dátum: 93.8.19.       címzett:       fájl: c-fajlok/c4081.htm               C.4081-82 

Szia S! Szia N!

Nyaralokk. Nyaralok, mint egy acélgolyó, mint egy radír, egy újságkivágás. Tegnap befejeztem a III. Richárdot, most az Othello. A padlásablak alatti, falnak tolt deszkákból ácsolt óriásasztalomnál, reggelente.

Azt hiszem, egész életemben nagyon erős, és férfias szerettem volna lenni. Erőm szerencsésen termett is annyi, amennyivel kordában tudom tartani- magamat. Agresszivitásomat nem a külső erők győzik, szerencsére. Túlteng bennem a morális.

Még bírom a nyaralást. Sőt. Egy keserves, kongó műteremre emlékszem, olyankor, homályosan. Kata összehozta Mikicát egy hasonkoru fiúval. Délután már meglátogatott minket. A házba béfordulva, hallom a fiamat, amint a Macbethből olvas föl, a vendégének. Azt a részt, amit előző nap tőlem hallott. Hát így? Ennyire?

Ahogy kopaszodom, ráncosodom és szemem fakul, félkerge nagybátyámhoz kezdek hasonlítani, rémületemre. Kisfiú koromban, nagyanyámnál szombatonként vendégségben- sokat ámultam a nagybácsi műhelyféléjében, titokban. Ő soha nem volt otthon. Még esztergapadja is volt egyidőben, a spájzból átalakított kis szobában. És Kossuth Lajos leveleinek díszbe kötött néhány vaskos kötete. Áhítattal forgattam. A nagybácsi akkortájt fiatalkorúak intézetében volt gazdaságis, s kopott öltözete miatt egyszer igazoltatták is. Rendőrségi igazolványa volt. ''Na, maga jól melléfogott'', mesélte.
Zoknijának lábszaga volt, ha valamiért, hát ezért kezdtem egyáltalán mosakodni.

Kopaszodom, ráncosodom és szeme fakul -írhattad R. úrról. Szép az a lélekrajz. Szépek vagyunk, tűnődök.

Ugyanez a Déry, már a vénkori. Itteni könyvtáram tartozéka az egyik Napok hordaléka. Ahogy naponta megküzd ugyanevvel.
Tud mosolyogni is. Van humora, ebben több, illetve igazabb, mint Pilinszky. Olvasom balkézről az Ábel a rengetegben-t is. Micsoda életharcok ott is, a mosoly alatt.

Ma a tizenegyedik Shakespeare. Amilyen türelmetlen és ezért felületes vagyok, ha nem figyelek, - ezért ez csak az első szántásnak tekinthető. Valamelyik Henriket ezért már részben újra is olvastam. Igen, szükséges lesz.

Unalmamban elkészítettem a C. NAPLÓ névjegyzékét. 560 név, jó sok gépelt oldal, szoros abc-be is raktam. Tanítványoddal ellentétben: nem nyolcszor szerepelsz a könyvben. 49, 69, 89, 132, 152, 184, 237, 275, 312, 318, 332.

A légy idegrendszere sokkal gyengébb, mint a darázsé. Iszonyúan zúgtak itt a fejem fölött a drótüveg alatt, lefújtam őket. Az egyik légy belerohant azonnal egy pókhálóba, és megdermedt, a másik az asztalomon néhány másodperc múlva már csak egyet-egyet rezzent, míg a darázs a géppapírra esve hosszan, görnyedten rángatózott. Kegyelemdöfés.

A múlt héten karamboloztam, elég rondán. A vendég kisfiút vittem vasárnap reggel orvosi ügyeletre, mi négyen, a belémrohanó autóban hárman. A Ford Sierra szerintem totálkáros lett. Szerencsésen olyan kis szögben ütődött össze a két kocsi orra, hogy ezáltal a két oldalunk is összekoccant, s ez elvitte az erőt. Mi kicsit nyikorogva  20 perc után továbbmentünk, csak Kata mutatott (vett észre a combján másnap) egy tenyérnyi kék foltot. Kiszállva rögtön kezet fogtam és elnézést kértem. Aztán rögtön elküldtem a kisfiút Katával a rendelőbe (Tapolca határából). Miki kérte, maradna velem, mert a dolog igen érdekelte. Nagyon szerette volna a leesett Ford emblémát eltenni. Este bevallotta, hogy nagyon örült a balesetnek, mert gyerekkora óta várta. Tudta, hogy születése előtt volt nekem egy.
A tapolcai lakatos negyvenezerért vállalta. Estére kitaláltam a megoldást, s azonnal el is indultam az Örségbe, Nagyrákosra, Robihoz. Ott 2600-ért két nap alatt meg is csinálták. Aztán még egy napot maradtam (nagyon jól éreztem magam) s újabb kétezerért megcsináltattam a komplett alvázvédelmet. Robi tartozott még grafikám árával, - több pénzzel jöttem, mint mentem.

Én voltam a hibás, mégis vétlen. Teljes körültekintéssel és igen lassan a kereszteződésben. Talán Kata kicsit előrehajolhatott éppen, amikor arra az oldalra néztem ki.

Hallom a bosnyákok sem vétlenek. Elgyengülök egy ilyen hírre. A pókhálóba rohant  óriáslégy most föléledt. Mindig mindenki azt hiszi, hogy igaza van. Fáradtan legyintek. Műveljük kertünket?! És a szomszédé?!

Álmomban megint óriás-félhomályos kihalt antikváriumban kotorásztam, látra tetején. És olykor a megtalálás reménye. És a vadászat izgalma is. Múlt héten felnőtt, ivarérett emberekkel beszélgetve említettem a Korunk szellemi körképét (Washington Press). És a Robiék társaságából senki nem ismerte! Tíz évvel fiatalabbak nálam, csak!

Próbálom magamnak lefordítani a Macbethet. A jóslásból következő életdöntéseknek (számomra) nincsen semmi értelme. Kata azt mondja, talán a munkafanatizmus csőlátására tehető át. Mondta, talán halvány pedagógiai célzattal is.

Jövő hét elején elviszem a családot pár napra a Sárospataki Zenei Micsodára. Engem a Vár érdekel, Széphalom, Füzér. Lesz gregorián kórus is, esténként. Sátorban, olcsó szállás híján.

Most kezdtem csak megunni a nyaralást. Azt mondja Kata, akkor betöltötte szerepét.

93.8.19.                                                                                            ennyit, sziasztok! Deske