 |
| Első műtermes képem. A/87/12; azaz, 1987 |
|
|
| Első műtermes képem. A/87/12; azaz, 1987 |
Lehetetlen most Győrben nem gondolni Fehérvárra, az ottani Csók-kiállításra, benne a Műteremsarokra. Az az igazi atelier-festmény. Hatalmas paletta, fenyegetően sok ecset, maestro, virágfüzér, süppedő, dús kelmék és persze gyönyörűen rózsaszín asszonyfenék. Váli Dezső műterem-életműve ehhez képest ínséges. Hogy folytassuk a leltárt, üres festőállvány, kinyaklósodott szék, dívány, amely inkább dikó, egy-egy képkeret, az sem mindig. Ráadásul mindez felettébb takarékosan, mondhatni pőrén megfestve. Ráadásul csak ez, mindig csak ez megfestve.
Váli évek, lassan évtizedek óta kizárólagosan műteremfestő, vagy kizárólagosan annak látszik, és szögezzük le mindjárt az elején, hogy minimum megunhatatlan. Ha jól számoltam, huszonkét olyan vásznát állította most egymás mellé a győri képtár, amelyet tulajdonol, és ezek a formára is egyformán négyzetes képek nem hogy monotonná nem válnak, képenként újabb és újabb mély élményt kínálnak. Persze, mert – lapos igazság így, leírva – mind másképp vannak megfestve. Az időrendben legkorábbi, amely a pedáns Első műtermes képem címet viseli, még többé-kevésbé részletesen ábrázolja a makaccsá vált témát. Kézzelfogható bútorok, az állványon vászon, a nagy üvegablak fényt ad, és a perspektíva, a rövidülés reális. Minden rajta van, ami a következőkben majd éppúgy feloldódik, mint az a komoly-komor hangulat, amely a grafikusan feszes és monokrómba boruló értelmezést meghatározza.
A perspektíva hamar elbizonytalanodott. Az Igazi műtermen - A/03/06 a falsarok befelé dől, a Műterem, kiállítás után - A/02/27 címűn kifelé zuhan, olykor megszűnik, mert egymásra tapadnak a térrétegek, máskor, ellenkezőleg, egy sárga kép a képben kitüremkedik a falból. A tárgyak pedig kötelességszerűen követik a gyöngéd torzulást. Kilazultnak mutatkozik a szék, mert négy lába szánni valóan ferde, dől a festőállvány, mert hajdani derékszögei vetemednek, az aszkétikus fekvőalkalmatosság némely esetben összerogyni készül, mert a négy lába négyfelé tágul. Hogy mindez korántsem hatalmas dráma, még kevésbé szegényszagú szociológiai jelentés, az a színeknek köszönhető. Váli végtelen gyöngédséggel fest. Nála a meleg szín többnyire szürkével keveredő derengés, a világító kékek drappos bizonytalanságba oldódnak, ellenben a szürke fal tartózkodó pírt kap és a Műterem zöld képpel olívzöldjei csaknem napsütésesek.
Ilyen színvilágban a kis elmozdulások is nagy eseményekké válnak. Gyakori motívum egy-egy falnak támasztott vagy falra akasztott kép vagy képkeret, lényegében egy derengő négyzet, amely helyzete, színe és környezete függvényében oly változatos szerepeket tölthet be a kompozícióban. Az első teremben láthatóan falhoz támasztva világít a Játékos műterem - A/08/41 cím fölött, és helyzete szerény, viszonya alárendelt a nagy, talán kész kép, talán ablak súlyához képest. Két lépéssel odébb, a Csak egy műtermen-A/07/43 fekete és sarokba szorult, ám uralkodik, mert a fölötte lévő nagyobb formák fehéresen szertefoszlók és a világító sárga szürkül.
Műterem, kiállítás után. A/02/27; azaz, 2002
Tömörebben: a Váli-képek színélménye, formajátéka,
ritmusa, szabálytalansága és fegyelme lebilincseli a nonfiguratív élményeken
nevelkedett nézőt, de mindig őriz valamit a látványból, amely bizonyos
biztonságérzetet támaszt és viszonyítási pontot kínál. A szellemi lényegről
pedig egy három évvel ezelőtti mű, a
Megérintett műterem - A/08/49 árul el a legtöbbet. Ez is
festőállvány-ábrázolás, a tünékeny színmezőben ceruzával, és a bátortalan,
vékony vonalak Vajda rajzait idézik. Ugyanazzal a bizonytalan, nagy
biztonsággal, ugyanazzal a törékeny óvatossággal rajzolja fel Váli a tárgyat,
mint amivel Vajda Lajos tette kétségessé a hámozott almákat és a parasztházak
homlokzatát; a szépség megidézése ez, amelyben a megidéző nem hihet. Ám Váli
továbblép. Azzal, hogy ugyanezt az állványt nem kevesebb bizonytalansággal, de
megfesti, azzal, hogy derengve, ceruzával körbesatírozva és ecsettel tépelődve
testet, noha sérülékeny testet ad neki, egyszersmind legyőzi a csupasz
bizonytalanságot.
A tartózkodó kétely megmarad. De ezen belül az otthonosság (Belakott műterem - A/99/15), a borongó teljesség (Műterem zöld képpel - A97/09), a magány (Műterem vasárnap - A/08/56) és a derűs kiteljesedés (Műterem, szelíd szürkék - A/06/38) mind ott van az atelier mélyén. A maga módján a teljes világ.
