéséről fotók, rajzok. termek a földön újságfoszladékkal, és kiállítási ládák, komolyan nem tudom, hogy ez kiállítás-e még: színes hullámpapír micsodák kivágva, felfűzve, a mennyezetről gurtnik lógnak. Elmegyek a Bon Marchéba (van másfél órám) széket venni, de jó és szép nincs. meg kéne nézni Londonban. Át a pályaudvarra: Chartres felé, Montparnasse pályaudvar, előtte irtózatos méretekben kaparják a földet, már egy város elférne a lukban, épület vadonat lehet, okos is, vonatból: felhőkarcolók és szép lakótömbök és össze-vissza zsúfolt régi Párizs, ide is el kéne jönni gyalog, és egy úrnak diónyi daganat van a koponyáján, alkonyul, ilyet még nem láttam- fél méter! magas köd borítja a földeket,

Chartres
átvágok a városon, ahogy mutatják, hogy ''megrövidítsem'' az utat, kihalt utcák, elindulok egy nő után információért, mire elkezd futni, katedrális mellett el, elég messze a szállás, nyírott fasor mellékutcában, kockalombbal. vissza a városba csomag nélkül, az öregvárosban kóborlok, egy gót templom, az oltár mögül zsolozsmázás hallatszik, nem akarom közelről zavarni, fény csak ott van, aztán a XI. sz-i templom, itt valami világítási próbát tartanak, előadáshoz?, székek is vannak, nem funkc. templom, kívülről is erősen meg van világítva, gyönyörű zöld (fallal körülvett) pázsit közepén. egy ''vállalati volga'' utasai is megnézik. mellette a híd sárgával világítva - malomtó jellege van, megint  telehold van, mint mikor indultam. a szálló most épült, ultrakék és vörösek a belső folyosó stb. falak, az ajtókilincs vörösréz forgástestek, gyönyörű, viszont a világításnak ehhez alkalmazkodni kéne, két sárga egyforma versenybringa áll a szobában, hátul egyforma útitáskákkal, ahogy itt a motorokon is szokásos, kanadai fiú vörösborral kínál

30. nap

10.15. csütörtök
arizonaiak teával kínálnak, jó a meleg.
katedrális belülről kincstár. üvegezett lépcsőn föl, figurák kőszobrok a XIII. sz-ból töredékek a falból kilógó csacsi a domborműben, szentélyszekrény a XIII. sz-ból, V. Károly páncélsodrony inge és szép sisakja, alvó királynő, fölötte a király, lovak, lovász az ajtó előtt - a lófejek kilógnak - térbe, - a templom: restaurálnak, nagyon fölerősödik a zaj, lógós melósok. oldalhajók ablakai nagyvonalúak, de még itt is túl fölbontott színben, apszis gyönyörű kékek, léptéktelen rajzzal, (kivehetetlen), de legalább nincs benne zavaróan világos szín, így tüzel a kék és a vörös, a főbejárat viszont (rózsaablak) fehér-kék, viszont alatta 3 nagyablak csak kék, jó, ha nem is annyira tüzes, bosszantóan rossz belógatott belső világítás, szentélykörítő oldalfalak cm. léptékű finom végigfaragása, a külső oldalsó támpillérsor szép (Kálmán fotója), éppen pucolják fehérre a főhajót. ablak: van négyzetekre és körökre osztott ablak is, belülről az ablakot turista vakuval! fotózza, mi lesz ebből, ködös nyirkos reggel van, a kockás címerek mindig jól hatnak, barnafejű szentek a legszebbek, kezdek megbarátkozni vele (2 óra után), ablakok fölött végig rózsaablak, itt az a probléma, hogy a középtónustól visszafelé kell kontrasztot csinálni, ha ki akar valamit fejezni. végül egy déli vonattal megyek csak el. Versaillesnak indulok, a vonaton kiszámítom, hogy nem szánok időt rá.

vissza Párizsba, Pályaudvar információ: (Amiens, London), pénzváltás, metró,

Cluny múzeumba, szép gyűrűk és karperecek, válogatok egy bazárban az utcán. gobelin színű szőnyegek, fémveretek, övcsat, XV. sz-i lapján-festett asztal, üvegablakok kövér svájci katonákkal XVI. sz., valami felhúzó masina, 4 méteres faláda formájú, gyönyörű  fémszerkezettel fogaskerekek, kurbli, fantasztikus gonddal összeválogatott fából faintarzia az oldalán, valami jelenetek, szálirány, szín, faktúra. textilterv: vörös alapon arany tigrisek, szekrényvitrin kihúzható fiókokkal = bizánci textilek, kopt-egyiptomi szőnyegek: madarak, stilizált növényzet rajta: egy idős svéd hölgynek németül elmagyarázom a gobelin technikát, szeretnék én is ilyen mosolygós, okos öreg lenni-, - udvari jelenetek, szőnyegen a térábrázolás, mint a közel-keleti miniatúrákon, gót kandalló, egy lány indiánosan selyemsállal átkötve a haja- ilyet már fiúnál is láttam, egy terem gót ablakok fából kirakva (dobozfedelek) a múzeumőr az ülőkéjére tessékel, 7 tagú oltárkép, 3 dobozba zsúfolt aranyozott faragvány. Krisztus két oldaltáblakép. Bulgáriából ismert állópadok kis fenéktámasszal (mikor áll) elefántcsont diptichon (20x10 cm) összecsukható ''könyvvé'', stációk mélyítve belefaragva: kéne ilyet csinálni, bár a St. Pauli keresztutat nehéz utolérni, egy terem gót szobrok- fa, kő kőszent kezében fejével, szép nyerskő falak, körterem az emeleten, hat tompa húsvörös szőnyeggel, egész tompa kék grafikával: díszsátor kis ovál tér közepén, mellette pár fű, királylány- oroszlán és az egyszarvú ló szolgál neki, a vörös térben is elszórtan ornamentikaszerűen növények, virágok, láncon majom, az iskolásfiúk egy morcos múzeumőrt cukkolnak, egyetemista fiúk? mind sötét zakóban, nyakkendővel, nagyon feltűnő itt. zománcterem: limougesi, nagyon fegyelmezett, arany háttérben színes figurák, zománcozott keresztek, XIII. sz. bizáncias, nagyon szép, a vizigót királyi ékszerek, koronák, kereszt, képeslapot veszek, kiderül, hogy az egyik ábrázoltja nem itt van, fölajánlják, hogy becserélik a lapot, még egyszer fölmegyek, megnézem egy-az-egyben a repró eredetijét. nagy fáradtságom közben el is múlt, utcára (5 zár) forró kutyát, a Szt. Michelen, egy arab próbál egy nagyon dühös lányt újra meg újra leszólítani (minden lány szőke és hosszú egyenes hajat hord), betévedek a Luxemburg kertbe, gyönyörű, itt is lehet a gyerekeknek vitorlás hajót bérelni a szökőkút tavához, meg póni lovaglás, kastély az ormán trikolórral, két öreg kínai festő éppen befejezték a munkát, zöld fű és sárgulnak a fák, üldögélek, kicsit fáradt lennék most még estig várost nézni, inkább elmegyek

Amiensbe, a pályaudvaron egy gyönyörű alakú néger nőre hátulról egy fiú ráugat, pedig az nem is egyedül van, a nő mosolyog inkább, mint megijed, érti ezt a nyelvet.
Amiens camping, de van egy irodaépület, ott az ostello lakószobája, hamar lefekv.

31. nap

10.16. péntek
7-kor kel, városba, hollandra emlékeztető piszkos sikátorok, kanálisokkal, vörös mű?klinker, élénkszínű portálok, kétszintes, meredek sátortető, utcáról van a lakásbejárat, piszkos víz, kanyarog, gyönyörű, elhanyagolt két gót templom, foszladoznak, egyik romos, most kel a nap, ellenfényben a korán kelő munkások, kirakatreklám: mellemelő, nem melltartó, sok kutya
katedrális
homlokzat erősen plasztikus, ez eddig a legszebb homlokzat, háromhajós óriástér magas kereszthajóval, fekete-fehérmárvány (25x25) padlóburkolat, falak világos. szürke kő, meg ablakok, kelet felől annak rendje-módja szerint besüt a nap, van néhány színes ablak is, ott 1933-as, jó, derékszögű formákból fölépítve, csak a színek kissé mechanikusak, apszis középkápolna éppen mise, ált. szürke rombuszüveg, szentély 5 m magas ráccsal ill. körítő fallal leválasztva, kívül gót plasztika: tömegjelenetek, középhajó metszet 3,5:1-hez, oldalhajó is óriás rózsaablak színes, de olyan sűrű osztású, hogy a minta széttörik, ha én ilyen feladatot kapnék, akkor előtte mondjuk a Nagymama szobájára [A/69/14] koncentrálnék, bal oldalhajó bal mellékhajója gyönyörű üvegablak, szürke felületben egy-egy színes négyzetes mező, a mellékkápolnák statikailag tulajdonképp. támpillérek is (ki WC-re) homlokzati kapubéllet: utolsó vacsora, skorpió és egy sündisznó is. padlóburkolat változatosan rakva, pillérmezőnként vált (45 fokban is rakva stb., valaha gazdagabb lehetett a város, kipróbálom az automata vezetőt, de nem értem a németet, erősen zörgős is, átrakom angolra, franciára, forgatom a fejem, mintha érteném (egyedül vagyok a templomban), aztán helyreakasztom a kagylót, egy darabig még magának kukorékol, szürke üveg márványzuzalék jellegű rakással az ólom között, itt is kihozták a hajók metszésébe a szembeoltárt, apró derék kis széksorok, óriás világos ablak: a németalföldi katedrálisokra emlékeztet, ahogy megfestették volt, itt is rúdgyertya állvány, sok ég, (igaz, reggel a sekrestyés gyújtja meg), még egyszer kívülről körbe, aztán menni kell, legyen kint az ember indulás előtt 10 perccel, ha Londonba megy. parkpadon beszélgető apacsok, már nem nagyon, de még hideg van.... megnézem, stimmel, az oldalkápolnák oldalfalain támasztópillérek ülnek. támpillér (függ) 20 cm-eket lépcsőzik vissza, vízcsorgós, - 60 fokos párkánykákkal fedve, jócskán a város fölé nő, a tornyok két szinten is lukasak, nagyon mély, egyenletes kapubéletek. kíváncsi vagyok helyesnek tűnik-e később, hogy a helyszínen is jegyeztem, nem rögzíti-e mereven az emlékeket, mint amitől Matisse is félt, mikor nem vitt fényképezőgépet Polinéziába. az ostellokban mindenkinek nagyobb a csomagja nálamnál. hihi. kicsit el vannak gémberedve a kezeim, banán reggeli, csak egy fiatal lánnyal szemben kapok jó helyet - az ablak mellett, pedig zavar, szerencsére hamarosan megjelenik és leköti egy kisbaba - hiába - a nyelvét is kidugva örömében, vizes, hűvös tájak, ligetek, ködök, a három év előtti salgótarjáni útra emlékeztet, francia katonai temető trikolorral, fele kereszt, fele félkör zárású (beton) tömb, falu: utcasíkra merőleges meredek, nyeregtető, nyerstéglaburkolat, festett világos tokok, németalföld jellegű (közvetlen egymáshoz építve!). persze, nem is vagyunk messze! jólesik a vonat melegéből nézni a hideg édes tájat, óriási rozsdatemető, azt hiszem némileg majd naivnak bizonyul az az elképzelésem, hogy utcasarkon komp felöl kelljen majd érdeklődnöm, óriási; - most Milánóból hozott szőlőfürttel kínálnak, ég tőle a gyomrom, de miért? poros zöld ligetes tájban elhagyott 1-1 többszintes vöröstégla ház. olyan ismerős ez ismeretlenül, egy beomlott gyárépület, homokdűnék, hirtelen messze (síkon) vakító fehér háromszögek, mellette homokban oldalra dőlt vitorlás hajók, de hisz akkor az csak az óceán lehet! - azok a vitorlák!
aztán megint csak ligetek, fekete szenek, ez Boulogne, akkor talán mégsem a tenger volt? B. enyhe teknőben épült, itt is kétszintes magas arányú házak, de a tetősík párhuzamos az utcával, viszont a párkánymagasság változik, vörös tetők klinkerfalak, fehér tok, mégiscsak az óceán, ha csak a canal is! betonbunker, világítótorony, Boulogne még olyanabb, mint Amiens, találtam egy gótikus körömpiszkálót és amire számítottam is: egy fésűt; (azt Chartresben) Gót városháza arany óraszámlappal (klinker) gyönyörűen  be -pókháló- állványozva a sisakja.
Calais kikötőállomás, 6 méterre állunk meg a komptól, föl, hideg (tenger) levegő, a tengerimedve nem akar visiting cardot adni; azt hiszi angol vagyok - mostantól viszont németül kell beszélnem, mert különben nem értem a választ, víz, fehér csík és sirályok követnek, horizonton óriáshajók vesztegelnek, két helyen van légpárnás hajó Európában és mind a kettőt láttam, itt a második, olyan vakító a fény, hogy néha káprázom, egy tengeralattjáró? újra óriáshajók, sziklás part (föld, föld!) ismét egy légpárnás elhagy minket, közelről, repülőcsavarjai vannak, a hangja is, nő a part, na végre egy igazi nagyhatalom:

ANGLIA ( az EGYESÜLT KIRÁLYSÁG lényegében)

egy hölgy egy bobbyval fotóztatja magát, aki kidugja a nyelvét, vagon: kék-fehér-szürke bútorszövet, sárga szövet függöny, olvasáshoz külön falikar, igen tágas eljárás, milyen lehet az 1. osztály? a vámon néhány embernek megnézték, a többi 4 km/ó áthaladt. Franciaországban sokszor egyáltalán nem, itt még indulás előtt kezelik a jegyeket. a kocsiajtókon viszont csak kívül van kilincs, és lábnál van az áramszedő, csupa angol rendszám, itt bezzeg a legócskábbon is, és micsoda angolos építkezés föl a domboldalnak, csupa egyforma klinkerház, álló formátum, előkerttel, fehér tok, az új házak is egyformák egymás mellett, birkák, legelők, ha nincs messze-táj, nem lehet kinézni, olyan gyorsan megyünk, végig  kerítés az állatok miatt, WC-ben valamilyen szag a szagtalanításra, hideg és meleg víz, textiltörölköző, 20 cm tiszta, és kisluk, hogy innét is ki lehessen látni, kocsiban viszont csak fönt reteszre záródó két tolóablak, sötétbarna, vörös tehenek zöld mezőben, a legelt mezők színben élesen elkülönülnek a gaztól és kerítés következtében pontos kockaalakúak, sorompós keresztezés nincs, nem is lehet, ajtó a fülkében légszigetelt, alul textilburkolatú küszöb! lelegelt zöld mezőben egy-egy óriásfa, kicsi 20 m-es dombok sűrűn, erdős, közben legelők, mindenütt kis tanyák, kicsi a csomagtartó. külön fülke a kocsiban erre, helyfoglalás tábla nincs, a kocsiba szinten lehet beszállni! kocsipark (autó) konzervatív formák.
London

inform. metró, busztérkép és múzeumprospektus, automatikusan, német diákszállásban lefoglalnak nekem, berajzolják a térképbe, földalattival a legkényesebb vonalon, mert körjárat, idős hölgy hosszan kísér, szoba 1 font, négyszer teszem meg az utat a portától a szobámig és mind a négyszer eltévedek, végül térkép rajzol és az ajtók sarkára is jelet teszek. porta (elmagyarázom), fölhívják, és olcsóbb szállást lefoglalnak nekem 4 napra, muszáj mindig nevetni, itt annyira más minden: balra hajts, s így NEM tudni a sarkon honnét jön az autó (mert jöhet ugyebár három felől, nincs olyan szimmetriaérzékem, hogy mindhármat adaptálni tudjam). R-R kocsik tömegével, sofőrrel taxi gyönyörű, elegáns, régimódi, hátul füstszínű üveggel, sofőr kemény kalapban, füle mellett dús ősz fürtökkel. hentesnél: mint egy professzor, de valamit tud magyarul is, a háborúban- a pénzváltást egyáltalán nem értem (már a decimális is forgalomban vannak, úgyhogy még ami rá van írva, az sem érvényes, este városnézni indul:
Hyde park gyönyörűen óriás fák, füvön megy, tó, hattyú, sötét, csönd. Big Ben éppen üt, néhol az útvilágítás sárga, a bobby lenéz rám, kenyér csak? szeletelve, fóliában, viszont a banán érettebb, húsbolt kirakat: angol hús, ''újzélandi hús'', lámpaoszlop fekete- fehér világoskék olajmázolt, a földalatti megálló üzlethelységek között van, nem mint Párizsban, sárga középület kivilágítás. lámpafüzér a parton, taxi oldalán finom mélylila lámpa, ha foglalt, kockás micisapkában egy úr nyitott 50 éves sportkocsiban, mindenki fekete zakóban, nyakkendővel, most meg persze ez tetszik,- fiúk mellén jelvény, lányok is formaruhában, sárga villogó sarok- (gömb) lámpa: átjáró, megállnak maguktól a kocsik, az egész tipikus antiolasz, kocsik stb. pornóújság kirakatok, 500 féle bicska, a szó szoros értelmében szédülök, taxisofőr Jean, az inas 1:1-ben, őszülő göndör, fölhajtott gallér, lehajtott sarokkal, itt a ''15 dkg'' húst sem értik, Hongkong-Shanghai Bank Co. Piccadilly circus, itt végre hallani beatet, még a tartálykocsi színe is arany-fekete, ez a legjellemzőbb színösszeállítás. még egyszer banán és egy narancsot is megengedek magamnak, sikerül késő este egy új füzetet is vennem, nem lehetetlen, hogy nagyon becsaptak vele, erre a hotel együttérző személyzete.- lementem a bárba egy colára- gyorsan megtanít a pénzekre, vigasztalnak, hogy a múltkor egy taxiszámláért 5 fontot fizettek valakik. először csak mosolyogva legyintek, de harmadszorra megértem.

32. nap

10.17. szombat
fél 8-ra kelek, ami nagy szó, reggelinél megcsinálok halkan egy sonkáskenyeret is magamnak délelőttre, sajt, felvágott, templom megkérdez, át a Hyde parkon, párás ködös, pöttyös kutyát sétáltat Rosette arctípusú (mint londoni fényképe) erősen rúzsozva. angol fej: érzéki vastag, gyerekes száj (férfi) és bébi arc, házak többszintű klinker (ha jól emlékszem 74 színt tudnak belőle?!), gyalog át a diákszállóba, fizetek 4 napot, most jól megértetem magam- angolul, három szintes házakba, fekete magas vasráccsal, virág közte, 1 fehér ház bolthajtásos bejárat 4 kis vörös olajmázolt lépcsővel, tompakék mázolt ajtó, lépcső pofafalak feketék, fémszerkezet természetesen bronz, egy ugyanolyan part, mint Kolozsváron, amikor a kis nő kikísért a camping buszhoz, avarégetés szag, valamilyen sejkség központ, imámmal, pakisztáni menekült központ, arab kávéház, arab újsággal belül, egy érdekes galéria, belátni, kínaias grafika - a portréba a koponyát is berajzolja, és az összes fogat. van néhány Skoda is, jobbkormánnyal. katonaságtól levetett ejtőernyőskabátot lehet kapni, piros emeletes buszok, utcanevek átfordulnak a sarkon, a szemközti oldal más nevű, feltördelt utcahomlokzatok, öreg villanyautók viszik a reggeli tejet, a kapualjban leteszik, a Hyde parkban futó férfi kutyával- neki is futni kell, vöröshajú kisfiú alulról rám kiabál ''a long man!'', két fekete egyenruhás nő, az egyik néger ''traffic Warden'' kihalt utcák, fehér meszelés, lila ajtó, réztábla, szép cilinderes portás, kirakat csak lila ruhákkal, minden lila itt,- mellékutcában kell menni, ott nem zavarnak a kirakatok, áruház, antik bútorosztályra tévedek, aztán modern székek, gyönyörű, Mies van der Rohe fotel, dán bútorboltot keresem másfél órát- jó lenne azt a plejvud [playwood] széket megvenni- szombaton zárva, antik bútorkereskedő (ajtón picit csenget), telefonkönyvből megkeresi a címet, elmagyarázza, minden mondat után, ''ju ánderszted?''. zöld posztó formaruhás, igazi angol diáksapkás lányok apácákkal, sirályt etetnek a Temze-parton, világoskékre festett végig rács 5 szintes fehér irodaházon- (bank) földalattin hirdetés: feleséget Önnek, a legjobbat, csak 25 év fölötti lányok, mélyítem az angol nyelvtudásomat. Elérem a

Tate Galleryt. kicsit üldögélek a kör elosztóteremben, opeion alatt körpult reprókkal, eltévesztették az angolok, mert itt az oszlopok közepén hasasok, körbejárom az egészet, elég barátságos épület, világos... szép, vörösbarna egzotafa padozat, fáradt, lábmasszíroz, tejeskávé, Degas bronzszobra a tüllszoknyás bronz táncosnő, Pissaro, Monet, Seurat, hol is láttam a nagy képét? (ma sem tudom) Cezanne kemény profil portréja, megkezdett szép csendélete, erősen sárga Gauguin szép Maillol akt almával, Degas szép kivágású színes nagy pasztellje, Van Gogh, Gauguin széke gyönyörű! tulajdonképpen meglepődöm és hálás vagyok érte, ha embernek tekintenek, mintha nem lenne lealapozva, durva vásznon (Van G.) egy apró hátránya az ingyen belépőnek: őrök ricsajozó utcagyerekeket kergetnek, Vuillard megint nagyon szép (Kecskemétinek igaza lett, a sok nem reprózott másodlagos mester a jó, és nagy meglepetés), a kávétól most mindenem viszket, 3 jó Utrillo, megint egy csodálatos Bonnard, szemtelen kivágással, fehérben zöld fekvő akt, fönt egy okker- sárga csík, 1925, a Fürdő. hogy ezeket miért nem reprózzák soha?!! egy hölgy a kis Bonnard képben tükröződve megigazítja a haját, Matisse terem, 3x3 méteres színespapír kollázsa narancs körben, sárga és vörös és egyéb, fehér alapon. messze az a 4 egy-az-egyes bronz hátakt a legszebb, ezekről azt hittem, huszoncentisek. 1909, 13,14, 29, Picasso terem, a 3 táncos szép, 2,5 m, nagyon határozottan festve, aztán a barna korsós (fehér kontúros) Braque. Egy úr a cédulához hajol: ''Braque'' mondja, a felesége rávágja: ''yes'' (mit is lehet erre válaszolni?!) eszembe jutott valami Katának, leírtam, Léger itt nem hat, Nolde, Munch gyenge képekkel, M. Ernst, Delvaux naiv, Dali lenyalt hülyeségei, ''megint egy hülyeség'', aztán kiderül, hogy Klee. Túl jó! Miro mellett van, de azért szép, korai gyönyörű Chagall, Ruó nó, Modi jesz! egy sötétrózsaszín- vörösesbarna női portréja, és a pengefejű kőszobra, a széken ülő melósfiúja is szép. csodálatos Modigliani női portréja, krapplakk is van benne, a teremben (nézem a hőmérőt) 69 fok meleg van, itt ritkásvászon borítású a fal, mögötte mintha zsákvászon lenne (később láttam, hogy okker, stb. bársonydrapériát semlegesítik így), Morandi hasonlít itt a mi Nagy Balogh -unkhoz, Moore ''rohamsisakja'', amit a múzeum barátai vettek meg, Nicholson terem (of kóz), én szeretem, de nagyon vegyes minőségű, a derék Mondrian, most látom az alig-faktúráját is, fehér folt, de hullámosan festve, Gabo formatanulmányai és grafikái eredetiben: fekete (és plexi) dobozban áll egy fi [átmérő] 1-es acélrúd alul egy fi 15-ös rézgyűrű, amit négy M2-es csavar feszít a drót köré (alaprajza kocsikerék, elölnézet kereszt), szép finom horgászzsinóros kompozíció, az én régi vágyam: (időseknek) van! tolókocsi tárlatnézni- kimegyek az ebédemért, közben pop-art terem: egykerekű szekrény festve, egy képregény: USA gépet lelőnek, bazárszekrény, és néhány non- kép vörösre festett vászon, efféle, középkori láda lila bársony béléssel. nyitva., plexilappal fedve, kis nyílások: fontokkal tele- adományok. - az előcsarnokban és a folyosón megint egy jó Marini szobor, Rodin ''Csók'', csak a Calaisi polgárok negyedik példánya hiányzik, legutóbb itt láttam a parkban, Giacometti megint ugyanavval a poénnal, olyan, mint a kínaiak szobrai: biztosan sokfélék, de-. egy Rothko terem, kiderül, hogy most februárban halt meg tragikusan... egy sorozat tompa piszkos

 krapp és mattfekete- szürkés, így egy kicsit egyhangú, pedig külön-külön élne, ami egy intenzív: vörös-fekete képe, azt kirakták a folyosóra, a többi 3x4 méteres, nagy is ide, egy Nevelson szekrényszobor, ez ''fekete fal'', jó Sutherlandot most is szeretem (vagyis a reprózott képét), modern anyagot befejeztem, le a pincébe, először kis kamara grafika, modern- kiállítás. Segonsac megteszi, jellegzetes zöld-kék (fehér alapon) Cezanne gvasok nem nagyon szép, Gauguin! Van Gogh! színes rajz, szürke engrén! Marini! Manzu könyöklő, fekvő nője, püspöke, Bissier ismert kis 59-es akvarellje (szül 93), tulképp Klee iskolája. na most az utolsó órát (5-6) az angolokra szánom (az a múzeum másik fele), van itt is jó, mai angol Hitchens sz. 93, kétszer is, jó. Blake Dante? illusztrációi, nem, aztán tipikus kis tompazöld angolos tájképek stb., rajz meg olaj is, a mi Munkácsy stílusunk, csak gyengébb, preraffaelli iskola egy képe: a Colosseum 100 éve liget közepén, Constable, az amit ismerek, jó! az előítélet még ront is a figyelmen, Turner gyönyörű! egy akvarellterme is van: biliárdozók sziluettben, lebegő fátyolháttér, jó! Rippl-Rónai kép: (bátyáim) Wefer Sickert teremben, jók (1860-1942), kellemesen franciás, jó színek, kicsit Bonnard, Van Gogh, felé (a másik) Herald Gilman 1876-1919 (impr. színtalálmánya) és a többi is. Turner terem megint, színháromszöge akvarellből 1824! még egy T.romantikus jelenetek, olaj, ez kevésbé, persze, még két terem, nagy nívódifferencia, bár talán nem is, inkább a témaválasztástól függ, múlt századi klasszicizáló terem, meg egyebek, ezeket nem szokták reprózni, egy szép Gainsborough meztelenkedő- lenge nője, angolzöld tájban, ovális. nagy fás képei jók, Hogarth terem XVI. sz.-ból néhány szép portré, királynő félék és még sok más angol kép... jajj a reprós már bezárt, még egyszer körbefutok a modern részen, a legjobbak: az isteni Van Gogh, Bonnard és a Modi portré, a nagy zöldmezős Chagall. Van Gogh: milyen jó az a rettenetes elrajzolás (székláb), záróra, parkban eszem, a Temze mellvédje mögött padok posztamensen, hogy ki lehessen látni. a konzerv meghökkentő könnyen nyílik, már értem a pénzüket: ha valami 0/1/0-ba kerül, azaz 1 sillingbe, azaz 5 forintba: adok egy 10 sillingest, ami most kettőt ér, és visszakapok 3 hárompennyst és három régi 1 fontost, vagyis összesen 1 sillinget, engem nem vernek át! mellékesen baloldalt a parlament épülete, karakteres, felkapom a fejem egy rég-ismerős hazai színfoltra- egy párizsi rendszám, Westminster misetáblázatot keresek, egy fiatal német férfi elmagyarázza, ökumenizmusról is beszél. Katolikus templom (római) nincs Londonban. Most 4-et fizettem úgy, hogy ötvenet adtam és harmincat kaptam vissza. eligazítok térképen németeket, taxival magukkal visznek a Tower-t megnézni, meg a hidat is, közepén rés, lelátni, gyalog indulok vissza, teljesen egyedül az utcán (8 óra), halcsarnok, újság nyomda, ablakaihoz álló teherautókkal, színes Tv felvétel egy anglikán templomban, fáradt vagyok a Kings Festival Hallt megnézni, földalattival haza, vacsora pincében, mosok, egy 45 év körüli férfi megkér, hogy keltsem, ha fölébrednék, mert reggel indul. Ausztráliába. én: ''it is a long way'' - no, 64-ben megcsinálta ugyanezt, ill. Új-Zélandba, stoppal... Skócia, Anglia - Franciaország - Spanyolország- Marokkó. Közel-Kelet - India - Thaiföld - keresztül Ausztrália - Új-Zéland, onnét hajóval, két évig tartott. úgy látszik, nincs dolga. illetve van, mint reggel megtudom, ez neki valamilyen munkája is volt-

