Kedves Németh atya!

Egész márciusban a kecskeméti alkotóházban dolgozom, de Meloccoval többször is beszéltem telefonon:

Meg van elégedve az öntéssel, saját kezüleg fejezte be az utómunkálatokat.

Kijelentette, Ön előtt is, az öntvényt tekinti eredetinek. A gipsz példányt olyan romlékonynak tartja, hogy teljesen kivonja a forgalomból. A Kiscelli Kastély múzeumnak sem merte odaadni, nekik egy második példányt öntetett.

Valamint készült még egy öntvény, kért, hogy ezt is tudassam Önnel. A művet olyan kivételes szellemi kincsnek tekintjük, hogy most, menet közben formálódott ötletünkre ráállt: elintézzük, hogy egy példányt kis hazánk hírének öregbítése érdekében művelődési miniszterünk ajándékozzon a New Yorki Museum of Modern Artnak. Azért ő, mivel ez a világ tán legrangosabb kortárs gyűjteménye, és lehetetlen velük érintkezésbe lépni egy ott egyetemen előadó barátunk most megtudakolta annyian keresik meg őket ajándékozási szándékkal. (Ahogy 8 éve láttam: néger kisiskolások fognak csapatostul a szobor körül, a szőnyegpadlón ülni, hallgatva a tanítónéni magyarázatát.)

Remélem, velünk együtt örülnek e fordulatnak.

Bízom benne a határidőt többszörösen a lelkére kötöttem a mesternek a szobor azóta már lekerült Győrbe, és épségben átvehették.

Én is köszönöm szíves segítségét, elbúcsúzom, munkám befejeződött.

Szívélyes üdvözlettel: