dátum: 73.04.04.        fájl: c0440-1.htm         C. 0440

hónapok óta bujkál bennem: értékelni, jó úton járok-e.
mert
    1. nem érzem merre kellene mennem
    2. elbizonytalanodtam, jó-e, amit csinálok
        - tudom, hogy ez a hangos körülöttem kiabálás: "korszerűtlen", nem érdekes
        - néhány képemben feltétlen hiszek:
                        halkan szólj, séta veled
                        Rothkot is csodálatosnak szeretem
        - ennek ellenére a nonfiguratív út, mintha kétségessé vált volna.
          gyakran átcsúszom az absztraktba, ahol a natúrára történik utalás
          legtöbbször tájképszerű elemek
          lehet, hogy ez az utam, lehet hogy ez csak még apám, Klee hatása
        - natúrához kapcsolatom bizonytalan, mindenképpen csak közvetett. nem rajzolok ilyet.
          nem érdekel. még talán a fej, de nincs modell.
          arról az útról, hogy natúraélményt absztrahálok képpé, 3 éve ösztönösen letértem.
        - képeim gyakran kicsúsznak munka közben irányításom alól, ez ugyan önmagában nem lenne baj,
          de gyakran.
                                nem azt a csudát jelenítik meg,
                                aminek létezését sejtem, sőt
                                olykor egy-egy villámfénynél
                                (messziről) pillanatra láttam is.
        - megint egy kérdés, hogyan álljak képemhez, ami
          csak megfelelő, megfesteni meg kell.
    3. bár nem fogadom el, de zavar ez az egész minimál-, concept-art kiabálás,
        amit tartamizmusnak gúnyolok a formalizmus pandantjára. pedig nem érdekel eléggé.

                                    szóval bizonytalan vagyok
előre nézve dönteni nem tudok. agyam leáll, valahogy nem talál ki semmit.
a megérzés, az ösztönös lenne a biztosabb vezető
de hát ezt erőltetni nem lehet
lehet, hogy a kétféleségem
            a nonfiguratív - absztrakt
            indulati - meditatív
                            együtt tovább él majd
szerencsés esetben, hogy így mondjam: szintézis -