33. nap

10.18. vasárnap
eszembe jutott, miért üres este a belváros, mert nem lakja senki. be gyalog a Viktóriáig, tejesteát vettem, csendes utcák, levelek és kupacban sok szemét, tejet hordják, a Westminster Abbeyhoz 10-re, nehezen megértem, hogy a W. Kathedral az egy másik. oda nagymise, oltár mögött karmesterrel gyerekkórus, latin nyelven szerpapokkal, Pater Noster latinul, a szertartás azonosnak tűnt, metróval a Scout Kensingtonhoz, de a

W + Albert múzeum is csak délután nyit. egy bolond angol, aki ötször leveti a zakóját, amerikai mogyorót veszek, kisgyerek pénzt gyűjt, a mogyorót nem fogadja el, összefogja a zacskó végét, így jelzi, giccsszobrok perselyekkel: béna, vak, árva stb. gyerekeknek gyűjtenek, vagy rongybabát kitömnek- szörny-világít a szeme- a körül gyűjtenek. múzeum előtt üldögélek a napon, állig begombolkozva, mert kicsit meghűltem, a sok RR kocsit még mindig nem tudom megszokni, nem értem, a prospektus szerint  a múzeum de. is nyitva van vasárnap, tegnap egy vándorprédikátor a sarkon nagyon meggyőzően artikulált, 2 órát üldögél, addig a naplómat nézem át, egy angol hosszan beszél hozzám, lassan bólogatok rá- Bartók koncert lesz, efféle. fél 3, pince: összetett vitrinek, indiai iparművészeti anyag: bronz, aranylemez domborítás, maszkok (az arcán indiai történetek). gyönyörű Buddhaszobor kőből, 10.sz. Jáva, neve:  SAVANAVARANAVISKAMSHIN (egy szóban), elefántcsont trónszék, marionettfigurák, árnyjátékfigurák, perzsa miniatúrák: növény, madár, lány-, Sírkövek? bronzedények, gyönyörű csillagórák, török Korán XVIII sz- arany-fehér-kék, szép csatajelenetek, mint a mi Képes Krónikánk, miniatűr elefántcsont faragvány 4 vitrin. áthaladok szoborkiállítás termeken, gót, barokk, Michelangelo másolatok, egyéb, iszonyatos mennyiségben érem, bronz kisplasztika, elefánt csonttermek, földszint - kert körüli termek-: tárgyművészet, embertelen mennyiségben zománc, kerámia, ötvös, textil, szőnyeg sakkasztal, miseruha, nem nézem meg, minden gyönyörű, végre találok indiai miniatúrákat, gyorsan megnézem, aztán már nem gyorsan... lenyűgöző, hallatlan finom rajz és színek (halvány umbria). folyton összemosódnak, muszáj gyorsan egy kávét, reprót veszek, vissza, végigböngészem, mellette indiai régi szobrok, gyönyörű erotikus és áhítatos Vénusz. át az iszlám terembe, óriási szép szőnyegek, óriási (7 m) üvegek alatt. Az indiai miniatúrák rajzossága: Holbein. Itt is a régi a szebb, 15,16 max 17. sz.
zárás után vaktában bolyongok, alig nézve a térképre, mérnökhallgatók nyersbeton kollégiumi épülte, nagyon szép. Hyde parkba, tovább kis utcákon, kisfiúk tengerészeti kadét iskola egyenruhájában, sok ablakon benézek, olyanok a lakások, mint a magazinokban, sok vörös stb. a házbejáratok szőnyeggel, fotelekkel, telefonnal, mindig azt hiszem: hotel. sajtot, körtebefőttet (vasárnap!) veszek, ebédlőhelységbe, egy jugoszláv lánnyal és dán újságíróval beszélgetek angol-német-oroszul, először örülök, de aztán unom

34. nap

10.19. hétfő

9. be 10-re a National Gallerybe. kezdetnek körüljárnám, de megakadok a két Uccellonál, a csatajelenetek megint variáció, nem! másolat. P. U. 1397-1475, sokáig élt. A franciák is nagyra vannak magukkal: gloár, az angolok is, de ők tudják, hogy ezt nem kell mutatni, ők akkor is... Ebéd a nagy parkban (a királyi palota mögötti) galambok, egy törött lábú is, nyugágy, itt nem szabad mindenütt a fűben járni, de általában igen. Vissza, a pincébe letéved: Reserve Collection- irgalmatlan mennyiségű kép zsúfoltan, három egymás fölött, hál' Isten legtöbb rossz, föl (ezt nem nézem alaposan meg), kezdjük végig: P. d. Francesca: Szt. János, szép háttér, A San. Romano rózsaszín földdel, meg a lepkesárkányos is: most már értem miért haragszanak a művészettörténészek a színes repróra, Leonardo kartonja zöld, elsötétített különteremben, kár, hogy őt a félműveltek úgy kisajátították maguknak, mert jó mester, kis Giorgione, Giovanni Bellini: doge- portréja nagyon szép, itt rózsaszín ezüstmintás kárpit van a falon. illúziódoboz Rembrandt barátjától, jó vicc. Holbein csodálatos kettős alakja a nyújtott figurával, [koponyával?! 2012] egy kékhátteres Baldung portré 1514-ből... Dürer apja portréja, Quinten Massis mindig szép: férfi portré, Gossaert több is jó! Baldovinetti oldalportréja lány kék háttérrel, virág a karjára hímezve. Botticelli Vénusz és Mars képe. M. Crivelli: Szt. Jeromos bíborosi  piros kalappal- egy fekete, meg reprók vásárol pihenésnek? Messina Krisztus és fejportréja és a legszebb képe a pávával elől... Bruegel Királyok imádása: a fene érti miért kellett neki ilyen güzüszeműeket festeni, Mantegna szép, Weyden ismét gyönyörű, Memling, Eyck portré és egy szép! Robert Campin 1378-1444, Eyck házaspárja is itt van, az Arnolfini, Zsófi kedvence, és egy Rembrandt terem, most nem nagyon hat. Hooch inkább és a kismesterek, Vermeer, Rubens terem: tovább, Turner nagy vasútja (élt 1845-ig), Gainsborough színben 1 helyen szép, a hülye no xxx[?] arth - a sorozatával, spanyolok terme: Goya, Velazquez, Greco, Murillo - nem. C. Lorrain ismétli önmagát, Canaletto Velence itt is van, Palma Vecchio szép női portré, éles hang szólal meg: valaki hozzáért a képhez. klasszikus modern rész: Cezanne nem, fürdőzők változat nagyon gyenge, érdekes: Van Gogh, Manet, és Greco bárhol alig van! Milyen tündöklő ezek között Van Gogh, virágcsendélete, fehérsárga, lent okker, persze barna keret és alatta tompa rózsaszín bársony tapétafal is jót tesz neki, meg

 a plusz fény. Monetnek megint víztükrös képe, megint egy szép pastell, Degas nagyon följött. egy gyönyörű fiatal japán pár, nagyon elegáns férfi szürke ruhában, a lány inkább csíkszemű, nagyon figyel: csámpásan áll és a hasát előredugja. egy szép kontrasztos Don Quihote Daumiertől. pihenés, két perc alatt kiszámítom fejben, hogy a londoni utamat különvéve e múzeumi tartózkodásom óránként kb. 13 forintomba kerül. azt mondja M Kemény: igen, a biennále, azt átmentem(!) megnézni (Párizsból). zárás előtti órában végignézem a jobbakat, utána séta vaktában: szuper elegáns bank, szobákban krómacél székekkel, kis tárgyaló faburkolattal, London Hilton és egyéb elegáns helyek, megpróbálom kifigyelni, hogyan kell egy RR kocsiból kiszállni. van, amelyiken elöl fönt zománctáblán koronás címer és a sofőr mellett inas. aluljáró: hosszú rámpával, lépcső nincs, megint cilinderes, frakkos fehérkesztyűs ajtónyitogató, át egy parkba, sötét van, nem lehet látni a végét, lehet pisilni. száraz levelek és nagy pázsit, a sötétben tónak nézem. az Albert emlékműnél (Hyde) bukkanok ki, földalatti aluljáró vagy 400 méter hosszú, vacsorát veszek: datolyát is, pénzváltás egy elegáns szállóban és rögtön vonatinformációt is adnak. itthon megint a dán fiú, elmondja az érdekes épületeket Londonban, ''amit feltétlen meg kell néznem'', a jugó lány a sienai prospektusát stb. kölcsönadja átnézni, jugó ékszereket is hord. tussolok, bár meg vagyok hűlve, egy kaliforniai és egy melbourni fiúval, ők jobban megértik egymást.

35 nap

10.20. kedd
Tatebe reprodukciót venni, tovább a Britishbe, az utcán: egy holland bútorboltba be, nem is megfizethetetlen irodabútorok- székek. észrevesz egy szép torony: erről beszéltek! nekem, föl 36 emelet. lifttel:
Postatorony, vagy 6 emeletet fékez! kilátás, körben színes fotó és magyarázat, napfényes idő, halk zene szól, végeláthatatlan város, jellemző szín a barna-fehér, óriásparkok, 4 szintes épületek, egyforma utcasarkok, ablakkőkeret, fehér, egyébként klinker, a város innét terülődísz, nem áttekinthető, sok felhőkarcoló, egészen újak is, utcák, lapos tetők mély szürkék, esőnyomok csillognak. itt lilaruhás néger altiszt, 488 foot [130 m.] magasan vagyunk, mennyi lehet az- innét nagyon szép a város, néhol a Themze.
British Múzeum emelet körbe, aztán: maya kövek, Babilon terem, Ur városából kis kő plasztika, ékírásos kövek Tell al-Ubaidból lapos fémtehén, oroszlánt mindenütt gyönyörűen mintáztak, a király ismert arany sisakja, meg a bronz sas két szarvas között, gyönyörű fekete amorf köve teleírva, kék üveg edényke! pecsétkövek rendkívül finom állatmintázással, nagy női fejékek, kék kőhátteres háromsoros körkép: fehér figurák ülnek sorban,
herceg és udvara a háborúban
herceg és udvara a békében.

ezüst hárfa. etnográfiai teremsor, kőtőr? fej ember, Rhodesiából, afrikai fa állatszobrocskák: gyerekjátékok, elég zavaros rendezés, itt meg megint indián: kultikus szobrocskák, erős kékkel kifestett totemoszlopok, megfestett indián evezők (12 éves koromban ugyanígy leírtam a kiállításokat, talán mégis kár, hogy nem maradtak meg?) ládák, eszkimó csontszánkó, teljes eszkimó szőrruha, szörnymaszkok, nigériai faszobrok kék-fehér textil, nigériai sakk, szép! gyönyörű szobrok Új-Zéland, Új-Kaledónia, Solomon szigetek, ismert faragott figurás evezőlapát, fahal szárnyakkal, benne koponya - feketezakós fiúk rajzolnak, Ausztrália, mit lehet csinálni a régi bumeránggal? gyönyörű szigonyok, Mexikó terem, azték hegyikristály koponya 1:1-ben, azték kisplasztika, vöröses cserépedények, szürkével festve - lábbal is. azték összekeveredett zöld kőkígyó gránitból, nőszobrocskák, egy óriási fej fotója mezőben vörös, fekete textil ornamentikával, barnaalapú festett (alakos) ivós edények, aranymaszkok Peruból, van jadeit faragvány, ha nem is az, amelyiket keresem: fejek, tőr, piramisok fotói, Machu Picchu fotó, vörös fehérrajzú lábasedény, elég döglött dolog ilyen élettelenül zsákvásznon összezsúfolva. Borneó festett fejszobrok, barna-vörös-fehér! gyöngyornamentika, Szumatra, Bali kínaias figurák Java árnyjáték figurák fiókban, gyönyörű Malaysiai csipke, narancs-bordó-kék, öntőformák bronzhoz Asiatic szalon, kék-fehér porcelán, török-arab csillagóra! dobozban is, iszlám, perzsa kerámia, arany+ezüst színű fémedények XIII-XIV sz.! hirtelen egy Maya terem, kerámia vöröses, kis zöld jade totemoszlop, domborművek, fekete bekarcolt mintás áttetsző obszidián, 4 méteres faragott kőlap: a jaguár templomának színes kő? burkolata bordó-szürke-sárga, India, szobrászat: Buddha szobrok, jóga pózban ülő királyi elefánt fekete kőből, bajuszos Buddhák, fegyverek, szerelmeskedő pár kőből, lemegyek reprót nézni, aztán bejárom az egész épületet, áttekinthetetlen mennyiség: római, görög, egyiptomi Edward gyűjtemény = vegyes keleti stb. könyvgyűjtemény, mindenféle írásmóddal, könyvkötési bemutató, bélyeggyűjtemény, a Parthenon. kopt, egy terem múmia, prehisztorikus, sajnos 5-kor zár, utcára, még világos, tegnap észrevettem a térképen: ma átlósan és cikk-cakkban bejárom a Sohot, sikátorok, utcára nyíló ruhabutik, sztriptíz is van, piaci jellegű zöldségárusítás az utca közepén, jó két óráig tartott, információért leszállok a Viktórián, aztán haza, 8-ra ér, vacsora, este már jócskán hideg az utcán, naplót írok, a spanyol fiú mondja, hogy látott reklámot: utószezonban 1800 forintért 1 hét angoloknak Spanyolországban, ősszel, repülővel

36. nap

10.21. szerda

indulás előtt az utamat kiszámítom, üdvhadsereg a sarkon, három öreg nyugdíjas muzsikál, vörös az ujjuk vége: lukas kesztyűvel lehet csak trombitálni, nagyon jámbor arcuk van, gyűjtenek, meghatódom, muszáj nekik adni, rázogatják a perselyt.
British Múzeumba 10-re. először könyvkiállítás, hihetetlen szép arab, kínai, japán, indiai, etiópiai, perzsa, héber, bengáli, szír, szanszkrit, asszír szobor oldalán...

Aesopus 1479 illusztrációi, a gólya és a farkas eszik. Lenin könyvkiállítás: Lenin és az Iskra, ez a könyvdolog tovább nem érdekes, kötések vannak még, kimegyek, megnézem kópiában azt az indián totemszobrot, amit eredetiben nem láthattam tegnap, valami USA kiállításon van. -8 fontért megrendelhetem. asszír anyag magyarázatrajzok, ahogy a csibészek Nimrud palotájának kapuőrző szárnyas oroszlánjait Londonba szállították 1847-ben, kis szakállas gyarmatosító a dombtetőről dirigálja a színeseket. engedélyt kérek a bezárt Belavati palota kapupántjaihoz, zöld, bronz domborműcsíkokkal, égő palota, harcosok, menetek adományokkal a hátukon, lovas harci szekerek, néhány töredéke a Louvreban van, galvanomásolata azonban itt van, rabszolgák kötéllel a nyakukon, faltörő kos, karóba húzott emberek szép sorban, teve, ökörmenetek. egy fotó Átrius kincsesházáról, Mykéne: Ninive palota (Assurbanipal) rozetta kő faragása, a többi asszír anyag sajnos végleg zárva, de oldalról azért kicsit megnézem, nagyméretű domborművek, akkor az egyiptomi szoborgaléria körbe, Áginak kéne, sorra pipimadarak, vonallal karcolva, félelmes fekete

 gránit? láda múmiának, kívül szögletes, végigírva, belül is a Rozetta kő, ami egyiptomi, új egyiptomi és görögül van írva, evvel fejtették meg az egyiptomi írást, mellette odakötve magyarázó könyv kis állványon. Istennőt? megkívánó fáraó, vörösgránit lótuszfejes teleírt oszlop, itt a méteres skarabeus is, kőpadlót mosó brigád, 5 néger kalapban, gépesítve, vörösgránit óriásfej, előtte a karja három méteres. Át a görög szobr. egy görög templom frízei, az egész oszlopos, frízes, timpanonos, mellvéddomborműves templomhomlokzat helyreállítva. Parthenon fotó-rajz terem 1845-ből, modellje, Perikles sisakos feje. A frízek sorban nagyteremben és a timpanon metope szobrai: kentaurok harcai, szél zúg, nem tudom a hatás kedvéért-e, a másik oldal metopái szebbek, sokráncú drapériás figurák és egy tényleg gyönyörű lófej a bal sarkában, kilóg a timpanonból, hátulról is meg vannak mintázva! messziről emlékeztet Henri Moorera: gömbök között gyűrődő, ráncolt drapériák, aztán Kariatida, teljes pillér, Halikarnassos mauzóleum frízei, hellenizmus terem, ékszer, mozaik, kisplasztika, nem szeretem, itt a BM embléma

mást jelent, 6-7 éves fiúcskák szürke egyenrövidnadrág, kék-sárga térdig érő sál, oldaltáska, rajta ''Mr. Budden'', hideg ebéd és ezúttal egy tortaszelet, basszushangon morgolódó hermafrodita konyhalány, aztán az Edward felé: a ''híd'' teremben: afrikai fejtámaszok faragva, szürke fa, a karcban fehér festék ''knife money'' - bronzból. vigyázni kell, nem szabad a vitrinekhez közel menni, úgy jobban látni! a büfében a tolókocsival szállító nő utat kér: Thank you!, kőbalták, a király mindent gyűjtött, toll orrdísz, -műbajusz. most jön csak a gyűjtemény: keleti iparművészeti antik anyag, muszáj mindent megnézni, pedig eredetileg nem akartam. japán dráma-maszkok, japán légy bronzból XIX. sz., szóval innét ered az assisii divat, kék rajz fehér porcelántányéron: nagyon korszerű, egyszerűen növény,

virág, nyúl (Klees) aranyszínű lakk szelence, gyönyörű, rajta fekete sziluett képpel. XV. sz-i színes tányérok, olyan, mint nekünk otthon, kék, szép barnás vörös, Cat-night-light- holder- fehér porcelán, fekete ornamentika rajzzal, tányérrajzok a hódítás után: francia zászló a hegyeken, sárga ker. Szt. János, francia rokokó ruhában ligetjelenet, 1720.

zöld föltűzött márványlapok 30x15 arany és kék bemetszett írással, leporelló hajtogatással, van tartója is, íróapparátus doboz fekete lakk, arany rajzzal, rekeszes kiemelhető fiókokkal (nagyon szeretem a rekeszeket): tus, tus őrlőlap, kagylóból, fehér kőből vályú stb. gyönyörű, az a térképtartó nagyon okos dolog, ezt a füzetet is valami ilyenben kéne tartani, gyönyörű ívű acélkardok XI-XII sz-i bronz dobozok (zöld), nagyon szép ornamentikával. Chang dinasztia peruihoz hasonló lekerekített derékszögű belekarcolt ornamentikával jade állatszobrok: kos. jade kések, összecsukható bronzszék, nagyon rafinált szerkezettel, az x lábat egy függőleges hossztengely mentén még félbe lehet hajtani, az V. sz.-ból, kisplasztika gyűjtemény mindenféle: gót, Siva isten, Buddha sokkarú istenek, jó lenne egy ilyen kis asztro-órával nézni az időt! Átmenetképpen otthon: először az Egyszer voltot [A/61/02] kéne újra festeni. Föl az emeleti egyiptomi anyaghoz, a skarabeusból semmi sem elég, kis festett kerámiakockák; egyszerűen ők is tudták, hogy az egyszerű geometriai formák anyagban fogalmazva: nagyon szép tud lenni. lehet ilyet Katának csinálni Kati kemencéjében. jó súlyos, tömörre. hihetetlen, mit tudtak plasztikában! pecsételőhengert is lehetne csinálni!

vagy csak ilyen kőtáblácskát!

és a babilóniak is! lehetne ékírásos táblácskát is csinálni, esetleg a Körtér-éjjelt [B/59/01]: a kínai változatát és az indián dombor-plasztika!

zárás után gyógyszert vesz angolul láz és nátha ellen, aztán kóborlás a városban, parkon át, megtalálom a királyi őrséget is a palota előtt. mögötte szép park tóval. gyalog a Viktória pályaudvarra, maradék 3/4 órában repróimat nézegetem az előcsarnokban, gyerekek hülyéskednek a gyorsfényképező fülke körül, szemben szakosított pénztársor,
vonathoz a ''nem hálókocsival'' folyosón keresztül, a jegyet ellenőrző négernek megemlítem, hogy milyen hideg időnk van, bóbiskol, külvárosok szépek, sárga útvilágítás, egyforma házsorok, hideg,
kompban fönt vagy 8 kocsi, alulra betolják a Brüsszel és Párizsnak tartó hálókocsikat, csak kevés utasszállító helység van, csak az út végén veszem észre, hogy nem csak a dohányzó és az étterem van. coca-colát, tipikus angol fiú élénken társalog egy rendőrrel, isznak, a rendőr levette a sapkáját, munkásfiú arc, nem elég erős a ventilláció- befújása. másfél óra késéssel indulunk, állítólag nagyon rossz az idő, a pincér figyelmeztet, tegyük a tartólapokra az italokat, aztán megtudom mi a nagyon rossz idő a La Mancheon... középvonalnál a hajó oldala mintegy három és fél métert emelkedik - süllyed -

 oldalkilengés, ehhez jön időnként erősödő előre-hátra himbálás. gyönyörű csillagos égbe ír az árbocrúd óriás nyolcasokat. 50 forintért lehetett volna kusettet venni a hajón, szerencse hogy nem, mert itt nem lehet aludni. ki a levegőre, egyre többen, mindenki sápadozik, az aprócska hindu nő mellettem is.
nagyon hideg éjjel-hajnal, de az erős levegőn valamivel jobb, óránként rókázom így is, ettől elgyengül az ember, és a lábai alig tartják, de muszáj állni, mert így valamelyest ki lehet egyensúlyozni a himbálást. a tengerésztiszt asztalra rakott lábakkal olvas valamit. angol hajó. letántorgok az alsó vágányos szintre, mert érdekel: a vagonok vasláncokkal ki vannak kötve, különben szerintem oldalt lefordulnának, a gépkocsik is lekötve, a hold a foszlányfelhők mögött irtózatosan gyorsan száguld az égen- 4 órát tart az út, a part (francia) közelében világítóhajó, és a tengeren helyben himbálózó kivilágított óriás tengerjárók, kikötőben csendesebb a víz, négy kis hajó pányváz le, furcsa himbaszerkezetük van, talán a  kötelet kapják el evvel, vagy talán a kötélvég rugós kapcsolatát oldja meg, aztán zsiliprendszer, és egy egészen kicsi medencébe vontatják be, ahol tükör a víz. partról kötéllel egész pontosan irányítják a hajó kikötését cm pontossággal, kis csapóhíd- a vágányok illesztése, apró dieselmozdony bemegy a vagonokért, kialvatlan pizsamában ácsorgók. szép egy csuklón billenő autóúti-híd) átmegy a sztráda? a kikötőben (az ellensúly az út fölött van,)
Dunkerque. nem szólnak, hogy Franciaországot Calaisnál kellett volna elérnem, de hát ezt már csak a kompon tudtam meg, fárasztó lenne visszamenni. vonaton semmi baj hogy ez hosszabb útvonal. az egész kocsi alszik, nyilván különvonat, mert vagy 3-4 óra késésünk van, nem is áll meg sehol. kimászom az alvókon keresztül, kicsit megmosakszom, fogat mos, az ilyenkor nagyon kellemes, néha még visszatér a nagyon erős szívdobogásom, esetleg ha nem múlik, be kéne menni a pályaudvaron orvoshoz, ne menjek-e haza-

FRANCIAORSZÁG, ÚJRA

37. nap

10.22. csütörtök
folytatódik a nap, valamit azért kéne enni, a vasúti árusítás banán árára már csóválom a fejem és átmegyek a túloldalra egy zöldségeshez, itt egy kiló annyi, mint ott 1 darab. egy kapuccino a restiben, aztán metróval a

Musee d'l Homme-ba, hát ez a csúnya épület a Szajna túlpartján, szemben az Eiffellel. gyerekek nyakukon átvetett spárgával rögzítik a rajztáblát munka közben, jó! első átfutás után a prehisztorikus anyag, az óceániai és az indián kisplasztikát kell elsősorban megnézni, mint tegnap a Britishben is (ott az egyiptomi is, meg egyéb is). két éve ilyen áhítattal néztem végig Buci indián néprajzi gyűjtés kisplasztika anyagát. nem tudom hova fog kibukkanni az egyre konkrétabb vonzódásom- otthon van vagy kiló plasztilinem... Na akkor az elejéről: koponyadolgok, nem, prehisztorikus kisplasztika, ez az, a villendorfi másolata, ez plasztika! a Lauselli kagylót tartó nő, megfaragott csontszilánkok, pattintott kövek, megfaragott kövek, egy méter húszas kő, (memphis) itt jobbra a rajza. épp kilátás az Eiffelre, tudom hol vagyok.

