dátum: 84.02.     fájl: c1227-2.htm     C. 1227B

Vidor Imre / Izrael

Kedves Imrém!

Leírom, mi újság legutóbbi levélváltásuk óta.
Elkészítettem a fotóalbum felvételeinek rám eső részét, vagyis a magyar és a román temetőfotókat. Sokat dolgoztam vele, volt felvétel, amit 5-6-szor megismételtem a nagyítógép alatt. Le is adtam a könyvkiadónak. 102 darabot a kért 70 helyett. A meglévő, vagy 2000 fotómból még így is igen nehéz volt a válogatás. Építészbarátom is - némi késéssel -leadta Lengyelországot és Csehszlovákiát. A könyv címe:  "Tanú ez a kőhalom." (Kelet-európai zsidó temetők művészete) lesz. Nagyformátumú, egy oldalon egy fekete-fehér képpel. Színeset nem készítettünk. Scheiber Sándor professzornak megmutattam a magam részét, igen tetszett neki. Amikor vele beszéltem még nem tudtam, milyen bajok lesznek a kiadás körül. A könyv tervezetét (eredeti fotókkal beragasztva) ősszel kivitték a Frankfurt a. M.-i könyvvásárra, és furcsa módon semmi érdeklődés nem volt iránta. Igaz, hogy a makett, mint hallom elég rosszul sikerült, egy fiatal grafikusnő ügyetlensége következtében. No már most, ha nincs külföldi érdeklődés, megrendelés, ez annyit jelent máris, hogy:
        - csak egy év késéssel, 1986-ban adják ki a könyvet
        - csak magyar nyelven, és belföldi terjesztéssel, nyilván kisebb példányszámmal.
Holott - láttál tőlem fotókat - elhiheted, hogy a könyv nemzetközi érdeklődésre is számot tarthatna. Mivel az ügyön itthon nem lehet segíteni, eszembe jutott, hogy megkérdezlek, nem tudsz-e szakembernek szólni, nem érdeklődne-e valaki külföldről a könyv iránt? Akár csak egy előzetes érdeklődő levél is talán elindíthatná a könyv előkészítését, ami így egy szekrény aljában hever. Meg is adnám a közvetlen címét a könyvkiadónak, hangsúlyozom, hogy az anyag készen van, le van adva, egy rabbi ismerősünk ír hozzá egy 10-20 oldalas bevezető tanulmányt. Tehát:
        Corvina Kiadó 1364 Budapest, 4. Pf. 108.
[S. Nagy] Kata mióta megvédte kandidátusi disszertációját, elhatározta, hogy szigorúbb lesz önmagában, minden félben levő munkáját igyekszik hamar befejezni, hogy azután nyugodtabban tudjon koncentrálni nagyobb lélegzetű kutatási programjaihoz. Ezt olyan komolyan veszi, hogy délelőtti munkaidejében, amikor otthon ül az íróasztalánál, és ír, semmi csábítással nem lehet onnan elmozdítani. A múlt héten - gyönyörű napsütéses téli idő - fölhívtam - föl merészeltem hívni délelőtt, hogy most fejeztem be egy képemet - másfél méteres - nagyon boldog vagyok vele, ugyan sétálnánk már egy fél órát. Azt mondta, vérzik a szíve, de nem. Neki még annyira eredménytelen volt eddig a délelőttje, hogy így nem hagyja félbe. Hát így... Egyébként csodálkozik, hogy nem válaszoltál utolsó levelére. Küldte neked a kért anyagot, diapozitíveket, ha jól tudom, stb. Csak nem veszett el a postán?
Hogy sikerült a kiállítást elkészíteni a Szenvedések Házában? Milyen lett az anyag? Melyik hónapban nyílik a kiállítás? Lassan jó lenne tudnunk, hogy munkáinkat, a határidőnket, a családi dolgokat úgy tudjuk megtervezni. Kérlek értesíts erről minket!
Érdekelne az is, min dolgozol?
Én most, hogy a könyvet befejeztem, újra nekiláthattam festeni. Tavasszal nyílik a Műcsarnokban a kétévenként szokásos Országos Képzőművészeti Kiállítás, arra két képet adtam be. Az egyik: Régi zsidó temető - tőlem szokatlanul szinte miniatűr méretű: 35 cm-es olajkép. Elfogadták. Tőlem azért szokatlan, mert másfél- kétméteres képekkel szoktam szerepelni. A másik: hogy vagy 10 éve nem készítettem tematikus képeket. Most valahogy, hogy hónapokig a temetőkkel foglalkoztam, megjött a kedvem hozzá, januárban vagy 10 ilyen témájú képet készítettem - elsősorban a magyar temetők témáját dolgoztam föl. 60x60-as - számomra szintén kicsi- képek, a nálam előző években szokásoshoz képest igen intenzívek, indulatiak, drámaiak. Kevés színnel, főleg fekete és fehér. Magával a fekete olajfesték tubussal nyomva - rajzoltam a képek vázát elő, azután jött rá néhány erőteljes folt. Itt állnak sorban, a műterem falának támasztva, egyenlőre gyarapítom őket, talán majd egyszer nyilvánosságra is kerülnek. Katának igen tetszenek. Én még nem tudom a magam véleményét - nagyon újak. Most nem értékelni, hanem csinálni kell-. Majd ha lesz, szívesen küldök róluk fotókat, ha érdekel.
Hát ennyit. Most közben ölbe vettem fiamat? - ezt a kötőjelet ő ütötte bele. Másfél éves.
Azt hiszem minden fontos dologról írtam.
Remélem levelem egészségben talál.
84.2.6.

                        szeretettel üdvözöl: