dátum: 78.6.       címzett:       fájl: c-fajlok/c0277-1.htm             C.0277 

Tehetetlenségünk harmóniája
(számomra indirekt istenbizonyíték)

Isten egy abszurd harcban jelölte meg egyetlen lehetséges utunkat: forduljunk önmagunk ellen, győzzük le önmagunkat (és a világot). Harmóniát (ez a földi célunk) csak ez a győzelem ígér, de a teljes győzelem lehetetlen. Isten azt mondja, ezt vegyük tudomásul, és mégse elégedjünk meg részeredményekkel. Emeljük gondolatban a harc folyamata (állása) elé a harc tényét, és nyugodjunk meg létében. E létet nem uraljuk, ugyanis egy rendszer önmagán belül meg nem mozdítható. Így az AKARAT csak mód, amivel az egyetlen eszközhöz nyúlhatunk. Az eszköz csak rendszerükön kívüli elem lehet: a KEGYELEM. Ezért erősebb és fontosabb a kegyelem az akaratnál.
Tehát egy összességében reménytelen harcban élünk, melyben nincsen fegyverünk (csak kezünk van, mely fegyvert fogni képes = az értelem) a fegyvert meg kell szereznünk, de megválasztása megint csak nem lehetőségünk. Hogy ezt Isten szabja ránk, ez értelemmel megszerezhető nyugalmunk talán egyetlen biztos tényalapja. (Sikertelenségünk irányított.)