népi kultúrák afrikai kő kisplasztika, gyönyörű, maszkok fémből. hihetetlen mennyi jó variációt lehet kihozni egy arcból: famaszkok (afrikai) rendkívül erős plasztikával, barna-fehér festett, afrikai szekrények sora, fa totemoszlopok, gombnyomásra háromperces világítás, igaz, valóban elég kicsi a látogatottság. Csád tó, Dahomey Camerun vidék, Niger fölöltöztetett ember és ló, Kongó: szögekből kivert egy méteres farkasféle beültetett fehér szemmel, némely magyar szobrász látta már előttem- sok mesterségszerszám, ezeket nem, vagy alig, most millió nép következne: iszlám, abesszin, ír, palesztin, de jobbára néprajzi csak. a padló kopásából látni itt rettentő régen volt valami felújítás, nagyon piszokos és öreg, emeleten tovább, kapásból: Szibéria, Cseremisz, Mongol, szép afgán ékszerek, most Óceánia következik. Bodrogi könyvéből ismert típusok, megfestett (főleg fehér), áttört totemfa: bármelyiket inkább, mint Michelangelo Pieta vagy Dávidját, rózsaszín-fekete csíkosra festett múmia. Mikronézia: háncsból font páncél- hasonló tegnap is volt tüskéshal bőr? sisak, Paqua szigetről (Baliból tudjuk ezeket) 2,5 m-s fej, emilyet én is mintáztam. Indián anyag, az ismert vöröslapos, kubisztikus, határozott ornamentikájú cserépedények, vörös-fekete fehér, gyöngykarperec? a legegyszerűbb öltözék? nádlevélből alakított festett fölhúzható fütyi-védő, tolldíszek, nőidol, gyönyörű. egy bolíviai indián feketegránit vésett kapu 1:1 fölállítva, középen egy kockaistennel, kihúzható üvegfalak 36 db, kétoldalas, perui textil, tolldísz rózsaszín-fehér

 tollfelületek beleszőve? és igazi bordó-fekete textil is, ornamentikával, fehérlapu kis finom elszórt ornamentika: magyaros, kék alapon fehér kockaállat, szürke alapon fekete kockaördög, sötét homokszínű alapon umbra-szienna közötti szín, hímezett tarisznyák, ismerős. nagymama vállkendőanyag, vörös, megint bordó alapon sorminták, sakktábla minta, majd ezek közepén vörös ornamentikus figurával variálva, egy sötét alapon világoskék-bordó-

rózsaszín kockafigurák. szörnyű egy szerkezet, úgy félek, hogy kiesik, kissrácok rángatják, fehér alapú két méteres szőnyeg két nagy motívum megkomponálva, mint az erdélyi néprajzi múzeum furcsa szín-összeállítású szoknyamintái, ez a 70 oldal önmaga kitesz egy kiállítást; csak jobb installáció kéne, a téren lent egy hatvanas férfi görkorcsolyázik körbe, igaz gyerekek is, klasszikus kerámiák, ivóedények: vörös- fehér- barna rongybaba vagy talán inkább múmia, ugyanolyan, mint amit a londoni szociális célokra kéregető gyerekek csinálnak reklámnak, fém ornamentális tárgyak, szép kis felöltöztetett kerámiaszobor, egyszerű ornamentikájú pecsételő hengerek, és Avignonból ismert forma. Mexikó, egy tárló faragott zöld jade figurácskákkal, béka- nem messze a skarabeustól, kis totemek. aztán meg prekolumbiánus plasztika: kerámia, kő, festett. maya totem, indiai karakterű gyönyörű sárga pumafej, 1 m átmérőjű fekete torzószobor, itt is van kristálykoponya, kis sexhangsúlyos figurák, itt is táblázat a figurák jelentéstartalmával, a jelek fejlődése szép. fázom, talán a nem alvástól? 3 óra, nem szabadna egyszerre ennyi iskolás gyereket elhozni, ''mondriános'' vázák, viszont sok gyerek rajzol, itt is! Mexikó IX-XII sz. kőtotemek-fotón, egy platón 40 cm-es kőfigurák útközben. Új-Zélandi faszőnyeg, Új-Hebridákról is, szép fehérrel fekete alapon, eszkimó maszkokban mennyi finomság van, kis csontfaragványaikban. átmegyek 1 emelettel lejjebb a vetítőbe, tele gyerekkel, egy négerben élő festő rossz képei, mennyivel szebbek a modelljei, a táj, egy néger életkép film, és az Apolló 9 program. ki a múzeumból, először igen fázom. aranyló nap, az ég sötétszürke,

 úgyhogy a házak világítanak, gyönyörű, és élénkzöld, meg sárga fák, egészen-egészen. elindulok háttal a napnak, hogy ezt sokáig láthassam, végigsüti az utcát. húszasával érkeznek rendőrök a sarokra. egy viszonylag sötét szálloda előtérbe benézek, néhány nagyon elegáns fehér-héj fotellel van berendezve, és közvetlen mögötte üvegfal mögött egy tündéri kert, ami a házhoz lejt, úgyhogy nincs horizont, a táj fölfordul szembe velem, világít a fű és a bokrok, lombok, ez aztán dekoráció. nem merek beülni feketét inni, majd valahol, ahol állni lehet, kiér a Champs Elysere, a brit aprópénzemet a Lo3 sz. alatti bankban beváltom, vigyázni kell, mert ilyet mindössze egy helyen intéznek, végignézem, ahogy munkaruhás rendőrök három autót egymásután el akarnak vinni, szellemes kis szerkezettel megemelve el tudják vontatni, utolsó percben mindig lihegve megérkezik és fizet (rossz helyen parkolt). ki a Szajnapartra, de itt nem lehet lemenni, találomra föl egy buszra, mert túl sok a földalatti jegyem még - aztán le a San Michelnél, be a diáknegyedbe, egy tejeskávé, a sarkokon mindenütt rendőrbuszok, 4-5 is, meg más alakulat is szürke ruhában plexivédős rohamsisakkal, puskás ''nemzeti gárdisták'', gumibot is van, meg (szerinte könnygázgránát karabély végére szerelve, egy romantikus aranysisakos (amiből fekete lófarok dísz lóg) kardos csapat végiglovagol az úton, a múltkor is mentek, fiatalok gúnyosan megtapsolták. egy holland spicces diák elmondja, hogy két napja megint összetűzések vannak a diákok és rendőrök között, többen kórházban, azért a móka, pompidu szigorú. pénzt kér és kap tőlem kenyérre... állítólag őt tévedésből ütötték a rendőrök tegnap. papírboltban spaklit! választok. a diáknegyedben látom, a Marienbad filmet adják- de hát franciául- Notre Damehoz visszamegyek, kivilágítva, metró haza, londoni lányokkal találk. programot ad- ők ajánlották a postatornyot a British mellett - csomag rendbe, napló - kiderült a tegnap vett orvosság önmagában és forró vízzel kell- kitűnő limonádé ízű. az adminisztrátor törpe  kínai fiú egy majmot ápolgat az ölében. a társalgóban a bodros hajú fiú (a személyzet) lemezjátszót bömböltet, majdnem újra tengeribetegséget kapok tőle, a gyönyörű kis angol selyemzászlót felvarrom a kék garbóm közepére, csak.

38. nap

10.23. péntek
végre egyszer reggel előre fizethetek a szállóban. Előre a

Jeau de Paome-ba, állandó impresszionista kiállítás. Degas terem, monokróm sokalakos ballerianás színpad-kép! színben néha jó, tényleg újszerű (riporter) kivágások, de ez nem nagy dolog, két gyönyörű törülköző- lavórban guggoló akt, én is hasonlóan gondolkozom, vigyázat ezt már megfestették, leszólítok egy hölgyet angolul, majd németül, és kapok egy zürichi kabátbolt címet, nagyon jó riporterkabátja van, kapucnis, de hosszú. Corot, Sisley nagyon sápadt, van itt egy gyenge kép, de érdekes! témájú padlógyaluló emberek- ez is fontos lehet (a téma?) [Caillebotte. 2008] Monet, Picasso itt fáradt, a ruhatáros nő nem fogadja el a kabátomat, erre belekötöm a zsákomba, úgy nagy nehezen, de hát jól fűtenek, - Manetnak talán egy érdeme, hogy ecsetkezelése és színhasználata újszerű volt, egyébként rideg, kifejezetten taszít. A reggeli is, meg az Olimpia is, ez a téli Sisley ugyanaz, mint szögletesben Ben Nicholson, szóval ez is megvan - vagy mint Csók nálunk. Cezanne nem. Vuillard portréja szép, a drapéria különösen korszerű rajta, nem tudott rajzolni, mégsem jó festő, és ez a porcelánfestő is. - egy feketepöttyös-fátylas fekete-szürkekockás kabátos női profilportréja szép. Monet a Szt. Lazaire pályaudvar, Renoir kertvendéglője jól vibrál. A hochimpressz. Roueni katedrális sorozat, éppoly önkényes mint minden más kép, de szép. Van Gogh terem, ezért nem volt érdemes idejönni, csak legfeljebb azért, hogy tudom, hogy nem érdemes idejönni. Van Gogh: háza, ahol nem-, és zöld önarcképe, ahol jó helyen van a gomolygás, kis Seurat pöttyös aktok szépek, csinált pöttyös kertet is. lehet, hogy a csicsás keret, a homokszín vászonnal és a rossz világítása is dögleszt, de még Gaugin is sápadt. M. Rousseau jó, Gaugin faragott fatáblái is. itt van Van Gogh sárgaágyas képe is! kékcsillagos hátteres portréja, szerette az okkert és kék mellett, magyar származású festőnő 5 frankért le akar rajzolni, asszisztens- titkárnőként dolgozik most egy orvos mellett. Azt mondja a Prado a legszebb, oda el kell menni, és csak azután ítéljem meg Goyát. ebédet veszek a Louvre parkban, megeszem, (5 banán, tej) ebédszüneti golyózás - férfiak, nagy közönséggel. laza ütemben megkeresem a Bibliotheca Nationalet, nem tudok elszakadni egy fegyverbolttól, tőrök, kések, forgó, -riasztópisztolyok, vadászfegyverek, miniatűr pisztoly báránytokban, mifene, a Matisse grafikái sajnos bezárt a napokban, de látok szebbet (tudtam már plakátról: (Clouet graf. kiállítás, gyönyörű, vagy 100 ceruzaportréja, királyi udvar stb. néhány képe és fegyverek, sisakok, páncél az Armée múzeumból, mire nincs időm Párizsban, kétszer végignézem, aztán séta (4-től fél 10-ig) a városban: Louvre mellett végig a Rue de Rivolin: brüsszeli katonai anorák utcán, de hát nem ér térdig, régi városrészbe: piacutca, házakkal körülvett tér, gyerekjátszó most, régi házak- térkép a régiségekről turistáknak falon. egy modortalan suszter nem javítja meg a levált cipőtalpamat, Bastille tér, óriási forgalom, a rendőr szájfüttyel hatos kocsisorokat irányít, riadórendőr szirénázva, mögötte mentő. segít neki, Szt. Lajos szigeten át Pestre, furcsán kihalt Quartier Latin, lehúzott redőnyök, sötét utcák, ma nem adják a Marienbadot sajnos, egy házaspár invitál egy háború előtti Marilyn Monroe filmre, Rubljovot sem adják. Szt. Germain templomnál buszra, az egy-jegy-szakaszhatárig megyek: Opera, itt is szirénázó rendőrbuszok, kis utcákon átvág: találomra, aztán emelkedik, akkor mindig föl: Place de Tertre megint. találkozom a cseh festőlánnyal, ők nem tudnak a politikai eseményekről, ők ''itt fönt'' élnek, kilátás a Sacre Coeur elöl, tán harmincas években készült mi-hol mutató tábla a panorámáról, le kis utcákon találomra, prostituáltak és Kossuth tér, az üvöltős-zenés teremben eszem, írok, megtervezem a távolságosztót, meg lehetne csinálni, ha már egész Európában nem kapni, [építész  rajzszerszám. 2012]szomszéd asztalnál csókolóznak

39. nap

10.24. szombat

Musee d art Decorative, a keleti szőnyegek, amiért elsősorban idejöttem, zárva, körüljárom: Dubuffet kiállítás is. először idegen, amorf 2,4 m-es festett formája kék, fekete, vörös- fehér alapon. aztán régebbi jobb (visszafelé haladok) férfi portréja, nonfig. utcaképek, lepke ragasztása, grafikái, Régi francia bútor, iparművészeti kiállítás, gót szoba falkárpittal, szavamra, egyre jobban megkedvelem a régi francia gobelineket, szőnyegeket: zsúfolt alakos, rálátással, arabeszk szerű kék alapon tompaokker 1450 favágók, közben kutyák és oroszlánok is a rend kedvéért, a sarokban juhhé egy Jan van Eyck: katedrális fiatorony pontos képe, díszkardok, ívó rézedények, faragott aranyozott szárnyas oltár két festett oldalajtóval, gót zománcozott házioltárok, gót roueni porcelántányérok fehér alapon hidegkék ideges ornamentika. gyűjt: zöld márványtömbből kifaragott, faburkolat, tölgy szoba, középbarna, padló is két jó nagy tükör egymással szemben, jó térhatás, mennyezete fehér, ezüst terem: edények, villára húzható nagy kanálfej, a nyele összecsukható, 1680-ban értettek az anyaghoz, ovális lapos áttört ezüst pohártartó lábakon, benne mélykék üveg? oválpohár, aranyozott barokk kapuvasalatok, összességében példázza milyen gazdag is a világ szellemi energiaforrásokban, óriási rákollójú precíziós mérőkörző, vonathoz, pénzváltás, hallottam, hogy egy japán paraszt a földje közepén nőtt szép bogáncsot nem szántott be, s az egész szántás nyomvonalát az a kis sziget határozta meg, hát igen.
hát elhagyom Párizst, külváros, szép erdélyi tájak, pöttyös tehenek, a határok felé mindenütt már szomszédaira üt Franciaország. kis vár, dombtetőn gót templom, dallamos és harsányan francia utas házaspár, a nagydarab feleségre, aki uralkodásra született fölpislog, az előbb még önálló jelenségnek tűnő 20 éves kis finoman öltözött nő, kontraszt. Belfort. inform: vonat vasárnap nincs, busz inform: 5.30-kor indul csak. németül tudó fiú segít, aztán meglepetésemre kocsival van, srácok, elvisznek az ostellobe, lehet, hogy este értem jönnek, Ronchampba is el tudnak vinni. Igazi vásárlóközpontban holnap vasárnapra is élelmet, a fiú nem jön vissza. Tv először Franciaországban az ebédlőben. - pedig szerettem volna többet látni - híradó: békés!! állandóan reklám: kukta, aki mosolyog miközben a kabátját mindenfélével bepiszkítják, egy angol krimi, a közönség lármás, munkások, munkások, akik ide jöttek dolgozni egy hónapig, tovább is a normál tarifáért itt lakhatnak, minden ágy mellett vekker, egyet kölcsönkérek, egy cigányos narancsnadrágos fiú a lóversenytippeket írja a Tv-ből, aztán kiderül, hogy a gyönyörű Citroen furgonnal van, egy németül tudó munkás lekísér a pályaudvarra negyed tizenegykor, mert tudni akarom, hogy mennyi az út majd hajnalban, fizet a restiben egy sört.

