dátum: 63.01.       fájl: c0033-1.htm       C. 0033             

ahogy a szoba-berendezést műveltem: 60.9. -től 63.1 -ig.

az áttekinthetőség kedvéért szobaberendezési gyakorlatomat két év időtartamra redukálom: ennyi ideje vagyok jelenlegi szobámban. két éve kaptam azt a külön bejáratú 4x5-ös 240 hosszú ablakú, Körtérre néző szobát. Parkettás, fala hengerelt mintás és sárgára festett. bútorai voltak: íróasztal, két szék, könyvszekrény, 1,5m-es háromfiókos sublót, ágy, karnis függönnyel, felszolgáló-gurigaasztal, kovácsoltvas csillár, szőnyeg.

nézzük végig a tárgyak funkcióját, értelmezést, átértelmezését és sorsát.

padló: biztosít 4x5 méteren mozgási lehetőséget; a föld szintje 13 méterrel megemelve. parkettázása viszonylag könnyű, tisztántartást biztosít és hő és hangszigetelő is. igénybevétele: járunk rajta egyik bútortól a másikig; és bútorokat helyezünk el rajta. Még könnyebb tisztítási lehetőség, valamint esztétikai szempontok miatt szőnyeget szoktak rajta elhelyezni, így kevésbé hat üresnek az általában okker-barna felület.

a szőnyeg nem nélkülözhetetlen, az egyhangú felületet olcsóbb színes folttal is meg tudom törni. pld. újságpapír. vagy. Klee egy grafikai jellegű festményét másoltam le a padlóra pasztellel és lefixáltam.

a szőnyeg a parkett védelme miatt is szerepel: a gumi talp ne hagyjon rajta nyomot. Helytelen, nem korszerű dolog evvel törődni. nem kell kontroll nélkül az ösztönös tisztaságigényt kielégíteni.

figyelembe kell venni, hogy a padló is épp olyan megemelt "föld" - sík, mint az autóbusz vagy az asztal; tehát ha nincs elég rakodó felület a munkaasztalon ez erre a célra jól kihasználható. Ismerni kell a parkett ki nem használt részeit és pld. hosszabb időtartamú szellemi munka rengeteg papírdarabkáját (aminek áttekinthetőség végett nagy helyigénye van) el lehet helyezni rajta.

falak, a közvetlen életterületemet környezettől elhatároló függőleges felületek, helyükön változtatni sajnos nem tudok. felületüket "egyhangúságuk" megtörésére díszítik.

a/ állandó jellegű módon: festés. elég sokára fedeztem föl a hengerelt fal komplikált és modoros díszítőjellegét; ekkor lemeszeltem. részletkérdés, mert egyéni lehetőség kihasználása, hogy seccokat festettem rájuk (lemeszeltem 64.8.)

b/ könnyebben alakítható és változtatható módon: képeket akasztanak fel keretben, üveg alatt. Ilyen képeket én is örököltem. amíg rájöttem, hogy nem az egyetlen mód! először egy amerikai magazinból kivágott absztrakt festményt raktam ki a szokott képek mellé, két üveglap közé ferdén, úgy hogy négy sarka kilógott. Mögötte féloldalt ovális fehér paszpartut tettem. szörnyen ízléstelen látvány lehetett.

aztán a sportom iránti szeretetből kiraktam az evezős Európa-bajnokságok meglehetősen szép két plakátját, alul-fölül nyers faléccel ellátva. később ismertebb reprodukciók következtek tudatosan gyors ütemben váltogatva, ezeket legfeljebb fehér paszpartuval, fölgombostűzve "tálaltam". Aztán lassan saját képeim nyersfa keretben, elég sűrűn akasztva. később egyéb nagy letisztulási vágy vetületeképpen teljesen üresre tisztítottam az immár fehér falakat. jelenleg csak átmenetileg rakok föl papírdarabokat, vagy olyan grafikát, amivel úgy érzem, foglalkoznom kell. ezeken kívül marad állandó dísznek egy hosszúkás hullámpapírdarab vörösre festve, feketével kontúrozva, meg egy laposra nyomott kővé száradt béka, amit autóstop közben a balatoni országúton leltem. A színek pszichológiai hatásának vizsgálata céljából néha fölteszek egy-egy színes papírdarabot (saját készítésű gvassal lefestett rajzlap) vagy sárga celofánkockát, időnként egy kisebb falfelületet különböző színűre, esetleg mintájúra lefestek. így kipróbáltam kobaltkék falat, világos kobalt díszítéssel, fekete falat, amire sárga fedelű kis fehér púderdobozokat ragasztottam föl szétszórtan. (marha, de eredeti ötlet). rózsaszín, világossárga, sárga-fekete kontúros falat is kipróbáltam, valamint a porszívóval fúvott festési eljárást. Utóbb egyik seccomhoz a környező falat szürkére festettem "paszpartuként".

megpróbáltam kis, értelmetlen, csak egymás mellett, foltjukban ható tárgyakat dísznek: gombostűvel fölerősítettem, próbálva összekomponálni: citromhéjat, pirospaprika zacskóját, kis vörös-fehér selyemdarabot, többször szögeztem ki számomra akkoriban aktuális program-szavas jelmondatokat. pl. "funkcionalizmus", "csak ma van", később "homo contemplator" "nyugodtan" stb.

plafon: sajnálatosan kihasználatlan felület. egyszer-kétszer szögeztem, vagy írtam rá programmondatot, amely reggel felkelés előtt tűnt mindig a szemembe. ezenkívül egyszer csomagolópapír csíkokat szögeztem rá, sűrűn egymás mellé, így elválasztva a szobámat az akkor elképzelt ideális módon műteremre és háló- beszélgető szobára. (lásd 51 lap!!)

ajtók. a szomszéd szobába nyíló előtt volt elhúzható függöny. itt a tokba szögeket vertem, és a függöny mögött nem látszanak a fölakasztott ruhák.

A fürdőszoba ajtóra egy Klee képet festettem, később úgy találtam, hogy az egész ajtófelület így is unalmas és tokostól lefestettem az egészet kobaltkékre. (később fölírtam erre a kedvelt Franz Kafka idézetemet, később pedig kromofággal lekapartam, így most a nyers fenyő látszik. 64.10. lapot fehérre mázoltam, tok nyersen maradt. 67.9.)

asztal: rakodó és munkafelület ülő ember kéztartásához méretezve. rendszerint kiegészítve egy szekrénnyel: fiókkal, ahol az asztali munkához szükséges papírt tartják.

mikor olyan mértékben csökkentettem a birtokomban lévő tárgyak számát, hogy a sublót és az asztal nagyrészt kiürült, lehetővé vált az előbbi elajándékozása és az utóbbiba kerültek a valóban használatban lévő ruháim. (a többit összecsomagolva Mami gondjaira bíztam)

miután munkánál az asztal 150x75-ös felülete kicsinek bizonyult, növeltem a felületét. a fűtőtest bordái közt álló vakráma és az asztallapom pereme tart egy 60x86-os rajztáblát. alatta a szemétkosár. Szükség esetén könnyen eltávolítható. (azóta vettem egy 100x200-as panelt, és kaptam két bakot, amire szintén fölfektethető rajztábla. 64.10.)

szék. elég egy is. most, hogy a vendéget ágyra sem tudom ültetni, mert nincs, gondolkozom összehajtható vadászszéken, esetleg egymáson tárolható kis sámlik beszerzésén. (van egy hokedlim erre 64.10.)

