dátum: 78.12.    fájl: c0800-1.htm     C. 0800

A Stúdió kiállítás előkészítés utolsó napjainak hosszú, igaz,. és eléggé unalmas története. (amit én szerveztem)

nov. 28. de.
Lektorátus + Alap ig: Vészits + képzőművészek: Sváby, Klimo stb. + Pogány Gábor, valamint a Stúdióból Nagy Gábor, Tölg és én összegyűltünk a kiállítás átvevésére. Én kétszer is elmondom, hogy a Stúdió nem vesz részt a zsűrizésben, csak informátorként van jelen. (Nagy + Tölg egyetértésével)
zsűri átveszi a boxokat, hagyományosan beárazza.

dél: Tóth Dezső miniszterhelyettes végignézi az egész kiállítást, majd a teljes létszám + Vészits + Csorba + Bereczky Lóránt előtt kijelenti, hogy nem ért a képzőművészethez, és hogy a kiállításon politikai és morális szempontból 6 kifogást talált.
A fölsorolás után megmutatja őket a helyszínen, egyiknél Bereczky véleményét megkérdezi, majd elmegy.

utána: Vészits összeül a Stúdió ott lévő tagjaival. Előadja mit javasol megváltoztatásra, a döntést a Stúdióra bízza, minden tételt külön megvitatunk. Utána elmegy.

utána: Csak a Stúdió marad, döntünk, hogy Körössányi + Kéri munkáján változtatni kell, Wahorn, Veszely marad.

nov. 29. 1/4 11
fölérek a Galériába. (Időt pontosan tudom, 10-re beszéltük meg Dévényi Pistával, és fúrt a lelkiismeret, mert sohasem késem egyébként.) kezdjük a dolgainkat megbeszélni.

kb. 1/2 11
Bolgárt telefonhoz hívják, Nagy Gáborral beszél, majd velem is végighallgattatja ugyanazt. N.G.: telefonüzenetet közvetít: Vészits levelet kapott Tóth Dezsőtől, melyben utasított minket mind az 5 változtatás végrehajtására. Nagy Gábor telefonon kéri, hogy ne fújjuk föl a dolgot, felesleges lenne.
Leteszem a kagylót, Bolgár közben már integet Pogány + Tölgnek, közöljük velük a hírt. Három perc tanácskozás: Körössényit + Kérit értesíteni kell, Wahornhoz ki kell menni kocsival délután, mert vidéken lakik, hogy akar-e valami mást kitenni (Tölg vállalja a furikázást.) Fölmerül alternatívaként, hogy Wahornnak épp a Galéria egy másik osztályán van két zsűrizett grafikája, valaki vállalja, hogy előkeríti Haulish Lenkét, hogy esetleg abból az anyagból egyet ki lehetne tenni. Veszelynek pedig azt határozzuk el megüzenni, hogy adjon be valami mást, majd a díjazó zsűrivel le kell zsűriztetni, amit behoz. Bolgár Kálmán és én két telefonhoz ülünk (mindez 5 perc alatt) és elkezdjük hajkurászni Veszely telefonszámát, majd mikor megvan kezdem hívni Veszelyt.

kb 3/4 11
alatta lakóval beszélek, majd végül Veszely kisiskolás kislányával, akivel papírt, ceruzát hozatok, és nagy nehezen, szótagolva leírja üzenetünket, hogy változtatnia kell - miniszteri utasításra a munkáján. jöjjön. Tölg mellettem áll, mosolyogva hallgatja, amint visszaolvastatom az üzenetet.

Közben szállingóznak a meghívottak, nézik a kiállítást, P. Szüts Juli megkérdezi, megihat-e még egy kávét.

Tehát. A kiállítás utasított megváltoztatására minden szükséges intézkedést kb. 1/4 óra alatt megtettünk.
Mi saját kezűleg azonnal azért nem hajtottuk végre, mert:
1. az utasításban erről nem volt szó
2. kiállítási anyaghoz nyúlni jogom-jogunk se volt, ezt Dévényi rendezte, és ő is szakapparátussal mozgattatta az anyagot- ez egyszerűen nem volt munkakörünk.
3. egyébként nekem eszembe se jutott ilyen alternatíva, hogy ezt a sajtóbemutató előtt, azonnal le kéne szedni.
4. úgy tudom, másnak eszébe jutott, de ezt fölösleges feltűnéskeltésnek tartotta (jogosan), tekintve a már meglévő meghívottakra, akik 10 méterre ültek Veszely Feri munkájától. Mindenesetre közös megbeszélésünkön ez nem került szóba.

