dátum: 83.03.14.       fájl: c1396-1.htm      C. 1396-1405

Szüts Miklós:
Beszélgetés Váli Dezsővel

(itt hivatalból a szobába hozzák a reggelit, ezért más másfél órája éhesen várom, mikor Deske bezörget, azzal a kérdéssel, nem vagyunk-e egyszerűen tragikus hősök nonfigurativitásunkkal, azaz, hogy Rothkon kívül létezi-e egyáltalán nonfiguratív festészet?)

Miklós
Hogy figurális vagy nem figurális: azt akartam ugyanis mondani, hogy egyfajta nem- figurativitás van, amikor a felületen dolgoznak. A felületen hoznak létre "tárgyakat".

Deske
Akár a hagyományos festészetben?

Miklós
Igen.

Deske
Tehát azt mondod, hogy amikor nincs illúzió, misztikus tere a képnek és a két dimenzióban van - ha van ilyen. Mert a szín az eleve térben van, térbe helyezi önmagát.

Miklós
A papírforma szerint. A Pollock sosem volt térben.

Deske
A túrót nem. A sötét hátramegy. Ott izé, az dombormű. Sőt, ad egy rácsot, ami mögött nem látsz ki; sajnos a rács mögé, ahol - nekem mindig - terek nyílnak. Érted?  Egy alulap, a mi tele van fröcskölve, hogy nem tudsz átlátni. És egyébként ez egy bánya... Ha ez nem romantika, de nem.

Miklós
Volt nekem egy jó ideig tartó problémám, valahol egyszer azt olvastam, hogy Arp nyilatkozta valami manifesztumban, hogy ő az első művész a világon, aki új formákat talál ki. Most ezen másodéves koromban nagyon jókat mulattam. De azért irritált. Na most érted, hogy ezt minek mondom?

Deske
Igen?

Miklós
Hogy végül is minden, ami egy képre rákerül, az egyfajta jelzésrendszer. Az érzékszerveinkkel konstalálható világról szóló jelek. Mint ilyen: mindig ábrázol. Tehát nincs nem-ábrázoló festészet.

Deske
Teoretikusan nincsen, hiszen a látott, vagy látható...

(kopognak, reggelimet hozzák
a hölgy: érdeklődni szeretnék... melyikük van a tízes szobában?

Miklós
én vagyok a tízes. Ugye ez a tízes?
Hölgy
Tetszett rendelni mára ebédet?
Miklós
Igen, tegnap délben, amikor megjöttünk, mert késtünk.
Hölgy
Értem, és mit tetszett diktálni, mert sajnos nem voltunk itt este
Miklós
Húúú. Jézusom.
Deske
Délben máj, este pedig tejberizs.
Miklós
A-A-B, úgy mondtam én. A tejeskávé tuti reggelire.
Deske
Jé, nekem teát hoztak és nagyon örültem. Ez is tea, nem?
Hölgy
Nem baj, majd kicseréljük.
Miklós
Hát azért ne menjen le. Legalább felében biztosan jól jártunk.
Hölgy
Jó: akkor AAB az egész napi menü?
Miklós
Meg fogunk őrülni. A következőt szeretném viszont kérdezni, ami halálosan fontos: nem volt itt még soha ilyen őrült író, aki azt szerette volna, hogy ne a szobájában reggelizzen?
Hölgy
dehogynem. Már nem őrült, hanem... Nagyon sokan kérik.
Miklós
Van mód rá? Akkor én azt szeretném.
Deske
Akkor én is: a 2-es.
Miklós
Köszönjük szépen...
Ennek mi a sorsa, a göngyölegnek?
Hölgy
Tessék kitenni az asztalra.
Deske - Miklós
Köszönjük szépen. Viszontlátásra. (Hölgy elmegy)

Miklós
Hát lehet, nem muszáj urizálni. Hála Istennek. Kár, hogy nem tejeskávét kaptam, de mindegy. Egyszerűen ehhez már nekem nincs  intelligenciám, hogy ez a nyomorult nő most lemenjen a pincébe, és nekem tejeskávét hozzon helyette.

Deske
Nem, nem, ez így helyes.

Miklós
Ugye?

Deske
Szóval az összes jogainkkal nem kell élni. (nevetünk) egyszerre nem kapod meg, nem kaphatod meg a cölibátust és a házas...

Miklós
A Merilyn Monroe-t

Deske
Igen, az is jó. (nevet)
Minden a világ része. Az a kérdés, hogy egy elem a képben a világ részét szimbolizálja-e, vagy önmagát. De ha szimbolizálja, is, hiszen azt hiszem szimbólumrendszerek a világ, akkor is egy éppen olyan elem, mint a többi. És esetleg ezt az elemet szimbolizálja vissza a természet... Mondjuk. Mindegy. Sorrend az nem, az mese.

Miklós
ez szép egyébként...

