2017.03.02.-            html-2017/maria-radio-interjuhoz.htm                C.16389 - 390

[Mária Rádió-interjúra készülve]
 

EGY BIBLIAI IGÉRŐL

Nincs állandó szentírási igém. Amelyik mostanában fontos, az a 94. zsoltárból: "Övé a hegyek minden orma. Övé a tenger, az ő műve, a szárazföld is az ő keze alkotása." Hogy miért ez. Kezdetben fölismert feladatból. A papoknak a zsolozsmában ez a zsoltár a nap leg-kezdetén minden napra elő van írva.  Ez nem lehet véletlen, az egyház nagyon okos. Belevettem reggeli imámba, fél éve használom. És rácsodálkoztam. Gyakran hozzámondom, hogy az Ő alkotása a fűrészgépem és az okostelefonom is. Ez a zsoltármondat helyére tesz mindent-, életet, helyemet itt Budapesten, a hatodik emeleten. Hogy nemcsak hogy Ő teremtette, de ráadásul az Ő tulajdona is vagyunk, a hatos villamossal, a síbakancsommal együtt. Ez fantasztikus. Mindent meg lehet Neki köszönni.

HITÉLETEMRŐL

Első kamaszkori bűneimre az égi válasz a heti gyónás és heti áldozás életre szóló ajándéka volt. Gyónni most havonta, a hónap közepén; de a heti áldozás ma is. Illetve voltak évtizedek, hogy másod naponta. Uszoda előtt a budai ferencesekhez jártam hajnali misére. Csak azt sajnos pár éve beszüntették, hogy sok a munkájuk, fáradtak olyan korán fölkelni.

Ez a hatórás mise nagy ajándék volt; az '84 májusában, egy fergeteges ferences prédikátorral történt találkozás után kezdtem el. Fölkerestem egy szentbeszéde után, megismerkedtünk. Zseniális lelki vezető volt; kicsi fiamnak azt tanácsolta, utcán jártában áldja meg a vele szembe jövőket. (Ha belegondolunk, egy teljes életstratégia.) Általa kerültem be a karizmatikus – nem jó szó, mondjuk így – mozgalomba. Hitéletem egy emelettel följebb. Hamarosan leosztotta rám egyik imacsoportját. A Fioretti-imaközösség azóta is, harminckét éve, szerdánként együtt a műtermemben. Már kevesen vagyunk. Szerencsére Isten nem tud számolni, ő az egyet ismeri. Meg a ketten-hármant. Nem baráti összejövetel, hogy egymást kedveljük, és lelki gondozzuk, hanem itt másokért végzett munka, úgy mondom, esztergálás. Elsősorban közbenjáró ima, munkaasztalomon gyertya mellé kitett Oltáriszentség. Hogy ezt a privilégiumot megkapjam, végül Vatikánnak kellett írnom, aztán még egy aranyos püspök is segített átlépni a tiltó törvény betűjén.
 

IMAÓRA 05:40-től:

KERESZTVETÉSEM lassú, az egy eget-földet rengető hatalmas állítás – vigyázat, itt Istennel közösen nyilatkozunk –, utána félórás csönd illene.

NAPI ZSOLOZSMA részei, okostelefonról olvasva, mint a ferences tartományfőnök is: zsolozsma.katolikus.hu. Mára mindenki számára hozzáférhető, ingyen. Ijesztően a mának, (és benne nekem) szóló szövegek már az első évszázadokból. Részletek levelekből, prédikációkból, vértanú történetekből.

KÉRŐIMA  Valami fontos ember azt írta, ami a Miatyánkban nincs benne, azt nem is szabad imádkozni. Magamért egyéb kérést, mint ami ebben, nem is igen szoktam, avval, Ő úgyis jobban tudja. Inkább:

KÖZBENJÁRÓ IMA
            – 64 tételes. Tudom fejből, de van hozzá emlékeztető-listám is.
            – Külön: az aktuálisan bajban lévők. Például az a zseniális ferences, akinek időközben négy gyereke lett. Pocsék történet. Úgy tartom, Isten azért engedte, mert ez sokunknak ajándék-, hogy ugyanis égető figyelmeztetés.
            – Akikért imaközösségünk is: a Budai ferencesek és a királyok (ez Pál utasítása); jelenleg Orbán Viktor, korábban Gyurcsány. És most persze a bohóc új US. elnök, Trump bácsi.
            – Este kilenckor vekker: akkor feleségemmel a Mária-örökmécs előtt egy tized, két gyerekükért. Nagyon nehéz félbehagyni, amit éppen csinálunk.
            – Valaha egyszer egy szerzetest avval az agresszív ajándékkal traktáltam, hogy megkértem, naponta imádkozzék örökbefogadott kicsi lányunkért. Keresztgyerekeimért én is naponta megteszem.

