2020.04.            03. irodalom rólam  html-2020/szuts-konyvbol.htm            C.19073 

részlet Szüts könyvéből

(Festőkkel beszélgetni)

...Mai baráti körünk apránként alakult. Egy baráti kör talán nincs is, körök vannak, amik térben és időben összeérnek, többé vagy kevésbé, ami biztos, e körökben olyasféle emberek vannak, mint én, tudok velük beszélgetni. Ez az én szakmámban nem magától értetődő, a kollégákkal kevés kivételtől eltekintve, nem könnyű beszélgetni. Az egyik ilyen kivétel Váli Dezső volt, vele lehetett is, kellett is, vele leveleztünk is, de hát Váli grafomán. Két történet még a múlt századból. A boldogtalan nonfiguratív időkben egyszer írtam a Válinak, hogy „küldhetnél már egy jó formát!” Másnap táviratot hozott a postás, megpróbálom egy sorát idézni: „a9-b8-c7-e6-d5-b3-g2-h4-g9-e8-a9”, ennél hosszabb volt, de nagyjából így szólt a távirat. A postásnak szeme sem rebbent, amikor átadta a táviratot. Kis fejtörés után rájöttem, hogy ezek egy koordinátarendszer pontjai; szép gondosan felrajzoltam ezt egy kockás papírra, és a pontokat összekötve kiadott egy elég különös formát. Ezt én azonnal fel is használtam az éppen aktuális képemben. Legközelebb találkozván kérdeztem Válitól, hogy honnan szedte ezt a lehetetlen formát? Azt válaszolta, hogy az asztala fölött lóg egy kemény, fekete-fehér fotó a Bartók Béláról, és az a forma az ablakból besütő napfény formája a Bartók zakóján. De abban az időben, amikor lakótelepeket festettem, kaptam tőle Kecskemétről postai levelezőlapon kézzel rajzolt térképet a Művésztelep melletti lakótelepről, ahonnan képeim témája származott, beírva az összes utcanévvel, ez meg is oldotta egy évre a képcímadási gondjaimat.

A festők közül a Válin kívül talán Nádor Tibor, aki ilyen beszélgetős barátom és „szakmai partnerem”, vagy Krajcsovics Éva, a Hollán Sándor Párizsban, akiket nagyon becsülök, szeretem a munkáikat, és tudok velük festészetről, erről-arról eszmét cserélni. Értjük egymást. Az is igaz, én olyan nagyon soha nem akartam a festészetről beszélgetni, arra ott van nekem nap mint nap a Vojnich…
 

[Megtaláltam az ominózus képet, az a kis okker forma a kép jobb alsó sarkában, no az a Bartók zakója... http://szm.hu/festmenyek/1983/02]