95.12.16. TA/MAKOVE2 C.4592
(dr.
Erdélyi Attila válaszcikkére válaszom, Makoveczhez írt nyílt levelemre:
Népszabadság 95.12. 9.)
Te
is tudod, hogy ez nem hitvita, kedves Barátom! Emberibb életünk feltétele. Itt és
most, Magyarországon...
Hogy
is van ez? Krisztus az ávósnak, vagyis vámosnak rögtön kezet nyújt, a hordágyán
fekvő, kötélen leeresztett béna se tesz bűnvallomást, csak gyógyulása jár
fejében, a házasságtörő asszony meg se mukkan, stb.
Ne
tévesszük össze, Jézus feloldoz. A mi lehetőségünk a megbocsátás, ami egészen
más! A Miatyánkban így mondjuk: "bocsásd meg vétkeinket, miképpen
(ugyanúgy, ahogy) mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". Tehát szó
sincs feltételekről! Neked címzett bocsánatkérésről! Ha nem élsz
megbocsátásban, véged, kész, elzártad a
kegyelem csapját. Feltétel nélküli jóakarat, mindhalálig. Elsőként
nyújtott kezed segítség a másiknak, talpra állni. Imádkozhatsz is gyilkosodért.
Megismétlem: üdvöd
megbocsátásodtól függ. A bűnösé
pedig bűnbánatától. A két dolognak
semmi köze egymáshoz.
Szörnyű dolgok
történtek 1957-ben, 1951-ben, 1944-ben, 1849-ben, 1241-ben. Nem a mi dolgunk.
Istené az ítélet.
szeretettel üdvözöl:
Váli
Dezső