dátum: 83.10.11. fájl: c1344-1.htm C. 1344
Miklós küldte, én vettem föl walkmennel.
részlet. Pontos lejegyzés (rövid kihagyásokkal)
(ezt Miklós gépelte)
Kocsiban, Micimackós játszótér,
Hungáriában
a Bécsi kapunál, a Várban egy parkban beszélgettünk.
Deske
Tulajdonképpen én, mint a levelemből olvasható volt - nem tudtam dönteni ebben a
keszthelyi kiállítás - ügyben...
Miklós
Akkor jó, mert így olvastam én is.
Deske
így is olvasható. Az elvi rész az sokkal érdekesebb, mint a gyakorlati,
persze... Egyébként köszönöm, vállalom a kiállítást. Megyek. Nézz oda, még a nap
is süt! Lehetne napra ülni?
Miklós
Oda a Kodály mellé.
Deske
Üljön oda a Bartók, a kőre.
Miklós
Micsoda szar ez a szobor
Deske
Hát innét nem az igazi
Miklós
valami eszelős nagy feje van, ami nincs bekötve a testébe. Ez Varga?
Deske
Varga.
Miklós
Baromi rossz
---------------------
Miklós
Ezt nem lehet csinálni tovább, szóval ezt most így tényleg abbahagytuk. Ezt nem
lehet, hogy én találkozgassak az Erzsébettel.
Deske
Itt valami mintha nagyon elromlott volna, és aztán állandóan kontrollálom magam,
hogy bazdmeg, én is azt csináltam, sőt talán csináltam is volna, ha végül a
Judit nem teszi be, és a Kata olyan határozottan. Tehát én végül én (!) a férfi
nem voltam alkalmas egy igazán határozott döntésre ez ügyben. Hát végül is miért
követelem meg tőled, hogy te sokkal határozottabb légy.
Miklós
48 órája van már... Kurva határozott vagyok. Alig öt perccel a búcsú után már
össze is törtem szarrá az autóm.
Deske
(röhög) Ez amúgy elég szimmetrikus.
Miklós
Hazaértem és Ildikó azt mondta: úristen, nincs semmi bajod?
Deske
Miért, előbb érkezett meg a híre a karambolnak, mint te?
Miklós
Nem, érezte.
Deske
Tényleg?
Miklós
Elhiszem neki.
Deske
Te, van ilyen, én ezt nem ismerem, de van ilyen.
----------------------
Miklós
Kurva jó volt. Én az Erzsébet arcán láttam, hogy itt valami baj lesz. Mert őt
néztem. Ő már látta...
Deske
Ja, ő csodál...
Miklós
Valamit integetett.
Deske
Ja. Búcsú. Morbid. jaj istenem.
Miklós
Félelmetes ez a lány. Mert... ez is egy vidám dolog lehetett, hogy ezek után két
napig ott állt a Szüret utca közvetlen sarkán...
Deske
Az szép, szobor.
Miklós
Szobor. Tegnap odamentem elvinni, gondoltam van valami xxx ... egy villamosjegy
az izé alatt...
Deske
Igen.
Miklós
Semmi. Én még gondoltam... tök mindegy, mi, érted, egy sliccgomb.
Deske
Persze. Utána nem találkoztatok? Ő még nem látta?
Miklós
Nem
Deske
A karambolt ő nem látta már?
Miklós
A karambolt látta, és ott állt egy darabig, én mondtam, hogy menj haza. Hát nem
kell itt... én írtam a papírokat, egy taxisofőr asszisztált. Na most: én nekem ő
mondhatná, hogy menj haza, amíg ő el nem megy onnan, hogy na, ez le van zárva...
már ha vele esik meg, én el nem megyek...
ő elment haza. Ilyen fajta.
Deske
Igen
Miklós
Azt azért megírtam neki, hogy valami jelet kerestem. De még nem küldtem el.
Deske
Tanítod, az utolsó leheletedig.
Miklós
Olyan rossz levél, hogy eltéptem.
Deske
Aha.
------------------ hosszú locsogás kollázsokról ---------------------
Deske
Te, hát tudod, mi ez, ez tiszta fasizoid, ahogy ő képzeli a kultúrát, a Péter, a
György: az az erős... wir scheissen auf die Kultur, vagy mit kiabáltak?
Miklós
Fasiozid. Ez jó.
Deske
Így képzelték el a fasiszták az erőt, ugyanis, ahogy ő.