Ide tartozik, hogy a sajtótájékoztatót egy vezetőségi gyűlésen Szkok vetette föl, s erre engem nem hívtak meg (ezért letoltam Szkokot, Tölgöt és Pogány Gábort, mivel tudnom kellett volna erről, mert ismertem a Galéria álláspontját erről. Pogány megjegyezte, hogy ő is hülyeségnek tartja (nemcsak én), de a vezetőség így döntött, egyedül maradt véleményével. Úgy tudom, a teljes lebonyolítást Szkok vállalta, Szkokot kérdeztem, hogy hova fogják leültetni a vendégeket: körbemutatott, és hogy hol vannak a szendvicsek: Azt mondta; Szunyoghy vállalta. (szendvics nem volt)

A tárgynap előtt egy-két nappal szólt nekem Pogány Gabi, hogy lesz ez a sajtótájékoztató, és hogy én vegyek részt rajta.

11 óra
Körbeülünk, Tölg súgva odaszól, kéri, hogy ne beszéljek erről a vétó dologról, nem ígérem meg neki.
Pogány üdvözli a jelenlévőket, majd számomra teljesen váratlanul fölkér, hogy ismertessem a kiállítást. Ezt tréfálkozva meg is kezdem, amikről beszéltem (és amire most visszaemlékezem):
    - az évi Stúdió kiállítás, mint olyan
    - valami mást akartunk
    - engem bíztak meg vele
    - hogy jutott eszembe az ötlet
    - pályázati kiírás
    - ennek módosulásai időben
    - résztvevők száma, önzsűrizettek aránya (a többség)
    - zsűrik
    - a kiállítás fölépítés közösségi munkája stb.

Csakugyan beszéltem, némileg nyilván ironizálva egy hatodik zsűriről, de személytelenül (nevet és a miniszterhelyettes beosztását nem említettem). Erre azért emlékszem ilyen határozottan, mivel rossz szájízem maradt a dologtól, miért falazok én egy miniszterhelyettesnek, akivel én a legkevésbé sem értek egyet. Egyébként is személyemnek nincs különösebb jelentősége, én is mondhattam volna valóban a nevet.
10 perc múlva (közben ment a szöveg) Tölg  Zoli vette át szót, s ha jól emlékszem aztán ő pontosította a vétózás adatait, hozzátéve, hogy reméljük, még ez nem végleges állapot, s hogy a kiállítás egészét tekintve az egésznek nincs jelentősége.
Hogy a zsűrizésről miért beszéltem:

1. Én ugyan még nem vettem részt sajtóértekezleten, ebben az esetben nem is igen tudtam, mire való, de ha már van - gondoltam - nyilván azt kell elmondani, ami a művekből nem olvasható ki, a körülményeket.
2. Feltételeztem, hogy a miniszterhelyettes vállalja utasításáért a felelősséget, nem kell titkolózni.
3. Utólagos beszélgetésben tisztáztuk, hogy még a (ebben az esetben nevetséges) hivatali titoktartási kötelezettség se terhelt minket, a zsűriben semmiféle hivatali szerepünk nem volt.

Mindez egyetlen epizód, a sajtóértekezlet derűs, jó hangulatú volt. (Utóbb hallottam, Szkok egyszerűen elfelejtette az Alapot értesíteni.)

12 óra
sajtóértekezlet vége, mindenki elmegy. Én fölragasztom a kiállítás 5 zsűrijének lajstromát (nem névsorát) egy paravánoldalra - amit előző éjjel otthon fotóztam. többször volt már szó róla, de a zsűri története mindennap változott még. Ennyi fricskát bürokratikus apparátusunk bőven megérdemelt volna. Hazamegyek.

este:
Telefon Veszelyvel, aki elmondja, hogy alakítja át a művét, nekem tetszik az ötlet, mondom neki, hogy zsűrizés idejére kell megcsinálnia.

nov. 30
kora délelőtt. Tölg dúltan telefonál, hogy raportra kell menniük az Alapba, Nagy Gabival. Elmondja, hogy járt Wahornnál, az nem akar mást kitenni levett grafikája helyett. Mesélem neki, hogy mint magánember esetleg szeretném miniszteri szinten tisztázni Tóth Dezső szerepét (a törvényes keretek között), mert lépését önkényesnek tartom.
dél körül:
Dévényi Pista telefonál, hogy most vette Tölg üzenetét, aki Vészits előszobájából beszélt. Tölg üzeni: a zsűri lajstromot azonnal el kell tüntetni. (vajon ez az információ hogy jutott el egy fél nap alatt az Alaphoz?) A lajstromot - tette hozzá Dévényi, ő már el is tüntette. Valamint: Veszely Feri mást sem állíthat ki (nem értem, miért kellett őt tovább- büntetni.) Valamint Tölg üzeni: kéri, nehogy miniszteri kihallgatást kérjek, és hogy most már ne csináljak semmit a kiállítással kapcsolatban. Elmondta, hogy az Alap nem díjaz, engem semmi díjra nem javasol, a kiállítás nem hosszabbítható meg, és hogy a Tóth Dezső-féle levél rólam is szól.

dec. 1. de.
dél körül Jobbágy Zsuzsa telefonál, Veszely Feri telefonszámát kéri, a Veszely ügyről tudok és mondanám is neki, de addigra leteszi a kagylót-. (Álmomból ébresztett)

délután 4. megnyitó
Pogány Gabi mutatja a sajtótájékoztató ügyben írt igazoló jelentését, Tölg, Nagy Gabi is ott van. Kiigazítom, hogy a vétó ügyét nem én hoztam föl Tóth Dezső nevével, először ellenkeznek, aztán elbizonytalanodnak.
Nagy Gabi mutatja a neki szóló Vészits levelet, amiben az is áll, hogy én az elnökség utasítását nem követtem és hogy sajtóértekezleten felelőtlen voltam. Tölg elmeséli, hogy látta a miniszterhelyettesi  leiratot és a választ is rá. Ez nagy megkönnyebbülés számomra, mert létezésében kételkedtem, gondoltam ennek is utánanézek személyesen. Egyben le is teszek, mindezt hallva, arról a tervemről, hogy a miniszterhelyettesi vétó ügynek utánanézzek, ugyanis amennyiben hivatalos levélváltás történt a dologban, az ügy egyértelműen, hivatalosan kezeltté vált szememben. Tölg elmeséli, hogy a levélben az én boxom lebontásáról is volt szó, de Vészits engem megvédett.
Nekem egyre inkább kialakul az a véleményem, hogy Vészits ig. szándékosan súlyosabban kezeli a dolgot, mint amit az valójában megérdemel, mivel látta fölöttese nemtetszését, most különböző gesztusaival deklarálhatja, hogy függetleníti magát az Alap a kiállítás koncepciójától.
Dévényi elmondja, hogy dehogyis, a kiállítást semmiképpen nem lehetett volna meghosszabbítani, más kiállítás miatt.

este
anyám telefonál, hogy a boxom szövegét bemutatták a Tv Hiradó I-ben, föl is olvasták és kommentálták is. Elhatározom, hogy ezentúl nézni fogom a Tv-t.

éjjel
kezdek rájönni a dolgok lejegyzése közben, hogy Vészits tényleg joggal hihette, hogy keményen becsaptuk.

Tanulság, szerintem:

És megfontolásra javaslom: Tisztázni kellene végre pontosan a Stúdió önrendelkezési hatáskörét, a Stúdióvezetőség hatáskörét, az Alap javaslattételi szerepkörét, az Alap vétójogi hatáskörének formáit.
E nélkül még a kölcsönös együttdolgozási szándék mellett is, továbbra is elkerülhetetlen lesz a: fölösleges, és keresztbe végzett munka, a kölcsönös gyanakvás alkalmanként.

Jellemző, hogy tavasszal, amikor egészen határozott formában rákérdeztem kiállítás rendezési megbízásommal kapcsolatos munkakörömre, a Stúdió vezetősége sem tudta annak pontos határait megszabni.
Jellemző az a momentum is, mikor egyik munkaértekezleten a MNG-ban Borbély ets. bejelentette, hogy a zsűriben bennmaradt 34 box helyett 20 box lesz, soká tartott kibogozni, hogy az az Alap vétója-e, vagy csak tanácsa, vagy egyébről van-e szó. (október 11-i megbeszélés.)

másik tanulság magam számára: nem kell mindenütt gyanakodnom.

78.12.3.

                                                        Váli Dezső

u.i. díszsírhelyet kérek.
      megérdemlem.

(a szöveg bemutatására  nem került sor. 79/1/1)