dátum:87.12.    fájl: c1921-1htm     C. 1921-1922

"Magyar Családi Kalendárium 1988"
kiadja: Hazafias Népfront
Családvédelmi Tanács

VÁLI  DEZSŐ újabb művein zsidótemetők láthatók - keveset lát, aki csak a temető külső képét látja, hiszen a belső a fontos. Ezt a gondolatot szeretnénk erősíteni Váli Dezső képeinek közlésével, remélve, hogy decemberben, karácsony fénykörében a belső látás jobban fölfedezhető és gyakorolható, mert az ünnep révén több külső kapaszkodót találhat az ember az elmélyüléshez. A festő személyéhez és műveihez további két idézettel nyújtunk - persze csak jelzésszerűen - támpontot. Az egyik az Ernst Múzeumban 1977-ben rendezett kiállításának katalógusából való:

                „Kedves M!

Száraz, adatszerű
önéletrajzot kértél.
tehát:
születtem                     1942
diploma                       1967
első kiállítás                 1969
önálló kiállítás                  19
külföldi szereplés             14
olajkép eddig                 826
    ebből:
    megsemmisítettem     507
    köztulajdonban            43
    magántulajdonban      161
díj                                  10
kitüntetés                          l
gyerek                              2
összesen                      6961
szerinted ez elég?"

A másik idézet 1985-ből származik, a festő kiállításának megnyitóján többek között ezeket mondta Dávid Katalin művészettörténész: „Ezek a kidőlt sírkövek itt nem emlékek és nem elhagyott temetők. Ezek a sírkövek eleven, sikító, élő valóság. Jelek arról, hogy halottakat vártak, tisztességes, szép élet jogos halottait. És megfosztották a temetőket ettől. Nincsenek halottak, akiknek a sírja mellett meg lehet állni... Az ilyen alkotások közt érezzük, hogy az ember kozmikus fókuszban áll, hogy megrendítő az emberi lét tudata; átélése és megértése világunknak, amelyben miénk a lehetősége annak, amit jónak és rossznak, igaznak és hazugnak - vagy amit kegyetlenségnek és irgalomnak mondhatunk."

Végül pedig - a karácsonyi ünnepkörre és a világhelyzetre gondolva - a képekhez és idézetékhez közöljük Vali Dezső, Ima a békéért című, nyilvánosan is elhangzott szövegét. (1986)

Itt vagyok előtted, Uram!
Taníts engem a békére, Uram!
Taníts meg minket a belső békére, Uram, mert ez a világbéke feltétele!
Béke belül, és megőrizni mások békéjét is.
Békében akarok élni, Uram!
Békében - először is önmagámmal. Különben hogyan élhetnék békében másokkal?!
Békében, tehát: elfogadva minden tévedésemet
                                                  sutaságomat
                                                  ügyetlenségemet
                                                  tehetségtelenségemet,
                                                  minden csacsiságomat.

Másodszor - és ez után - békét akarok teremteni a világban.
Békében élni, nem haragban.
Békében kislányommal, amikor éppen 217-edszer felejti égve a villanyt a fürdőszobában
- a legrejtettebb gondolatomban is békében akarok élni avval a Közért-pénztárossal, aki olykor becsap - avval a harmadik emeletivel, aki részegen időnként lehányja a lépcsőházat
- Uram, teljes szeretetben akarok élni avval a fekete bőrnadrágos sráccal is, aki folyton a magnóját bömbölteti
add, Uram, hogy mindent megtegyek a szeretetért, vagyis a békéért; amikor zavarnak
amikor elkésnek
amikor figyelmetlenek
amikor kihasználnak
amikor elfelejtik, hogy-
amikor tönkreteszik, pedig -

Harmadszor, Uram, a többieknek kérek békét.
Különösen azoknak, akiket én zavarok
                              akiknek én vagyok kellemetlen, bántó
                              akiknek én okozok bajt, sérülést és kárt.

A béke ellentéte nem a háború.
A béke ellentéte a szeretetlenség.
A mauthauseni koncentrációs tábor közepén békében élt az a magyar asszony, aki háromszor is megszökhetett volna, de nem tette, mert látta, hogy néhány embernek nagy szüksége van itt az ő szavára, jelenlétére.

Uram, ha mi magunkkal és másokkal békében élünk, számunkra az a világbéke.
Jöjjön el a Te országod.
Amen.

Írta a szerkesztő:
Horgas Béla
(vagy Levendel Júlia)