Nagyon szép: Illyés Gyulától olvastam, Bulgáriában, kilencszázhatvanöt nyarán a
Petőfi Sándor című könyvét, és azt hiszem abban írja, és azt hiszem hogy, hogy
kis csacsik, mindent képzelnek, holott a legveszélyesebb forradalmárok azok,
akik otthon papucsban ás hálóköntösben ülnek és dolgoznak.
Miklós
Ki írta ezt?
Deske
Azt hiszem Illyés Gyula. Na most ezzel az egész úrifiúval vigyázni kell... De
azt hiszem érted.
Miklós
Félbemaradt gondolat.
Deske
Persze, azt hiszem érted. Vigyázni kell, mert azt hiszem, iszonyú fogalomzavar...
Miklós
Azért hoztam a végére az arisztokratizmust...
Deske
Igen
Miklós
Hogy ettől az egész tökéletesen zavarossá válik. Én arisztokratikus vagyok sok
mindenben, de ugyanakkor dekadens is vagyok sok mindenben... Keveredik. Mint egy
betegségnél a tünetek.
Deske
Dekadens. Na megint, nem tudom ez megint létezik-e, nem tévedés-e a dekadencia
fogalma, mint a l'art pour l'art fogalma, amiről azt mondja Déry Tibor, hogy
"egy henye gondolat henye befejezése". Azt hiszem onnan kellene kiindulni, hogy
mi történik a világban. Vagy előre megyünk, vagy hátra. Mondjuk egyébként előre,
Isten felé, mondjuk, így pillanatnyilag. Na most, ebben a pillanatban
tökéletesen mindegy, érted, hogy ezt köntösben csinálod és gyöngybetűkkel.
Úgyhogy ez a fajta erődemonstrálás már eleve egy fogalmi tévedés. A másik óriási
tévedés, amit hatvanötben tanultam az esztétika tanáromtól, hogy két alapvető
művésztípus van: a leonardói és...
Miklós
Ja, ez az apollói és dionüszoszi típus...
Deske
Igen, én azt úgy nem ismerem. Szóval, aki semmi újat nem csinál, csak rendbe
teszi a környezetét, a másik pedig, aki előre tör.
Miklós
És mint a kettőre szükség van.
Deske
És mind a kettő egyforma értéket képvisel.
Miklós
Leonardo, és ki a másik, Michelangelo?
Deske
Michelangelo mondta. Ez nekem nagyon új volt, és miután nekem ugyanez a
problémám már bőven megvolt húsz évvel ezelőtt, ezt nagyon szépen...
Miklós
Ez speciel nekem is. (vihogunk) Nagyon későn érő gyerek vagyok. de ez nekem is.
Deske
Végül még egy harmadik, nagyon szép tételt mellé tudok tenni: a művészetben való
alinearitás törvényét, azt hiszem, ami azt mondja, hogy a művészetben, már csak
azért is, mert egy műra egy törvényrendszer kizárólagosan érvényes, és csak
arra érvényes, tehát egy törvényrendszer nem adaptálható egy másikra: minden
alineáris a művészetben, tehát soha nem tudni, hogy miből lesz micsoda. A
következő lépés soha nem kiszámítható. Következő lépés: hiszen nem logikus.
Tehát, hogy ez a fajta finomság, mondjuk az a Morandi, az üvegfestő, őt szeretem
példának: na az mi? Dekadens? Nem forradalmi? (vihogunk)
Miklós
Nem az erő pozíciójából tárgyal a világgal?
Deske
És egyébként a sors iróniája: állítólag iszonyatos politikai erő volt [a
példája] evvel a
magatartással a fasizmus ellen Itáliában. És mondják, hogy iszonyú csalódás
volt, hogy amikor győzött minden, és a Morandi ugyanúgy csinálta tovább... Nem
jó a kiindulás. (röhög)
Miklós
Nem stimmelt az alap és felépítmény... Az alap megváltozott, mi van a
felépítménnyel, az istenért?
Deske
És még egy negyedik, ez nagyon fontos tétel nálam, hogy azért, mert a Watson-gyártmányú pipát csak mintegy százan tudják igazán élvezni ebben a világban,
azért alkalmasint tiltsuk be a gyártását? Vagy alkalmasint dekadens és káros ezt
a pipát gyártani?
Miklós
Mint ez a német pasi (Dieter) azt mondja nekem, a picsába, hogy 82 féle
mosószert lehet kapni Németországban.
Deske
Ja, igen.
