dátum: 77.02.        fájl: c-fajlok/c00594-1.htm             C.00594

nekünk, mai festőknek (hacsak nem zsánerképpel akarunk foglalkozni) és nem elégszünk meg a dekorativitással, hanem a legfontosabb dolgokról akarnánk felelősen szólni- a teljesen sötétben tapogatózás a sorsunk. Kételyeim ellenére összességében a nonfigurativot alkalmasnak hiszem a világ kifejezésére, hanem a jelképrendszere egyenlőre (?) csak egyéni úton megközelíthető,- kialakult egyezményes kódjai nincsenek.
Igaz, hogy Van Gogh kínlódó virágai is megfejthetetlenek valamiféle egyezményes dekódolási módszerrel.
(akkor hogy van ez:)
Akkor is, legalább annyit ki merek mondani: a képhez vezető út teljesen kitaposatlan
például: azt mondja nekem (vagy 3 éve): micsoda vakmerőség ilyen fiatalon egy stílushoz kötni magad, így sokkal kevesebb sanszod lesz teljes formád kifutására
- és evvel ellentétben van Braque monotonitása, ill. nagyon lassú változása 28 éves korától (1910) öregkoráig. tehát a magára találástól kezdve

aztán-
na most itt vagyok én. natura után rajzolni unok, nincs türelmem hozzá, nem-igen érdekel (Sugár szerint a józan szervezetem védekezése a neki alkalmatlan feladat ellen). Viszont ezt a tényt helytelenítem, szégyellem, és aggódok, hogy esetleg mostani mulasztásommal bajt csinálok majd magamnak.
Viszont nemcsak a natura lerajzolása, de maga a látvány se érdekel. nem szoktam megfigyelni a világ látvány-felét, a másik fele érdekel, a látvány mögötti (mondjuk: morális, filozofikus, metafizikus). Vizuális memóriám talán ezért is - hihetetlenül rossz. (Kutyám arcát, most egy hónap után nem tudom fölidézni, több, mint 3 évig éltünk együtt)
mindebből számomra valahogy az következik, hogy akkor nem kell a naturával foglalkoznom, szakmai továbbképzésként: olvasnom kellene.
nagyon szeretem Chardint, aki csendéletben megfestette filozófiáját, úgy, hogy az csendélet maradt. Nálam viszont a csendélet megfestve minden eredeti (hangulati stb.) elemét elveszíti, néhány kontúrvonalától eltekintve. nálam tényleg csak ürügy, még ha figurálisan festettem- is.
mégiscsak előnye a nonfiguratívnak, hogy megszabadult a témától.
igen ám, de a képnek nemcsak gondolati, hanem formai oldala is van. Grafikus kortársaim formákat gyűjtenek és montíroznak össze (néprajzi albumok, mifene) -. ez az út?
erre eddig nincs módszer. vagy inkább: nem is lehet?! most fordítom, Cennini írja le a (14 éves) festőiskolát 1300-ban. olyan szép és olyan egyszerű! nyilván a tudás töredékével rendelkezünk, amit ők megkaptak. igaz, hogy ők is. képeink nem rosszabbak.
mégiscsak
gondolkozni kéne, merre kellene lépnem. nem tudnám valamelyest meghatározni előre milyen fogalmi, gondolati témákat tudnék festeni?

77.1.
a múzsának az a tragédiája, hogy nem a verset nézi, hanem elhiszi a tartalmát...- a költő nem az imádott nőt szereti, hanem a hozzá írt verset... A költő titka: ritka és gyógyíthatatlan betegsége...
nem tudom mi a vers, de ha látom, megismerem. a kutya sem képes meghatározni, mi a patkány, de felismeri
Lénárd: Völgy...