dátum: 83.5.12.    fájl: c1333-1.htm     C. 1333

beszélgetés Szüts Miklóssal
itt fotózott, itt is aludt

Miklós
...ezt körülbelül, szóról-szóra te szoktad mondani, hogy rettentő udvariasan kerülgetjük egymást, és közben egészen nyilvánvalóan valami súlyos terhet hordunk

Deske
te, nem is olyan rossz ez...

Miklós
csak állandóan, ez a kérdés jelen van. a többit tudom.

Deske
szeretem, nagyon ritkán olyan mondatot hall az ember, ami fény, egy fény, az éjszakában. és Sün mondta egy mellékmondatában a negyedik házasságán túl, és az ötödik gyerekén túl: nem értik meg! nem tudják, hogy teljesen mindegy, hogy egy házasság jó, vagy rossz! nem erről van szó! nem jónak kell lenni!

Miklós
mondani kéne ezt a Líznek!

Deske
igen! és sok embernek!

Miklós
nagyon sokáig azt hiszem nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, és most... minden alkalommal többször, mindketten elmondják, hogy szörnyű dolog ez a házasság

Deske
igen, igen, hát nem lehet

Miklós
a pöttyöket már a Matisse is kitalálta!

Deske
(nevetek) úgy látom, megült a füledben, amit a Jávor Kata, hogy: azok a pöttyek a Váliról vannak... én meg azon röhögtem, hegy te szoktad szidni a...

Miklós
pöttyeidet...

Deske
te kockacukornak csúfolod, ami nekem nagyon tetszik... és én is durvának találom. és hogy pontosabban fogalmazzak, végleg szétrombolja... a pötty nem metafizikus, a pötty majdnem dekoratív és főleg előrejön - a legnagyobb probléma, szétrombolja a tériséget...

Miklós
időnként ilyen nagyon kedves, fancsali fintort tud csinálni...

Deske
lehet, hogy csak erre használja ki az ember, hogy szétrombolja az egynemű koncepciót, kontrázzon

Miklós
a múltkor bepöttyöztem egy képet, nagy narancssárga pöttyökkel, aztán leszedtem és vágtam 300 darab 5x5 milliméterest csak hogy rászóróm így a ragasztóra. rettenetes volt, de hát már beleragasztottam

Deske
(röhög) smirglivel

Miklós
sniccerrel, a papír színéről levágtam - és ez lett a legjobb kép. ebbe a narancssárga ingresben, amim van, ez az én kis narancssárga kartonom, tüzes narancs, abból szórtam rá. aztán rájöttem. és egy fakó csomagolópapírral majdnem lefedtem az egész sárgát.

Deske
jó neked! persze most nekem nem is szabad nagyon figyelni erre. de jó. nem is nagyon irigyellek. hát nézz oda, építkezünk

Miklós
de azért most... 47 kép van aláírva, röhögve nézem magamat, fölcédulázva. és akkor holnap reggel elkezdem a 48-ikat. és jók!

Deske
ez nyafogás, öreg.

Miklós
nem az a vicc, hogy ott közben van egy más minőség, és az a vicc, hogy egyszerre csak két olyan szín össze...

Deske
te... te azt mondtad, hogy az utazás, ahol egy festő tanul, hát egyébként a sok kép, ahol egy festő tanul, nincs mese, a sok probléma a képen

Miklós
te ez nem olyan sok probléma

Deske
az nem úgy van, kutya! hát te is tudod! hát mitől más!

Miklós
ez három munka! csak ötvenszer!

Deske
éh! faszt!

Miklós
de!

Deske
áh! egyszerűen hegyezed az összes érzékedet és egyre finomabbá lesz a tudásod, amit egy tépett narancs vonalról tudsz. csak 10 százalékkal aztán csak öttel, de akkor fordul át úgy az a tudás, hogy azt a szakadékot át tudod ugrani, amit eddig soha. egyébként nem biztos, hogy ezek egyre jobbak lesznek, az más kérdés. de ennél üdvözítőbb módszert, mint hogy az ember valóban valahol a képességei határánál dörzsöli össze az ujjait, annál jobb nincs.

Miklós
igen, most csak egyetlen problémám van, alternatíva, hogy most itt ebből a negyvenből harmincat ki kéne dobni!

/11 oldalból az első 1,5 legépelve/