dátum: 69.09. fájl: c0224-1.htm C. 0224
Olvasom ezt a Modern magyar művészettörténetet. Jól értelmezi a lépcsőket,
csoportosulásokat, kútforrásokat. nehezen tudom visszafojtani
türelmetlenségemet, elvi bizonytalankodásaimat látva, mégis félek, hogy egy
magam útját - indulását programszerűen meghatározó elvi döntés több hátránnyal
járhat, mint előnnyel. leghelyesebb lenne a meglévő helyzetet, eddig fölmérni
és értelmezni, az hozzásegíthet egy elvi tisztázáshoz.
meg is teszem.
milyen TÉMAköröket csináltam eddig, és milyen tartalmi céllal, MONDANIVALÓVAL
csendélet, zsánerkép
harmónia és
időtlenség nosztalgiával telítve. zöld szobros
csendélet, a festő
tájképek, enteriőrök
fokozatosan a
látvány jellé absztrahálva, tartalmuk a táj geometriai, és ritmusrendje, a táj
hangulati lényege, ha sikerül. körtér
sorozat, babakocsis csendélet sorozat, zebegényi hegyek, telkibányai temetőkert,
zebegényi lugas sorozat, műterem, a
nagymama szobája sorozat
nonfiguratív geometrikus kompozíciók,
nem a világ, hanem csak
a festészet dolgaival foglalkoznak:
színek
egyensúlya, meg hogy milyen szépek.ez a
mentalitás nem is nagyon szimpatikus. triptichon
nonfiguratív, misztikus tartalommal:
emberen túli tisztaság, lebegés,
időtlen rend, vágyott álomképek, néha: félelem a hegy alatt, Angyali üdvözlet,
Szelíd angyal, a gépszörny
önarcképek
stúdium
lehetőség, néha lényeget is mond: önarckép Zsófiával; és tulajdonképpen: a festő
- is.
értékelve mindezeket: (TARTALMAT)
csendélet
kedvelem, van
rá lehetőség, csinálni kéne. ha sorozat készül belőle (valamilyen formában
befejeződik a gondolat) akkor tán: a
legjobb módja - útja az elvonatkoztatásnak, vagyis a fejlődésemnek
veszélye, ha
esztétizálássá válik
tájkép
alkalomszerűen lehet. Ritkán és úgy tűnik nehezen mozdulok ki a műteremből. ezt
is több fázisban érdemes érlelni,
amíg a táj
törvényei eljutnak a kép törvényéig.
ezt a
munkaalkatomat Sugár már legelső szénrajzaim korrigálásánál fölfedezte, 1960-ban.
(már
fejstúdiumot is 3-4 lapon érleltem ki)
nonfiguratív
nagyon nehéz,
régóta vajúdó kérdés. a téma nélküli képek nagy hátránnyal indulnak,
asszociációs tartalmat
igen kétes
sikerrel lehet beletenni, és a kizárólag festészeten belüli (esztétizáló)
mondanivaló kevés
ilyet
tehát súlyos okkal szabad festeni
ide el
szabad jutni. tartalom kell hozzá.
önarckép
önérdeklődésemen túl, jó stúdium lehetőség, alkalmanként
értékelve a MONDANIVALÓ
kifejeztem eddig:
drámait
gépszörny,
önarckép Zs-vel
főleg lírait
tűnődő
hangulatokat, transzcendens mondanivalót
vágyat a
statikus, időtlen (örök) rendre (Charden, Vermeer)
és bizony
nosztalgiát a meleg, intim enteriőrök iránt (bár ez egyáltalán nem tetszik. de
erősen jelentkezik.)
tehát. szerencsés órámban a téma (látvány) ürügy marad, hogy magamat (főleg
lírai, hangulati oldalról) bemutassam. ez természetes.
jövőre nézve. ez mehet, de így kevésnek tűnik.
alkalmasnak vélem magam szenvedélyes (drámai)mondanivalóra (Krisztus fej) és
örülnék, ha ki tudnám fejezni mindazt, ami sok tűnődésemből kifejezhető:
életfilozófiámból valamit
sztoicizmusomból, amit vallok róla
amennyire belelátok az emberekbe, és megértem őket (humánus alapállás)
szimpatikus a társadalmi elkötelezettség fogalma,
de osztályok és nemzetek
feletti szinten hiszem,
ez aligha fejlődik már visszafelé
most a stílusomról
eddig volt:
konstruktív. (város a barna hegyek alatt) = bizarr módon lírai
telítettséggel. volt még
konstruktív absztrakt: triptichon
szürrealizmus a festő, zöld
szobros csendélet(?), szentes kép; angyalos kép.i
impresszionisztikus szemlélet, mint a konstruktív szemlélet ellenpólusa: Gellérthegyi kertek. tényleg elég bizonytalan hangvétel számomra
expresszív: Krisztus fej, telkibányai temetőkert, és táj grafikák. kérdéses fog-e menni, mert: alkatom
indulati, de a
visszafojtott fegyelmezettség, a tűnődés talán ma már jellemzőbb rám, és ez felé
is igyekszem haladni. kíváncsian
várom, mi lesz veszekedésünkből.
előre nézve (óvatosan) úgy tűnik, a
kifejezni szándékozott (elsődleges fontosságú) mondanivaló szempontjából a
szürreál. formanyelv a
leghasználhatóbb nekem. legalábbis a misztika közel áll hozzám. A szürrealizmus
tényleg realizmus, olymódon,
hogy a valóság valamely jelenségét lényeggé torzítja, spektrálanalizálja. ("nem
hasonlít", de az a kék csík a napfény
lényegi eleme). A csontszövet szerkezetét nem ismerjük, de vele járunk.
most a képalkotó elemekről valamit
folt: biztosabban
mozgok a határozott geometrikus foltokat használva. ez mehet is.
még igen
gyakran (mechanikusan) kontúrozok, ezt csak értelemszerűen, szükség szerint kell
alkalmazni
általában baj
van a formáimmal, bizonytalanok. formamemóriám, és (ami evvel összefügg)
arányérzékem kritikán aluli. már próbálok
formát memorizálni, kevés sikerrel, sok stúdium kellene: talán fej-; az a
legérzékenyebb ilyen szempontból. Esetleg
megint rajzkör? a mintázást emiatt feltétlen folytatni kell... Pedig a formát
lényegi elemnek szánom magamnál, kb. 1 éve foglalkoztat
(Bálintot látva tudatosodott) a nem konkrét - reális - mégis nagy (lírai és
drámai) tartalmat hordozó formák világa. Megdöbbentő
élmények számomra. Mostanában próbálom is ezt természeti formákban keresni
(kavicsot gyűjtök, asztalomon
tartom és nézegetem) - hiszen a tartalmas forma lényege az, hogy vonalvezetése,
ritmusa, rendje HASONLÓ (akár tudat
alatt asszociálva) valamely számunkra kedves vagy legalábbis ismert természeti
elem formarendjéhez. (Így nő ki
a nonfiguratív művészet a natúrából.)
(Pld. amorf
testre igen jellemzőek a karakteres görbületi rádiusz - tartományok! ezek
számaránya, elhelyezkedési viszonylatai) - lábujjak,
vagy a Magas Tátra sziluettje, szirmok...
szín: ebben otthon
vagyok. Egy év óta kb. olykor egy-egy színt feladatként is kitűzök. Veszprém:
zöld, Műteremben álló: lila. igyekszem
látott új színviszonylatokat megjegyezni (kardigánok egy előadóteremben)
képkomponálás: sokat
kínlódom vele, de a végeredmény általában mégiscsak jó. A vászon és a házi
szabvány méretű farostok fegyelmező hatásúak
voltak, de most (a végcélért mindent) megint meg fogom engedni magamnak az
utólagos vágást (fűrészelést)
méret: az ezelőtt
szokásos kb. 20-30 cm-es képek után 69 elejétől megpróbáltam, és erőltettem a
70x70; 70x100-at. Nem nagyon megy. Visszatértem
a 40x50-re, ez jó, még a 70x50 is. (Papírra festett régebbi olajképeim is mind
ekkorára vannak paszpartúzva, és azokhoz
van egy keretem is. 40x50-es is van egy, így már munka közben is belepróbálhatom
a képet. Grafika:
géppapírra rajzoltam eddig (20x30). de föl kell menni legalább a dupla din-re
(40x30)
faktúra: a nagy
felületekkel jócskán baj van. Az új spaklijaimmal inkább, ecseteimmel kevésbé
megy - ehhez ezért időnként vissza is térek. Újságpapírral
festék-fölitatást, vattás lazúrozást már használom, további módokat ki kell
próbálni. Ilyet mindenki tud mesélni. (vastag, -
gipszes vagy fatapaszos alap, homok használata, monotypia alkalmazása stb.)
technikák: nekem az olaj
mindenre jónak tűnik, különösen, hogy vattával lazúrosan dolgozni is sikerült,
akvarell szerűen grafika: az
ecsetrajz túl jól kezdett menni ("gyanúsan" jól), inkább visszatérek a
ceruzához. elapadás ellen amúgy is szükséges
lesz nagyszámú stúdium, arra jó is a ceruza, indításnál. olajmonotypia:
átkozottul mutatós dolog, egyenlőre abba is hagytam. linó metszet:
nehezen megmunkálható az anyag, amit sikerült beszereznünk, pedig ez jó játék. Bár: a linó
eredménye: grafikai mű, számomra pedig a grafika a piktúra szolgáló leánya.
alapanyagok: ebben az
évben már tartós alapra: vászon és farostra tértem át. grafikánál
lehetőleg akvarellpapírt vagy dipát kell használni.