dátum: 62.07.       fájl: c0030-1.htm       C. 0030          

...a munka stílusa, a rohanás átterjed

   a kikapcsolódása is. Amilyen hajszás,

   nyugtalan, idegfeszítő ennek a "modern

   nyugati embernek" a munkája, olyan űzött,

   nyughatatlan, izgató és idegborzoló a

   szórakozása. A "szórakozási" és "kikapcsolódási"

   programjaikat is úgy zsúfolják,

   és oly rohanó, 120 kilométeres iramban

   abszolválják, akár a napi robotot. Mondani

   sem kell, hogy az ilyen "kikapcsolódás"

   csak még tovább koptatja az amúgy is

   túlterhelt motort, a szervezetet, az

   idegeket...

                         Magyar Nemzet 1962.7. (5?)-ike

                            (kitépett töredék)

Na erről jut eszembe.

Két fázisa volt a nyaralásnak. Első: szó szorosabb értelmében képtelen voltam 3 percig egy helyben ülni, napozni, vagy egyenletesen úszni. naponta mentem volna- stoppal. akárhová. ez a kényszer magam számára is nagyon kellemetlen volt.

második: aztán, mikor 2 hét után "betörtem" és beletörődtem a semmittevésbe, akkor elbódultam, és állandó szellemi tompultságban éltem. És végső soron ez kellett, a nyaralás egy gyógyító-pihentető alvás, csak nem annyira mély.

Ezért is NEM ÚGY kell a nyaralást várni, hogy végre "érdekes életet" fogok élni, hanem hogy felfokozott életem közben megnyugszom majd egy kicsit.

                                                                                           Evvel a szemlélettel kibírhatóvá válik az "egy évben két hét szabadságom lesz" tudat. el kell hagyni a hivatali munkáját unó kispolgár szemléletét.