dátum: 84.3.1.     fájl: c1306-1.htm    C. 1306-1315

beszélgetés Nagy Boldizsárral, itthon

(szalag előtt arról beszél, hogy vagy 17 éve kirándul, rendszeresen, erdőben, és az utóbbi időben valahogy nem hibátlan, például nem tud jól gondolkodni...)

Deske
attól függ, mit nevezünk gondolkodásnak...

Boldizsár
valami módon kommunikálni azzal a közeggel, amiben vagy, vagy magadban kommunikálnom feltételezett partnerekkel, valami tárgyra vonatkoztatni a szellemi képességeidet, a szellemedet. megyek az erdőben, és egyszerűen létezem csak Ágnessel, végig nem beszélgetünk a kirándulás alatt, vagy egészen triviális szinten...

Deske
ha beszélgettek, akkor már nem nagyon van gondolkodás...

Boldizsár
nem, nekem a beszélgetés nem zárja ki a gondolkodást, sőt ez egy rossz dolog, mert ha egyedül vagyok, másképp gondolkodom, na mindegy, ez egy másik fonal. szóval kezdett nyomasztani, hogy azt tudjuk egymásnak mondani, hogy ez most szép. egy unokabátyám... ő egy csomó dolgot meglát... hogy az a lombkorona hogy megváltozott, ez ilyen virág, abból jó teát lehet főzni... én legfeljebb annyit jegyzek meg, hogy hol volt a szamóca... ami egyetlen, konkrét természeti tájegység... nem a nyelv szegényedik el, és nem is a gondolkodás, de mégis mennyivel szebb, ha azt mondhatod, először egy fiatal tölgyesben jártunk aztán... egy pagonyban... helyette azt mondom, hogy voltam az erdőben... mondhatod azt, hogy ami benned végbemegy az ugyanaz, mind a két esetben...

Deske
hát nézd, mindenki magát mondja. a festők meg az alanyi költők nyugodtan kimondhatják, hogy ez egy alternatív médium, ami igazán nem elsődleges szerepű és a botanikai meghatározottságánál atmoszférikus meghatározottsága elegyítve az én vérnyomásommal, sokkal fontosabb. én ezt így élem meg. nyugodtan hagyatkozom arra, mi jut, mi nem jut eszembe. ezt tudom nyilvánvalóan átadni a lányomnak is...

Boldizsár
én szeretném, ha meg tudnék találni egy jó szedrest, ismerve a növényzetet...

Deske
ez viszonylag egyszerű, ha ilyen világosak az elvárásaid, akkor ezt szakkönyvből, vagy ember- meg kell tanulni...

Boldizsár
igen, persze, ez bennem most kezd ébredni. csak azt kérdeztem, hogy benned van-e ez?

Deske
nem, sőt. nem is valószínű, hogy ez irányba valaha egy lépést teszek. legfeljebb el fogom fogadni, ha összecsapódom véletlenül valakivel. Nagyapám volt ilyen csendes magának élő tudós, társasággal szeretett kirándulni, és lehajolva elkezdett egy növényről mesélni, és lélegzetfojtva megállt a társaság, vagy egy bogárról... megint csak tulajdonképpen azt hiszem, a szakszerűséget irigylem és ezt az atmoszférát, a csodát. én ezt nem fogom megkapni. ha igen, örülök neki, de ezt nem tudom megteremteni...

Boldizsár
de ha kivinnéd Zsófit, neki érdekes lehet, hogy te közvetíts a természet és ő közte...

Deske
ennek a kérdésnek a lényege az, hogy változzunk-e meg azért, meg szülők vagyunk...?

Boldizsár
nem, nem akarlak rábeszélni...

Deske
de, ez egy érdekes kérdés. én nem vagyok nem is akarok más lenni. én mérem a minőségemet, pontosan, és azokat adom át, a hiányaimat is. nem fogom megtanulni a biológiát. ha lenne annyi időm, szabad vegyértékem, és este söröznék és az lenne a dolgom, esetleg akkor a kedvéért még a biológiát is megtanulnám. én neki azt fogom átadni, hogy a biológiát nem tudom, és nem érdekel ez olyan, és ez egy kedvenc fogalmam- hogy minden komplex dolog, mint az erdő, meg a sétálás olyan sokféle minőségből tevődik össze, hogy mindenki megtalálja benne a sajátját. hogy 5 szálat elvágsz, és még 50 marad, sőt 50 új nő. még az se biztos, hogy jó lenne, ha az erdőhöz értenék. valami harmadik, negyedik áttételben eszembe jut valami az erdőről és arról beszélek neki, és az egy pontos minőség lesz, mert azt én tudom. annyi a gyereknevelés, hogy az ember önmaga igyekszik jobb lenni. minden más csak föl és levehető, mint a pilla a tej tetejéről, szerintem... most Zsófival utaztunk hazafelé a metrón, nagyon fáradtan és itt már csak arra volt erőnk, hogy másodperc számolósdit játsszunk. Ennek első nekifutásban - úgy tűnik - semmi hasznosítható szerepe nincs, ez egy iszonyú buta dolog. végül 58 meg 64 másodpercet számolt a hatvanra... végül is, egyszer át fogom gondolni, most nem, mert most erre nincs idő- hogy evvel valami értékeset átadtam, illetve nem is átadtam, hanem megtörtént... ezt én is szívesen csináltam, én ezt évek óta játszom... a franc tudja, hogy ez mire jó, hogy egy 8 éves (9) gyerek tud másodpercet számolni... ez biztos, hogy igaz. sőt ez: van.

Boldizsár
a múltkor a tornateremben játszottam, hogy becsukott szemmel mentem végig az egyenes vonalon...

Deske
biztos jó valamire (nevetünk) talán a bennem lévő játékosság... sajnos a hagyományos játékok úgyis nagy bánatom, hogy nem szeretem. egy öreg barátom pár éve rám szólt, hogy tudsz kártyázni? nem? rossz öregkorotok lesz! megjegyeztem. de hát... nem.

Boldizsár
(elmeséli apja 30 éves kártyapartiját, a jelentőségét az életében)
meséli, hogy egy 9 hónapos amerikai diákösztöndíjat kapott Bolognába, ősszel indul...
...gondold meg, hogy az összes gyökértől el fogom vágni magam, ami van és ott állok egymagam

Deske
hány éves vagy?

Boldizsár
30 múltam

Deske
ez a kérdés, mire akarod használni ezt az időt... hát nem most kérdés, hanem nyílván ez egy hosszabb munka... ilyen korban már nem nagyon illik tervezés nélkül élni

Boldizsár
(nevet) igen. holott ez nekem baromira megy...

Deske
ja, akkor más! akkor nem kötelező!

Boldizsár
dohányozhatok? úgyis az utolsó...

Deske
van nekem valahol. múltkor vettem egy csomaggal- Sophiane, vagy mi a túró, gondolom a legolcsóbb- a vendégek számára vettem egy önveszejtő pillanatomban...

Boldizsár
szóval a tervezés...

Deske
gondolom, itt megint a saját életstílusomat akarom ráerőszakolni másra, ösztönösen

Boldizsár
persze van erre ilyen naprakész válasz, hogy dolgozni akarok igazából, tudománykodni

Deske
az se rossz

Boldizsár
nekem eltöredezik az időm, nevetséges az, amit a szakmára használok (lehet, hogy tévesen értettem V. D) két hónap volt a leghosszabb, amit voltam, és akkor dolgoztam és tanultam, könyvtár...

Deske
végül is nekem most volt 9 hónapom, csak negatívban, ugyanígy. nem tudtam festeni az építkezés miatt. ugyanaz. ugyanevvel a szereppel, persze. egyébként rendkívüli következményekkel. 9 hónap, az már egy materializálódó érték. Annak súlya van. most megyek éppen Szigligetre, most csak két hétre a baba miatt. vagy 13 éve, évi egy hónapot járok. Ez is egy szokás, most elég nehezen jön össze. majd talán ősszel a másik fele. (a nagymarosi művésztelep felszámolásáról beszélgetünk. a vízlépcső tervéről beszélünk, hogy talán nem épül meg, remélhetőleg.)
(elmeséli, hogy amerikai egyetemi körökben minden 9 évre elmennek egy év szabadságra, általában utaznak, ez egy rendszer...)

Deske
hát nem tudom, hogy az utazás-e a legjobb? az megint a legolcsóbb megoldás. nem az a baj, hanem megint csak álságos bár megint lehet, hogy- hiába hangzik az arisztokratikusan- magam szintjével mérek másokat, ami lehet, hogy alapvető hiba. számomra egy utazás a könnyebb csapás, egy olcsó információ, anélkül, hogy valamit csinálnék. nekem tudniillik nem feltétlen a sok információra van szükségem, és ettől féltek másokat is, ösztönösen, hogy elfecsérlik az idejüket, hogy olyan információkat, annyit fogadnak be amire se szükségük, se földolgozni nem tudják (hülyeség, az utazás éppoly komplex minőség, mint erről föntebb beszélek. 84.3.2. VD) és elveszi azt az időt, hogy alkalmasint, én nem is tudom, megtanuljon virágot termelni hátul a kertben... életkorral változik az utazás szerepe... egyébként is azt hiszem az amerikai egy ilyen nép. ahogy egy atomreaktor szakember mondta, aki sokat van Amerikában - Svájcban él - azt mondja itten jövünk mi itt a kultúrával, hogy ők nem olvasnak... ő ismer San Franciscóban egy gyönyörű barna legényt, "aki életében két könyvet olvasott el, de úgy tud hullámlovagolni, mint az isten." Az ember széttárja a karját és azt mondja, hogy jól van, alternatíva. végül is világnézeti kérdés. én úgy tudom, hogy az Istenhez úgy is el lehet jutni. tehát minden bizonnyal egy jó utat jár be. bár én óvatosan kérdőjelet teszek mellé.

Boldizsár
magadat védendő, persze...

Deske
nem magamat. ti. ennek a tételnek az az ellenoldala, hogy úgy gondolom, minden embernek kötelessége a legtöbbet kihoznia magából. tehát ezt a feltételt kéne teljesítve látni, még csak nem is teljesítve, hanem az igyekezetet. Nem tudom, hogy a surfölés egy 50 éves program léptékében hogy működik... megfelelő-e, betölti-e szerepét? Persze az is lehet, hogy a húszas éveire betölti, aztán meg lesz hat gyereke... illetve ez megint csak úgy van, hogy nem érvényes semmiféle csoportítélet. egész más a surfölés a Josénál, megint más a... Az egyiknél tisztességes ti. a másiknál időfecsérlés, nem?

Boldizsár
hát ezen tűnődöm... ez egy kölcsönjátszó folyamat, hogy azt tudja elsajátítani, amihez a képességeket elsajátította magában.

Deske
bizony! bizony

Boldizsár
ezért mi van akkor, ha ő nem sajátított el semmi készséget, mint ez a magyar népesség 90%-ára eléggé jellemző. semmi készséget nem sajátított el akkor mi az istent tud kihozni magából?

Deske
hát az azon belüli legtöbbet... hogy a fény felé fordulva élni. a fényben nem tud mindenki; én se, de fény felé fordulni, ez kötelességünk, s ezt minden pozícióban meg lehet csinálni, meg kell csinálni.

Boldizsár
de egy adott személynél? eldöntöd, nem, hogy eleget tett-e ennek?

Deske
nem! nem tudom. a feleségemet nem tudom megítélni 15 év után, arról nem szólva, hogy magamat se. a Bibliában is deklarálva van, hogy a jók nem tudják, miért jutnak a mennyországba. hogy nem tudjuk megítélni magunkat. egyszerűen megítélhetetlen az ember kívülről, belülről is, egyébként. ebben semmiféle természetelleneset, vagy szégyellnivalót nem találok. ez egészen alapvető dolog ui., hogy kiben milyen képességek, indítékok vannak motivációk... olyannyira töredék a cselekvés, ami látható

Boldizsár
én ebben szkeptikusabb vagyok, amennyiben nem hiszem ezt így el, hogy minden ember ilyen végtelen gazdagságból áll, mert azt mondod, hogy  beláthatatlan a motívumok gazdagsága, beláthatatlan, mi minden történik az emberben...

