dátum: 67.12.       fájl: c0140-1.htm             C. 0140

(pár nap a salgói menedékházban, kollégákkal)

mi is volt hát ez a kirándulás? ismét bebizonyosodott, hogy megrendítő nagy élményeim nem a prím látvány szülöttei. nagylélegzetű volt ez a táj, hóval, és anélkül is. mégis inkább más-volta, nyugalma hatott rám, amúgy nem volt nagyon fontos.
   a súlypontok a következők voltak:
az izgalom a hóesés kezdetén lehet-e síelni -
ez a félgiccses Hartog regény: Wandelaar kapitány
annak a biztonság-nyugalomnak a tudata, hogy némely szemponttól megállapodott és felnőtt vagyok ezek között az őszülő kamaszgyerekek között
     kétségkívül félszeg-felemás viselkedésem minden közösségben, rendszerint ide-oda csapódom a kis csoportok között, az: elkülönülni, különcködni nem akarok, de inkább egyedül ülnék - következménye - ez a bizonytalankodásom talán majd később - rutinom gyarapodásával csökken
    megrendítő volt a több közös pillantás egy szomszéd asztalnál ülő idegen lánnyal az egyik estén. az ember idegesen és kicsit boldogan felnevet magában - mennyi szép van.
                és: nincs mindenhez lehetőségem, meg jogom sem, földerengenek a régi szilveszterek is, sajnálkozva látom, alig-alig emlékszem már. Hát hogy is van ez?! értek ezek valamit az örökké-élő énem szemszögéből, ha már alig emlékszem?
    szilveszterek Eszterrel, Zsófival, egyszer Katival is. Most Ágival gondolunk egymásra.
       persze, értékük van ezeknek - persze.
    sajnálom azt a sok szépet, amit különösen a nehezebb főiskolás évek alatt kevésbé vettem észre, és nem lendíthettek így előre.
most nyugodt, magabiztos és bízó vagyok, tudom, mit kell csinálnom. hogy életformámat még megoldatlannak tekintem: másodrendű kérdés.
nem tudom, lesz-e bátorságom a teljesen szabad (grafikus) életet vállalni - egy év kettős élet: befektetést jelentene: munka mellett minden felkínált grafikai munkát el kellene fogadni - és később az ilyenmódon valamennyire kitaposott ösvényre teljesen áttérni. Vagy meggondolandó a Ped. Főisk. levelező tagozaton való elvégzése. de falutól félek, és Pesten nem tudom, remélhetek-e állást.
    nem érzem, de tudom: nagyon nehéz életforma volt nekem a főiskola. és hogy megfelelő lelkiismeretességgel végeztem, valamint a most munkával töltött hónapokból következik, hogy tulajdonképpen mindegy, mivel töltöm az időmet, ha nem sikerül a hívatásomból megélni. bizonyára ugyanilyen nyugodt-közömbös lélekkel végeznék bármilyen mást: gépkocsi eladó, vagy vízügyi szakember.
megnyugtató az a tény: hogy 6 napig, tehát viszonylag rövid ideig voltam itt a dombok között, és elég sokat rajzoltam. nem is kellett kényszeríteni magamat rá, jó volt. Ha Pesten is ilyen könnyen észrevenném a jó témákat...
- kicsit aggódva nézem, mennyire az egyedülléthez szoktam. nagyon nehezemre esik bárkihez is alkalmazkodnom, ez az első mit csináljunk?-nál kiderül. hiába az emberek közvetlenül, létükkel kevés élményt adnak, így kapcsolatom velük: értelmi és akarati: "így helyes, ezt kell (kellene) tennem"
     - ilyen alkalmakra való olvasnivalóim megválasztásával legalább hét éve küszködöm. legalábbis 1960 nyarára emlékszem konkrétan: két hét a Balatonnál. Pogány: Festészet és szobrászat az építészetben és Seneca erkölcsi levelek-kel.
   Senecát kétségkívül ott szerettem meg, de Pogányt csak tisztességből vittem le a strandra. gyakran kellett erőltetnem az olvasást. bár a féleredmény is eredménynek számít.
   most Déry novelláskötetet hoztam: ez szerencsésnek bizonyult, ilyenkor a rövidebb dolgok könnyebben csúsznak. De: a rövid dolgokkal meg az a baj, mint a Ludas Matyival: átfolynak, sokszor minden emlék nélkül. vagy ez sem baj, csak természetes kiválasztódás?
   Füst Milán esztétikáját hoztam el, időnként nehezen figyeltem, de érdekes és jó volt. kár, hogy puritanizmusból és súly spórolásból a Delacroix életrajzot nem hoztam el. az ilyen jellegű írás mindig föltölt, és szeretnék dolgozni utána.
   szépen hangsúlyozott, jó ritmusú napok voltak. eleget aludtam, de nem túl sokat, a séták, olvasás kétszer sí, és rajzolás is - jó volt. ezt írta valaki: az ember akkor boldog, amikor nem vesz észre semmit (hát, ma erről többet tudok 68.03.)
   egy féligébredt nosztalgiával kevesebb. egy-egy ilyen turistaházi gondnok embertelenül sokat dolgozik, 6-tól este 10-ig, rossz ritmusú megszakításokkal, szünnap (legalább itt) gyakorlatilag nincs. felesége ugyanúgy.