Deske
Igen. Na mi van itt? Vannak színek, vannak formák, vannak szerkezetek, arányok stb. ezek ugyanúgy szerepelnek, ezek az elemek a látható világban, és ezek önkényesen, a tudatalatti által specifikusan csoportosítva akár reprodukálódnak a képen. tehát ilyen szempontból csakugyan mindegy, hogy nonfiguratív vagy figuratív, hiszen a rembrandti táj sincs közelebb a valósághoz, sokkal - itt most ezt kellene tisztázni - mint egy nonfiguratív kép. Olyan iszonyatos absztrakció a valósághoz képest, hogy két dimenzióba kicsinyített, hamis optikával, hamis világítással stb. torzítással, más vizuális rendszerrel áttett látvány, hogy itt alig más, mintha leírnád, ami szintén egy absztrakció.

Miklós
És akkor még azt a könnyed kérdést ki is kerültük,  - egy elegáns mozdulattal, hogy definiáljuk már a valóságot.

Deske
Azt így nem tudom, nem tudom, hogy kerül ide hirtelen?

Miklós
Hát azt mondod, hogy nem ábrázolja jobban a valóságot.

Deske
Igen, mert mi a valóság, a képzeteink összessége...
(a konyhás néni közben bejön és hozza mégiscsak a tejeskávét.)

Miklós
Jaj, köszönöm szépen.

Deske
Még első nap meg sem érdemli az ember, amikor semmit nem dolgozott még.

Hölgy
Jó étvágyat kívánok, viszontlátásra.

Miklós
Köszönöm szépen. (néni el)

Ez lehet, hogy tehéntej?

Deske
Miért, milyen tej szokott még lenni?

Miklós
Hát gyári, géptej. Mert ennek akkora zsír van a tetején..., hogy talán ez ilyen abtőgy-tej.

Deske
Szóval mégiscsak a probléma megkerülésének érzem, az istállóját neki, egyébként a legelegánsabb cáfolat, ami nekem még eddig nem jutott eszembe. Hogy nonfiguratív-figuratív. Tendenciájában, szándékában tudom, hogy nincs különbség, lényegében...

Miklós
Kezdjük  azzal tehát, hogy lényegében és feladatában aztán végképp nincs.

Deske
Igen, helyes, megközelítés-módjában is alig, hiszen tulajdonképpen például térelemekkel dolgozik az ember, színekkel dolgozik, éppen úgy, mint a figuratív festők, és éppen úgy, mint a látható vizuális környezet

Miklós
Te Apó,  énnekem ez egy elemi és alapvető problémázás, nem tegnap vagy tegnapelőtt óta, én egyfajta választ találtam rá, a másik végéről indulva. A működés felől indulva.

Deske
Igen? Hogy te teret látsz benne például, tehát natúraelemek, a világ elemei...

Miklós
Hogyan működik a kép? Annyira visszafelé nézzük!

Deske
Ja

Miklós
Hogyan működik a kép? Mit csinál azzal, aki nézi?

Deske
Ugyanazokat az érzeteket kelti... ugyanazokat? basszameg

Miklós
Hát persze. Már mi "húszunk" számára, akik... beszéljünk azokról, akik megértik...

Deske
Igen. Tehát...

Miklós
Ugyanazt. Hát nincs különbség. Erről beszélnék mindig ezeknek a buta barom "avantgardeoknak", vonatrobbantóknak...

Deske
Igen?

Miklós
Hogy azt mondják, hogy ők most valami vadonatúj dolgot kitaláltak, ezt írtam neked a múltkor, hogy megpróbáltam megtudni Hegyi Lóritól (ti. könyvéből), hogy mennyiben különbözik x vagy z Piero della Francescatól, vagy Rembrandtot írtam, azt hiszem. Nem sikerült megtudnom.

Deske
Na jó, ez így igaz, és akkor ez így tiszta. Ez kész. Eddig rendben van. Akkor lehet, hogy ez a részletprobléma izgat, hogy tulajdonképpen nálunk, - mert azért ez egy fontos kérdés - hogy a műalkotás nálunk és a nonfiguratívnál úgy működik-e, hogy valahol egy szimbólumnak tekinti az ember, egy idézetnek, amit meg kell fejteni, ami tulajdonképpen terekre, szituációkra, érzelmekre, de főleg látható tárgytöredékekre utal.

Miklós
Nos, akkor most leállítom a magnót, visszajátszom az utolsó mondatot és elé beszúrom azt a kérdést, hogy hogyan működik egy Rembrandt-kép? Pontosan, betű szerint ugyanezt csinálja.

Deske
A Rembrandt-kép világosan, de az a kérdés, hogy a nonfiguratív kép is ezt csinálja-e? Óhatatlanul utal... bazdmeg, ez az, utal vagy nem utal?

Miklós
Hát persze hogy utal. De hát mi az isten másra utalhat önmagán kívül? Vagy önmaga, tehát egy "obzsé", egy tárgy, vagy pedig utal valamire. Mire utalhat? Csak olyan vizuális élményre, jelenségre, formára, ami valaha az én szememen keresztül befolyt. Mi a túróra másra?