Deske
a gazdagság az nem érték, az mennyiség. én azt mondom egy idült alkoholistára, hogy esetleg állati jó, hogy már csak az. és már nem potenciális gyilkos, mert azt leküzdötte magában... és erről soha senkinek, esetleg még neki sincs fogalma

Boldizsár
ebben benne van az, hogy  feltételezed, hogy az emberek gondolkoznak, érzelmi harcot vívnak, egyáltalán választanak. ezt kétlem.

Deske
te. itthon azért nincs mákos tészta gyakran - én nagyon szeretem - mert a Kata az édeset nem szereti és nem elégíti ki, és úgy érzi, hogy az nem egy igazán tisztességes dolog ebédre, ahhoz még valami komoly kell, s ez valahogy nem jön össze, meg lassú... és egyszerűen valahogy kimosódott 10 év alatt ez a fogalom, ez a fontos fogalom, mint a mákos tészta. döntés. döntés avval, hogy ezt elhanyagolta, ezt a kérdést. mert ő nem. holott én igen. ez abban a mozdulatban benne van, hogy hogy kerülöd ki a pocsolyát, mikor mész az ABC áruházba. én nem mondom, hogy túl sok döntés, én azt mondom, hogy a szabad akarat talán 4%, bár ezt nem tudom igazán - de az motiválja az egészet,- de döntés van. én most pár hete avval játszom gondolatban, hogy a Képzőn tanítanék, és ennek kapcsán azon gondolkodtam, hogy milyen hasznos tanácsot lehet átadni - persze nem lehet, de hát mégis kell, mert ez a dolgunk, és - mint a Nagy Lászlót megkérdezték halála előtt a TV-ben, hogy mit üzenne az utókornak - én ennyit - és a legfontosabb, hogy az elgurult radírt azonnal vedd föl, - mint életmentalitás. ez is a szabad akarat. illetve ez a pillanatnyi tettrekészség; a cserkészeknek volt ez a köszöntésük, most jött ez vissza, hogy micsoda szellemi érték, hogy: légy résen! hogy ez a magatartás mindent megváltoztat. ahogy megnyomod a liftgombot, azt is.

Boldizsár
de a tett csak a megítélés által válik tetté. és te nem vállalod az ítéletet

Deske
nem, nem azáltal. nem azáltal vált tetté, hogy én észrevettem, hogy nincs mások tészta. ez egy

Boldizsár
te nem tudod megítélni őt, ő teljesen képtelen látni magát, akkor ez egy vadabb kijelentés, mint gondolod. mert akkor bármit csinálhatsz...

Deske
itt egy logikai törés van, ha jól értem, amit mondasz. mert egy tett nem a megítélésben reprezentálódik

Boldizsár
a tett azáltal válik tetté, hogy te megítéled. A mákos tészta azáltal válik tett, hogy rájössz, hogy te szereted, és rájössz, hogy 10 éve nincs.

Deske
nem! ez 10 éve történik!

Boldizsár
de valószínűleg millió más dolog van, amit nem fogtál föl és ezáltal...

Deske
persze! számomra. persze számomra minden egy személyes párbeszéd a jobbik énnel, vagy Istennel. minden oda tartozik elszámolással, elkerülhetetlenül. de mellétéve azt a praktikus szempontot, persze, hogy ha a Kata nem vette ezt észre, akkor ez az ő számára nem bűn. Alkalmasint 10 évvel korábbi bűn, amikor elfelejtette erre a képességeit bedresszírozni, hogy másra ilyen értelemben figyeljen... de hát én tudom és értem, hogy ez megítélhetetlen...

Boldizsár
na de ezt nem fogadod el, hogy az emberek időben válnak boldogabbá vagy boldogtalanabbá? hogy egységeket lehet összehasonlítani, összemérik a korábbi állapottal, tudottá teszik jelen állapotukat és összehasonlítják a korábbival. amikor az ember ezt nem végzi, amikor nem veszi észre, hogy szőrösebb a melle, akkor nem nem válik szőrösebbé...