Miklós
Vagy azt mondja 46 féle fogkefét. A kurva életbe, miközben... Miközben:
tudjuk. Mondtam neki: öreg, jaj igen, szóval harminc elég lenne: de inkább
nyolcvan, mint egy. Én is ösztönösen undorodom a nyolcvanféle mosóportól, hiszen
fölösleges munkára kényszerít. De mégis valahol a demokráciát hiteti el az
emberrel, azt, hogy van választási lehetőséged. És én bizony szeretem a mákonyt.
Nádori Péter idézi újabban "nagy mondásomat" és miután már háromszor idézte
társaságban: már én is megjegyeztem - lehet, hogy mondtam is - ültek nálunk és
macskákról volt szó, hogy mindig beszarnak, meg minden, és Ildikó mondja, hogy
van Nyugat-Európában egy spray, amivel ha fújsz egy kört a földre a lakásba,
akkor a macska ott marad, ki nem megy a körből. Semmi fasizmus: azért nem megy
ki, mert imádja. Olyan jól érzi magát attól a szagtól, hogy soha el nem megy
onnan. Péter azt mondja: azért ez mégiscsak, mégiscsak manipuláció... Mondom,
öreg, manipuláljanak engem boldoggá! Akármivel. Spray-vel, csak
manipuláljanak... úgy hagynám!
Deske
A kígyóknak nincsen semmi rácsuk az állatkertben, és mondják, hogy nem megy el
a Tungsraflex lámpa alól. Nem megy el. Neki ott jó. NEM MEGY EL
-----------------------------
Miklós
Az iszonyú drámája az életemnek mostanában, manapság, tudniillik már megint,
hogy a halál gondolatával megint egyszer meg tudok-e birkózni, vagy sem:
Deske
Igen?
Miklós
A nemmel. A NINCS-csel. Semmi mást nem jelent ez a lány elvesztése, mint a
NEM-et. Azt, hogy egy részem meghal.
Deske
De várjál, egyébként nem jellemző rád, hogy a belátható teljességet akarnád
birtokolni, mondjuk úgy, mint esetleg talán az Erőss Tamás....
Rád nem jellemző - végül is a műtermedet is egy tulajdonképpen nagyon
viszonylagos én-öntudattal foglaltad el vagy birtokoltad annak idején.
Miklós
Ez mit jelent?
Deske
Hogy neked nem kell minden. Váli Zsófia nyolc éves és az egyetlen ember a
világban ilyen korú ember, akit én ismerek, hogy leteszek elé öt-hat szép
tárgyamat, és azt mondom, hogy ezeket, ha kell vidd el: és azt mondja, hogy
köszöni, nem kéri. Ami ilyen korban megdöbbentő. És végül te felnőttként ilyen
vagy.
Miklós
Fantasztikus. A kurva anyját.
Deske
De többször előfordult már ilyen.
Miklós
Ezt tőled tanulta.
Deske
Nagyon megköszönöm a dicséretedet, bianco...
Miklós
Érted, látják az állandóan pulzáló vágyakat maguk körül. Mondjuk az én
gyerekeim. Hogy az esztétikum, mint a vágy tárgya, nálunk állandóan fennforog, az
Ildikó annyira imád mindent, ami gyönyörű, hogy ettől ők mind annyira vágynak
mindenre, ami gyönyörű.
Deske
Ja értem. Aha.
Miklós
Van még egy Unicumom, amit az Erzsébettel megbeszéltünk, hogy majd egyszer
megisszuk, megihatnánk.
Deske
Így végül mégiscsak legalább berúgva törnéd össze a következő kocsit.
Miklós
Igen, mert józanul olyan prolis.
Deske
Komolytalan. - Én megihatom neked, de te... gyereknek egy cseppet sem: így
tanultam.
Miklós
Ne igyuk meg. Folyik ki, úgyhogy el fog fogyni végül is a táskámban is.
Deske
De legalább összeragad majd minden.
Miklós, biztos, hogy ösztönszinten igazad van, mert az ember mire ilyet
megfogalmaz, addigra egy csomó érzet kiég ilyen vonatkozásban, de nem jellemző
rád- mondom - hogy mindent birtokolni akarsz.
-----------------------
Miklós
Te, Öreg, én ezen nagyon sokat gondolkodtam mostanában: nem arról van szó, hogy
én ezt most itt átgondolom, én azt siratom, hogy életemben nem lesz még egy
ilyen nagy szerelmem.
Deske
Hanem egy luk fáj.
Miklós
Hogy... hogy, szóval a dolog nonszensz... én is érzem. Lehetetlen. Lehet, hogy
meg fogom csinálni, akkor is lehetetlen. tehát itt mindenképpen egy iszonyú nagy
pusztulás történik.