Deske
Igen

Miklós
Vagy ha nem utal, akkor egy tárgy. Egy bögre.

Deske
Igen. Na most egy fenyőfa nem utal. Semmire?

Miklós
A fenyőfa önmaga.

Deske
A fenyőfa önmaga, igen, amennyiben több, több önmagánál: az én vagyok. Én vetítem bele. Egy kép: nem önmaga, a létformáját tekintve? A keletkezését és létszándékát tekintve nem önmaga, hanem utal.

Miklós
Hivatkozik.

Deske
Hivatkozik. Istenre. Tehát az a megközelítés, ahogy a jámbor emberek nézik a nonfiguratív képeket, hogy ne haragudjon, de ez engem a nagymama kancsójára emlékeztet

Miklós
Az hibátlan...

Deske
Az hibátlan, de megint nem ez a kérdés, hanem szükségszerű. És ha szükségszerű, akkor csak annyi a különbség, az alternatíva, hogy kit mire, mert legtöbbünket térélményre, de mi az? A gyerekkorunk babaszobája, nem? A térélmény.

Miklós
meg az anyaméh, meg a mittudomén...

Deske
De effektív, ami enteriőr, ami intim... ólak, ahogy a Pilinszky mondja, hogy a zugokat én megélem, ami nekem intenzív örömem, vagy a hegyről lenézek, tulajdonképpen ezek a legtöbb térélmény. Persze túl még ezen a színek...

Miklós
De hát a szín is tér, te mondtad.

Deske
A szín, az rendszerint térre utal.

Miklós
Az a legcifrább tudniillik az egész kérdésben, a szín.

Deske
Érdekes, erre sohase gondoltam. Mert a szín automatikusan utal: mert minden színes. Tehát ilyen szempontból belesimul a vizuális világba.

Miklós
Csak a huszadik századi piktúrában van egy tendencia, ami megzavarja ezt, a színeknek kvázi önálló léte.

Deske
Szimbolikus jelentősége. Hogy a piros a forradalom.

Miklós
Én nem arra gondoltam, hanem hogy - de lehet, hogy ez ugyanaz, hogy fogalmi módon használják a színeket. De nem szimbolikus módon, hanem hogy azt mondják, hogy a szín az egy szubsztancia.

Deske
Ja, hát ehhez nem is értek.

Miklós
Hogy a Nagy Piros Kép. És akkor ez piros, mert ez piros. Tudod, most az angoloknál. (Mai Brit Festészet, Ernst Múzeum, 84 febr.)

Deske
Hogy erre teóriát gyártanak, ez nem érdekel, mert ez valószínűleg hülyeség. De azt tudom, hogy egy nagy piros kép, ha valami, akkor az térélmény. Igen.

Miklós
Méghozzá enteriőr.

Deske
Igen. Mint egy kis barlang, könyörgöm. Na most, tudniillik tudod, hogy most feljött nekem élesen ez az egész kérdés avval, hogy a nonfiguratív utamat elhagytam, hogy itt valami más történik. és amilyen szolgalélek az ember, ahogy az érzelmei követik a valóságot, fogcsikorgatva és alázatosan; kezdem megtagadni a nonfiguratívot, fejben!

Miklós
Figyelek (nevet)

Deske
Azért volt ez a kérdés, hogy van-e nonfiguratív jó festő.

Miklós
Figyellek. Elhagyod a zászlót! (nevetünk)

Deske
Igen. Pontosan.

Miklós
Mentegetődzöl előttem, aki még mindig nonfiguratív...

Deske
Igen. És nagyon jó, hogy a másik oldalon vagy, mert itt aztán védheted magunkat, engemet is! (magam ellen)
Igen. Hát igazad van. Például erre a képedre nézek, ami jó. (84/9 R) Alig látni olyan sötét. És hát legközelebb csakugyan, semmi mentegetődzés vagy összekacsintás, hogy egy Rembrandt-kép térélményt ad nekem.

Akkor tulajdonképpen tényleg le lehet ezt zárni

Miklós
Zebegényben ezt papoltuk mindig (közös tanításunk során)

Deske
Más, hogy az ember valamiről beszél, vagy az, hogy hiszi!

Miklós
Én mélyen.

Deske
Persze hogy hiszem, csak meg vagyok zavarva

Miklós
De gondold át ezt az Arpot, mert ez a legpontosabb.

Deske
ezt nem értem egészen, mert az Arp, úgy emlékszem, hogy az iparban kétszáz éve levő, egy órakonstrukcióban található formákat...

Miklós
Nem, esőcseppek... tök mindegy. De hogy valaki halál komolyan azt mondja, hogy "új formákat találok ki". Nincs ilyen. Tudniillik ha azt mondaná, hogy új variációkat... mert új vonalak sincsenek. Vannak egyenes vonalak és görbe vonalak. És az egyenes vonal is ki van találva már és a görbe vonal is ki van találva már.