Deske
hát nem. világnézeti kérdéssé válik, hogy miért élünk, és itt abba is lehet hagyni... részben pedig... egyetlen ilyenfajta megítélés nélkül leélhetsz te nyugodtan egy sörgyári életet és nyilvánvalóan az rendben is van. már önmagában azért is abszurd ez a szemlélet, mert elképzelhetetlen, mert tisztességtelen lenne, ha ez lenne a rend, hogy itt van egy egészen szűk szellemi klikk, aki él, és van a - mondjuk - a proletariátus, aki állat. Nem a tisztességtudatom, de nem hiszem, hogy ez így működne. Ilyenre nem érdemes egy világot teremteni.

Boldizsár
most itt vagyunk, amiről én akarok veled beszélni.
nem azt mondjuk, hogy az ilyen lét és az olyan lét, hanem az emberlét és a állatlét. engem most ez izgat, hogy azt hiszem, hogy hihetetlen tömegek vannak, akik sehogy sem reflektálják az életüket.

Deske
persze. na és?

Boldizsár
csakhogy ez a fény felé fordulás teóriáját nehézzé teszi. mert az valami módon mégis egyfajta törekvést feltételez, valami szándékot. és a szándék az énmegfigyelés által korrigálja magát. no most van 8 millió ember, ahol ennek nincs helye? a fény felé fordulásnak, mert nem tud magáról...

Deske
nem hiszem, hogy ez így van. nem tudok erre koncentráltan válaszolni, de nem hiszem és az nekem bőven elég. részben azt tudom, hogy mielőtt az entellektüelréteget kitalálták volna, a barlangrajzok korától láthatóan van egy transzcendentális igénye, és ez biológiai szinten kódolt, ösztönös, és nem kiválasztottakra jellemző. tehát a világos vágyak mellett, mint a délutáni sör, a homályos vágyakkal is élünk, ami körülbelül azonos evvel, amit gondolok, és ez kevéssé érdekel, hogy ezt mennyire tudatosítják, illetve milyen fokon absztrahálják ezt a problémakört...

Boldizsár
mert hiszel benne, hogy ez van.

Deske
a nyugtalanságban hiszek, részben a más akarásban, a szándékok keveredésében, és hogy itt választások vannak, és még valamiben hiszek, hogy a Mari néni az almájával, amit nekem ajándékozott a múlt nyáron, éppen olyan magasrendű és tökéletes életet él, mint én fogok, ha sikerül. Tehát, hogy ez minden, akár intellektuális, akár gondolati szféra, absztrakció nélkül bőven lezajlik a teregetés az unokák és a litániák között, erre millió példát lát az ember, én remélem, hogy... mégiscsak hiányos az élettapasztalatod az ilyenfajta életekre. sokkal én se dicsekedhetek, de hogy csak az ebben való hitem más...

Boldizsár
az az igazság, hogy nagyon vágyom arra, hogy két konkrét történettel megterheljelek.

Deske
helyes

Boldizsár
a következőről van szó. (elmesél behelyettesített nevekkel két házaspárt, akiket szeret, s kettő belőlük rendetlenül keresztbe most beleszeretett egymásba. és hogy őrlődik, mi most a szerepe... milyen tanácsot adjon?) nem a hit sémáival? mert vagy azért tudok konkrét választ adni a kételyeire, mert meg tudom ítélni őket, tehát az egyiknek azt mondhatom, te rosszat cselekszel, te pedig jót. vagy hogy neked van igazad. de ha a tettek megítélhetetlenek, akkor?! holott mégiscsak érzem azt a megbízatást, hogy itt közre kell működni.

Deske
én ezt szét tudom választani, tehát, hogy evvel a gesztusával nem tudom mennyire tisztességes vagy tisztességtelen, mennyi a képessége ezt a konfliktust ötös vagy huszonötös szinten jól vagy rosszul megoldani, ehhez nincs mérce, és nincs is hozzá közöm, na de az irányt, hogy mi a helyes, hát ezt függetlenül a személytől vagy a pillanatnyi képességétől, eléggé bátran meg merném adni. amikor én megismertelek, 6 vagy 8 éve, az okosságodért, a tájékozottságodért és a nyitottságodért szerettelek meg. ezt a nyitottságot viszont a te életkorodban mintha világnézeti bizonytalanságnak kellene fordítani...
...szóval, világnézettől függetlenül valami struktúrájának mindenkinek kell lenni és ha holnap meghal a nővére, akkor mit mond?! akkor az lesz a probléma, hogy fesse-e gyászszínűre a ruháját, vagy se, és közben elvész a probléma. az embernek az az élete, hogy épít egy szerkezetet, amiben az ilyen dolgokat el tudja helyezni.

