dátum: 66.12.      fájl: c0104-1.htm            C. 0104

mint a magabiztos gyám, -
a pórázt meri hosszúra
engedni
háttérben is marad:
"alattvalóm, úgyis visszatér
hozzám -",
mint vágyunk az újrakezdés
és elmúlás iránt - kedves,
sokszor csak távoli
és múlhatatlan
az ismeretlen kert ajtaja
Az elhagyott kert
és az elárvult trombitaszó
    (mikor mindent érteni vélek):

               vissza-visszatér nosztalgiám

elvesztettem még meg sem lelt életemet
hol vagyok vágyott utamtól?
lebegés a keresett és kellemetlen emberek
között; - percekre bírom egyedül
         árnyékom a megvetett nő-központúság
         a lány elhagyott - meg én is őt
         férjhez kéne menni már
és szépen piruló polgárosuló életforma
hónapról-hónapra szebb ám a szobám!
- itt lenne a másik ágy helye
- remek az a fotó ott
kis szoba farigcsálások
a sárga lámpa fénye
meleget is ad

                  ez a 20 négyzetméter a hazám? Biztos?

apró matatások hónapszámra - ugyebár élet helyett ez is megteszi -
ja, hogy mindenki ezt csinálja - persze; semmi különös
                      tényleg az apa szerepe a tied?
az éjszakai nedves fák. alattuk ácsorogni. amikor ELÉG a jelen.
lám, barátod megnősült. pizsamában esténként lemezt hallgatnak
már alig szokott berúgni
este szépen lefeküsznek
       kis keret, nagy keret, elszáradt virágocska
       itt az életem múzeuma

hogy most?
hát, Istenkém, azért néha festek. a múltkor is, vagy hónapja, -
- hogy közben?
hát terveztem, és lmosolyogva ál-hallgattam embereket - valamit meséltek
- biztosan magukról
- mi lesz?
hát majd talán megint festek - meg persze a diploma
talán majd utána lesz erőm másképpen, másképpen talán másképpen- jó lenne
ugye éjjel a fák?!...
fáj

                            (azóta: felsőbb osztályba léptem 68.08.)