Deske
Sőt, a görbe vonal az mind körívekből tevődik össze, mondom én, ha igaz, nem biztos, de szerintem igaz, a kör pedig ki van találva, mert a nap van, na várjál... hogy újat... ez megint nem érdekel eléggé, hogy...

Miklós
Nem, ezt csak azért mondom, hogy per analógiám: ugyanilyen a kérdés, hogy miért képzeljük mi, nonfiguratívok, hogy mi valamilyen módon a valaha volt látványtól elszakadtunk.

Deske
Na ez jó. És talán ez a legfontosabb mondat és ez a lényege. Igen.

Miklós
Ugyanazt a készülékedet használod: a két szemedet. Hát nem lehet. Minden azon keresztül jön be, azon keresztül megy ki.

Deske
Igen. És ami mégis penetrál és zavar, ahogy most a New York School-nak egyes elemeit nézem (a New York School nagy, kb. 68-as kiállításának színes katalógusa) ahol kezdem azt mondani, valahol a Mondrian határán, hogy kívül esik a festészet határain, már, az vagy rossz kép vagy dekoráció.

Miklós
Várjál, ez pontatlan. nem jobb az, amit én mondok? hogy tárgy?

Deske
Tárgy, ami önmaga. Van valami, érdekes, ahol - te is ezt használtad - ahol semmiféle tériség nem jelenik meg, valami, a franc tudja, micsoda... Mondjunk egy ilyen képet! nem sok van. Talán a plakát... várjunk csak, a KRESZ-tábla festők [Pogány Ödön Gábor műv.tört. gúnyszava] Na, a KRESZ-tábla. A behajtani tilos tábla. Lefesti, kör alakú kép, egy méteres, piros, középen kék, keresztben piros csík. Vagy még ez is?

Miklós
Jobb az ez irányból behajtani tilos, mert ahol már kék és vörös van

Deske
Az már tér, mi? (nevetünk) alaposan tér... Mi van itt? A KRESZ-táblafestők. Hát nincs, még ott sincs különbség, ha működik, mert a téri mélység azonnal megjelenhet a színnel. Szóval nincsen olyan szabály, olyan rossz kép, ahol a tériség ne jelenhetne meg. Ha az jól van megcsinálva... nüánszokon múlik, tudjuk, és a színeken múlik, kompozíciós elemeken múlik. Tehát mindenütt potenciálisan biztosítva van, hogy megjelenjen a világegyetem.

Miklós
a negatív nincs igazán kifejtve, ugyanis mi van olyankor, hiszen ezt járod most körül, mi van olyankor, ha a kép rossz: nincs tér. Mi van?

Deske
Hát ezt mondod: akkor a tárgy önmaga.

Miklós
Szóval akkor ez jó így?

Deske
Én azt mondom: akkor ez dekoráció. Mint ahogy dekoráció a fenyőfa.

Miklós
Meg a János-hegy. persze.

Deske
Ez iszonyú nehéz, merthogy egy rossz kép is kép, hiszen a kép szó benne van. Úgyhogy van ilyen?

Miklós
Ezt akartam kérdezni.

Deske
Hogy rosszul fejezi ki önmagát. De még az is ugyanaz. Hát akkor a legszarabb giccs, nem a szarvas, mert kurva jó dolog a szarvasbőgés, imádom, de mit mondjunk... mi van? persze, tudjuk, giccs sincsen. Nincs giccs tárgy, csak giccs ember, mondta valami szociológus. És hogy ez állítólag igaz is. Tudniillik, hogy te hogy fogod fel. Merthogy nekem kiváló térélményt adnak ezek a Bill Haley féle sanzonok vagy mi a túrók, én meghatódom és igazi...

Miklós
Én meghatódtam tegnap ettől a Vasas pihenőparktól (Szigligeten a falu közepén áll egy elkerített zsebkendőnyi kis kert, egy delfinen lovagoló beton törpével, nemzeti színűre befestett oxigénpalackkal, amin igazi rozsdás kovácsszerszámok lógnak) Szívből meghatódtam.

Deske
Igen. Ez például időélmény. Nemcsak a dátum miatt, hanem ez nem mai gondolkodás egyszerűen, tehát az idő ott megjelent a kerti törpe által. És egy más kultúra. Nem idézőjelben kultúra, hanem egy más gondolkodásmód. Szóval egy idézet.
Na szóval: giccs sincsen. Rossz kép sincsen? Nonfiguratív kép sincsen. Mert a rossz kép ugyanazt fejezi ki töredékesen, vagy sikertelenül. És azt pedig meghatározni nem feladatunk, mert rendeződik az én meghatározásom, ha kérdezik tőlem, hogy rossz film, vagy jó, rossz kép vagy jó? Azt mondom, hogy egytől a végtelenig, vagy mondjuk tízezerig terjedhető számú hasznos és fontos információt képes egy kép számomra adni. Esetleg ez kettőt adott. Esetleg a Rembrandt 35-öt, vagy 250-et... közölhet hazugságot? valószínűleg...

Miklós
várj, úgy jobb, hogy: lehet hazug?