ágy. állt fakeretből kétoldalt magas fatámlával s egy darabból álló rugós betéttestből. Szép szőnyeggel volt letakarva. Először lefűrészeltem az oldalfalakat és az alacsony lábakat kiütöttem. így díványt kaptam, aminek tartályrészében nagyméretű rajzlapokat és fa stb. anyagot tároltam (ma így van 64.10.) Később a keretet levittem a pincébe, és a betét a földre került. Mikor pedig rászoktam a földön alvásra (körülbelül két évig műveltem) lehetőség nyílt arra, hogy a betétet az oldalára állítva a falhoz támasztva tartsam. Így szükség esetén (vendég, betegség) rendelkezésemre áll, viszont egyébként helyet alig foglal. (egy időben könyvespolcnak használtam fölállítva). jelenlegi fekvőhelyemet, egy perzsaszőnyeget reggelente a falhoz tudom tolni, így jól vissza tudok lépni a festőállványtól.

könyvek tárolása.

mikor elvi elképzelésem megvalósításának egy fázisaként eladtam 400 könyvemet, a 200x60x180-as üvegezett könyvszekrényt sikerült elajándékoznom. A megtartott 8-10 könyv az asztalomon fekszik.

ablak.

a karnis tetején egy ideig a ritkábban használt könyveimet tartottam, később a nagyobb fényigényem miatt függönyöstől leszereltem. A szoba egyenletesebb megvilágítása végett megpróbáltam az ablaktáblákat Derkovits példájára pauszpapírral lefedni (két éve már mindig így van 68.10.) később megpróbáltam fél méteres magasságban teljesen eltakarni a két réteg között tárolt rajzmappáimmal. Így a szoba világítása műteremnek kellemesebb (így közelebb áll a felső világításhoz) és megszabadultam a Körtér látványától, ami önkéntelenül állandó mozi (figyelemelterelő) volt számomra. Megpróbáltam leeresztett redőny mögött is élni, egészen újszerű volt a kilátás és a természetes fény hiánya.

a fűtőtestet és az ablakpárkányt ritmusosan fekete-fehérre festettem, utóbb ezt zavarónak találva lemostam. A fűtőtest vízszintes síkját falécek és hosszabb vonalzók tartására használom ki.

Hogy az ablakon télen ne húzzon be annyira a hideg - újságpapír hurkákat hajtogattam, majd fűzőgéppel a keret ütközőfelületeihez erősítettem.

csillár: először a háromkarú csillárom égőire barnás ernyőket készítettem (ezt kis koromban is többször csináltam. rajzlapra zászlókat stb. festve) Egy időben színes műanyag- szalmaszálakat egymásba fűztem, s a színes fonatot a csillárkarok közé fontam szabálytalan elrendezésben. Később a hosszú láncon lógó csillárt közvetlen a plafon alá kötöttem, hogy egyenletesebb visszavert világítást kapjak. Majd leszereltem az egészet és a tartókampóra három meztelen foglalatot erősítettem, és a 40-es körtéket 100-asokra cseréltem. Egy körtét halványrózsaszínre, egyet pedig kékre festettem, úgy gondolva, hogy ez a kevert fény az éjszakai festéshez jobb. Később ez úgy módosult, hogy az egyik körtét közvetlen az állvány fölé függesztettem, spárgán lógatva. Végül kaptam egy fénycső berendezést, s mellette most egy 100-as körte (sárgább fény!) lóg. hangulatvilágításra nincs szükségem, íróasztalom fölött pedig egy vízszintesen a tokra szegezett fejesvonalzóról lelógó körte van, papírburával.

festőállvány

egy 70x110-es rajztáblát rolólécek segítségével a gurulóasztal hátsó síkja fölé csavaroztam. A gurigákat levettem és az egészet egy gramofondobozra ültettem rá. A fölső üveglap alá fehér papírt tettem - paletta, a polcokon az eszközöket tartottam. A polcok elé piros vászondarabot szögeztem függönynek. mikor műtermi állványt tudtam venni, kidobtam az egészet. Rajzmappáimat a falhoz támasztva tartom. (a nagyokat)

így jelenleg: a most használt bútorokat; az íróasztalt székkel, a festőállványt és hozzá a hokedlit, amin a paletta van, valamint az élére állított ágybetétet igyekszem funkcionális és esztétikai szempontok szerint minél jobban elrendezni.