95.1.31. C.4423

Benedekrendi monostor

Győr

Németh Lőrinc OSB. házfőnők

Kedves Atya!

Bemutatkozom. Festő vagyok. 1957 és 58 nyarán gimnazistaként töltöttem Gerő atya vendégeként a győri Házban egy-egy nyári vakációt. Afféle pótapám volt. Pannonhalmával többirányú kapcsolatban vagyok. Néhány éve gimnáziumuk számára egy Keresztutat és két táblaképemet adtam. Húgom a kaposzentbenedeki bencés monostor építője.

Mindez a háttere, hogy ezt a Melocco szobor ügyet "fölkaroltam". A szobor gyönyörű. Pár éve láttuk Szüts Miklós festő barátommal, s beszélgettünk róla Asztrik atyával.

Nagyon örülök, hogy Győr lépni akar ezügyben.

1. Láthatóvá tétele.

Az Önök tulajdona, de egyben nemzeti kincs is. Utolsó 50 évünk egyik legfontosabb magyar szobra. Kulturánk vesztesége, hogy nem látható.

2. Állagvédelme.

A szobor végleges /nem sérülékeny/ anyagban kiöntésére annak idején nem volt pénz. Pusztulása már megindult, megállíthatatlan, hacsak nem oldódik meg szakszerű tárolása.

3. Mozgathatósága.

A szobor minden Nagyhéten kerül a templomba. Nekünk néhány éve szívességből egy igen nehézkesen kezelhető fatető leemelésével mutatták meg a sekrestyében. Gipszszobrot nem szabad mozgatni.

A három feladat együttes megoldásaként a következőt javasoljuk:

A Rend kérje a kulturális kormányzatot a szobor kiöntése költségének előteremtésére. Informálisan a kormányzat tud már a dologról, ebben fogunk is még segíteni, és Melocco beleegyezését is megszereztem már, ami nem kis szó.

Ilyen esetben a befejező munkálatokat a művész végzi el, s így ez eredeti műnek számit.

A Rend a veszélyeztetett, szakszerű gondozást igénylő gipsz példányt ajándékozza a Kiscelli Kastély Múzeumnak. Ennek a XX. századi anyaga a legjobban válogatott, és bemutatott. A múzeum maga is gyönyörű.

Az öntött, végleges példány pedig a győri kolostor tulajdona. Jó lenne a templomban vagy a keresztelő kápolnában évközben is látható módon elhelyezni.

Azt hiszem, ez igazságos és racionális megoldás.

Amennyiben a Rend valami okból mégis a gipsz példányt kívánja birtokolni, evvel ugyan mindenki rosszabbul jár , de megoldható ez is: A gipszet a tulajdonjog fönntartásával a Kiscelli Múzeumban tartós letétként helyezze el , az öntött példány kerüljön ugyanúgy, a Múzeum talajdonjogának fönntartásával, tartós letétjeként Győrbe.

Hogy a Kiscelli csak záros időre kapja kölcsön a gipsz példányt, annak nincs sok értelme, és nem is méltányos. A múzeumban a szakszerű tárolás, a nyilvánosság elé tárás, a restaurálás, publikálás az állam költségén tartósan biztosított. /Esetleges 10 év kölcsönzési idő egy múzeum életében nem idő, és az ilyen zavaros tulajdonviszonyok nagyon megnehezítik a ráfordítandó költség előteremtését. /"fizesse a restaurálást a szobor tulajdonosa...!"/

Amikor kialakult a mindnyájunk számára optimális megoldás, jön a következő feladatom: egy nyerslevél elkészítése a kulturális kormányzat számára, Asztrik atya végső megfogalmazásában. Néhány éve próbálkozunk, most reménnyel várom a sikeres megvalósulást.

Várom szíves válaszát,

szívélyes üdvözlettel: