Julika gyere Julika
Julika virágom gyere
gyere gyere
virágom Julika gyere
gyere gyere gyere
Ez szivárog a nyolcas kórteremből,
villanyoltástól hajnalig,
ez a vékony rimánkodás.
231
Este negyed tíz. Állok a folyosón.
Egy cigaretta, de már taposom is el.
Visszakerget a földön, falakon
kúszó gyerevirágom Julikám.
Két altató. Aztán a súlytalanság
állapota. S ő mondja vagy talán
én mondom a homlokomon
kopogó szavakat?
Julika gyere Julika
Julika hozd a lámpát
hull a korom sötét van
megtöröltem az arcom
látod Julika a kezem
én kormot izzadok
Julika gyere Julika
Julika hozd a lámpát
Jaj el ne hozzad Julika
fölborítottad akkor
lángra kapott az abrosz
apád ott volt elfújta
apád apád apád
nem emlékszel apádra
földobott a magasba
hogy kalimpált a lábad
kezed röpült az égen
elkaptad azt a felhőt
futottál a felhővel
futottál kőre estél
fölemeltelek sírtam
homlokod csupa vér volt
homlokom neked adtam
a kezem neked adtam
a lábam neked adtam
232
nem kérek semmit vissza
mindent örökbe adtam
te jó vagy te már alszol
én beverem az álmod
én kővel hajigállak
te jó vagy én gonosz
jaj meggyullad az abrosz
a veranda is lángol
leég a kis barackos
apád már el nem fújja
hull a korom sötét van
gyere virágom Julika
Julika virágom gyere