Deske
Egyébként a hazugság is a valóságra utal. És az is valóság egyébként.

Miklós
Kádár Gyuri ott áll és hazudik. Kádár György ott áll a vászon előtt és hazudik; azért ez is valami. Az az ő valóságát közvetíti, hogy ő egy hazug féreg épp abban a pillanatban - s amellett még álmai is vannak, meg minden, tudjuk.

Deske
Igen, igen. Akkor ez így rendezve van, nem? És akkor a minőséget még csak nem is egy pozitív-negatív- két végpont közé feszítem, hanem egy tisztességes-semleges nullától a pozitív végtelenig. Alkalmasint minden az Istenre utal. Ja, pardon: van az ördög is.

Miklós
Neked.

Deske
Nekem, tehát van ellenkező irányú információ. Így van, amikor a táncdal a promiszkuitásra sugall; ez a hátrafelé lépés. Nyilván... el tudom képzelni, illetve nem tudom, hogy van-e ilyen a táblaképben. Kell, hogy legyen, feltételezem, de még nem tudom hirtelen, de akár ezt most ki is zárhatom, mert nem tudom megoldani, de ezt a részét, hogy mennyi a jó benne, egytől a végtelenig, egytől 20-50-100-ig információt ad... és egyébként ez méghozzá személyenként változik, mert a giccs számomra pl. plusz húszat is ad, de a giccs általában - akár - rombol.

Miklós
Tudod mi az, ami végül is megzavar: hogy... elfelejtettem. Közben a mondatod második felétől elfelejtettem, mit akartam mondani. Na várjál, azért iszonyú nehéz ez az egész, mert a definíciód nagyon specifikus, vagy definíciónk: hogy azt mondjuk, hogy út Isten felé-

Deske
Igen, de nem kell az Isten, a hasznos fontos és igaz információ.

Miklós
Miről?

Deske
Bármiről. Amiről a kép beszélni képes. A világról és önmagáról. Az Univerzumról.

Miklós
Jó, mondjuk azt, hogy az univerzumról. Tudniillik... nem érdektelen azért a rossz. Hogy azzal mi van? A rossz képpel?

Deske
Hogy a rossz kép az töredékesen jó kép-e.

Miklós
Hogy igaz-e az, hogy az töredékesen jó kép?

Deske
Hát szerintem nem igaz, mert logikailag feltételezem, hogy van ördög, ebben is. Tehát, hogy van olyan kép, aminél - ha mondjuk ebből megint matematikát csinálunk - szeretem a matematikát használni...

Miklós
Hogy miért állna meg a nullánál, miért ne menne lefelé a negatív tartományba is. Mondod te.

Deske
Illetve udvariasabb vagyok? hogy szuperponálok: egy összeadást csinálok, tudod, a szuperponálás az a negatív és pozitív jelenségek összeadása, és aztán ebből vagy pozitív vagy negatív tartomány lesz... Tehát azt mondom, hogy ez a rossz kép ad 15 pozitív információt, de ad 30 rosszat is. Tehát összességében ez 15 rossz információ. Egyébként ha okos vagy és intelligens: bontsd föl és használd a plusz 15-öt! belőle.

Miklós
No ezt én tudom tőled, még Zebegényből.

Deske
Ezt? Ez én most találtam ki.

Miklós
A fenét. Azt mondtad, hogy figyelj már, attól, hogy a Korga egy állat: ez speciel nagyon okos dolog volt, amit mondott... ugyanaz!

Deske
Ja, aha. (nevetünk)

Miklós
Én akkor nagyon megtanultam... Ez pontosan ugyanaz.

Deske
Érdekes. Lehet. Így van... szóval... nincs ellenérvem...

Miklós
Iszonyú jó lenne egy igazán rossz képre gondolni, miközben beszélünk.

Deske
Igen... mert egyébként például a Füttyös kalauz - azt láttad talán, reprodukálták mostanában a Művészetben - amit a szocreál legrosszabb és leghíresebb képének tartottak, annyira, hogy nekem Nagymaroson mutatták, hogy (suttogva) az a hölgy csinálta a Füttyöst! mi az, hogy füttyös? - mondtam én, harminc évesen. - Na most, az egy buta nő, egy nagyon tiszta gondolat, nagyon ésszerű: a köznapinak a patetikusba való beemelése - ugyanaz, mint a fotó: a köznapit átdramatizálja azáltal, hogy kiemeli a valóságból, igaz, nincs benne hazugság...

Miklós
De van! Hamis a pátosza, nyilvánvaló.

Deske
De bazdmeg, ha ezt a Rembrandt megfesti... a disznóoldal miért patetikusabb, mint egy fiatal nő, aki jókedvű, jókedvvel végzi a munkáját. Hát kurvajó, nem? Rosszul van megfestve. (nevet) És ha a Segal kiönti ezt gipszből?

Miklós
Öreg, most tévedsz, végre egyszer.

Deske
Rosszul van megcsinálva, tehetségtelenül. Az iránya rossz, azt mondod?

