dátum: 71.06.        fájl: c-fajlok/c00371-1.htm             C.00371-372

 

Swier. Robi képnéz.
nov. végén látott: a fehér expresszív harcoló formákkal foglalkoztam, az a hang tetszett neki.
az újak közül a Barna keresztút, a Zsófi képe, Sziena: nem érti, miért merevedtem vissza, fojtódtam le és fordultam a bálinti epigonizmus felé.
tetszik: a fehér keresztút, üzenet az ősöktől, a hajnal madár: ez az őszintébb hangom (Német Géza, Kecskeméti Kálmán pontosan ugyanezt mondták tegnap).

véleményem erről:
a kép: a kemény és az expresszívebb hangot is magaménak (őszintének) érzem, nem is akarok, nem is tudok választani.
ő: a nagyon megművelt képre azért van szükséged, hogy általa tevékenységvágyad kielégülhessen.
én: valóban, pontosan így van. az újabb, neked tetsző képeim gyorsan készültek és egyáltalán nem elégítettek ki, ezért hiányérzetem maradt és nem örülök nekik.
ő: ez rendben van, de a gyors képeid a jobbak, tehát válaszd szét a két tevékenységet: fess kedvedre faktúrákat (fehér keresztút, finn ikon háttere), és aztán fess rájuk egyszer képet. Legjobb megoldásaid úgyis így születtek: vászon- vagy a fönt lévő felület faktúrájára épültek a képek.
én: ez nagyon jó ötlet, mint Bonnard, aki a telefestett nagyvászonból utólag vágott: a komponálás műveletét időben leválasztotta a többitől, s ezáltal (gondolom) egy gátlástól fölszabadította magát. ilyenféleképp hatna, gondolom, rám is ez a módszered.
ő: a nagy szürke keresztútban is zavaróak a bálinti kockák, a veronika kocka új, jó, az avignoni kép tetszik, a fölső csík kiesik. A 66 szeptembere/A/71/16/: tetszik.


71.6.
olvasom anyám levelét a 10 éves Erzsébetnek. az a meleg szeretet ragyog benne, amit az ember később a szerelemben keres (néha talál) és aztán alighanem csak a szülővé váláskor élhet át újra
Szabó Lőrinc is valami ilyenféle gondolatra jutott: olajozott, hűvös világban élünk, a vágyott tündérvilág gyerekszobákban létezik talán


71.6.
ez.
ez a kis kapkodó
rebbenő
ez az apróka, ez ni
ez vigyáz rám

(nem egészen őszinte, de igyekezetem jele)


71.6.
olvasok.
de minek?
hogy műveltebb legyek? biztos, hogy jó az?
magam szórakoztatására? ez kevés, nemdebár?
élmény kedvéért? az épp elég székemben üldögélve.
inkább csak a mutatót fölös riasztó mozgásba hozza
tájékozottabb legyek? szükségszerűen pokol sokat-sokról tudunk. a több információ valóban erre vezetne? olcsó linearitás
talán a harc kedvéért? talán igen. edződöm tőlük, kibírni a pofozó, kiszámíthatatlan lökéseket jobbra-balra
és értékesebb, ha az ember ellenállóbb-érzéketlenebb?
- talán kellemesebb
vagy csak belénk oltott többrevágyás? biztos-e, hogy többre kell vágyni?
ha Seneca következetes lenne, az olvasást elvetné


71.6.
sok kerülő-tévutat sikerült eddig kikerülnöm.
nem érdemem, nagyobb volt a kezdősebesség, amit kaptam


71.6.
világon-létünk magányosságára a választ szintén csak a kereszténység képes adni


71.6.
húsleves táptalajon tenyésztve
testén festékjelöléssel, békésen
időnként mikroszkóp alatt
majd visszatérve a húslevesbe
jó, jó, kép készül
s közben
kétnaponként fölvetve és megoldva
meddő gondjaim és legyinteni
elsétálgatunk
elolvasgatunk
nézelődünk, rohangálunk
üldögélünk a szobánkban és vakaródzunk
falon átnéző tekintettel

hát ennyi az egész?
semmi az egész? csak az EGÉSZ semmi?!
kézlegyintés: kultúremberek vagyunk -


71.6.
Illés Árpád képet néz:
A Nagy keresztút (A/71/10) szép, de nem fejezi ki (érdemes lenne még egyszer, utoljára megcsinálni, de akkor olyat, hogy leboruljanak előtte imádkozni.)


71.6.
nem megy a munka, s ráadásul élettelen hónapok.
s miután ezt egy pihe is megváltoztathatja, jogos fatalizmusom (optimizmusom) belenyugodva teljes kiszolgáltatottságomba (ami jó is)


71.6.
Máté Gyuszi Bálint Endre képeiről: motívumaimból Bálint lexikont lehetne szerkeszteni. nem jó, minden képet előröl kell kezdeni.


71.6.
a szorgalom mértéke az idő, és a bölcsesség mértéke a boldogság
valamint a várakozás a kontempláció formája