40. nap

10.25. vasárnap
kelés 5-kor, sötét, busznál egy lélek sincs. kis gomb az oldalán, ajtót nyitok, beülök. 6-kor megy, pirkad, vasútállomás
Ronchamp vasút ma visszafele sincsen. reggeli hideg nyirkos talpfákon: banán stb. föl a hegyre. kel a nap. a körpiramis tetejéről vagy 10 km körbe látni, svájci forma völgyek, bennük köd. itt: háborús emlékmű, 44-es, három kiszolgáló épület Corbusiertől, nyersbeton szép ablak, piros, kék nyílászárók, egyéb bódék is. körbejárom: gyóntatófülke kis domborulat, vízköpő metszete, a víztároló, zománckapu, tornyokkal gyönyörű összemetsződések, 8-kor lesz mise, fehér rücskös felület, nincs lábazat, fűből nő, 8-kor csak kinyitják, barátságtalan sekrestyés gyertyákat gyújt az állványon, színes + átlátszó ablakok, rajza firkálással, zománcajtó belül is, mahagóni padok ferdén, óriás kőkocka padozat, Mária-szobor ablakfülkében- belső síkja vörösre festve a fülkének, oltárkocka rajta gyertyacsoportokkal, szín: szürke, mennyezet belóg = nyers beton, sötétebb, csodálatos mellékoltárok, az egyik fal vörös végig, félkörívben ülnek, kőkocka, lejt feléd, világítás padló síkjában fölfelé súroló homályos üveg, padok alatt fakocka 20 cm-es magasítás, lábazat belül sincs, durván fröcskölt fal, elég sötét, néhol a tájra (lombokra) látni, betettek? még egy gyóntatófülkét, egy svájci építészmérnök hallgató fiúval beszélget a presszóban mellette. elvinne Bázelbe, de megvárom a 11-es misét. a párizsi diákzavargások, nevetett a rendőrökön és erre ütni kezdték. hogy a nyugati államok alszanak. automatizáció, Zürich a hasis után 60%-ot kap, a fiatalok nincsenek benne az államvezetésben, diákverés, ez nincs messze a fasizmustól. a fiatalok jó része nem tudja mit akar. vissza a templomba. egymásnak lelkendezünk (ő is ért hozzá) a detailokon. Misére. kiderül a modortalan sekrestyés a pap, aki nem értette latin köszöntésemet-. nem veszem észre, mikor jött be, egyedül, jobboldalt szembefordulva, mikrofon nélkül elkezd énekelni gyönyörűen. jó akusztika, bevezetés, kézmosás, bortöltés elmarad, kézből áldoztat, bortöltés áldozás után sincs. utána magnóról nagyon katonás Bach D? dúr prelúdium és fúga, amit ismerek. harangozás egy fa tetején, hangszóróról, miért ne? alulvilágítás a templomban padlószintről a mély ablakfülkéket. lefelé kiderül, hogy itt belépőt is szednének. keljenek korábban, 7 után már itt voltam. hármas stoppal a széles rohanó sztrádán, sokan nem vesznek föl, mereven elbámulnak mellettem, pedig az előbb áldoztam. utolsó félórában beérek, nagy szerencse, fél napot nyertem, déli vonat. fémpénzemből csokoládékat, a maradékot a kocsmáros nőnek adom. vonaton álmos, svájcias, erdélyies tájak, hosszú lesz az út, elalszom. háromkor a két gitárral utazó fiú - csomag nélkül szintén Svájcba - fölkelt:
 

SVÁJC

Bázel, azt hittem csak négyre érünk, de ez az expressz továbbindulás időpontja lehetett. leszállás, vám, és kétszeres útlevélvizsgálat, ez francia pályaudvar volt! egyenesen a
Kunstmuseumba, ott megérdeklődöm a svájci múzeum nyitvatartásokat. Bázel Kinstmuseum, félemelet Corot ceruzarajza, Manet nem Delacroix nem, Monet finom kis lilás, Pisarro csendéletes, mint Kálmán képe, lépcsőház Calder pókháló mobilja, svájci festők Hodler kék hegyei, meg kövek (nagyok), Giovanni Giacometti (68-33) 5 éves fia portréja, ő lehet a papa, jó nagy Böcklin, átfutok ezeken, itt vannak a haltestű nők is. aztán: régi mesterek, szokásos gót szentek, életképek, vissza még 5 terem XIX. sz.: Böcklin: félakt nő zöldes selyempárnán, lila fátyollal, zöldes selyemháttér és testszínekkel, szép. Német iskola XVI-XVII sz.: van de Velde gyönyörűen sötéten izzó csendélete a zöld üveg pohárral, Terborch: férfi áll, Goyen, Ostade Pieters egy szép Greco férfiportré, két Brueghel követő: vakok, Brueghel kópia a fiától? a pesti képről - ezt is megértük, egy szép Konrad Witz terem egy csöndes szent Kristóf átviszi - röhögni kell, hirtelen olyan szolidan elegáns mindenki, nagy Holbein képek, egy szép portréterem, osztrák bayer iskola. Hana Leu vörös monokróm tájkép fehérrel, szép Altdorfer és Grünwald egyik? zöldfoltos Krisztusa. Ambrosius Holbein írásos képei, aztán Hans Hals két gyönyörű portrérajza, itt is van egy szép Erasmusa. H. naturális fekvő halott Krisztusa, szép színezett ceruzaportréi. a II. emeleten átfutok először, ujéé! itt van minden. szép Rothko, Still fekete-fehér függ képe ''ez a kép szobor'', Nicolas de Stäel, Miro, jó! Dabuffet, Mondrianok végre, és ami hozzá tartozik Arp és a mai szuprematizm. Kleehez gyorsan, nehogy lemaradjon: Blaue nacht: meglepően intenzív, egy gyenge pöttyös, Garten tor M, misztikus! zöld kép vörös nappal a közepén, tüzel, Städtebuch ez? sárga körben, szerintem, - színes ceruza belekarcolás, nagyon gondos lassan festett Abfahrt der Schiffe- fekete! kék nap, izzó! intenzív! a Senecio is, okkeres sárga kerettel, nápolyisárga, vöröses háttér, olyan intenzíven szólnak a képek, hogy fiatalkori Klee-izzásaimat vetítik vissza, Fassade braun-grün, nem is ismerem, új! az untern schwarzen Stren fekete kartonra van fölkasírozva, de ez egy másik lehet, most látom: Villa R, mindent tudott, még Chagallra van idő, a kocsis az állapotos lóval, felesége fiatalkori kesztyűs portréja! a Rabbi 1914!, amit itthon végigelemeztünk. és az a 1923-33-47-es vörös zuhanó angyal. utcára: vörösalakos váza a kirakatban dekorációnak, miért ne VW hátulján két pár léc, egy elegáns sportos nőt kérdezek utca felől, közben veszem észre, hogy vak, keresztes kutyával van, végre nemcsak a kutyák értenek németül, megállóban várja merev arccal fiúját, átkaroló Erzsébet királynő, szelídarcú emberek, lányok, Holbein és németalföld. arcok, öregasszony. nagyon finoman elmosolyodó villamosvezető, mikor információadáskor megérti, hogy végeredményben bliccelek, halk berregésű magánrepülő, szűz emberek, a vill. vezető műszer!fal halkan ketyeg és mindenfélét jelez. juhhé, krémfehér ház barna festett ablakkeretek, sötétzöld császárvadász színű fatáblák, a járdán egy szemét.
A hölgy nincs otthon, aki esetleg szállást is ad, és ő a posztresztant. alatta lévő szinten megérdeklődöm, naná tudják: sétál csak, így leülök a ház elé a lépcsőre, sokkal kevésbé természetes mozdulattal, mint Arezzóban. magától értődő természetességgel mutatja a szobámat, három törülközőmet és két szappanomat. fürdöm, vacsora, fölajánlja: várostmutat, fürgébb nálam. domború üvegű ház ''még néhány a középkorból'', műemlékvédelem, főutcákat csak hűen szabad felújítani, Bázel önálló kanton: önálló minisztériumai, Münster mellette park, sárga levelek a földön a lámpa fénykörében- kis park, lelátás 30 méterről a Rajnára, cserépvásár, híd Németországba, azok a házak meg Franciaország, a város nem tud, csak fölfelé terjeszkedni, mert a szomszéd tartomány nagyon drágán adja a földet, s az egyesítési törvényt leszavazták. persze lehet ott is építkezni, de akkor nem Bázelnek adózik a polgár, komplikált, állítólag sok a mosdatlan hippi, büdösek, lehet, hogy szerez nekem télikabátot, mert említem, hogy vennék, meséli 3 hetes USA körútját a greyhunddal, amire bérlete volt 800 frankért. fungáló házak 1200-1400-ból, a dátumot minden évben újrafestik, látni, régiségkirakat, új Kästle sílécek.

41. nap

10.26. hétfő
fél 8-kor keltenek, hogy 7.50-kor várnak minket, reggeli 4 perc alatt, az előszobában kapok egy módi halszálkás télikabátot, magamban hangosan röhögök, a gallérja szúr, olyan hegyes, midi szabású. de 6 fok van, jó a reumás térdemnek, rajtam is marad. ki együtt villamossal a Rajna teherkikötőhöz: zsákos rakodás holland hajókra, koksz és zabrakodás pneumatikusan vagonba silóból, tanár iskolásoknak magyarázza, tolatómozdony, muskátlis színes uszályok, reggeli ködös nap, hármas határkövet biztonság kedvéért háromszor körbejárom, vissza villamossal a belvárosba, kísérőmtől elválok, át villamossal a város másik végébe, a helyenként gyönyörű nyírott fűben haladunk, a sín alig látszik, föl a domboldalra, mint az 59-es. modern templom: színes üvegablak, ferde formák, kőből készült ízléstelen pap-szék, oltár is, rossz színek, hátul füzetecskék a szex, házasság stb. ''...a kis Märy esete nem egyedülálló...'' villamossal 10-re a múzeumba. ez az egyetlen nyitvatartó múzeum hétfőn, mára itt maradok ezért
Kunstmuseum, Giacometti terem: sovány kutyája, nő hanyatt, egy hosszú láb. Picasso terem: kék, rózsaszín, avignoni vázlata! kubista, hű de szép  Cézanne házak, na végre, kék almás csendélete, Van Gogh önarckép, zongorázó nő, Munch jó nyersvászon ecsetrajz, csoport: egy diák felel a Gaugin kép előtt, egyet meg a divatos öltözésű tanárnő kizavar, nagy kamaszok, Rouealt, ezt tudta Chartres is, meg egyéb, megint egy csodálatos Bonnard! sárga

 könyv ''Vénusz'' szóval, fehér, okkeres narancs, képkivágása! lila-fekete kép Javlensky. Gris: hideg, Brak ezt jobban tudja, meleg jár át, a régi B. ''BAL'' kép, az okker kubista korból, régről ismerem, amikor még inkább a képek erényeit láttam-néztem. Illetve, pontosabban: talán könnyebben megrendültem, meghatódtam,- szép volt. volt Ovál kubista képe is, a finánc képei is: múzsa, őserdők, a múzeumőrök is finom ősz úriemberek (de nem tört egzisztenciával, mint) és a villamosvezetőnek - végre - flexibilis mikrofonja, ez kéne itthon a buszra is, miért nem találják ki, korai hengeres kék-fehér Légerek, ez jó, mindenesetre megfontolandó, hogy az ember ne haladjon-e a 100, 150cm-es méretek felé, Delanuy, ismét Chagall, ennél már csak festeni lenne jobb... 55-ből nagy szép fehér szerelmespár képe, ami az első percben zavaros-gyengének hatott, Dali zsiráfjai, Ernst gyűrű, Feininger szép egyszer és csendes, Joseph Beuys 1921- jó! nem hazamenni szeretnék már, hanem dolgozni- utcára, át a Rajnán, a rakpart alján fáradt napfényben üldögél, nett házacskák, áruházba: színes üvegek, mint annak idején az én szép kékem, teflon, krómedények, szép, sí-kötések, a hátul rugós is (fölszerelten bemutatva) több változatban, játékosztály, evőeszközt veszek, eladók fölajánlják segítségüket és békén hagynak. utcára: tompakék ballonos hölgy fehér műbőrkalappal, fehér divatcsizma, és kesztyű, először azt hittem parkolóőr, de rendőr, a férfidivatüzlet hétfőn zárva, a városháza- belül az udvara is sötétvörös: gyönyörű ''antikizáló'' csibész ''arany'' vekker 130-ért, fölgirlandozott locsolóautó: ''50 éve vettem(?), azóta tartom tisztán Bázelt.'' aranyórák narancs selymen, különféle boltban keresek távolságosztót, küldözgetnek, nem ismerik, de mire visszamegyek már beszélt az ügyben telefonon a főnökséggel, ahol javasolták, hogy csináljam meg, van lécbolt stb... közben látok: síelő gép, nagyon szellemes, kétszer is kipróbálom, csak 1300 forint, és rendkívül fárasztó -izomerősítő, át a túlpartra, óriási olajfestéktubus, megveszem a gurulóvonalzót, önként ''diák'' százalékot adnak - olcsóbban, arany-arány körző- ki használja ezt? vak kurbli zenész- leporellószerűen hajtogatott perforált kartonnal működik, kezdem megszokni ezt a fura kabátot, minden második fiú Olyan anorákban van, de most már kérdéses: érdemes-e vennem, hiszen van ez a hosszú. a Munster mögött a várfalon üldögélek, székek vannak kikészítve, a Rajnán önjáró uszályok, egy motornélküli? átkelő kompdrótkötélre támaszkodik, mert a híd vagy 150 m-re van, kell. a vendéglők nem-igen kapnak engedélyt éjszakai nyitva tartásra, mert ''éjjel itt aludni kell'', fröcskölt fele-fele más színű autó, kéményseprő cilinderben, a cipőmet megvarrják végre, itt is csak egy suszternövendék van az egész városban- fölszívja őket a gyár, tiszta munka, karácsonykor dupla pénz, munkaidő kedvező, kutyanyírógép, mini Tv 4000-ért, közvetít tornaversenyről: fél mezőben két eseményt adnak két kamerából, a bemondó szelídarcú Johanna frizurás, mennyire mások. a Kleintaxi Mercedes D 220-as, paprika bár, bár állítólag nagyon füstös cigány a tulaj, 1200-ért láncos buzogány dupla fejjel! már a bázeli vill-autóbuszjegy szisztémát is ismerem, óriási, a napóra 1 óra 20 percet siet! vásárféle közepébe csöppenek, este van már, mézeskalácsosok, hanglemez árusítás, fóliába öntve, kalap, repülőkörhinta, dodzsem autó, egyre meredtebben nézem, már elfelejtettem hogy hol vagyok, aztán hihetetlen ellenállást leküzdve (mint minden újnál) - veszek egy jegyet. vagy 15 éve utoljára. meglehetősen gyors, és helyben meg tud fordulni, ezután még négyszer, ez volt Bázelben a legjobb. olyan gyorsan kellett a kormányt forgatni, hogy csak egy pontjához szorított nyitott tenyérrel tudtam. a végén már én is vadásztam összeütközésre, kis csibészarcú ügyes srácok. este megemeltem azt a 30 kg csomagot, amit szívességből Pestre kell vinnem. Levél Rosettnek, mert üzenetben kért rá, fekvés