Miklós
Nem. A gondolkodási mechanizmus a kép létrehozása során hibás. Tehát olyan, az ő számára meg nem feleltethető minőségeket vonatkoztat egymásra... tehát azt mondja: most mindenki boldog, mert a szocializmust építjük.

Deske
Hol van ez ráírva? Hol? (nevet)

Miklós
Háát... én tudom, hogy a nőnek az volt a szándéka.

Deske
Azt szerette volna ráfesteni, ezt tudod. A művészetpolitika ebből egy zászlót kovácsolt, az is volt a nőnek a szándéka, és ez sikerült is, de nem ez a kép.

Miklós
Ja, annál a régi kedves nótánál tartunk, hogy szerző szándéka és a mű... (kifut a magnószalag)

[Továbbra is március 14. Nyolcvannégy.]

Deske
Azt tudnám, melyikünk fogja ezt legépelni?

Miklós
Ezt én, mert az én szalagom, az tiszta sor... Csináljuk így, még mindig jobban járok, mert a Walkman az sokkal többet dolgozik.

Deske
Iszonyú te, minden ujjam iszonyúan fájt, rendes fizikai fájdalom volt, és így gépeltem mondjuk még négy órát, érted, hogy mindig a hólyagra ütöttem! (D: korábbi beszélgetéseinket, amik szalagon voltak, egyhuzamban néhány nap alatt legépelte, 54 sűrűn írt oldal! és lehozta Szigligetre)
Na várjál, kétségkívül valami hazugság van a szándékában... mint tudjuk, ez nem érdekes. Mert hiszen tévedhet. A Rembrandt dicsérte a nagypolgárságot, vagy Van Dyck a nagypolgárt a hasas asszonnyal, Van Eyck, pardon.

Miklós
vagy Rembrandt a posztókereskedőket.

Deske
Igen, dicsérhette, szóval ez nem érdekes, és most valószínűleg a társadalom is hibásan absztrahált, hogy azt mondta... na várjál...
Az írástudók felelőssége. Ebben lehet hogy igazad van, elhiszem. Hogy azt mondja: egy boldogtalan korban nem szabad boldogságot mutatni. Egyébként miért nem? Egyébként ugyanis az a boldogság igaz...

Miklós
Na várjál, mennyire a szándékról beszélsz? Mert ha arról, akkor nekem van igazam: egy boldogtalan korban nem szabad azt hazudni, hogy boldogok vagyunk.

Deske
Egyébként dehogynem vagyunk boldogok. Az a füttyös nő, amikor ott fújta a fütyülőjét, akkor ott boldog volt. Ez igaz.

Miklós
Nem.

Deske
Ez igaz. Miért nem, mert most autóval boldogabb?

Miklós
Nem. Mert - ez is közhely persze - nem a nőt festette ugyanis, hanem a tézist. Bár... a Fra Angelico csak téziseket festett!

Deske
Egyébként elég rosszul. Szerintem. Eredetiben láttam egy csomót: iszonyú pirosak, kékek...

Miklós
Én is eredetiben láttam őket, és mágikus volt nekem.

Deske
Remélem is hogy jó, és én vagyok hülye, mert olyan szép neve van, Fra Angelico: csak jó festő lehet.

Miklós
Dilettáns volt. De az más kérdés.

Deske
Rossz színek voltak. Rossz színek. Piros-kék.

Miklós
Giotto, az még inkább.

Deske
Giotto is... az egy másik... azzal is vannak zűrök.

Miklós
Azzal még inkább vannak gondok, bár azért... tudod mi? a Giotto az giccsőr. Na, a Giotto giccsőr. Az a Scrovegni kápolna az egy elbaszott nagy giccs, és a világ legjobb giccse. (nevetünk)

Deske
...szóval... a szándék az tökmindegy, ő könyörgöm a füttyös kalauzról beszélt... egyébként nem volt boldogtalan kor. Bocs. Mennyivel boldogtalanabb vagy tisztátalanabb, mint a mostani, vagy öt-hat évvel ezelőtti? kezdjük ezen. A festészetet kihasználták e politikai propagandára, ehhez a festészetnek nincs köze, disznóság, hogy ő ebbe a szolgálatba beállt. Ettől a kép lehet jó vagy rossz. De mondom, agyon van lőve, ha a Segal ugyanezt  kiönti fehér izébe és megrendülünk, ahogy én hetvenben, az izémúzeumban Kölnben láttam, ha ugyanazt látod. Érted?
...Kicseréltettem a szolgálati írógépet, mert akadt.

Miklós
Elektromos nincs? Attól nincs hólyag! És valószínűleg gyorsabb.

Deske
Nincs

Miklós
Mert nekem az a játékom, a technikai csodán kívül még ilyen praktikus érveim is vannak.

Deske
Gömbfej kellene hozzá, mert azzal a betűtípust váltogatni lehet egy mozdulattal.

Miklós
Kurva bátyámnak az van. Gömbfejes!