Boldizsár
te azt mondanád a konkrét helyzetben, hogy ne csinálja tovább...

Deske
másfél éve nagyon szerelmes voltam. 13 évi házasság után. iszonyú konfliktus volt, elsősorban persze belül, na de hát azt, hogy mit lenne helyes csinálnom, azt elég világosan tudtam, annak ellenére, hogy amennyire lehetett, áltattam magam, hogy én ezt megérdemlem, hogy ez az egyetlen örömöm, meg hát hogy itt valami tiszta dolog történt. de hát azért tudtam, hogy nem tiszta, ki írta, valami író, irtó csacsi... kedvesen, mint egy ötéves gyerek, hogy az ő hite akkor rendült meg, mikor rájött, hogy mind a hét szentséget nem tudja fölvenni, mert vagy a papi nőtlenség, vagy a házasság. no most az ember életében mást nem tanul meg, minthogy minden jó dologhoz nincs joga. no most erre egy ilyen iszonyú konfliktusban, mint egy házasságon kívüli szerelem ígérete- rá kell jönni, és nem (csak) azért, mert jót akarok tenni a másiknak, hanem egyszerűen az embernek egy csomó dologban nincs joga, lehetősége. nekem nincs lehetőségem egyet Kanadában kirándulni, meg millió dolog, most erről lehet beszélni, hogy ez engem csonkít-e vagy nem, az én hitem szerint nem, na szóval millió dolgot nem szabad, mert kárt okoz, nekem, másoknak. ezt elég világosan lehet látni, hogy mi a jó és mi a rossz, a legtöbb világképben nem olyan nehéz eldönteni, úgy is van kitalálva. azt mondanám: szenvedsz. ezt az ókori próféták kitalálták az Ószövetségben, hogy az egyetlen, ami egyébként a belső fejlődést előre viszi, a szenvedés. és ha neked ez nem tetszik, akkor is szenvedsz, ez elkerülhetetlen az életben, ez egy alternatíva csak, hogy ilyen módon szenvedsz, lehetne helyette beszélni részleges vakulásról, bármi történhet és történni is fog. szenvedsz, egy rendetlen hajlamodat akarod kielégíteni, amivel magadnak és másoknak kárt okozol, mert a saját és a külső rendet sérted. az útnak nyilván annak kell lenni, hogy egy fokozottabb szenvedéssel megtisztítod a magad és a mások életét. hiába igyekszel a fogalmakat elkerülni, körülbelül ez történt, és ez fog történni, ha tisztességes vagy.

Boldizsár
csak itt három nagy veszteség van...

Deske
persze, vagy még több. nem baj. nem végeztem el a bölcsészkart, pedig jó lett volna... volt ez a filmcím, a fiatalkori bűnözésről szólt, hogy "azt csinálok, amit akarok", miért ne csináljon mindenki azt, amit akar?! hát itt van a dilemma! ez mindenkinek és minden korban a dilemmája. azt csinálok? hát persze, hogy nem. mert nekem se helyes, meg másnak se. hát persze, hogy értéket vág el. Ezt mindenki tudja, átéli. Volt az a Bergman film, egy szerelmi konfliktus és benne ez a metafora: egy középkori templomban kifalaznak egy gyönyörű faszobrot, és kiderül, hogy baj van, mert föléledtek azok a kis nyüvek, vagy mi, amik benne voltak a fában, és a szobrot öt perc alatt szét fogják rágni... ő így látta. hát nem rendelkezhetünk minden értékkel... hiába. hát nem élhetek egyszerre Budapesten és Londonban. A Szrogh, a kis, alacsony, öreg zsidó tanárom azt mondta, hogy borzasztó, én már soha nem hordhatok turnűrt*. Tökéletes. Érted?