42. nap

10.27. kedd
éjjel 2 órát nem aludtam, mert meleg volt és dühös voltam a 30 kg rám sózott szeretet miatt, három ekkora ruháscsomaggal nem tudok közlekedni. eldöntöm, hogy reggel milyen szavakkal utasítom vissza a legnagyobbat, emigráns ''Nemzetőr''-t nézegetek. fröcskölő frakciógyűlöletek, és ''sikerült a gyűlésüket megzavarnunk'', mert a rendőrség a helység átvizsgálását tartotta szükségesnek. teljesen korszerűtlen hangvétel, gondolkodás, szegények, önmaguk hős vagy mártír mivoltát bizonyítják egymás előtt-. útravalót is kapok, de a csak 3 csomagomhoz segítséget nem, mint eredetileg szó volt. vonat, van időm a cipőnyelvre lukat fúrnom, jó 1 óra út, villanyvasút, gyönyörű ligetes tájak, nagyonzöld, finom kis úri dombok, házak, mintha park lenne, Füzérradvány. fenyők, a fák sárgulnak. magas viadukton át
Bernbe, földnyelven fekszik. óriás csomag- automata megőrzőbe - egy svájci fiú megtanít rá, inform. automat. üvegajtó, pénzváltás, térképpel a városcentrum másik végébe (20 p) a szálloda, onnét telefonáltatok az ostelloba, fogadnak-e, mert ez drága- de elmúltam 25 éves.
rendben van, a főutca végig árkádos, a sofőrök haragszanak, mert nem a járdán megyek, de onnét nem látni. egy téren leülök reggelizni, alattam a nagyonzöld folyó kőpartok között vagy 40 méterre lent, gyerekek játszanak, bon apetit-et kívánnak, többen is, de mennyire másképp, mint Franciaországban, igaz, hogy ott a felnőttek, búcsúznak is: ágyő! felnőtten finomarcú, de gyerek kislányok.

Kunstmuseumba Klee kiállítás, nagyon kicsi anyag van kiállítva, sokat ismerek belőle, akvarellek, porlasztóval is fújt, no lám, sok korai dolga, az utcasor grafikája, üvegre festett, a groteszk grafikákból, lila kockás képe, piramisos északi tenger, akrobata, a kötélen a kereszt előtt, Taormina akvarell, kék piramisos Dávid csillaggal, a vers szövege kiszínezve, a Steinbruch piros dombok, két nagyon szép: egy okker alapon lilás; fekete durva ecsetrajzok: Alles läuft nách!, Metamorphosen der Zusammenbruch der biblisch Schlange, a Puppentheater, van itt egy kubista különgyűjtemény is: Braque grafika, meg kép is, meg Henri Laurens és Masson pár 912-ből, korai okker-szürke kubista Br: la table de Bar,- egy ötlet [az ötlet, amivel villámgyorsan a múz. igazg. elé kerültem az volt: szóltam a titkárnőnek, hogy a ig. el szeretnék beszélni.- Miért, kicsoda maga? -Én is Klee egy fia vagyok. Azonnal az ig. előtt voltam, aki aztán megértve, nevetett. 2008] és villámgyorsan történnek a dolgok: az igazgatót keresem, vele szeretnék beszélni; a Klee-Stiftung kezelőjével sikerül, magyar származású nő, a szomszéd szobából átjön az igazgató helyettes, ő is magyar. negyed óra múlva két mappa előttem a hivatalosan állítólag meg nem mutatható eredeti Klee anyagból, kis akvarellek. a dr. nő meg is hív ebédre hozzájuk, hazatelefonál a fiának, mert ő főz. egyetemista, közgazdász, csak vendégségben van Bázelben, és csak németül tud, és fest meg zongorázik, de nem tanulta. beszélg, 2-re vissza a múzeumba együtt. telefonok, kiderül, hogy Münchenben óriási Klee kiállítás van, ott az anyagnak jó része, hát ezt már aligha láthatom, a nagykövetség hosszú ügyintézést ígér, fél háromig újra a kiállítást, akkortól ér rá a muzeológus hölgy, akinek átadták délutánra, nehogy elvesszen fél napom. újabb 3 mappa, vagy 50 kiló tűzbiztosított raktárból át a munkaszobába, az ablaktisztító munkás beszól, hogy nem zavar-e, aztán elhúzom a fehér vászonfüggönyt, gyönyörű szórt fényt ad. újonnan paszpartuzott anyag, több milliméteres ablakkal (3-6 mm, rézsűsen metszve) 1914-15 grafika, korai akvarellek, közben kapok kávét, mert kókadok. megjegyzik, hogy a rajzok nézését ők is különösen fárasztónak tapasztalták Kleenél. ötre elfáradtam, le a Jugendherbergbe, a hegy tövébe szállást fizetek két éjszakára, most hát ezt holnap is nézni fogom, majd utazunk inkább egész éjjel Zürichből Bécsbe, és nem látom az osztrák Alpokat. 6-ra vissza a múzeumba, mert vacsorára is meghívott az asszony fia közben.  az igazgatóhelyettes pedig másnap ebédre hívott meg, miután

 megmutattam a diáimat. kikérdezett tanulmányaimról, nem az igazat, hanem bevált rendszer szerint a valót mondtam: képzős... - (különben rengeteg a félreértés). utcán: sílécbolt, megsimogatom, tökgyalut reklámozó kikiáltó úr, bemutatóval, kirakatból látom, hogy árulnak (és bemutatják használat közben), valószínűleg cseppfolyós hideg festéket, ami réz lapra ecsettel festve zománcfelületet ad, hát ez bizony irigylésre méltó, meg a kis prés, amit linóhoz árulnak, a város árkádos főutcák végig, és szobahangulatúak, gyönyörű bútorbolt, a leghíresebb székek kirakva a tervező nevével és dátummal, meg persze a valutaárfolyamok, hatkor a múzeumban ülök az előcsarnokban, együtt a postára, krómacél és üveg, gumipadló az automata üveg tolóajtótól csak egy méterre (-taposószerk) olyan gyors. lakásba: a fiú zongorázza Bachot, amit Ronchampban is.- aztán mást, majd jazzt, nagyon szép tiszta hangja volt, addig elolvastam (megint) - egy szép Ruffy cikket Czóbelről, én is szeretem, - hogy milyen otthon érzi magát vele mindahányszor. vacsora indiai konyha szerint húsos mártás rizzsel, ananásszal, utána orosz teát kérek (mert három fajtát tartanak), lakás szép, a fiú festette, egy szoba kifestése 5000 forint. reneszánsz feszület - olcsón jutott hozzá -  kavicsot hoz általában külföldi útjairól, az jól emlékezteti, akvarelleket mutatja, egy képét végigelemezem: technikai oldalról nehéz a műv. lényegéhez eljutni, ez új volt számára, aztán a képeslapjaim (állítólag a kiválasztásuk teljesen jellemző rám),  az Avignoni harcos nekik is nagyon tetszik, a svájci németet értem a legjobban, diavetítővel a képeim a falra, nagyon tetszett, nekem is ilyen nagyban- segítenének kiállítást csinálni, az angyalos képek, az út vége, hegy alatt- a legjobban. ''előkelőek a képeim és transzcendensek, de nem matériából indult módon, hanem eredendően. a nagyon szépet és nagyon jót keresem, palettám inkább világos, munkám nem emlékeztet Kleere, a színek érdekelnek, - van grafikus elem  is - de elsősorban festői, a színeimnek belső fénye van, '' továbbá képeimet végignézve teljesen tisztában van alkatommal és érdeklődési körömmel, s szerinte ez a jó művészet jele, képeim derűsek. nagymama szobája előkelő és disztingvált. a nagyapával kellene összejönnöm, őt érdekli ennyire a művészetben a transzcendencia. Kleenél a transzcendencia a tárgyból indul, egyiptomi utazása után kezd transzcendens lenni. ő végig misztikus, de a természettud. - nem vallási jelleggel. tanácsa (válaszként) a formamemória gyakorlat kérdésre, sok munka, nehezen kezdődik - a fiú hazáig kísér, valóban rokonérzésűek vagyunk, filoz-ban tájékozottabb, szt. Tamást, mindenkit olvas, csak még nem érti Úgy a dolgokat, jót beszélgettünk.

43. nap

10.28. szerda

fotócellás ajtajú kenyérbolt, ill. taposórendszerű, 8-ra múzeumba,
Klee első 18 éves kori rajzmappája tájképekkel, nagyítóval is érdemes megnézni, kemény ceruzával. müncheni mappája figurákkal, krokikkal, a dr. nő végigmagyarázza grafikai fejlődését, aztán két mappa sokszorosított grafikáiból, egy katalógusalbumot is végignézek erről - korai üvegképei eredetiben, ez új nekem, ő kasírozott fehér papírt alájuk, grafikái korai testábrázolás-groteszkjei, szálkás erdő-liget gyönyörűek, a nő a fán, bizarr, hogy az adminisztr. szobában a dossziékon felirat: Klee korai grafikai mappája, három Mehrfarbige képét közösen végigelemezzük, nagy öröm, mert ő is nagyon ért hozzá és ez ritka dolog: a piramisos, amit Lilynek ajánlott, a Van Gogh portré, és a Kísértés- a támadó földiesebb démon-behatoló formákkal. eredetiben: Tiergarten! Ab ovo! negerblick, Walde- lábai a fáknak, tetőterasz, ebédre az igazgatóhelyettes dr. Kuthy VW-jével, szolid úr, tunéziai felesége, 3 nyelvű kisfia 2 és fél éves, szép arányú 3-4 szobás lakásuk a villanegyedben, felesége festményei, ''Szentendre'' könyvet mutatja 1960-ból, diáimat megnézi a feleség, aperitifet kínálnak ebéd előtt, de nem kérek, mert nem tudom mi az, sajtos rántotta, stb. németül beszélgetünk, hogy az asszony is értse, ő tanítónő: ''az itteni gyerekek tényleg gyerekek, szépek, szépen öltözködnek, nem bántják a virágokat, mint Franciaországban, de sokáig önállótlanok és nehéz őket gondolkodásra bírni'', terasznak a kert egy összenőtt tartozéka, a kisfiú háromkerekűzik, majd az ölembe kéredzkedik. visszafelé megmutatja a katedrálist, gót és hideg ízlésű, nem szép, a tér előtte szép ligetes fél enteriőr a fák alatt, átlátni a szemközti hegyoldalra, után az irodában a kiállítás installáció hibáit mondom el, és megoldásokat vázolok fel, amit ''mire én legközelebb'' - meg fog csináltatni biztosan. Klee passzpartúzás és keretezés ügyben is megkérdez. utána új Klee mappák, zárás után (6-9) a várost nézem, mászkálok, ki a (javasolt) Rosengarten dombjára, a kivilágított városra fölülről rálátni, a főutca házai végig ki vannak világítva. most is annyi ablaka van- számon tartják- mint a négyszáz éves metszeten. ásványbolt, megint szép régi tőrök, látcső a ''hegy barátai számára'', svájci piros bicskák egészen 500-frankig, szép katonai anorák, csillogó órabolt, gyönyörű bútorboltok, aranypénzek (á=4000) a kirakatban, plakátokon kövér idősebb úr, nagyon elegáns, kínál valamit, minduntalan a történelmiségre hivatkozik, az ad hitelt a reklámnak is, kirakatban Szolzsenyicin kötetek, mellette újságkivágás: SZU ellenes dolgok a SZUban, és állítólag megkapta a Nobel-díjat. mozireklám, kardpárbajt vívó lány kilógó mellel a blúz alól, rettentő békés város, a rendőrök mosolyognak, állítólak a berniek híresek a lassú gondolkodásukról. ''de ők csak azért ilyen lassúak, hogy a zürichiek megértsék őket''. a magyarokat gyorsabb eszükért tisztelik. lassan az 56 utáni (közönséges bűnözők) elterjedt vélemény is foszlik. hogy érezte volna magát ez a nép német megszállás alatt? az összes utcák végig árkádosak az óvárosban, sűrű nehéz lábak utca felé vastagszanak, még van egy keskeny járda és két lépcső le. az út közepén helyenként középkori csúnyára festett szobrok, szökőkúttal?. páncél, régi katonai csákó és kardszaküzlet, rozskenyeret vacsorára jó sajttal, tejjel, kidobom a rossz fémpénzeimet, rend, ezt írom.

44. nap

10.29. csütörtök
fél 9-re múzeumba, 2 frankért reggeli, grafikai albumok, Paukenspieler, aztán táblaképek, Coelinfrucht, hal és emberarcok, a lélek kiszállása, egy gyönyörűen izzó vörös-zöld kép, nagyon korai női portréja, nagy fekete vonalas grafikus képe, Eile (sietség) egy táblaképe, amin sok a pötty- természeti eredetű lehet- két ellenáramlatú mozgással jobbszélen, még egy sárga folt lezár, aztán megint a passp. lapok. Clown in bett, Däminischer Frau, Ein Blick aus Egyipten! újságpapírra, csomagoló papírra festett, hallatlan lelkiismeretlenség, meg lealapozatlan vászonra, tönkre fog menni- párnahuzaton szénrajz: nagy gyümölcsök, picit színezve-
a Klee kiállítást is átfutom, most hogy sokat láttam, egész más szemmel értékeli az ember, Mit dem Adler (sas), vöröses, Landschaft mit Accenten (hangsúlyok), rózsaszín táj, levelek fákon. grafika mappa: Elefánt, Das grosse Kuppel, három vitorlás hajó, állítólag ez a legjobb éve a 927-es, mindent ő kasírozott, katalogizált, beszámozott, titkos jellel ellátott (ezért is nem lehet hamisítani, a kód a múzeumnál van) énekesnő rajza, a kevésvonalas arc, fekvő (arab) nő, démonok a kijáratnál? az eső! az ennyire várt kiállításnál az első fél óra mindig csalódás, mert Kleere gondolva önkéntelenül mindig a legjobb 5 képe ugrik be, s ezek nem azok. visszamenve a kiállítóterembe már sokkal jobban tetszett (harmadik napja Kleet nézek, persze) Ein Garten für Orpeus, párhuzamosokkal telerajzolt lap, ajánlása: für mich- ez is külön biztosított, különválasztott- a legjobbnak ítélt műveket tartalmazó piros csíkos mappában van. megmagyarázzák, hogy tudtukkal Magyarországról ezt még senki sem látta, és ezt nem is igen állítják ki, kölcsön sem adják, mert féltik, Münchenbe is sokat nem küldtek el...
összességében láttam a következő mappákat:
F  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14 (farbige)
G 1, (grafiken)
Z 53, 56 (Zeichnungen)
az igazgatóhelyettessel még egyszer vasajtókon át a pince legmélyére, a rendőrkutya is lejön Kleet nézni. Az ''emlékezés szőnyege'', Az északi erdő démona, csupa új olajkép, gyors búcsú fél órával kimegyek a vonatindulás előtt, mert két nap után nem tudom az automata automatikusan visszaadja-e a csomagomat- igen. mindenütt automata irányítótáblák a vonat indulásával, mellette óra, nem kell kérdezősködni.

Zürichbe. pályaudvarról egyenesen a Frau Münster katedrálisba, közben megfizethető bőrkesztyűt- de jéghokihoz párnázott- látok. Öt Chagall ablak kék-zöld-sárga, a két oldalsó vörös-kék, nagyon rossz ablakarány, egymás fölötti történetekkel oldotta meg, csak vízszintes merevítés 2 után egy erősebb, a két vékonyat, hogy ne a legrosszabb helyen vágjon - mert nincs belekomponálva- kicsit tologatták. aláírás: Marc Chagall, Reims 1970, és 1969-es is. hat hete lett készen-. (Dr. Kuthy lehetőleg kér fotót vagy katalógust, ha lesz kiállításom, grafikáim érdekelnék) Chagall: hunyorítva összeáll, nagyon nehéz feladat volt, nincs messziről rálátás a kórust leválasztó 5 m magas fal miatt. az ólomosztás néhol követi csak a formát, néhol pedig nem, nem következetes, és sok helyen zavaró. Bal elöl, kék: kötélfonat kompozíció vörös, fehérrel. általában hunyorítva jobbak (úgy a pókháló nem látszik és elvész a téma). vágások az üvegen általában egyenes vagy határozott ívek, kubisztikus, keménnyé teszi. A templomtérben lévő Giacometti ablak 1930 valahányból sem rosszabb. több, mint két órája nézem, kezdem megemészteni. zárás 5-kor, a városba, kesztyűt vennék, de drágább. élelem: eperjoghurt. a pénztárosnő kasszáján beüti, hogy milyen pénzzel fizetek, kiszámítja a gép mennyi jár vissza, és azt egy automatika kidobja- a város. még gazdagabb hatású, mint Bern, nagyvonalúbb. aranyművesek, óraboltok, saját készítményekkel, karóra 45.000 forint, nagy ametiszt megint, folyóban hattyúk, nincs rajtuk leltári szám, régi ház, szintenként egyetlen terem, mennyezete vörös faburkolat, óriás csillárok, étterem lehet, régiségbolt görög, egyiptomi eredeti nyaklánc- márminthogy ókori, orosz ikonok, vázák. hotel előtt Mercedes 600 sz., igaz, diplomáciai, hidacska körtékkel végig kivilágítva, textilbolt lila kirakat, lila lebegőlépcső, önműködő ajtajú sportbolt, folyóparton velencei jellegű csónakcölöp, fekete-fehérrel spirálisan festve, lámpás a tetején, fiúk böngészik a kirakati Tv-ben futó USA tőzsdeárfolyamokat, teljesen megkövesedett fa- metszetek, gyönyörű mélyzöld drágakő gyűjtemény, 36 darabból bőrnoteszfélében, kis rekeszek, fehér szivacson, plexiféle fedlap, és a notesz tetejét rá lehet hajtani. gyémánt, ametiszt, rózsakvarc, rubin, topáz, mindenféle. ugyanaz a sorozat megcsiszolt variációban is. ametisztmetszet 30 cm-es. kékes kvarcok, 10 cm átm. ametisztüregek kettévágva, felcsiszolva. építkezés (födémcsere) darupálya 1. szint magasan fut, alatta ácsolt állvány, és közlekedés. Az utca ideiglenesen árkádosítva. zsidó sörház, gyönyörű Tv-k, japán pénzek a kirakatban, és mindegyik elegáns, gót betűs vastag betűs ellebegő cégfelirat, a betűk csak a hátfal felé világítanak, régi város-hegyes-dombos utcácskák, bambán mosolygó békés bernáthegyi kutyák, és ideges koravén miniatűr egér-kutyák, kirakatban tengeri malac és jó nagy kígyó, a másik egyetlen nagy kalitka, négyféle magot ehetnek, automata utánatölt, óriás vörös papagáj, ami régi elképzelésem volt: számmal kiírt időt mutató óra, nem is drága, egyenlőre asztali- 1.000 forintért, úgy hívják, hogy digitálUhr, van vekkerrel és rádióval kombinálva (ezt én egy zsilettpenge érintkezővel már az ötvenes évek elején megcsináltam). lépcsőház bejárat is aranyóra kirakatnak kiképezve, Juliska bár, zsebóra reklám: idősebb úr előhúzza a zsakettje alól..., véletlen rábukkanok a Galéria Maeghtra (stimmel: G.M. Párizs-Zürich): Giacometti szobor, nagyon egyszerű, teljesen fehér, nagy x lábú lapozós állványok nejlonfóliába hegesztett képeknek, Miro kép, egy Chagall litó? kívülről nemigen látni, - a sok fehérbe a portáltok vékony fekete, szőnyegpadló homokszín + halvány szürkésbarna. könyvesbolt kirakat: albumsorozat: művészet gyerekeknek: Klee, Picasso, Chagall, nagy formátumúak. fegyverboltban eredeti pumakés, ki van írva- Hermes Baby gép pirosban is, Bázelben azt mondták Svájcról, hogy szegény ország, mert nincs neki ásványkincse- kirakatban centrifuga elven működő absztrakt képfestő gép, mellette tubusok és mellékletek, hogy mit tud a gép, krómacél városnevezetesség mutató és pályaudvari eligazító, menetrend krómacélgomba-automata, fehércsipkés fejkötős népviselet, de más is megnézi. vonaton rögtön végigfekszem, a benyitók nem zavarnak föl.

45. nap

10.30. péntek
ha fölébredek picit: kivilágított téli hegyi falucskák, párás hideg, hegyek, a töltés mellett hófoltok. kilencre

Bécs, odatelefonálok Poórhoz, egy joghurt, egy kakaó, egy kávé és víz is (elvesztettem Zürichben az útra szánt fél liter tejemet, hiányzott). csomagom Avignonból hál' Istennek nem veszett el, beszélgetés Poór papával, aki rossz irányba haladónak tart, ha az esztétizálás érdekel, szerinte Käthe Kollwitz és Zille Heinrich a jó grafikában és a szociális mentalitása legfontosabb, az dönti el, hogy konstruktív vagy destruktív-e a művészet. hallatlan művelt, koncentrált intellektusú öregúr, az ismeretségünk második percében már jó barátok és ellenfelek voltunk. fölényes pontossággal fogalmaz, bár ebben én is jó tanítványa lennék.- telefonok: a perzsa miniatúrákat, amit Párizsban szúrtam ki, hogy itt van a nemzeti könyvtárban: nem lehet látni, csak előre engedéllyel- trezorban tartják,- Albertinába, régi mesterek grafikai kiállítása, Picasso kettős női portré, szembefordulnak egymással. Perugino Krisztus siratása szép tájban, egy kis kék Leonardo férfifej (Szt. Péter). Michelangelo férfi hátakt., Rubens kisfiú, és egy szép női portré fodros gallérral, Jan van Goyen vizes, csónakos táj, Millet rajz szénahordó nő, Manet virág szép, Renoir táj, Degas tengerparti homokja, Inges férfiportré kalappal a kezében, Dürer öreg ember gyűrött arccal, középtónusról indult, Dürer növényrajz 1526-ból, ma a növénytankönyvekben van ilyen, illetve inkább a 10-es években (de szeretem a századforduló biol, - zool. könyvábrákat!) Dürer gyönyörű hajókikötő pácszínű rajza, rengeteg drapériás női alakja, egy szép rajza Kaiser I.

Maximiliánról, amit meg is festett, szép a szignó: Gütersloh, ami osztrák graf. kiállítása, állítólag ő az osztrák Kassák, nemzeti nagy, és ír is, mifene, de ez túlszínezett, kellemetlen, néha a kompozíció érdekes, mindenütt nagy tükrök: ezen a kiállításon én vagyok a legérdekesebb, korláton kiugró férfi hátulról, tudott rajzolni, hanyatt-akt békaperspektíva, kicsit száraz fejstúdiumok, - agyongyűrött édeskés formák. tegnap este olyan meghökkenten néztem arra a zürichi kovácsra, hogy köszönt nekem, már tudom, miért volt olyan feltűnő szokatlan általában nekem: van buta ember (az a malacképű zürichi güzüszemű polgár, drapp kabátban), van tanulatlan, de feltűnően kultúrált benyomást tesznek, még az a parasztférfi is a vonaton,- ő is, (a kovács) mint egy professzor a feje. Stephanskirche nem várt módon szép, fény árnyékok kellemes térjátéka, szép mély szürkék, és szép lelógó réz csillárok, apszisnál nagyon színes üvegablak, nagy üvegablakok, a többi tompa lila, szürke és sárga üveg téglalapok, jó. nagyon megfaragott szószék, méltóságos az egész, van atmoszférája. oszlopokra ránőtt, folyondárbarokk mellékoltárok, buja gazdag. itt megköszönöm az utazást, mulya iskoláslánykák egy csoportja, a nyitott táskám ceruzazsebéből kilógó fogkefém érdekli őket (engem meg ők), utca, elbúcsúzom a mindenütt látott Jázmin címlapi szépségtől, kicsit durcás hálóinges lányka, a bugyija éppen csak kivillan, gyönyörű ruhaüzletben nincs farmer, az már kérem régen nem divat, csak a kord változata, Herald panzióban nincs levelem. Pállfy palotába- utcán találkoztunk Poór Judittal- még a Habsburg házikápolnát megmutatja, útközben- Pohl osztrák festő kiállítás. nagyon szép, (meg kellett volna nézni, hány kép fér el) szül: 1941-ban! diaanyagomat 10 perc alatt megnézik, és 72 okt. vagy nov. csinálnak kiállítást nekem. a fiatal hölgy beszél magyarul, a diáimat itt kell hagyni, Poor J. megígérteti velem, hogy ezért a legszebb képemet megkapja, loholás a pályaudvarhoz a villamosmegálló felé, mert kocsival állítólag már nem biztos, hogy kiérnénk, maradék pénzem az Albertinában elvásároltam repróra (kapok hát villamospénzt) (használaton kívüli 5 schillingest), 25 percem van a vonat indulásáig, és nem jön a villamos. egy AE rendszámú Mercédeszt stoppolok a pirosban, elvisz, bár nem arra menne- két bunkó fickó. így nem kell este gyalog átmennem a határon a kétszáz kilós csomagommal vagy 6 km lenne, plusz 5-6 óra várakozás a pesti vonatra. a kiállításra viszont katalógust nem, de meghívót illetve elküldhető plakátot (jó linóval is) nekem kell csináltatni, búcsúzóul egy sárga óriásplatán a Bécs melletti ősz ajándéka.
hát, hoztam: 116 kiállítást és határ[?] építészeti gyönyörűséget is 36 helyről, napi ruhán kívül ajándék télikabátot is végre egy precíziós mérőkörzőt, amit 64-ben láttam az angol ipariforma kiállításon az Ernstben, egy jó kis spaklit (nagyon jól bevált azóta, új felületek), 2 evőeszközt, ami Japán és szép, és főleg vagy 200 reprót arról, amit láttam, egy bécsi illetve, kettő,- két berni egy bázeli ismerőst, egy bécsi kiállítás letárgyalt ígéretét, négy füzetnyi naplót, meg ami a fejemben van, utazni is megtanultam, az egy oldaltáskával utazás lehetőségének kedvező eredménye, tudom hol, mennyiért lehet aludni, hogyan lehet közlekedni, étkezni, pénzrendszerek, múzeumok. viszont nem hoztam, amit szerettem és módomban is lett volna: svájci katonai anorákot, homokórát, svájci bicskát, síléckötést, tőrt vagy díszkardot, farmert, nyakékszert magamnak és mindenféle szép ékszert Katának, szép pulóvert nekünk, nem számlapos órát, rádiótelefont és mindenünnen még egyszer annyi reprót, és nem hoztam, mert nem volt távolságelosztó szerszám, gurulóvonalzót viszont hoztam.
most aztán dolgozni szeretnék, megöregedtem és főleg megfiatalodtam. nem tudom utamat jobban szervezettnek és jobban sikerültnek elképzelni, legalább 20 nincs-nagyobb-megrendítő élményem volt. az utazás vége felé egyre kevésbé voltam fáradt, és egyre többet akartam látni, és láttam is. Bp. negyed órás késéssel.

napok és programok listája