BŰNBÁNAT Ezt elég rövid úton intézem el – nem biztos, hogy igazam van – avval, hogy minden hasra eséssel egy testhosszal közelebb kerülök Hozzá–, mondta valamelyik Teréz. És az édes, bölcsen pimasz himnuszmondat: Adtál üdvünkre szent időt, adj hát bűnbánó szívet is...
            – Apám nem volt, így apa-atyaképem nincs, Krisztust is nem bíróként, hanem nálam okosabb jóbarátként élem meg, bocs.

ÉS A HÁLAADÁS főleg és legfőképp. Ez csodamező. Harminc éve azt mondta az atya, ha nem jut eszedbe más, adj hálát, hogy folyik a csapból a víz. A Pál-gondolat, adjatok hálát mindenért.  Nem vagyok áhítatos és örömös imádkozó, nekem munka, ez is. De olykor mégiscsak átmelegedik a szívem,  egy-egy napközbeni köszönöm-nél. Köszönőviszonyban vagyunk. Például amikor az ágy alá bemászva megtalálom a keresett anyacsavart. Ha végre sikerült gyönyörű-pontosra formálni egy mondatot a blogban a honlapomon. Megköszönöm Zelk Zoltán összes verseit. Ha nem felejtem el, hálát adok egy beütött könyökért. Hálát adni mindenért; ebbe a MINDEN-be a terhek is beletartoznak. Ismerős apuka húszéves nagyfia temetésére piros sapkát húzott. Pontosan tudta, hogy mit üzen evvel. A szenvedés bizony nehéz dió. Érthetetlen, megérthetetlen ajándék, misztérium. Sokan próbálják megfejteni. Barsi Balázs OFM: nézz az ártatlan Krisztus szenvedésére, akkor ez neked, bűnösnek, nem kérdés többé. Newman bíboros: neki fáj, hogy fájdalmat viselsz; és ha rád méri, csak azt teszi, amit magad is megtennél – ha bölcs lennél –, későbbi nagyobb üdvösséged érdekében.
 

IMAÓRÁN INNEN ÉS TÚL:
 
REGGEL Fogmosás közben öt szentet kérek, hogy segítsenek ma élni és majd meghalni. Kettővel közülük találkoztam is.
Reggeli futás közben rózsafüzér, módosított titokkal: aki Kánában is megmutatta irgalmas szeretetét. (Az irgalom primátusára későn jöttem rá.)

NAPKÖZBEN Azt szoktam mondani, hitéletem – úgy, külön – nincs. Vallásosan mosakszom és vallásosan biciklizem. Igen, ezért másképp.
Olykor egy mondat az égnek küldve. Ahogy a rendőrök akció közben telefonálnak a központnak: jelentéstétel, utasításért, esetleg erősítésért.
– Most itt futok a Török utcában, rendben van?
– Indulok a konyhába ebédelni.
Harminc évesen egy jelmondatot találtam;  angol rendőrválasz: I am on duty – Szolgálatban vagyok. És tényleg vagyok, olykor korlátolt-bután, vagyis szeretetlenül. A szeretet a másikra figyelés. Munka. A többi a lepkeszárny színes hímpora. Vagyis – ha megadatik mellé – az édes érzés. Ha nem, akkor munka tejszínhab nélkül, munka, szolgálat, a másikért, másokért.
Festő vagyok – egy-egy jobban sikerült, műterembelsőt-, ablakot, széket ábrázoló festményemmel pillanat-időre megmutatom Isten köpenye szegélyét. A művészet erre való.

ESTE Keresztvetés közben elalszom.

AKTUÁLIS FELADATOM – 75 vagyok – fölkészülni egy tisztességes haláltusára. Ennek evilági része a napi uszoda is. Most egy amerikai gyorsúszásfajtát tanulok. Ha aznap megy, először az égnek hencegek. Aztán a reggelinél, Katának. Meghallgatja. Ő is.

Váli Dezső