2017.06.18.       html-2017/versvalogatas-h-gy.htm        C.16576 - 578

 

Hegedüs Gyöngyi
VERSVÁLOGATÁSA
2017. májusi  VÁLINEWS-ból
 

----------------------------------------------------------------------

2017.05.03

Egy, gondolom,
éhen halt
pók utolsó, ziláltnak ható
munka-, és lakhelye
a műhelyszoba sarkában.
Tán koporsója is.

Emlékműnek megteszi.
Tán ő is szerette a szürkeárnyalatokat.

 
------------------------------------------------------------------

2017.05.03

Ez ma nehezen állt össze.
Sötét volt.
Eső volt.
Hóvihar is lehetett.
Ezektől minden kitelik.

-------------------------------------------------------------

2017.05.04.

A fiút nem vártam,
sokáig nem is szerettem,
nem volt érdekes számomra.
Tudja, mikor szerettem meg?
Kilencszer szúrták a fülét.
Karomon vittem,
és tán a negyedik alkalommal felismerte, hová megyünk.
És ahelyett, hogy megdorgált volna,
mi rosszat csinálok vele,
hirtelen szorosan hozzám bújt, átölelt.
Akkor áttört bennem valami.
Leírhatatlan.

--------------------------------------------------------

2017.05.07.

A litván tengerparton most szép az alkony. Tengerhorizont. Súrolófények. És az édes rikoltó madárfelelgetések. Tegnap egy apuka, kislányával. Van ott egy létra is valami kis sziklácskára. A kislány persze. A partra húzott halászladik tán csak díszletnek szánva; a három pózna is. Bal legtávolabb pici ház lehet, éjszaka egyszer fény vetődött onnét. Ez a tenger jövőre is tenger marad.

-------------------------------------------------------

2017.05.08.

Amikor az ember egy
délelőtt kezdett képpel
a délután közepéig ide jut
le kéne mosni
de ahhoz is fáradt vagyok

Figyelemre méltó
hogy ez a szegény 3,2-es farost lemez
mindezt
szótlanul tűri

mi keresnivalóm
e világban
még

talán ha egy mákosrétes
csakezértis egy szóba

pedig van a konyhába

miért, az orvos meg mellévág

------------------------------------------------------------------------

2017.05.09.

Kedves olvasó mail-tanácsa,
talán le kéne mosni a képet.
Igaza van.
Talán lemostam.
Amennyire lehetett.
Reggel öt.

Nem lett jobb.
Igaz, rosszabb se.
Tegnap, vagy ma van a Győzelem Napja.
Mégis, inkább tegnap lehetett,
május 8.

Csinálok egy teát.
Kezdjük a napot.

-----------------------------------------------------------------------

2017.05.09.

Ez az, vagy majdnem az az illat, amivel 40 éve már találkoztam, amit keresek, olykor fölbukkan. Utal a mennyországra. Sávomban úszó hölgy megadta, Mammut1, földszint. Ha Kata hazaér, majd mellékesen megkérdezem, van-e nappali hidratáló krémed, úgy értem, huszonötös.

-------------------------------------------------------------------------------------

2017.05.09.

....a lila foltra vonatkozóan, kezdett derengeni, hogy ez a gyönyörű szín nem az én világom.

---------------------------------------------------------------------------------

2017.05.10.

Kata kiskertjét a napfényes gangon leginkább szemlesütve szeretem

--------------------------------------------------------------------------------------

2017.05.10.

Bizonyára időjárásváltozás.
Szokás mondogatni hetven év felett. Noha délelőtt három képen javítottam; a lélek ernyedt csüggedése, ölbe ejtett kéz.

--------------------------------------------------------------------------------

2017.05.16.

...Én szürkét ütköztetek lilával.

-------------------------------------------------------------------------------

2017.05.19.

átlépni ezen a hirtelen fájdalmon. Hogy hiszen minden rendben van.

-------------------------------------------------------------------------------

2017.05.25.

...máris túl sok szerteágazó ember.
Ezek a kedves hosszúnevű oroszok.
nem fogok belölük családfát rajzolni.
Neveket megjegyezni-,
unokáimnál is olykor ki kell hogy segítsenek.
Valaha kézfejemre írtam őket.

---------------------------------------------------------------------------