63.9. 48

Sorsom (mert alkatom), hogy egyszerre bízzam és ne bízzam magamban

- hogy végkimerülésig fanatikusan lelkesedjem a munkáért, mindennek elébe helyezzem, és hogy elvágyjam a szeretet passzív meleg foteljébe,

- hogy munkaakarásom az egeket verje és pesszimizmusom megkösse a kezemet,

- hogy sokat akarjak elvégezni, de testem fölmondja a szolgálatot,

- sorsom az, hogy az egyensúlyi állapot elkerüljön, és ebben az állapotban kelljen produkálni.