dátum: 74.07.        fájl: c-fajlok/c00475-1.htm             C.00475

74.7.
Idegen, jaj, minden idegen

74.7.
Derkovitsot szoktam emlegetni, de ez még jobb
A legcsodálatosabb kettéválása a téma és tartalomnak ez az Ottlik könyv (Iskola a határon)
Arany alkonyati lebegés-
- katonanövendékek pattogó élete

74.7.17.
Ez alighanem jó lesz
az eddigi napirendek rövid időre voltak életképesek. (Az élet gazdagabb)
Most naponta a holnapot állítjuk össze Katával, egymással jóváhagyatjuk, s evvel kötelezővé válik.
ha az ember másnak megígérte, könnyebb
meglesz a napi olvasás, furulya
egy elcsúszott program nem veszi el az egész nap lendületét
munkában és döglésben is ''perspektívát'' látok, lesz mód játékra nyugodtan,
(terv maradt 78.2.)

74.7.
olvasom 1970 párizsi naplómat,a világ legszebb képe volt az a Bonnard.
És most nem volt türelmem megnézni. (elszomorodtam)
(most ezen)

véletlenül volt ez ilyen fekete út,
vagy ennyit romlottam 4 év alatt?

74.8.
megint.
túl jó a dolgod, mondja Sz.

74.10.2.
továbblépés
eszközeim ''felfejlesztettek'', most TEMATIKUS (nonfiguratív) képeket
(programozott) - kell csinálni.
már nem ízlik, hogy elkezdem valahogy, viszi önmagát, s úgyis engem fejez ki.

74.10.
valamit akár le kell építeni, de szellemi légkört meg kell teremteni
néhány ember
olvasás (önmagában elég?!)

74.10.
laktanyaparancsnok megjegyzése:
''a tétlenség rohassza az ember belső állapotát.''
és ahogy a szobrásznő (Pató Róza) minket kísérő őrnagyot szólította: ''arany kiskutyám''

74.10.
''a vers ott kezdődik, ahol a végtelennel érintkezik.''
(újságban)