dátum: 63.06.06.        fájl: c-fajlok/c0044-1.htm             C.00044

az ember elégedjen meg avval a nyugalommal, ami bekövetkezni látszik, míg megfeledkezik szörnyű feszítettségéről?

vagy amit egy idegcsillapítóval ér el? (válasz ''225'' 63.08.)

63.06.
csak nem ''valakiért érdemes élni''!? no lám csak...
(egy fáradt mosoly 75.10)

63.7.1.
most, a felvételizők barátságosan megmosolygott tömegét nézve megnyugszom egy kicsit: haladok. fogcsikorgatva félresandítva, tagadva a létezőt, hullafáradtan, és mégis biztos, hogy : haladok! igaz, hogy csak a tehetetlenségi erő folytán [ez sem igaz! 63.11.] szinte nem is önszántamból.

és egy ellenvélemény másnapról:

63.06.
sajnos egészen pontosan érzem, hogy hiábavaló, fáradt vagyok. (egész nap a svéd fal polcait készítetem.) TUDOM, hogy fölösleges a szekrény, de FÖLÖSLEGES lenne az is, amit netán helyette csináltam volna. HIÁBAVALÓNAK tűnik a most megismert sok okos gondolat Máraitól, és MINDEGY, hogy ma már semmit sem lesz erőm csinálni.
- jó lenne a falat kékre festeni, de TELJESEN jó koszosan is.
egyáltalán NEM FONTOS, hogy nagyon éhes vagyok, hogy állítólag nyár van és jó idő

-és mégis nyugodt lennék, ha mostani állapotomat fejlődésem egy megfelelő szintjének ismerhetném el.
-ha tudnám, hogy fogok azért én még festeni
-vagy - no nem baj, de jó építész lesz legalább belőlem.

de hiszen, ember!: csak a jelen kínzó bizonytalansága antropomorf dolog, a jövőre építés nem. törődj végre bele!