dátum: 70.09.        fájl: c-fajlok/c00338-1.htm             C.00338

minden fiatal így?
rohangálásaim
nem figyelek semmire
kicsorog az ujjam közt
ettől válik értelmetlenné
- szomorú

70.9.
az udvariasság egyfajta közöny az emberek felé.
én tudom.

70.9.
Velence
P. d. Francesca kép előtt
ha az ember nem nagyon-érdekeset akar csinálni, csak szépet, abból olyan születik, mint az én szerb templomom, vagy a szerb ikonok is. szép kompozíció és gyönyörű színek.
nem biztos, hogy valamely elv érdekében le kell erről mondanom.

70.9.
Ági alighanem hibátlan meghatározása a lány- és asszonyfeleség közti különbségről: - már nem a férje a fontos, hanem a rábízott gyerek, fizikai kényszere gondoskodni róla, és szeretni.

70.9.
a képek detailjai kevéssé érdekelnek.
elsősorban atmoszférájukat és filozófiájukat (lényegüket) keresem

70.9.
ezt úgy mondják: minden életkornak a maga dolgai
az ásványgyűjtésen, az evezésen, a szakma kezdetén és az udvarlás izgalmán túlvagyok

70.9.
Róma
az ilyen úton az ember azt látja meg, amit már tud

70.10.
Marseille
van mit tenni, mert mindig velem vagyok. nagyon szeretnék most emlékeket megtartani és muszáj őket eldobni.

70.10.
Párizs, mint egy közösség jellemzője
a szabadság egy külső lehetőség önmagunk megvalósítására
Dérynek a G. A. úr előszavában, - a regény alapötletében azért nincs igaza (most jut eszembe), mert a rend nem a szabadság ellenére valósul meg. Az emberre nem jellemző, hogy a szabadság szükségszerűen szétzüllessze, hiszen a világ fölépült

70.10.
érezhető, hogy mindenütt egy fölajzott íj követi mozgásunkat, amiről a nyílvesszőt előbb-utóbb biztosan útjára engedik. Monacóban a filmen békaemberek egy aknafülkébe másztak le, amit aztán vízzel engedtek tele. helyettük féltem.