*XIX. sz., párnácska a szoknya alatt,
mely az alakot teltebbnek mutatja                                                                           

Boldizsár
igen, ez a része jól fölfogható, ebben a konfliktusban az a külön nyomasztó, hogy nem tudok semmit csinálni. nem mondani, hanem cselekedni. nem tudom befizetni egy kéthónapos útra, hogy menj el, gondolkozz... semmi.

Deske
az éhező négereken se...

Boldizsár
na jó, de ez egy áttekinthető kör, itt mellettem...

Deske
nézd egy jó mondat, az hihetetlen fontos tud lenni, annál többet nem is igen

Boldizsár
ezt remélem én is...

Deske
és azt hiszem, tényleg egy-két mondat. 10 mondatot már nem tudsz logikusan végigmondani, abban már talál egy kis rést, azonnal kibújik, mert mindenki iszonyúan keresi az önigazolást. de ha azt mondod, hogy kisfiam, légy jó mindhalálig...

Boldizsár
nekem volt is egy ilyen, hogy: nem muszáj szakembernek lenni

Deske
jó! és egyébként ez is jó, hogy kemény. én néha nagyon kínlódva vállalom ezt a keserves feladatot, hogy ütni egyet. mert ezt teszi meg a legtöbb ember legkevésbé szívesen, egy természetes belső tapintatból... na most, ha beszélsz, nem kell titkolni, hogy persze hogy lehet, hogy egy ötször jobb életről mondasz le. de itt nem erről van szó. de erről is kell beszélni. egy barátnőm mondta a negyedik férje és az ötödik gyereke után, hogy: nem értik, nem az a lényeg, hogy egy házasság az jó-e vagy rossz. az egy egészen más dolog. - és meg se magyarázta. azóta is egy tüske itt a sarkamban. úgyis tudja az ember. egy mondat. te elvégzed azt a szellemi munkát, amit ő nem képes most a belegabalyodás miatt, és a végeredményt kiköpöd, mint egy jó kompjuter, és az szúrja. egy mondat csak, azt nagyon szeretem. most akkor itt, a lejegyzett beszélgetéseknél. ha egy gondolat van egy óra alatt, hát az már nagyon sok ám!

(második megbeszélnivaló témája arra vonatkozik, hogy csak az érdemeiért lehet e valakit szeretni, vagy kell-e úgy absztrakte, pl. csak azért, mert ő a szülőm?)

Boldizsár
azt hiszem, ez volt gondod már?!

Deske
persze, ez mindenkinek volt. ha nem lenne, akkor szent lennék, egy nagyon jó kis, vagy nagy szent... ez megint egy alapkonfliktus az ember életében, ugyanúgy, mint a szenvedés és... ezen dolgozni kell, halálunkig. a szeretet kérdése mindig hordozóanyagával együtt jelentkezik, nem elvontan. adott helyzetet kell tisztességesen megoldani, tehát az adott személyről van szó. szeretet. mit jelent ez a szó, bocs? azt, hogy jót akarok neki és jót teszek. mind a kettő kell.

Boldizsár
na most, nekem az egyik első a tolerancia...

Deske
hogyne, bizony! Szent Katalin 1300-ból, hogy mi a szeretet? türelem! ez egy konkrét dolog, hogy szeretem, de csámcsog... akkor ezt fel kell oldani, és akkor lépünk tovább, vagy sikerül, vagy nem. akkor még mindig a másik ötöt próbálhatja jobban megoldani, de akkor próbálom azért szeretni, mert kék szeme van, vagy mert reggel tejet iszik, vagyis próbálom konkrétumra lebontani.

Boldizsár
de hát kötöd-e ezekhez? hogy mert kék szeme van...

Deske
hogyne! hát emberek vagyunk! itt kezdődik a konfliktus, hogy mire való a világ. ezt én nem tudtam 40 évig. azt körülbelül tudtam én, és az Isten mire való, de hogy a világ? ez az egész?! ez a sok cécó? a világ felfogható úgy, mint az Istenhez vezető út eszközrendszere. minden történet és minden tárgy, egy segédeszköz. tehát ugyanígy a szeretet dolog is: nincs absztrakt szeretet, talán a nagy szenteknél, és nagy zseniknél, nem tudom...

(vége a második oldalnak)