1997.01.                          html/szucsj.htm              C.00877

KÖNYVAJÁNLÁS A VÁLI-MONOGRÁFIÁHOZ

Váli Dezső a kortárs magyar képzőművészet egyik legeredetibb és legfontosabb mestere. Ez a tény önmagában is elegendő egy reprezentatív, színes könyv kiadásának megtámogatásához, de esetünkben többről van szó. Mesterünk ahhoz a törpe minoritáshoz tartozik, aki ars poeticájának tengelyébe rátartian, sőt kevélyen a szép kép festését állítja, aki ellentétben a neoávántgárd és új-eklektikus kortársainak zömével - nem tartja túlhaladottnak a festészettörténet nagy pillanatit, Vermeertől Vuillardig, Moranditól Vajda Lajosig. (Kleeről nem is beszélve) és aki mer a múzeumi anyagból tanulni éppúgy, mint a tegnapelőtt félig elfelejtett impresszionistáitól. De aki mindezt az értékelemzést úgy végzi el, hogy csöpp engedményt sem tesz a kommercialitás vagy a hazai viszonyok között alacsony szinten megülepedett vizuális közizlésnek.

Csakis ez utóbbi magyarázza, hogy Váli Dezső eddigi életműve - noha beskatulyázhatatlan és a divatos elméleti írók többsége által megálmodott fősodorba nehezen illeszthető - a mai nagy művészet reprezentációjának nélkülözhetetlen része. Festményei nélkül épp annyira megrendezhetetlenek lettek volna például a székesfehérvári Szent István Király Múzeum nyolcvanas-kilencvenes éveket bemutató időszaki tárlatai, mint ahogy a budapesti Ludwig Múzeum anyagából sem hiányozhatnának borongós enteriőrjei, álomszerű temetőképei. [...]

P. Szűcs Julianna, műkritikus, kandidátus, főszerkesztő