dátum: 85.04.    fájl: c1558-1.htm     C. 1558

KIÁLLÍTÁS KATALÓGUSÁBA, VÉGÜL IS NEM HASZNÁLTAM FÖL

"...Én itt bele fogok gabalyodni. Tudniillik ént tudom, hogy számomra Munkácsy virágcsendéletében egy megdöbbentő időélmény jelentkezik. De ezt szavakra lefordítani bizony kutyanehéz. Időélmény, olyan értelemben, hogy: időtlen. Hogy, mintha nyári délután, amikor a fölfuttatott vadszőlőben zizegnek a méhek (ez egy olyan radnótis kép). Egyszer, 1953-ban Leányfalun ültem egy padon, egy befuttatott házfal előtt, és zizegtek a méhek, odasütött a nap, és az egész olyan volt, mintha megállt volna az idő, mint ahogy a sláger mondja, én tényleg, mintha az idő nem működött volna. Most az a Munkácsy kép, vagy mondjuk Chardin képei, vagy hát nagyon sok, tulajdonképpen főleg erről beszél - legalábbis számomra - és ezen kívül még millió dologról, aminek egy részére én nyílván süket vagyok. Vagyis hogy, az idő, tudjuk, egy móka, amit technikai segítségünkre talált ki a Világfelelős, ami hát vagy van, vagy nincs, egyenlőre úgy néz ki, hogy van, de az egész olyan nagyon nincsen rendben. Nem tudom ezen ki, milyen módon esett át. Nekem egy barátom elmesélte, hogy - azt mondja - most már tudja, hogy ez egy nem olyan egyszerű dolog. Ugyanis azt álmodta-, egy furcsa álma volt, hogy reggel kilép az utcára, és csődület van, rendőrök, autók, és a házbeli lakóktól megtudja, hogy a házban lakó trafikost meggyilkolták. Ezt álmodja, ezek után reggel lemegy a ház elé, csődület, rendőrautó és a házbeli trafikost meggyilkolták. Ő ezt néhány órával előbb megálmodta, most ő azóta tudja, hogy ez nem egy egyszerű dolog, ezzel a vekkerrel, amit naponta fölhúzunk..."
                    (részlet egy interjúból 1982.5.)

                                Szöveg 4.
                                (végül: az a kiállítás elmaradt)