Deske
Érdekes, hogy ez neked összejön a halállal. Te mondtad egyszer - iszonyú pimasz
mondat volt - egy fél éve, hogy hátha ez lesz az örökkévalóság boldogsága, hogy
ezektől a vágyaktól megszabadulunk. Nem az hogy megkapjuk! (röhög) S
tulajdonképpen nagyon valószínű.
Miklós
Biztos
----------------------
Miklós
Hogy ez furcsa neked, hogy én összekapcsolom a halállal. A NEM-mel. A NINCS-csel.
Ez az egyetlen, amit az ember képtelen végül is egész életében megemészteni,
próbálja megtanulni.
Deske
Nekem teljesen más. Igen.
Miklós
Ezt kicsiben megtanulod. Amikor összetörik egy pohár.
Deske
Hogyne. És Nagy Sándor, aki ugye okos ember volt, kapott valami csoda porcelán
készlete, és rögtön földhöz vágta. Hogy legyünk túl rajta. Okos ember volt.
Miklós
Ez ugyanaz, mint amit én mindig mondok, hogy ha én egyszer veszek egy új autót,
akkor aznap valaminek nekimegyek. Hogy ezen legyünk túl! Hónapokig
rettegjek, míg először meghúzzák az autómat?
Deske
Szóval az én halál-tudatom, amennyiben én vágyom a halálomra: hogy ezektől az
affektációmtól és nyűgöktől, mint hogy én ennyi fölösleges gondolattal tele
vagyok: megszabadulok.
Miklós
Te idefigyelj... naná - én nem a halállal foglalkozom.
Deske
hanem a nincs-csel.
Miklós
Hanem az élettel, az élettel, ami mindig hiányos, az élettel, ami ezt a hiányt
képtelen megemészteni, és ugyanakkor állandóan próbálkozik megemészteni. A
halált. A nem-et.
Érted? De mindig az élet oldaláról. Mert máshogy nem lehet. Hogy a halál
tényleg micsoda, azt nem tudom. Azt mondja Wittgenstein...
Deske
György Péternek üzenem, hogy fasiszta.
Miklós
Jó. Le fogom írni. Szóval azt mondja Wittgenstein: a halált megérteni nem lehet,
mert mindig az élettel magyarázzuk, és a halál nem része az életnek.
Deske
Jaj, szép. Persze.
Miklós
Tehát állandóan élet-fogalmakkal dolgozom. A nincs is egy életfogalom.
Deske
De tényleg összekapcsolódik nálad ez a halállal? Ez a hiányérzet? Nem egyszerűen
egy hiányérzet, mintha fél lábad vesztenéd el, vagy a tehetségedet?
Miklós
Te úgy érzem - most éppen - hogy az egyetlen alapvető hiányérzettől eltekintve
és a relatív érdektelenségemmel és a tehetségemmel az összes ilyen konfliktust,
ha töredékesen is, de meg tudom oldani. De ez nekem közvetlenül
csatolódik az alapvető, kielégíthetetlen hiányérzethez.
Deske
De vajon miért? Vajon miért nem a - amivel szintén ugyebár húsz éve küszködünk -
a tehetségünk mértéke?
Miklós
Mert ez biológiai. A tehetség mértéke az nem. Jaj, kurva egyszerű, abban mindig
van egy sansz. Ott mindig tudok reményt indukálni. Itt pedig nem. Hisz egyetlen
munkám lenne, hogy ezt a reményt kiirtsam magamból.
---------------
Le is írtam: remény kéne nekem, nem ígéret...
Deske
Hát ez affektálás, de hát a legszebbek egyike.
Miklós
Persze, mert elpusztulunk...
----------------
Miklós
Azt mondta Erzsébet nekem a pofámba: öreg, egy dolgot például tanultam tőled:
csak a holnapot kell megoldani.
Deske
Nem szeretem a reálpolitikusokat. Egyébként, persze technikailag igen -
Miklós
Ezt valóban én mondtam egyszer, nagyon régen, negyven éve...
Deske
Technikailag igaz, elvileg persze ne. Most megint kerülgetjük a dolgot:
tudniillik így kevesebb a szenvedés, nem kell egy hétre előre gondolkodni, mert
ott sokkal több a reménytelenség.
Miklós
Hát persze. Persze. No jó, de ki tagadja ezt?
Deske
Mi. Mindezidáig, amíg föl nem ismertük...
Miklós
Mit szólsz, hogy tudok farmert foltozni?
--------------------------
és így tovább, még nyolcvan percen keresztül. (vagy negyven éven?)