dátum: 79.3.16.   fájl: c0821-1.htm      C. 0821-822

(Horpácsi Sándor)
Miskolc Nemzetőr u. 17.
3532

Kedves Uram!

Most jutottam a válaszadás lehetőségéhez. Megpróbálok mindent összeszedni, ami alkalmasint Önt érdekelheti - Kassákkal kapcsolatban.
Nem tudom a részletek mennyiben érdeklik, igyekszem azt is leírni.

1. egyszer csakugyan találkoztam Kassákkal. 1960-61 körül vitt föl hozzá Kovács Borz Sándor, az azóta meghalt, ismert belsőépítész. Mintegy 7-8 hozzám hasonló korú (kb. érettségi utáni év) jött szintén. Óbudai lakására mentünk.
- emlékszem a fogadószobára falán egy bekeretezett betűversére
- aztán bevezetett minket a belső szobába, ahol megmutatott néhány akkortájt festett, igen egyszerű formákból épülő szuprematista képet (ha jól emlékezem, Ő is használta ezt a szót).
A képeket tisztességeseknek és középszerűeknek tartottam.
- fontos volt számomra egy erre vonatkozó megjegyzése: "hogyha festészetemnek csak annyi a szerepe, hogy példát mutat a tisztességre, egyszerűségre, nem volt hiába." Nem szó, hanem értelem szerinti idézet. Határozottan én- tudatos, és szerény önvélemény volt.
- egyik, szintén kezdő képzőművész fiú belekötött, valamilyen irodalmi téma kapcsán. Érdekes volt számomra, amennyire nem kímélte az éretlen gondolkodásút Kassák, keményen vitatkozott. Én talán elnézőbb lettem volna, de nem volt ellenszenves a hangvétel.

2. Valamikor a késői 60-as években (?) láttam az Irodalmi Múzeumban egy Kassák kiállítást. Ott végleg rögződött bennem a vélemény, hogy tisztességes szakember és festőnek közepes tehetség volt. Nem tartom jelentősnek századunk magyar festészetében. Annak ellenére, hogy valóban friss szemmel figyelte meg és próbálta meghonosítani az akkor legújabb nyugat-európai vizuális - és gondolat - áramlatokat.

Ugyanis, meggyőződésem szerint ebben a szakmában nincs szerepe, értéke az "up to day" magatartásnak. Attól művei nem lettek értékesek, hogy korszerűek voltak.
Hogy még jobban pontosítsak. Becsülöm kultúrpolitikai tettét, az új gondolatok publikálását és igen hasznosnak tartom. (Folyóiratai).
És még egy. Nem kibúvónak számon. Egy festőt maradandó értékűnek és fontosságúnak tartok, amennyiben pár, valóban jó képet létrehozott életében. Lehetséges, hogy létezik ilyen Kassák-mű, s nem ismerem őket. De nem tartom valószínűnek létezésüket.

3. Jó néhány éve olvastam önéletrajzát. Néhány hangulatteli részére emlékszem. És nagy erejű korrajz volt. Egyszer majd újra elolvasom.

4. versekkel nem tudtam megbarátkozni, övéit nem ismerem.

5. Vannak tettvággyal teli, nyugtalan emberek. Az a pechesebbje, aki nyugtalanságát nem tudja egy szűk ösvényre koncentrálni, és ezért sok mindent csinál, alkalmasint középszerűt akár. A zseniális kivétel: Picasso, akiben a határtalan rendetlenkedési vágy- nyugtalanság egy ugyanakkora tehetséggel párosult.

6. A leginkább talán ott áll hozzám közel az ember, Ő, - ahol egyértelműen elbukott. Tudomásom van róla (és elhiszem a hallottakat informátoromnak), hogy Kassák nagyon tisztességtelenül és csúnyán keresztbetett József Attilának, - nyilvánvalóan a tehetségesebbnek kijáró szakmai féltékenységből. Nagyon megértem.

Vonzó és tiszteletébresztő az a tulajdonképpen igen szerény festészeti program, aminek alapján dolgozott.
Bár lehetséges, hogy félreértelmezem.

Érdekes volt ez az örök dacos-akaratos-kamaszos attitűdje.
Minden országnak, szellemi szférának azt hiszem szüksége van ilyen jelenségre, néhányra. Hogy a Kossuth-díjhoz nem volt hajlandó nyakkendőt venni - az átadáskor.
Én - ma - úgy látom, túlzott energiát köt(-ne) le, az élet minden területén egyforma energiával fölvenni a nem tetszővel a harcot.
Persze lehet, hogy kevesebb az energiám, mint az Övé volt, jobban rá vagyok kényszerítve fontossági sorrendet tenni. Én valószínűleg kikerülnék egy ilyen lelki tortúrát, mint eldönteni, hogy nem veszek föl nyakkendőt, a Parlamentben sem.

Megint csak lehetséges, hogy tévedek.
túlságosan magamból kiindulva extrapollálok,

mintha erre utalna, az állítólag irtózatosan nagy karimájú kalap-hóbortja, haláláig. Az igazán nagy szellemeknek nemigen van szükségük külső jelekre - sohasem.  az ilyenfajta mókákra. (Caruso is kedvelte, ő szellemileg nem tudta földolgozni azt a nagyfokú életforma váltást, amit a gyerekkori nyomorból indulva megtett.) (Caruso kalapjáról beszélek)

7. Hogy miért támadták annyit, támadják?!
Gondolom, mindezek: agresszivitása, kamaszossága (feltételezem), részrehajlása, elfogultsága bizonyos irányzatok mellett, ellen. S ugyanakkor, mint művész, valóban nyújt támadási felületet.

Meggyőződésem, hogy nem fontos eldönteni, kinek, mikor volt igaza, neki, vagy ellenfeleinek. A szellemi élet mozgatója volt, fontos és hasznos alakja, az a fontos, hogy volt, nem a vélemények fontosak róla. És szerencsére függetlenül minden ítélettől: Ő volt.

Ennyit.
Amit leírtam, vállalom, nyilvánosság előtt is.
Hálás lennék, ha értesítene alkalomadtán, hol olvashatom cikkét Kassákról - "a kortársak emlékezetében."
Kívánom, hogy sikerüljön az enyémtől teljesen eltérő és ellentétes vélekedéseket is megszereznie.

79.3.16.                    baráti üdvözlettel:

                                                Váli Dezső