Deske
Meg szeretném egyszer nézni, mert a technikája érdekel.

Miklós
A gömb szalad! Azt én nem tudtam, most jöttem rá, nála. Azért azt szeretném megnézni, azt a csuklószerkezetet, ahogy az elforgatja azt a gömböt bármelyik pontja irányába. Egyhuszad mp. alatt! Vagy kevesebb.

Deske
Pedig ez mechanika. ... (még hosszasan tárgyaljuk az elektromos írógépet)

Miklós
Végül is ott álltunk meg, hogy ördög van, ott ágaztak el útjaink...

Deske
Tehát, hogy kellene aktív tartománynak lenni, elmehetünk a nullától hátrafelé is, ami elég... logikus? Sajnos ezt nem szeretem, hogy ez van, szeretném, ha ez nem lenne, de valószínűleg van negatív tartomány. Tudniillik ez, mint minden, mehet előre és mehet hátra. Tehát kell lenni hazugságnak, nem a hazugság nem jó szó, kell lenni olyannak, ami az embert rosszabbá teszi.

Miklós
Van olyan kép, mondod te, ami az embert rosszabbá akarja tenni.

Deske
A fénytől elfordítja. Fogalmazzuk így, mondjuk

Miklós
Csak azt mondhatod akkor is, hogy a fénytől elfordíthatja,

Deske
Igen, mert nem kötelező a képnézés, például,

Miklós
Térjünk vissza megint a működéshez!

Deske
Igen, hogy Isten a rosszból is jót tud csinálni.

Miklós
Ezért a legszakrálisabb a törött, horpadt lavór (Pilinszky)

Deske
Igen, hogy nincs giccs, csak giccsember van, haj-haj, de ha nincs giccs, ...te jó ég... de ez már engem igazából nem érdekel. Mert igazán rossz képeket nem csinálok, ezzel nem kell foglalkoznom. Foglalkozzon ezzel, akinek ez szakmája, az esztétikusok.
Van-e rossz, hátrafelé mutató kép. Végig kell nézni egy repró albumot.

Miklós
Nem tudom, mert egyszerűen ösztönösen elfordul az ember tőle. De sok jótól is!- ...Nem kell. Nincs szükségem rá, nem tudom használni.

Deske
Igen. Hűha. Van-e ami engem rossz irányba visz. Mert egyébként általában a művészetek közt a könnyű műfaj az, ami egész egyszerűen a szexuális rosszalkodás irányába mutat... az operett...

Miklós
Teneked, már megint.

Deske
Nem, nem. Az operett és a könnyű műfaj... mert azt mondja, hogy bazdmeg a Rózsikát is meg a Mancikát is, mert milyen jó. Ez egy világos mondat. Ezt mondja a sláger, operett... talán a vicclapok...

Miklós
Te, idefigyelj, már megint magad ellen beszélsz, ugyanis már megint a témáról van szó. A Mű témájáról. Holott a mű nem csak témájában működik. Hanem tartalmában.

Deske
Működik témájában is, nemde? a füttyös a füttyös! Azért azt végiggondolod, hogy ez nemcsak egy forma, hanem az egész miliőt átgondolod.

Miklós
A füttyös azért működik olyan intenzíven témájában, mert tartalmában olyan gyenge.

Deske
Igen.

Miklós
De figyelj... ha már mi így dolgozzuk föl a világot, akkor maradjunk a logikánál. Szóval azt mondod, hogy pl. a pornográfia is lehet nagyon töredékesen egy módja Isten keresésének.

Deske
Én ezt mondtam. Igen, hogyne.

Miklós
Tehát ráadásul: kinek mi.

Deske
Igen, ez is igaz.

Miklós
Tehát az operett vagy nemtudommi is vezethet ugyanúgy istenhez.

Deske
Hogyne, aszerint, hogy milyen szándékkal, milyen hittel, milyen belső tartalommal, milyen szemmel, kultúrával nézed, és egyébként milyen beállítottságú vagy.

Miklós
Tehát megint nincs olyan, hogy húzok egy vonalat és azt mondom: hogy itt a nullpont, ami ettől balra esik az elfelé visz.

Deske
Igen, mert azt mondod, egyszerűsítve, hogy egy sláger azt mondja, hogy bazd meg ez-azt-azt, mert az egy kurva jó dolog: ez hamis és rossz, ugyanakkor a zenéje, az atmoszférája ennek a számnak jó, ami téged előre visz. Isten felé visz. És ez a kettősség meglehet benne. viszont ezzel nem zárod ki azt, hogy ez a negatív tartomány...

Miklós
Felé mutat több, mint a pozitív tartomány felé?

Deske
Még csak a többet sem mondom, hanem hogy ez megjelenik, hogy létezik, megvalósul benne a rossz.

Miklós
Valószínűleg itt meg fogunk állni.

Deske
Miért?

Miklós
Mert én nem hiszem, nem hiszem, hogy van ördög. Van rossz. Holott ugyanakkor elismerem, hogy van bűn... szóval ez egy nagyon nehéz dolog.

Deske
Akkor hagyd ki az ördögöt, de azt el kell fogadnod, hogy... helytelen azt mondani, hogy emberek, éljetek promiszkuitásban, mert az jó. Ez szerintem egy rossz állítás. De azért periférikus a dolog, mert ez komoly műfajban nem jelenik meg.

Miklós
Ráadásul... hogy ez mennyire rossz, ez őrült nehéz dolog, mert az embernek - ha Istent most megpróbáljuk kihagyni belőle - a biológiai ösztöne nem a promiszkuitás felé irányul.

Deske
Hol igen, hol nem.

Miklós
Basically nem. A legpromiszkuózusabb ember is mindig egyetlen kapcsolatra vágyik.

Deske
Azt mondja az S. Nagy, hogy egy nő alapjában kurva hajlamú. Hogy igaz-e, ezt nem tudom megítélni.

Miklós
Ez alapjában véve hülyeség.

Deske
Nem tudom megítélni... feltételezem, hogy van ilyen alkatú nő-, el tudom képzelni, hogy van ilyen alkatú nő...

Miklós
Olyan alkatú nő, aki naponta három alkalommal...

Deske
Ez hülyeség persze, önellentmondás... hiszen a jót keresi

Miklós
egyetlen párkapcsolatot keres! Negyven alannyal.

Deske
Persze. Illetve egyáltalán a jót keresi, csak nem találja meg. És a jó, az egy. Igen. Nincsenek jók.
Jó, na akkor menjünk tovább.

Miklós
Ezt az egy példádat próbáltam megtorpedózni, hogy ez sem a rosszra utasítás. Ez azt mondja, hogy próbálj meg boldog lenni. Akarj boldog lenni. Hogy milyen megoldást, technikai megoldást ajánl, az alkalmasint tévedés.

Deske
Tehát azt mondod, hogy kéttized fokban, de ez is a jóra utal. Hát, itt megakadunk, ez így szimpatikus, de hatásában, de hatásában mégiscsak...

Miklós
Csinálhat bajt? Mi minden csinálhat bajt. A legeslegjobb szándékkal.

Deske
Nem tudom, hogy nem mosunk-e itt össze komoly minőségeket? Csinálhat bajt? Csinálhat a fenyőfa is, ha rám dől.

Miklós
A Hitler is elég sok bajt csinált. Ő maga, mint jelenség, mint emberi jelenség: rossz volt. És hány szentet és hány nemtudommit okozott ugyanakkor. Tehát... nagyon jó ennek a nőnek, s ennek az őrült francia nőnek (Simone Weil) a definíciója, azt a distinkciót teszi ugyanis, hogy bizonyos tetteknek "szociális értéke van." Megkülönböztet. Ami rettenetesen furcsa. Nem érték Isten felé: szociális érték.

Deske
Ezt Isten is megteszi, ezt a megkülönböztetést utasításaiban, a Szent Katalin könyvben azt mondja: a magasabb létrendben a jótettednek nincs értéke, amennyiben nem kegyelmi állapotban tetted. Ez... a halálos bűn után mindig az első, hogy teljes bűnbánatot tartok, ott, vigyázzállásban, tíz perc múlva... ti. nem akarok ebből a létrendből kimaradni.
Tehát még egyszer: jótettednek nincs a magasabb létrend számára értéke. Mert azért egyébként az érték. Ugye?

Miklós
Természetesen számomra ez is egy nagyon spekulatív dolog. Mert ha mi azt mondjuk, hogy minden Isten felé mutat, ha töredékesen is, ez ellentmond ennek.

Deske
Igen. Nem teszünk megkülönböztetést.

Miklós
De azt mondom, hogy ő tesz.

Deske
Isten tesz. Az én üdvözülésem szempontjából. Pardon! Attól más üdvözülhet, az én jótettemtől. Tehát az lehet hasznos tett. Azt mondja egyébként, hogy az ilyen állapotban elkövetett jótettedre itt, a földön fogod megkapni jutalmadat.

Miklós
Apjafaszát. Tudod, a Szent Katalin azt mondja, nem teszek rosszat, hogy másnak jó legyen.

Deske
Nem szabad bűnt elkövetnem azért, hogy mással jót tegyek. Ez utasítás.

Miklós
Tehát nem követhetek el bűnt azért, hogy ezzel tíz embert a mennyországba juttassak. Érted? Az emberi koordinátarendszer szerint egy ilyen képlet lehetséges. Hogy én egy embert megölök, mert ez a másik három épp ebben a pillanatban akarná beleszúrni a kést... teoretikusan elképzelhető, hogy én az én bűnömmel őket megváltom.

Deske
Hogyne. Szent Ágoston is volt ilyen dilemmában, hogy Uram, én elkárhozom, ha ezzel megmenthetem az emberiséget. És azt mondja a húgom: a kis csacsi. Krisztus szerepét akarta fölvállalni. Ez már megtörtént. Ott sem bűnnel...

                                    VÉGE